Magyarság, 1980 (55. évfolyam, 1-23. szám)

1980-01-11 / 1. szám

­iSehonnai "bitang ember,­­ Ki most, ha kell halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete!” Petőfi Sándor Vol. LV. évf­ 1980. január 11. No. 1. szám. Egyes szám ára: 25 cent. TRIANON 1920 - 1980 Jön a mese-farkas.■ . s támad! Nemrég hittem a mesékben, Betömtétek dalos számat, Szeretet vad erejében, S most csak öklöm s kardom támad-hogy amivel Isten áldott, Tűrtem eddig, szótlan tűrtem, Két dénárral híven bánok. Sárral-kenten, porba-gyűrten, Esküdtem a “barát” szóra, de most elég! Tele a zsák. Meg is csalt a gálád csorda. Aki még tud, mentse magát! ■ Kiégett a fehér lelkem, Hűtlen barát, te se jajgass , s­e zúgó aggyal felébredtem. Kitörtem : a mese­ farkas! Rájöttem, hogy minden átok . . . Tűröm, a sors mit ma rám mértij Nyitott szívvel mire várok, . .. Előre az Igazságért! Árulók közt hitvallókra ? Széjjeltépem, akit érek,­­ Szemét között tiszta volna? Templom-csúszó jaj­ vigécek, a Szeretésért szeretette? Veszett kutyák báránybőrben.­­ Lelket adtam . . . lelket egy se! Ki a dalok Szárnyán jöttem,­­ Hitet adtam, hitet kértem, Leszek én a sújtó átok. Mit álmodtam ? Mit reméltem ? Nem lesz többet nyugovástok. Hittem, hogy egy rideg szívet Nem lesz többet mese­s nóta, Új Krisztus tán idvezíthet. Nem hiszek már kerge módra. * Ó, én szegény, szent ostoba, Meghaltam, bár nincs is sírom, s Korbács kell itt, s nem Golgota! Be a szennyet mind kiirtom. Fájó sebre írt keresni? . . . Nem él már ma egyéb bennem . Hagytam magam kinevetni. Gyűlölet a szemét ellen. Tűrtem, ami tűrhetetlen. Megüzenem : jaj a sárnak, Azt hitték, hogy gyüge lettem. Jön a mese-farkas s : támad, Be most vége! Nincs alázat, Fényes nappal, borús ködben, Vége mint a Víg Andrásnak! Ne mondjátok : orvul jöttem, Ököl kell itt s kell az átok. Megüzenem, jól halljátok, Jaj, annak kit eltalálok■ Ájulok, meg rongy barátok,­­ Irgalomra egy se várjon,, Üvöltve vagy szent dalokban, ’ Ha a karmom belevájom, S ne sírjatok, nem hallottam! Simogatni? Olyan nincsen! Üzenem, mint a gúny mondja : Ne sírjatok, hal az Isten, Gyertek, rongyok, a púpomra! Ha belétek egy tőr mélyed . . . Jön a farkas . . . Hol a csapda? Akas, mocskok, mert öltétek' Akit elér, holtra marja, Nevetésem ? . . . Gúnyos ráncok. Nem lesz nyugtom, békességem, Nem lesz többé nyugovástok! Míg egy patkány él a réten, Ne legyen, ki pardont kér­el Míg egy karvaly, míg egy róka­ Az ondót, ahol érem. Nincs több mese, nincsen nóta! Ahol látom, ott gyapálom. S ne légesen egy jaj vagy átok! K^avAom^ Az '’alá csak s­álom. íny történt! Ti akartátok, virító szem, lelkes kedvem, Üzeni a mesék vad­ja : Megöltétek, s eltemettem Felómet, s most elég! Fajta!! Nincs több ritmus holdvilágon ! Karma éhes dala lázad : Csak a csataordításom. Jön a mese-farkas ... S támad ! Teisins;, 1953. X 29. ALFÖLDI GfiZA "fjj­fflfntnW­­­h mnirfor# HpprjtmlfpfW MAGYART A MAGYARNAK! i­ 60 Jan 1 Mr Géza Szathmary 1$60 Long Valley Rd Glenview IL 60025 1980 Megint lepergett egy év. Telve szenvedésekkel, és csalódásokkal és az élettel való nehéz küzdelmekkel. A jó barátok és igaz ma­gyarok sora költözött el az élők sorából, hogy a meg­maradtak egyre ritkuló sora folytassa a harcot a magyar igazságért! Odahaza a mosz­kovita bakók kezén ezrével pusz­tultak az igaz magyarok és egyre jobban megteltek az internáló táborok és az el­ítéltek százait deportálták a Szovjetbe. Most itt állunk egy ú­j évtized előtt­.. Vájjon milyen változást hoz ez az esztendő a ma­gyarság soraiban és törté­netében? Vájjon lesz-e több szen­vedésünk, vagy végre örö­möket, boldogságot is tar­togat számunkra az időnek titkos méhe ? Nem tudjuk. Csak egyet tudunk. A harcnak, a magyar szabadságért és igazságért folytatott, a világhódítás őrültjei ellen indított küzde­lemnek tovább kell folynia! Nem szabad csüggednünk! Nem szabad elmerülnünk az “úgyis minden hiába” mocsarába! Nem fáradhatunk egy pillanatra sem, hanem csak még fokozottabb erővel kell folytatnunk küzdel­münket! Meg kell végre születnie a magyar megértésnek s az együttműködésnek, hogy (Folytatta a következő oldalon)

Next