Magyarság, 1982 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1982-05-28 / 10. szám
RÉGISÉG TANULMÁNYAIM ÍRJA MARINA GYULA DR. Mindezek után, illetékesek gyanakodva figyelték, hogy a templom gondnokok /kurátorok/ esténként az iskola egyik tantermében egyre gyakrabban összegyűltek, ahol aztán órákon át vitatkoztak mind hangosabban. A teljesen'kioperált' fatemplom sorsa felett vitatkoztak ott. Végre is, midőn egy ilyen gyűlésen megjelent a nagybirtokos és a mégnagyobb tekintélyű községi bíró: Bodnár Gergely úr, halotti csend követte a megjelenését. És aztán vége lett minden további vitatkozásnak. Mert a bíró úr egyben az egyházközség gondokainak a főnöke is volt! így hát, amit Ő mondott és ahogy azt mondta, az egyben "határozatilag" is ki lett mondva, mely ellen senki sem mert tenni, avagy szólani is valamit! "Polgártársaim, - kezdte el a bíró úr, - én ma azért jöttem, hogy segítsek nektek. Tudom azt is, hogy a mindannyiunk által nagyon kedvelt templom miatt izgultok, amelyet csak most reparáltatok meg. Mindenki dicsért benneteket, hogy milyen serényen dolgoztatok, hogy azt a vihar után megint használhatóvá tehessetek... — Azonban én, — egypár hozzáérti barátom véleménye után, — arra az elhatározásra jutottam, hogy az elévült és rozoga templomunk nem képes tovább ellenállani a mostoha és egyre gorombább időjárási nehézségeknek, tehát egy új, nagy kőtemplom építése elkerülhetetlen. Tekintettel továbbá arra, hogy nagyobb és jobb fekvésű "telket" /cintermet/, mint ez, amelyen régi fatemplomunk áll, nem találhatunk, tehát el kell hamvasztani a régit, hogy helyet biztosíthassunk az újnak! Nagy és morajló hüledezés követte Gergely bíró úr "határozatát"... de ez ellen még a mi lelkipásztorunk, a pap sem szólalt fel, — tehát az "egyhangúlag" elfogadott határozatnak minősült! Itt és akkor kapcsolódott be az ügybe a nagyapám, — mert nem volt tagja az egyházközségnek, — tehát nem a határozat ellen,hanem a "barbár" kivitelezést ellenezte. Avagy, inkább felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen megoldás, az elhamvasztás határozottan ártana Lonka község makulátlan jó hírének, hírnevének... S nyomban javasolta azt, hogy ha már a fate malomnak el kell tűnnie, 61 magára vállalja az illő és szakszerű lebontásnak összes költségeit..., ha ígéretet kap arra, hogy csak egy év múlva kezdik el az új templom munkálatait, mert ennyi időre van szükség a réginek méltó eltakarításához. Nagy tapssal honorálták a Nagyapa javaslatát s azt is egyhangúlag kimondották, hogy egy évig, vagy azon át senki sem nyúlhat a régi fatemplomhoz, ha arra előbb engedélyt nem kapott volna Nagyapától. Ez megvolt, Nagyapa nem tétovázott, hanem Győző fia segítségével nyomban hozzálátott a nagyon komplikált munkához. Előbb a nagy és előzetesen szépen kitakarított 'Fatartóba' hordatta be a kettőjük által 'értékesnek' minősített részeket. A használható egyéb tárgyakat, a gerendákat és a zsinelyek ezreit, stb. eloszották az igénylők között. Alig múlott el fél esztendő, a régi fatemplomnak csupán a helye mutatta a kétszáz éven is felüli ottlétét... Maga a föld pedig, amelyen állott, mindenki ámulatára, legalább félméteres mélységben: sárga, szinte fűrészpor-szerű homok volt... Akárcsak a Nyírségből került volna oda... Ez az alap felülről vagy tíz cm. mélységig mindig száraz és mindig meleg volt, a téli időket kivéve... És még jószágé is... A gyerekeknek nagyszerű játszóteret hagyott dicső' elmúlása után is a régi fatemplom kint. Fennmaradt,^ értékes részeivel pedig beköltözött a Nagyapa csűrjébe, — ahol pedig 'múzeum' formában 'kellette magát'... Előttl Isten dicsőségét szolgálta, azután pedig az 'emberi kultúra^ fejlődésének szolgálatába sorozta boldog emlékű Nagyapám, akinek boldog nyugodalmat és örök emléket ilyen formában kívánta kifejezésre juttatni egyik hálás unokája... és követője a régiségek szeretete terén . . . (Folytatás az 1. oldalról) GARIBALDI ÉS A MAGYAROK hogy csatlakozzon imádott hazájának Ausztria elleni szabadságharcához. Megdöbbenésére Károly Albert, Szardínia királya nem fogadta el szolgálatait. Erre Garibaldi egy milánói szabadcsapat vezére lett. 1848. július 24-én Radeczky osztrák csapatai döntően megverték az olaszokat Custozzánál, mire Garibaldi is kénytelen volt csapatával átmenetileg Svájcban keresni menedéket. Mikor ugyanazon év novemberében Rómában kitört a népfelkelés, Garibaldi azonnal a fővárosba utazott s a forradalmi kormány alatt harcolt a nápolyiak, majd a franciák ellen. Utóbbiak élén Napóleon Lajos herceg állt, a Francia Köztársaság elnöke, ki később császárrá koronáztatta magát. Róma 1849 július 3-án elesett s az olasz szabadsághősnek ismét menekülnie kellett. Az Abruzzokon keresztül hatolva eljutott Piedmontba, de mivel az ottani kormányt ismét kiutasította, kénytelen volt Amerika felé hajózni. Amerikában gyári munkás lett, majd hajóskapitány. Némi kis tőkéhez jutott s mikor 1854-ben hazatért Nizzába, megvehette Szardínia szigetének északkeleti partjaihoz közel fekvő, sziklás Caprerasziget egy részét. Házat épített és gazdálkodott. Ekkoriban figyelt fel arra, hogy ismét fordult a kocka: felmerült a lehetősége az olasz tartományok egyesítésének, Ausztriától való függetlenségnek s annak, hogy képességeit olasz hazájának felajánlhassa. 1858 december 10-én Cavour és III.Napóleon francia császár szövetséget kötöttek!/Plombieresi talákozó./ Megegyeztek abban, hogy Piedmont Nizzát és Savoyát átengedi Franciaországnak, de ennek fejében a császár kötelezte magát arra, hogy nagy hadsereggel támogatja Piedmontot Észak-Olaszország osztrák uralom alól való felszabadításában! Az olasz hadseregnek kedvezett, hogy Franciaország cserbenhagyta a bécsi udvart. Garibaldi ekkoriban találkozott először magyarokkal, hiszen az észak-olasz hadseregben a Világosi fegyverletétel után külföldre menekült emigráns magyar katonák is harcoltak. Garibaldit ekkor mér a szárd kormány tábornoki ranggal küldte harcba s ebben a minőségében megcsodálhatta a magyar tisztek, katonák halált megvető bátorságát. Garibaldiról ezt írja H.A.L. Fisher angol történész: ". . . az 1859-es hadjáratban a szardíniai király egyenruháját viselte, mint a szabad alpesi vadászok parancsnoka. Ezt a csapatot egyenesen azért alakították, hogy bevonhassák a nagy guerillavezért az északi királyi hadsereg munkájába." /Európa története,Singer & Wolfner/ Ferenc József császár a villafrancai fegyverszüneti szerződésben lemondott Lombardiáról. Erről ezt jegyzi meg Balla Antal történészünk: "A villafrancai váratlan fegyverszünet nemcsak Cavourt, Olaszország legnagyobb államférfiét döbbentette meg, hanem kínos csalódást keltett Kossuthban is, aki a magyar sorsot összekötve az olasszal." Garibaldi is mélyen csalódott a franciák kétszínűsége miatt. Egyetértett Kossuthttal és egyre jobban meggyökeresedett benne: az olasz és magyar érdekek közösek! E két nemzet szabadsághőseinek továbbra is segíteniük kell egymást hazáik függetlensége érdekében. Öszetört szívvel hagyta ott az északolasz hadsereget, majd 1860-ban a szardiniai képviselőházban tiltakozott Nizzaszülőföldje és Savoya átengedése ellen. Visszavonult Caprera szigetére. Életében akkor következett be új fordulat, mikor 1860. április 4-én kitört Szicíliában a forradalom a Bourbubok ellen. A már említett angol történész, Fisher ezt írja: "Legtöbb reménység Garibaldiban volt.1860. május 5-én Cavour titkos hozzájárulásával a nagy parancsnok elindult Szicília felé. Piedmonti tábornoki egyenruhát vitt magával, s jelszava ez volt: „Itália és Victor Emánuel!" Ezzel fejezte ki, hogy azért harcol, hogy a szárd király neve alatt egyesüljenek az olasz államok egységes királysággá.Garibaldinak 1064 embere és négy ágyúja volt. Genova mellől, Quartóból indult el. Vezérkari főnöke Türr István volt, ezredesi rangban. Május 11-én Szicília nyugati partjain, Marsala mellett kötött ki s június 7-én már elfoglalta Palermót, ahol mint ideiglenes vezető, II. Viktor Erranuel nevében ideiglenes kormányt nevezett ki. Serege akkorra már 6,000 főre szaporodott. Garibaldinak ez az idősaka elválaszthatatlan a magyar 48-49-es emigrácitól. Egy pár hős katonánk a nevét szeretném kiemelni közülük. — Az egy Türr István, aki még 1848-ban, mint az osztrák hdseregbe besorozott hadnagy az olaszok ellen hrcolt, de 1948 január 19-én az olaszokhoz pártolt. 1849 után ő is Svájcba emigrált, akárcsak Garibaldi A krimi háború idején angol szolgálatba lépett. Az osztrákok 1855-ben Bukarestben elfogták,de Viktria angol királynő személyes közbenjárására kegylmet kapott. 1859-ben megint az osztrákok ellenilasz függetlenségi harctéren találjuk.Mint garibali helyettese, az elsők között szállt partra Türristán Szicíliában! Ezzel kivívta magának a "marsala hős" nevet. Utána is részt vett Garbaldi minden csatájában Olaszország egyesítéséért. Töbször meg is sebesült. Nemcsak alvezére volt, hanem jobbkeze és legjobb barátja is az itáliai szabadsághősnek. Garibaldi annyira megbízott benne, hogy egyik hozzá intézett levelében pl. ezt írta: "Kedves Túrr! ... sem kell, hogy utasításokat adjak Önak, cselekedjék, és bármit tesz is, azj jóváhagyásomat bírni fogja." Türrt a csatatereken , 'rettenthetetlen magyar' néven emlegették. Mior Garibaldi — elképesztő szicíliai "kalandja urán" — rongyos és szedett-vedett önkéntes csata élén, hadipénztár és kellő felszerelés nélkül három hónap alatt megtisztította a szigetet i ellenségtől, Tahr mindenütt vele tartott s ki írta nemcsak katonabajtársainak, de a fővezérne csodálatát is. Magas katonai beosztásán szolgált Garibaldi oldalán Tüköry Alajost is,inek szicíliai életéről aránylag kevés írott emlék maradt fenn, Garibaldi az ő szolgálatát is sokra érékelhette, mert egyes források őt is "vezérkari önökként" emlegetik.Annál több kedves ankedól maradt gróf Teleki Sándor olaszországi részvétéről. Teleki jóbarátja volt Petőfi Sándornak; nagy költő az ő kastélyában töltötte mézeshetet Szendrey Júliával. A gróf ugyancsak Bem József oldalán harcolt, majd emigrált. Bejárta egész Európát. Pulaszky Ferenc, az emigráns Kossuth hűsége kísérője, ki Garibaldi szicíliai hadjárata idején az angol lapok levelezője volt, — hirtelen ott, Sziciában ütközött össze vele. Nagyon megörültek egyásnak. "Hát te hogy kerülsz ide?" — kérdezte Pulaszky. "Megyek Garibaldihoz!" — "De mi az ördögöt keresel Szicíliában?" — faggatta továtb Telekit Pulszky Ferenc. ... Teleki titokzatos nó mosolygott: "Tudod, ez az egyetlen ország, ahol még nincs hitelezőm. Itt biztonságban vagyok...!" Garibaldit sokban segítték a tapasztalt és életüket is könnyen mérlegre dobó magyar tisztek. A hadvezér egyik napi páracsában így emlékezett meg a magyarokról: "Szép volt látni magyarokat, miként mentek tűzbe... Rettelhetetlen bátorságuknak nem csekély része volt az ellenségnek a visszavonulásában." Türr Istvánt és hős társainak az olasz szabadságharcban vitt szerepéről egyébként I. Dumas emlékezett meg az Es Garibaldier c. művében. Egy - Teleki Sándorairól szóló - anekdota említi, hogy egy csúnya sáro a menetelés után, egy kis kunyhóba tért meg Garbaldi és vezérkara. A vezér ledőlt egy padon, készülve lefeküdni. Széttekintve a tiszteken, megaludt szeme Telekin, a legfiatalabbon. Odaszólt nem: "Kedves Teleki, húzza le a csizmámat!" "...Teleki odament és segített Garibaldinak az ormótlan, nagy, sáros csima lehúzásában. A többi tiszt bajusza alá mosalygott, Garibaldi észrevette és rájuk szólt: - Tudják az urak, miért kértem éppen Telek századost erre a szívességre? Azért, mert az unk közt ő az, akinek én is szívesen segítenék lehúzni a csizmáját!"Tábori Kornél, Színi Gyula: Vidám könyvtár, Garibaldi és serege Sicilia meghódítása után átkelt a tengerszoroson. Feher erről így emlékezett meg: "...A nápolyi királyság földjén, a hepehupás Calabriában s a Campagna csillogó síkságjain megismétlődött ugyanaz a csődálatos történet: gyáva ellenség, szétbomló hadserek, éljenző néptömegek. /Európa története./ Garibaldi 1860 szept. 7-én vonult be Nápolyba. Ekkor serege már 25,000 főnyi volt. Ezzel vette fel harcát Volturno mellett a 34,000 főnyi nápolyi királyi sereggel. Viktor Emánuel királyi segédcsapatai szerencsére megérkeztek Piadmontból. Az ellenséget tönkreverték. Következett a nov. 7-i, második, még diadalmasabb nápolyi bevonulás. A nápolyi csata után Garibaldi az egész sereg előtt így üdvözölte a magyar katonákat: "Dicséret nektek, Magyarország hős fiai! Köszönetet mondok nektek nemzetem nevében!" . Majd a vezérkarhoz fordult s igy szólt: "Mi ezeknek a vitéz magyaroknak nemcsak hálával tartozunk. Kötelességünk, hogy az ő ügyüket magunkévá tegyük. És ezt meg is tesszük!" Garibaldi 1860 májusában tábornokká és a nemzeti erők főfelügyelőjévé nevezte ki Türr Istvánt, aki néhány hónap múlva Nápoly és a tartomány katonai kormányzója lett. Türr István tiszteletére a garibaldisták fényes lakomát rendeztek. Ott volt a sok magyar tiszt közt Csernátony Lajos is, ki annak idején 1848. márciusában Kossuth megbízásából szerkesztette a "Március 15." c. lapot. Emiatt Haynau halálra ítéltette, de Csernátony sietve emigrált s névcsere következtében, helyette egy Csernytmevőt végeztek ki. Csernátony, ki ugyancsak garibaldistának állt be, mint hadbíró működött. Az egymást érő lelkes pohárköszöntők során, egyszer csak egy olasz őrnagy Csernátonyhoz fordult: "Kedves barátom, egy ötletem támadt: egynéhány magyar szóval szeretném felköszönteni a tábornokot. Ugyan mondjon nekem az önok szép nyelvén valami alkalmas frázist, amellyel beszédemet végezhessem. — Szívesen, válaszolta Csernátony, például: "Ördög bújjon beléd!" — Haj, sóhajtott az Őrnagy, ez igen nehéz, meg hosszú is! De, kérem, írja le számomra s majd megtanulom valahogy." Csernátony leírta s az olasz tíz percig tanulta nagy keservesen. Sikerült is ezzel befejeznie lelkes áldomását. Az olaszok vivátoztak, Turr pedig felállva, ünnepi komolysággal válaszolt: "Bújjon ám az öreganyádba!" Az olaszok majd szétszedték az épületet nagy lelkesedésükben s nem vették észre hogy a magyar tisztek félholtak voltak a nagy kacagástól. Jegyezzük meg, hogy a valóságban mind a felköszöntő, mind a magyar válasza kissé "zsírosabban" hangzott el... Mikor Garibaldi Casertában azt mondta a vitéz magyar légionáriusoknak, hogy az olaszok tartoznak az ő ügyüket is magukévá tenni, a hír eljutott a megszeppent Bécsbe is. Kossuth Lajos említi Irataiban, hogy a császár erre azt kérdezte gróf Apponyi Antaltól, hogy várjon hallott-e valamit a magyar nemzet Garibaldiról? A felelet az volt, hogy még a gulyások is "kedves Garibaldinak hívják csordájuk legszebb ökreit! Ausztria bajai fokozódtak az 1859-es solferinoi vereség óta. A franciákkal megkötött villafrancai egyezség nagy megkönnyebülés volt számukra, de teljesen népszerűtlenek voltak egész Európa-szerte és az olasz szabadságharc fokozta a forradalmi hangulatot Magyarországon. Az 1860. évi "Októberi Diploma", majd az azt követő 1861. "Februári Pátens" nem elégítette ki a magyarokat. Országszerte divatba jött ez a nóta: "Kerek ez a zsemle./Nem fér a zsebembe,/ Ketté képe vágni,/ Úgy kén' megpróbálni.../ Éljen Garibaldi!" Ugyanakkor a várbörtönben sínylődők meg ezt a változatot énekelték: "Szennyes az én ingem,/ De még a gatyám is,/ Majd hoz Kossuth tisztát,/ Türr Pista meg puskát . . . / Éljen Garibaldi!" Türr István Nápolyban kezdte megszervezni a "Magyar Légiót", barátjával, Mogyoródy Adolf huszárezredessel. Kossuthnak Türrhöz intézett levele szerint feladatuk az lett volna, hogy Szerbia felől hatoljanak be Magyarországba, míg Klapka Poroszország felől közeledett volna. Türrt azonban egyelőre elfoglalta Itália ügye, amint Nápoly kormányzója altábornagyi előléptetésben részesült. Garibaldit egyébként sem lehetett volna rábírni akkor még a magyarországi kalandra. A volt anti-monarchista valóságos királypárti lett, mióta Victor Emánueltől létfontosságú katonai segítséget kapott. Az újdonsült olasz királyság érdeke nem tűrt homályos kimenetelű külföldi kalandot. A magyar tisztek most már arra kérték Garibaldit,hogy kezdje meg az osztrákok elleni harcot a saját felelősségére, de Garibaldi — bár ismerte Cavour és Kossuth egyezményét, — nem léphetett fel királya érdekei ellen. Türr István tábornok feleségül vette III. Napóleon unokahúgát, Bonaparte-Wyse hercegnőt. Gróf Teleki Sándor előlépett ezredesi rangba, átvéve Mogyoródy Adolftól a "Magyar Légió" gyalogságának parancsnokságát. Őt követte e poszton Sréter Lajos ezredes. Ekkor a "Magyar Légió" már huszársággal és tehetséggel is rendelkezett, sőt — svájciakból álló — vadászegység is csatlakozott hozzá. Ekkoriban nevezték ki Vetter Antal altábornagyot a "Légió" főfelügyelőjének.Adatok: "Kunfy Adolf és az olaszországi Magyar Légió". Irta Lukács Lajos a "Hadtörténeti Közlemények" 1980.4. számában. Körülbelül akkoriban, mikor Türr István altábornagy II. Victor Emánuel király tiszteletbeli szárnysegéde lett, Garibaldi csomagolni kezdett. Búcsúzkodott kedves tisztjeitől, a szívéhez nőtt magyar hősöktől is. Minden kitüntetést visszautasított.Az olasz szabadsághoz visszavonult Caprera szigetére. Itália teljes és végleges egyesüléséről ekkor sem mondott le. A velencei tartomány és Róma még mindig hiányzott az olasz királyságból. Kossuthnak le kellett mondania a garibaldisták harcba küldéséről Magyarország felszabadítása érdekében. Említsük itt meg, hogy Türr István 1864-ben — Garibaldi tudtával és beleegyezésével — tevékenykedett Szerbiában egy onnan Magyarország felé irányuló betörés előkészítése érdekében, de a tervekből nem lett valóság. Garibaldi életének kedves jelmondatává vált: "Roma or morte" — (Róma vagy a halál.) 1862 ben — az olasz király és III. Napóleon ellenére is — Palermoban termett s 3-4,000 önkéntessel Róma ellen indult, de szembekerült a királyi csapatokkal és sebesülten fogságba esett. Szabadon engedték és visszavonult Caprerara, de 1866-ban, az olaszosztrák háborúban 30,000 önkéntessel Dél Tirolban harcolt. Kossuth, — értesülve Garibaldi ismételt felbuzdulásáról, — ismét kiáltványt irt: "Vitéz magyarok... mód nyílik újra kitűzni a szabadság zászlaját!..." Rohant Garibaldihoz, aki meleg öleléssel fogadta. Megegyeztek abban, hogy nem Horvátországon, hanem Nagykanizsa felé törnek be magyar földre. (Folytatás a 8. oldalon) A nizzai luxusszállóban egy öregedő úr odasúgja a portásnak: — Ki az a csinos nő, aki most ment fel a liften? — Egy magyar bárónő. Sajnos, most nem jut eszembe a neve... — Itt szokott megszállni? — Igen, uram. Minden nászujját itt tölti!!! MAGYARSÁG MAGYARSÁG Kastl „keresztszülőket" keres A múlt hónapban látogatta meg a Magyar Gimnáziumot dr. Papp Gábor, az iskola amerikai megbízottja, a Hungárian School Care Club és a Les Amis de Kastl amerikai vezetője, aki évek óta komoly gyűjtési eredménnyel támogatja az iskolát. Látogatásának egyik célja volt, hogy az új igazgatóval, dr. Major Márk atyával megbeszéljék a gimnázium egyik nagy problémáját: azoknak a diákoknak ösztöndíj-támogatását, akik mint árvák vagy mint új menekültek nem tudják az iskolai, illetve internátusi díjat kifizetni. Ezek a szegény sorsú diákok „keresztapákat” és „keresztanyákat” keresnek, akik havonként vállalják a 200 dolláros tanítási költséget Több szülő vagy szervezet együttesen is vállalhatja egyegy rászoruló diák eltartását. Nevüket itt soroljuk fel: Albert Géza, Dikó Gábor, Frey Attila, Kirper Róbert, Koloncsák Éva, Lengyel Virág, Lévai Zoltán, Nagy Edit, Pajkos Jolán, Pajkos Anikó, Rózsa Sándor, Somogyi László, Stettner Anikó, Sztojanov Andrea, Tadics Daniela és Várgedey Anikó. Adományokat a célt megjelölve kérik a következő címre küldeni: Hungarian School Care Club, P. O. Box 2727, Cleveland, Ohio 44111, USA; vagy közvetlenül az iskola címére: Direktor Dr. Major Márk, Upg. Gymnasium D—8455, Kastle. Amberg, BRD. Az adományok Amerikában levonhatók az adóból. 5. oldal