Magyarság, 1980 (55. évfolyam, 1-23. szám)

1980-01-11 / 1. szám

1980. január 11. MAGYARSÁG rer Dr. CSIKÓS ZOLTÁN: AZ AFGANISZTÁNI HÁBORÚ Amint azt a MAGYARSÁG jelentette, 1979 karácsonyán erős szovjet harci egységek betörtek Afganisztán területére. A szovjet kormány dec. 28-án, a TASS hírszolgálati iroda jelentése útján ezt elismerte azzal, hogy ez nem betörés volt, hanem az afgán nép és a kabuli kormány kérésére történt ‘segítő akció’, mert a kabuli kormány, amelyet tavaly áprilisban ők segítettek uralomra, a felkelők ellen ‘‘sürgős politikai, erkölcsi, gazadasági és katonai segítséget kért...” A politikai és erkölcsi segítség abból állott, hogy a tíz hónappal előbb általuk uralomra juttatott Hafizullah Amin államelnököt kivégezték... Állítólag csak azért, mert nem volt eléggé erélyes a felkelőkkel szemben. Amin családját is kivégezték. Amin helyébe a száműzetésből, Csehszlovákiából sebtében hazahozott Babrak Karmait tették meg elnöknek. A katonai segítség pedig abból áll, hogy a szovjet csapatok most már nem csupán a felkelők ellen, hanem az afgán haderő ellen is harcolnak, mert annak a nagy része megtagadta az engedelmességet a szovjet parancsnokoknak — s részben teljesen a felkelők oldalára állt és úgy harcol a szvjet csapatok ellen- Afganisztánban most már nem kommunista “rendcsinálás” folyik, hanem valóságos szovjet-afgán háború, amelyben az afgán nép és hadere elszántan védekezik az országukba betört szorvet, haderő ellen. Az év és az évtized fordulójának közepén ez a válság tört ki, amikor a csaknem két hónapja tartó USA-Irán konfliktus a világválság stádiumába lépett, amelynek az igazságos és észszerű megoldhatósága a lehetetlenséggel határosnak látszott. Minthogy a két válság bizonyos vonatkozásokban egymással kapcsolatban van, szabad legyen röviden összefoglalni azt, ami eddig Iránban és azzal összefüggően történt. Iráni fanatikusok, (állítólag diákok) 1979. november 1-én elfoglalták Teheránban az USA-követséget és a még ott lévő amerikaiakat foglyul ejtették azzal, hogy azokat csak akkor bocsátják szabadon, hogyha az amerikai kormány kiszolgáltatja a New Yorkban kórházi kezelésen lévő iráni sahot... + Ebben a krízisben úgy a nemzetközi jog, mint az erkölcsi álláspont az USA oldalán van. Semmiféle körülmény sem teszi megengedhetővé, hogy egy kormány megtámadhasa és elfoglalja a másik ország követségét, de azt sem, hogy túszokat ejtsenek egy személy kiadatásának a kierőszakolására. Aa az egyik ország a másik ellen ilyesmit elkövet, a nemzetközi jog értelmében meg van a helye akár gazdasági retorziók alkalmazásának is,e ha pedig ez nem vezet eredményre, sor kerülhet a represszáliákra. A represszáliák olyan akciók, amelyeket normális körülmények között a nemzetközi jog nem enged meg, azonban elkövetett jogtalanságok azokat jogosakká teszik- ilyen volna pl., ha Amerika a polgárai elrablásának a megtorlásaként bebörtönözné az itteni iráni diplomáciai személyzetet, vagy annak egy részét. A Carter kormány azonban nem tett iyen lépéseket, csupán a diplomáciai személyzetek egy részét küldte haza Jellemző ennek az ügynek a kezelésére, hogy eddig egyetlen iráni diplomatáról sincs hír, hogy elhagyta volna Amerikát. A Carter adminisztráció ismételten hangsúlyozta, hogy Irán ellen nem kíván fegyveres erőt alkalmazni, mert az 50 túsz életét és biztonságát akarják megóvni..... Ezt minden igaz ember kívánja, de ezen a címen nem lehet Amerika érdekeit súlyosan érintő problémákat elintézetlenül hagyni. Mert Japán majd megkérdezheti, hogy miért kívánja Amerika tőlük, hogy a szövetségi hűség nevében a közel-keleti olajkapcsolataikat tegyék kockára?• Vagy pedig az európai szövetségesek megkérdik, hogy Amerika miért kívánja tőlük a NATO jobb kiépítését, amikor azt látják, hogy Amerika nem akar egy nálánál sokkal kisebb és gyengébb ország ellen fegyveres erőt alkalmazni, mert azok 50 amerikait elfogtak . Pedig az USA szövetségesei sokkal nagyobb veszteségeknek (esetleg nukleáris pusztulásnak) vannak kitéve egy háború esetén..Az iráni krízis két hónapja arra mutat, hogy a kezdményezés teljesen az ő kezükben van. Amerika tehát kénytelen volt hálásan fogadni, hogy dec. 10-én Wmn Gallagos káplárt a TV által közvetített interjúra engedték, ami feltétkül ‘Kemény Tojásnak’ volt propaganda Majd pedig Karácsonykor megengedték, hogy három amerikai kérpap odaát istentiszteletet tartson... Az amerikai közvélemény nem tudja realizálni azt, mekkora szégyent jelent az, hogy ezért még hálásnak is kell lennie,agymosás következtében..! Hogy ezek a jogtiprók három papot beengedtek abba az épületbe, amely fölött, a nemzetközi jog értelmében egyedül és csakis az USA kormánya rendelkezik!!! Az iráni krízis elhúzódása egyedül a Szovjet törekvéseinek kedves. Ők már régebben azon működnek, hogy Iránt több, kis államra felosszák. Ügynökeik dolgoznak az Azarbeidzan, Baluchistan, Kurdisztán és Khuzisztán tartományokbaan. — Ez az egyik útja a Szovjet közel-keleti behatolási törekvéseinek. * Hogy a Szovjet bele mert menni az afganisztáni inváziójába, arra (legalább is részben), az iráni krízisben az Amerikai részéről mutatott gyengeség volt az okaa. A Szovjetnek tudnia kellett, hogy Afganisztán vallásos muzulmán népe semmi kapcsolatot nem óhajt velük. Ezt láthatták Hafizullah Amin tízhónapos uralma alatt, akinek nem sikerült az ottani helyzetet a Moszkva által kívánt irányban konszolidálni, tehát nagyobb bajba kerülhetnek, hogyha Amerika valami komoly ellenakciót szervez.. — A mai napon még pontosan nem tudható, hogy az USA és szövetségesei milyen akciókat kívánnak végrehajtani... (Csak a körvonalak látszanak!) Egyik jel a búza-embargó... A másik, ami az európai szövetségesek londoni értekezletén is szóba került : Kína részére fegyverek szállítása! — Kínában járt az USA hadügyminiszter ,de a tárgyalások részletei nem valók a médiának..Kína bizonyos fokig máris belekapcsolódott az ottani eseményekbe. Minthogy Afganisztán egy keskeny sávon Kínával is határos, kiképző egységeket tettek át Afganisztán területére, amelyeket bármikor harcképes alakulatokká lehet kiépíteni... * A sajtó megírta, hogy Harold Brown USA hadügyminiszter pekingi látogatása, a saját kijelentése szerint “kölcsönös jelentőséget nyert” az Szovjet afganisztáni inváziója folytán. * * * Pillanatnyi eredménynek mondható, hogy az UNO biztonsági tanácsa felszólította a Szovjetet, hogy minden feltétel nélkül és haladéktalanul vonuljon ki Afganisztánból. Ez a határozat semmis, mert a Szovjet kiküldötts vétót emelt. — Most következik az UNO közgyű- lésének összehívása, ahol a határozat ellen a Szovjetnek nincs vétójoga.. De ott csak elvileg történhetik a »• Szovjet elítélése, semmi akciót sem rendelhetnek el... * * * Kevés hír jön az afganisztáni harctérről. Valószínűleg igaz az, hogy a Szovjet embervesztesége 10,000 halottra tehető, de az afgán veszetség talán még több... A Szovjet, a hírek szerint máris megduplázta inváziós csapatainak számát. Afgánia népének jelszava: “Harcolunk a végsőkig!” Lehet, hogy ez a helytállás hozza meg azt, hogy az utóbbi fél évszázad alatt először metörténhetik, hogy a Szovjet elszámította magát, aminek az eredménye a bukás felé vezető út lehet... 8. oldal.