Magyarság, 1982 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1982-01-15 / 1. szám

M mmunka Vol. LVII. évf. No. 1. szám, 1982. január 15 Egyes szám ára: 50 J.­UGOCSA­Y: EGY LÉPÉS A KATASZTRÓFÁIG Ma, amikor feszült érdeklődéssel figyeljük a televízió napi adásait, melyek a lengyel nép hősies küzdelmét -- bár csak miniatűr formában -- vetítik elénk, felidézik hazánk 1956 októberé­ben és novemberében lezajlott eseményeit, népünk kétségbeesett, reménytelen vészkiáltásait a szabad világ felé, melyek süket fülekre talál­tak. Ezen kívül ezek az események felidéznek a múltban elhangzott több, a Nyugat számára nem túlságosan hízelgő, (de valljuk be őszintén!) ma a nyers igazságot tükröző kimentéseket is. Igy pl Tito, volt jugo elnök, élete alkonyán egy semle­ges diplomata kérdésére, hogy: "Miért orientá­lódik inkább Moszkva, mint Washington felé?'— ezt felelte: " Azért, mert ha ma a Szovjetunió inváziót indítana Jugoszlávia ellen, úgy Amerika még csak a kisujját sem mozdítaná meg értünk!" "Esetleg aláírna egy-két deklarációt, talán-talán néhány könnyet is ejtene, de ennél többet nem tenne." /Ugyanez áll fenn egy esetleges lengyel­­országi invázió esetén is.../ A másik, ehhez hasonló a tajvaniakkal volt kapcsolatos. -- Ez Peter Berger fogalmazásában, a Washington Post-ban volt olvasható és így: "Ha létezik általános erkölcsi alaptörvény, akkor az az, hogy barátainkat nem szolgáltatjuk ki az ellenségnek." Peter Berger ezenkívül azt is meg­állapította, hogy a kommunizmus elöl menekülők, egy a Nyugat számára nem dicshimnuszként ható üzenetet is hordoznak. -- Éspedig azt, hogy így jár az, aki bizalommal van Amerika iránt.(Wash­ington Post.) -- Mi is bizalommal voltunk iránta, és mértéktelenül csalódtunk, amikor szívtelenül cserben hagyott bennünket, hivatkozva egy, az idő­­tájt nem létező eshetőségre, a 3. világháború ki­törésére. Szerény véleményem szerint, itt vesz­­í­tette el a játszmát és lezuhant a mai kaotikus mélypontra, ahonnan igen nehéz a kiút... Nem óhajtok rosszmájú lenni, de idéznem kell a régi jó magyar közmondást: "Ki mint veti agyát,­­­­úgy alussza álmát!" — Nos, ez egy rosszul ve­tett ágy... A m­i nyoszolyánk is ... Ma, amikor könnyeink még fel sem szárad­tak, siratva Hazánk s nemzetünk pusztulását,— halljuk más népek jajkiáltásait, gyermekek zoko­gását, szétszakított családok egymásért való ag­­­­gódását a kommunista ateista tirannus csizmái alatt!!! S itt legyen szabad megkérdezni a Szabad­ Nyugattól, de fő­képpen a szabadság fáklyahordo­­zójától /Amerika/, hogy van-e fogalma a szovjet tirannizmus áldozatairól? -- Milliók és milliók veszítették életüket és milliónyian váltak honta­­lanná-hazátlanná. Bolyonganak vizen és szárazon, keresve azt a piciny sarkát a kerek Földnek,­­­­ahol békésen meghúzódhatnának, megszabadulva a zsarnok által reájuk kényszerített területen­ kí­­vüliségből és örökös elnyomástól... Ma a Szovjetunió állig fel van fegyverkez­ve. Egyre hangoztatja azt az ocsmány hazugsá­got — és igyekszik is elhitetni az egész világ­gal -- hogy ő békés szándékú és a 'világbéke' érdekében cselekszik... Egyidejűleg ugyanez a Szovjetunió arra törekszik, hogy a Nyugat po­zícióit politikailag és hadászatilag aláássa. Ez a három megállapítás a mai zordán vi­lágunknak három kemény igazsága,­­- melyekkel (Folytatás a 6. oldalon) Dr. Csikós Zoltán: DÖNTŐ VÁLTOZÁS AZ USA-IZRAEL VISZONYBAN? Az egyik izraeli újság legújabb számában Menachem Be­­gin miniszterelnöknek egyik régi képét hozta. (Amikor átölelte Jimmy Cartert.) A kép a négy évvel ezelőtti hely­zetet mutatta, amikor az amerikai-izraeli testvéries szövetség a csúcspontján állót — az a szöveg azonban, amit a zsidó újság Carter szájába adott a kép alá — a mostani helyzet­nek felel meg: - Ugye, Menachem, milyen nagyon hiányzom neked? Az tény, hogy az 1976. novemberében az elnökválasztáson a Fehér Házba magát bemosolygó elnök-Darócia négy éves uralmának a legnagyobb haszonélvezője a terroristából lett miniszterelnök volt, mert senki másnak a kormányzása nem tette volna lehető­vé, hogy a vallási tébolyától vezetett Begin olyan mértékben szerezze meg a világ vezető hatalmának a segítségét az országa részé­re, mint az Carter alatt történt. . . Csak egy példát. Az Izraelnek juttatott amerikai rendes se­gély évi összege: $2.2 - $2.5 billió dollár. Ez azt jelenti, hogy Amerika naponta $6 milliót fizet Iz­raelnek, ami lényegesen több, mint a Szovjetunió összes költsége, amibe a kubai csatlósa kerül, pe­dig Kuba lakossága háromszorosa Izraelnek. (Itt még meg kell jegyezni, hogy az évi $2.2-$2.5. bil­liós csak a rendes segély összege, s hogy ezen kí­vül még mit kapnak, erről nem állanak pontos adatok rendelkezésre...)* Amikor megkezdődött az 1976. évi elnökvá­lasztási harc, Ronald Reagan elnök­jelölt úgy be­szélt Izraelről, mint egy "sztratégiai szövetséges"­­ről és a PLDM, mint terrorista szervezetet elát­kozta. Ezen, őszintén szólva, nem is lehet csodál­kozni, mert Reagan nem csak a milliónyi amerikai zsidó szavazatot veszíthette volna el, hanem az itteni zsidóság hatalmas befolyását szerezhette volna meg a Carter-Mondale párnak, és akkor e­­setleg ezeknek az uralmát élvezhettük volna négy további éven át... A Reagan-kormány első hónapjai kétségtele­nül reményt nyújtottak Beginnek arra, hogy lénye­ges változás nem fog történni... Az iraki nukleáris reaktor lebombázása, majd a Beirut elleni bomba­­támadás után tett amerikai megtorló intézkedések nagyon enyhék voltak, ami azután felbátorította Begint és megtette azt, amit még néhány hónapja nem gondolhattunk: annektáltatta parlamentjével az 1967. évi háborúban Szíriától elfoglalt Golan Heights-ot. Itt két pontot kell megjegyezni... Az egyik, hogy nem vitás,­­ Begin, ravasz bibliai észjárással úgy gondolta, hogy a lengyel­­országi helyzet kiéleződése annyira leköti az ame­rikai kormányt, hogy az nem fog tudni megfele­lően reagálni erre a merényletre. A másik pedig az, hogy ezt az eljárásukat az izraeli kormány részéről azzal magyarázzák,­ hogy az ottani zsidó telepesek biztonsága megyí­(Folytatás a 7. oldalon) Chicago IL 606121 A bűvös piramis le akarja győzni a bűvös kockát Rubik Ernő világsi­kert aratott bűvös koc­kája fellelkesítette Marki Eliot, 41 éves an­­­­gol mérnököt, hogy meg­alkossa a saját türelem­játékát, amelyet ,,nagy piramis rejtvénynek” nevezett el. A 36 pira­mis alakú részből össze­állított játék, — a felta­láló szerint, — sokkal ne­hezebben oldható meg, mint a bűvös kocka. Egy kaliforniai komputer fél óra alatt fejtette meg a Rubik-találmány tit­kát, míg hét napos pró­bálkozás után feladta a küzdelmet Mark Eliot bűvös piramisával szemben. A feltaláló egészen szokatlan módon hívta fel magára és piramisá­ra a figyelmet. A londo­ni Picadilly Circus egyik házának ablakából ezer darab egyfontos bank­jegyet szórt az utcára és mialatt a járókelők lel­kesen kapkodták az érté­kes „pénzeső” cseppje­­it, a feltaláló közben új­ságíróknak elmondta: minden egyes eladott pi­ramis után egy fontot he­lyez el az első győztes nevére kiállított, zárolt bankszámlára. Az egy­­milliomodik megvásá­rolt játék után egymil­lió font lesz ezen a bank­számlán és az összeget kifizetik az első megfej­tőnek. Eliot szerint az el­ső évben senki sem lesz, aki meg tud birkózni a nagy piramis rejtéllyel. De aki rájön a titok nyit­jára, azt fogja mondani: gyerekjáték az egész. És ehhez a gyerekjáték­hoz egymillió fontot kap majd.

Next