Magyarság, 1979 (54. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-22 / 13. szám
1979. június 22. MAGYARSÁG 5. oldal UW| Muscular Dystrophy. OUsztattam a#i*okkM) bazaltoszlopok dőlnek le Badacsonyban. Nem ismert fel mindjárt, de aztán emlékezni kezdett. — Hát fiókám, ha már így találkoztunk, akkor a legokosabb, ha feljössz hozzánk, itt lakunk mindjárt a saroktól a második házban, a lépcső alatt, hárman lakunk ebben a szobában. Az egyik éjjeliőr, az most alszik a műterem végében. A másik, két öreg embert tologat a kerekes székében naponta, ki a Central parkba és vissza. Én pedig reggel két kutyát sétáltatok, este pedig jegyszedő vagyok a Broadwayn egy moziban, itt azt mondják, hogy asser, dehát mit számít, fontos, hogy valahogy csak megélünk, amíg hazakerülünk___ A jégszekrényből kiszed egy félbemaradt füstölt, főtt sódart, barna kenyeret, ökölnyi fej lila hagymákat, aztán evésre unszol. — Fióka, ha nem veted meg, harapj valamit, aztán iszunk rá egy kis szilvapálinkát, én főztem azt is. Itt pároltam le a fütyülősteafőzőn át, de azért csak jobb, mint az a ménkű viski, meg mit tudom én milyen pancsolt keverékek, amit itt isznak. Falatozás közben Béla bácsi elkeseredett. — Tudod, amikor időm van, bejárok a Junásted Nésen-be, de hát sokszor alig tudom megállani, hogy be ne kiáltsak. Kétszer már úgyis bajom volt a rendőrökkel, de ismernek, aztán megígértem, hogy fogom majd a szám inkább, csak itt lehessek, mert én nem adtam még fel semmi reményt. Minden pénzem az újságokra költöm, aztán angolul is tudok én olvasni, megértek mindent, csak éppen hogy beszélni megy nehezen. Aztán akinek a padliait sétáltatom az igen rendes aszszony és sokszor segít nekem levelet írni. . . — Kinek, Béla bácsi? Meghökkenve nézett rám. — Kinek? Hát az illetékeseknek. Majdnem minden héten kap tőlem egy levelet a U-Tant, meg a Prezident, aztán a külügyminiszter, meg a viceprezident, — meg az érdemesebb képviselők, írok én De Gaulle-nak, meg az angol királynőnek, tegnap például két levél ment Pakisztánba és írtam Maocetung-nak is ... Kitölti a sajátkészítésű szilvórumot. — Hát akkor fióka, Isten, Isten . .. azért meg ne ijedj tőle, igaz, hogy ez százszázalékos, de úgy jó, ha van egy kis ereje, aztán az ember két percig nem jut szóhoz, ha egy pohárral felhajt... de igazi jó szava,itt a sarkon a kapu alatt árulja a Tonio, egy olasz, annál veszek mindig erős paprikát, meg ilyen lüa hagymát. Eleinte azt írta spanyol hagyma, mondtam neki, hogy a nénikéje térde kalácsa spanyol, az bizony makói hagyma, csak ellopták tőlünk. Addig beszéltem, míg aztán kicserélte a táblát és ráírta: ‘makói’, azóta sokkal jobban veszik, az egész East Side-i magyarok ezt veszik. Szóval ennél az olasznál vettem, igazi jó magyaráló szilva, majdnem olyan, mint a panyolai volt minálunk, mert az volt a legjobb cefrére ... Közben leveleket is mutogat, válaszokat, képviselőktől, külügyi hivatalok titkáraitól és uralkodóktól is... Hirtelen az órájára néz és felkiált. — Fiókám bocsáss meg, de nekem most még egy nagyon fontos magyar ügyben kell eljárnom .... tudod, disznóság, amit a szegény erdélyi magyarokkal művelnek az oláhok és ebben az ügben már küldtem néhány levelet, de most stratégiát változtattam és nem válogatok az eszközökben, ha magyar testvéremről van szó, semmitől sem riadok vissza. Szóval, ha akarsz eljöhetsz velem fióka, legalább tanúja lehetsz, hogyan dolgozik Béla bácsi magárahagyottan az emigrációban ... Keresztülvágtunk a zöld lámpa irányába. — Tulajdonképpen a múltkor a moziban jutott ez az ötlet az eszembe és igen nagyszerűen bevált. Ezt most még megcsinálom egy ideig, mert a közvélemény igen fontos és én pedig egy nagy csomó közvéleményt alakítok ezzel a munkámmal, majd meglátod. Eddig kilenc nagy üzletben már eredményesen tevékenykedtem, majd meglátod, hogy egyszer csak megváltozik a New York Times hangja is az erdélyi kérrdésben és nem fogják csak az oláhokat magasztalni, mintha Erdélyben nem is magyarok élnének .. . Megfogom a karját. — De hogyan Béla báccsi, szónoklatokat tart az üzletekben ?... Kételkedve nézett rám. — Hát ennyire agyalágyultnak tartasz engem, fióka ? Hát gondolod, hogy az öreg Béla bácsi csavaros esze nem tud ennél százszor jobb megoldást ? Na csak gyere velem, majd meglátod, hogy mi lesz ... neked semmit szólnod nem kell, csak végighallgatod .... Fogalmam sem volt, hogy Béla bácsi mit forgatott az eszében. Nagy kirakatos, cipőüzlet előtt álltunk meg. — Na, fiukám, itt vagyunk, ma ez van napirenden, ide most bemegyünk... — Cipőt vesz Béla bácsi ? ez nagyon drága üzlet. A vállán visszafordulva mosolyogva nézett rám. — Éppen azért jöttünk ide, mert ez egy drága üzlet és ide csak jobb vevőközönség jár • •, majd meglátod ... Az üzlet odabent telve. Tükrök és próbaszékek közt meg sem fordulunk, amikor már ketten jönnek hozzánk. Béla bácsi rámutatott a lábára, aztán balmazújvárosi angolsággal, de bazalt mennydörgéssel mondta: — S ú ú... A fehérköpenyes kiszolgáló levette Béla bácsi félretaposott cipőjét és mércével mérte a lábát és közben kérdezte, hogy milyen színű és divatú cipőt akar. Béla bácsi rámutatott egyre. A kiszolgáló elment. Közben jött egy másik, kérdezte, hogy segíthet-e. Béla bácsi ennek is azt mondta. — Sőú... Aztán egy másik fajta cipőre mutatott. Megbökdöstem az oldalát. — Dehát Béla bácsi, a másik ember már hozza a cipőt... Csak hunyorgatott. Még három kiszolgálónál rendelt. Egymásután hordték a fehér dobozokat, lerakva és próbálgatva. Béla bácsi sétált néhány lépést, letette, másikat vette fel, összekeverte előbb a cipőket a dobozokban, aztán a dobozokat, közben újabb és újabb dobozokat hoztak, akkor azokat feldöntötte és így tovább. Az üzletben már mindenki minket figyelt. Az összes kiszolgálók és a pénztáros kisasszonytól az üzletvezetőig mindenki Béla bácsit nézte és leplezetlen méreggel szolgálták mindig újabb óhaját. Amikor kihordtak már vagy kétszáz pár cipőt, — Béla bácsi kiállott az üzlet közepére és Dazalbhangon elbödült. — Nincs egyetlen jó cipő itt, ebben az üzletben — nem csinálnak itt jó cipőt. • • A vevők ingerülten fordultak feléje, lehettek vagy százan is az üzletben, az egyik haragos nézésű ember meg is kérdezte: ... What nationality are you ?... Béla bácsi kidüllesztette a mellét, nyomaték kedvéért még öklével rá is csapott a mellére, aztán olyan hangon, hogy még legalább tíz toronymagasságra felhalmozott cipős doboz leomlott, mondtam ... Ájem rumanian... Aztán, mikor már majdnem megvertek bennünket, kijöttünk az üzletből. A friss levegőn rámnézett. — Na látod, Erdélyben valamikor a talpamat verték az oláhok, mert nem akartam azt mondani, hogy román vagyok, most meg itt többet használ, mint ötven beadvány a Trnited Nation-hez ... — Minden nap egy másik üzletben, gondold el, — hány embert nyerek meg a magyar ügynek, mert ha ezek valahol olvasnak az erdélyi dolgokról, eszükbe jutok én is, meg a románok is... ! ! (Folytattak lapunk legközelebb! számiban) "Pretty part of it is, the dam thing folds up to look Juat like a tunch-box!” MEGJELENT TOLLAS TIBOR “VERSES KAZETTÁJA” 30 év válogatott költeményei a szerző előadásában (összekötő szöveggel 2x30 perc) A költő versein át ismerteti meg hallgatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerített élet problémáit. Az autóban is meghallgatható verses kazetta megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8, München 34, Postfach 70. Ára portóval 15 DM, vagy $7.50. — MEGJELENT T. Dombrády Dóra ‘‘ÖRKÖ” című könyve Vászokötésben $9.00 Kapható a szerző címén: T. Dombrády Dóra 1448 Alameda Ave. Lakewood, OH, 44107 What a lót of fen* * f year-oWs are wearíng thisyear. — Minden eredetiségnek elv, feltétele az elszigeteltség! — Hol ez megszűnt, lassan megszűnik az egyéni jellem is! — (Eötvös.)