Magyarság, 1982 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1982-05-28 / 10. szám

RÉGISÉG TANULMÁNYAIM ÍRJA MARINA GYULA DR. Mindezek után, illetékesek gyanakodva figyel­ték, hogy a templom gondnokok /kurátorok/ estén­ként az iskola egyik tantermében egyre gyakrab­ban összegyűltek, ahol aztán órákon át vitatkoztak mind hangosabban. A teljesen'kioperált' fatemplom sorsa felett vitatkoztak ott. Végre is, midőn egy ilyen gyűlésen megjelent a nagybirtokos és a még­­nagyobb tekintélyű községi bíró: Bodnár Gergely úr, halotti csend követte a megjelenését. És aztán vége lett minden további vitatkozásnak. Mert a bíró úr egyben az egyházközség gondokainak a főnöke is volt! így hát, amit Ő mondott és ahogy azt­­ mondta, az egyben "határozatilag" is ki lett mondva, mely ellen senki sem mert tenni, avagy szólani is valamit! "Polgártársaim, - kezdte el a bíró úr, - én ma azért jöttem, hogy segítsek nektek. Tudom azt is, hogy a mindannyiunk által nagyon kedvelt templom miatt izgultok, amelyet csak most reparáltatok meg. Mindenki dicsért benneteket, hogy milyen serényen dolgoztatok, hogy azt a vihar után megint használhatóvá tehessetek... — Azonban én, — egypár hozzáérti barátom véleménye után, — arra az elhatározásra jutottam, hogy az elévült és rozoga templomunk nem képes tovább ellenállani a mostoha és egyre gorombább időjárási nehézségeknek, tehát egy új, nagy kő­templom építése elkerülhetetlen. Tekintettel to­vábbá arra, hogy nagyobb és jobb fekvésű "telket" /ci­ntermet/, mint ez, amelyen régi fatemplomunk áll, nem találhatunk, tehát el kell hamvasztani a régit, hogy helyet biztosíthassunk az újnak! Nagy és morajló hüledezés követte Gergely bíró úr "határozatát"... de ez ellen még a mi lel­kipásztorunk, a pap sem szólalt fel, — tehát az "egyhangúlag" elfogadott határozatnak minősült! Itt és akkor kapcsolódott be az ügybe a nagyapám, — mert nem volt tagja az egyházköz­ségnek, — tehát nem a határozat ellen,hanem a "barbár" kivitelezést ellenezte. Avagy, inkább fel­hívta a figyelmet arra, hogy az ilyen megoldás, az elhamvasztás határozottan ártana Lonka község makulátlan jó hírének, hírnevének... S nyomban javasolta azt, hogy ha már a fate malomnak el kell tűnnie, 61 magára vállalja az illő és szakszerű lebontásnak összes költségeit..., ha ígéretet kap arra, hogy csak egy év múlva kezdik el az új templom munkálatait, mert ennyi időre van szük­ség a réginek méltó eltakarításához. Nagy tapssal honorálták a Nagyapa javaslatát s azt is egyhangúlag kimondották, hogy egy évig, vagy azon át senki sem nyúlhat a régi fatemp­lomhoz, ha arra előbb engedélyt nem kapott volna Nagyapától. Ez megvolt, Nagyapa nem tétovázott, hanem Győző fia segítségével nyomban hozzálátott a na­gyon komplikált munkához. Előbb a nagy és elő­zetesen szépen kitakarított 'Fatartóba' hordatta be a kettőjük által 'értékesnek' minősített részeket. A használható egyéb tárgyakat, a gerendákat és a zsinelyek ezreit, stb. eloszották az igénylők között. Alig múlott el fél esztendő, a régi fatemp­lomnak csupán a helye mutatta a kétszáz éven is felüli ottlétét... Maga a föld pedig, amelyen állott, mindenki ámulatára, legalább félméteres mélység­ben: sárga, szinte fűrészpor-szerű homok volt... Akárcsak a Nyírségből került volna oda... Ez az alap felülről vagy tíz cm. mélységig mindig száraz és mindig meleg volt, a téli időket kivé­ve... És még jószágé is... A gyerekeknek nagyszerű­ játszóteret hagyott dicső' elmúlása után is a régi fatemplom kint. Fennmaradt,^ értékes részeivel pedig beköltözött a Nagyapa csűrjébe, — ahol pedig 'múzeum' formá­ban 'kellette magát'... Előttl Isten dicsőségét szol­gálta, azután pedig az 'emberi kultúra^ fejlődésé­nek szolgálatába sorozta boldog emlékű Nagya­pám, akinek boldog nyugodalmat és örök emléket ilyen formában kívánta kifejezésre juttatni egyik hálás unokája... és követője a régiségek­ szeretete terén . . . (Folytatás az 1. oldalról) GARIBALDI ÉS A MAGYAROK hogy csatlakozzon imádott hazájának Ausztria elle­ni szabadságharcához. Megdöbbenésére Károly Al­bert, Szardínia királya nem fogadta el szolgálatait. Erre Garibaldi egy milánói szabadcsapat vezére lett. 1848. július 24-én Radeczky osztrák csapatai döntően megverték az olaszokat Custozzánál, mire Garibaldi is kénytelen volt csapatával átmenetileg Svájcban keresni menedéket. Mikor ugyanazon év novemberében Rómában kitört a népfelkelés, Gari­baldi azonnal a fővárosba utazott s a forradalmi kormány alatt harcolt a nápolyiak, majd a franciák ellen. Utóbbiak élén Napóleon Lajos herceg állt, a Francia Köztársaság elnöke, ki később császárrá koronáztatta magát. Róma 1849 július 3-án elesett s az olasz szabadsághősnek ismét menekülnie kel­lett. Az Abruzzokon keresztül hatolva eljutott Pi­­edmontba, de mivel az ottani kormányt ismét kiutasította,­­ kénytelen volt Amerika felé hajóz­ni. Amerikában gyári munkás lett, majd hajóskapi­tány. Némi kis tőkéhez jutott s mikor 1854-ben hazatért Nizzába, megvehette Szardínia szigetének északkeleti partjaihoz közel fekvő­, sziklás Caprera­­sziget egy részét. Házat é­pített és gazdálkodott. Ekkoriban figyelt fel arra, hogy ismét fordult a kocka: felmerült a lehetősége az olasz tartományok egyesítésének, Ausztriától való függetlensé­gnek s annak, hogy képességeit olasz hazájának felajánl­hassa. 1858 december 10-én Cavour és III.Napóleon francia császár szövetséget kötöttek!/Plombieresi talákozó./ Megegyeztek abban, hogy Piedmont Niz­zát és Savoyát átengedi Franciaországnak, de ennek fejében a császár kö­telezte magát arra, hogy nagy hadsereggel támogatja Piedmontot Észak-Olaszország osztrák uralom alól való fel­szabadításában! Az olasz hadseregnek kedvezett, hogy Fran­ciaország cserbenhagyta a bécsi udvart. Garibaldi ekkoriban találkozott először magyarokkal, hiszen az észak-olasz hadseregben a Világosi fegyverleté­tel után külföldre menekült emigráns magyar ka­tonák is harcoltak. Garibaldit ekkor mér a szárd kormány tábornoki ranggal küldte harcba s ebben a minőségében megcsodálhatta a magyar tisztek, ka­tonák halált megvető bátorságát. Garibaldiról ezt írja H.A.L. Fisher angol történész: ". . . az 1859-es hadjáratban a szar­­díniai király egyenruháját viselte, mint a szabad alpesi vadászok parancsnoka. Ezt a csapatot egyenesen azért alakították, hogy bevonhassák a nagy guerillavezért az északi királyi hadsereg munkájába." /Európa története,Singer & Wolfner/­ Ferenc József császár a villafrancai fegyver­szüneti szerződésben lemondott Lombardiáról. Erről ezt jegyzi meg Balla Antal történészünk: "A villafrancai váratlan fegyverszünet nemcsak Cavourt, Olaszország legnagyobb államférfiét döbbentette meg, hanem kí­nos csalódást keltett Kossuthban is, aki a magyar sorsot összekötve az olasszal." Garibaldi is mélyen csalódott a franciák két­színűsége miatt. Egyetértett Kossuthttal és egyre jobban meggyökeresedett benne: az olasz és magyar érdekek közösek! E két nemzet szabadsághőseinek továbbra is segíteniük kell egymást hazáik függet­lensége érdekében. Öszetört szívvel hagyta ott az északolasz hadsereget, majd 1860-ban a szardiniai képviselőházban tiltakozott Nizza­­szülőföldje­ és Savoya átengedése ellen. Visszavonult Caprera szi­getére. Életében akkor következett be új fordulat, mikor 1860. április 4-én kitört Szicíliában a for­radalom a Bourbubok ellen. A már említett angol történész, Fisher ezt írja: "Legtöbb reménység Garibaldiban volt.­1860. május 5-én Cavour titkos hozzájárulásával a nagy parancsnok elindult Szicília felé. Piedmonti tábor­noki egyenruhát vitt magával, s jelszava ez volt: „Itália és Victor Emánuel!" Ezzel fejezte ki, hogy azért harcol, hogy a szárd király neve alatt egyesüljenek az olasz államok egységes királysággá.­Garibaldinak 1064 embere és négy ágyúja volt. Genova mellől, Quartóból indult el. Vezérkari főnö­­­ke Türr István volt, ezredesi rangban. Május 11-én Szicília nyugati partjain, Marsala mellett kötött ki s június 7-én már elfoglalta Palermót, ahol mint i­­deiglenes vezető, II. Viktor Erranuel nevében ideig­lenes kormányt nevezett ki. Serege akkorra már 6,000 főre szaporodott. G­aribaldinak ez az idős­aka elválaszthatatlan a magyar 48-49-es emigrácit­ól. Egy pár hő­s katonánk a nevét szeretném kiemelni közülük. — Az egy Türr István, aki még 1848-ban, mint az osztrák h­dseregbe besorozott hadnagy az olaszok ellen hr­colt, de 1948 január 19-én az olaszokhoz pártolt. 1849 után ő is Svájcba emigrált, akárcsak Garibaldi A krimi háború idején angol szolgálatba lépett. Az osztrákok 1855-ben Bukarestben elfogták,de Vikt­ria angol királynő sze­mélyes közbenjárására kegy­lmet kapott. 1859-ben megint az osztrákok elleni­l­asz függetlenségi harc­téren találjuk.­­Mint garibal­i helyettese, az elsők között szállt partra Türr­ist­án Szicíliában! Ezzel kivívta magának a "marsala­ hős" nevet. Utána is részt vett Gar­baldi minden csatájában Olaszország egyesítéséért. T­öbszö­r meg is sebesült. Nemcsak alvezére volt, hane­m jobbkeze és legjobb barátja is az itáliai szaba­dsághősnek. Garibaldi annyira megbízott benne, hog­y egyik hozzá intézett levelében pl. ezt írta: "Kedves Túrr! ... sem kell, hogy uta­sításokat adjak Öna­k, cselekedjék, és bármit tesz is, az­­­j jóváhagyásomat bírni fogja." Türrt a csatatereken , 'rettenthetetlen ma­gyar' néven emlegették. Mi­or Garibaldi — elké­pesztő szicíliai "kalandja urán" — rongyos és szedett-vedett önkéntes csa­­ta élén, hadipénztár és kellő felszerelés nélkül­­ három hónap alatt megtisztította a szigetet i­­ ellenségtől,­­ Tahr mindenütt vele tartott s ki írta nemcsak katona­­bajtársainak, de a fővezérne csodálatát is. Magas katonai beosztá­sán szolgált Garibaldi oldalán Tüköry Alajost is,­inek szicíliai életéről aránylag kevés írott emlék maradt fenn, Garibaldi az ő szolgálatát is sokra ér­ékelhette, mert egyes források őt is "vezérkari önökként" emlegetik.­­Annál több kedves ankedól­­ maradt gróf Teleki Sándor olaszországi részvét­­éről. Teleki jóbarátja volt Petőfi Sándornak; n­agy költő az ő kas­télyában töltötte mézeshete­t Szendrey Júliával. A gróf ugyancsak Bem József oldalán harcolt, majd emigrált. Bejárta egész Euró­pát. Pulaszky Ferenc, az emigráns Kossuth hűsége kísérője, ki Garibaldi szicíliai hadjárata idején az angol lapok levelezője volt, — hirtelen ott, Szic­­iában ütközött össze vele. Nagyon megörültek eg­yásnak. "Hát te hogy kerülsz ide?" — kérdezte­­ Pulaszky. "Megyek Garibaldihoz!" — "De mi az ördögöt keresel Szi­cíliában?" — faggatta továt­b Telekit Pulszky Fe­renc. ... Teleki titokzatos nó­­ mosolygott: "Tudod, ez az egyetlen ország, ahol még nincs hitelezőm. Itt biztonságban vagyok...!" Garibaldit sokban seg­ítték a tapasztalt és életüket is könnyen mérlegr­e­ dobó magyar tisztek. A hadvezér egyik napi pár­a­csában így emlékezett meg a magyarokról: "Szé­p volt látni­­ magyarokat, miként mentek tűzbe... Rette­lhetetlen bátorságuk­nak nem csekély része volt az ellenségnek a visszavonulásában." Türr Istvánt és hős társainak az olasz sza­badságharcban vitt szerepéről egyébként I. Dumas emlékezett meg a­z Es Garibaldier c. művében. Egy - Teleki Sándor­­­­airól szóló - anekdota említi, hogy egy csúnya sár­o a menetelés után, egy kis kunyhóba tért meg Gar­baldi és vezérkara. A vezér ledőlt egy padon, kés­zülve lefeküdni. Szét­tekintve a tiszteken, megal­udt szeme Telekin, a legfiatalabbon. Odaszólt ne­m: "Kedves Teleki, húzza le a csizmámat!" "...Teleki odament és segített Garibaldinak az ormótlan, nagy, sáros cs­ima lehúzásában. A többi tiszt bajusza alá mos­alygott, Garibaldi észrevette és rájuk szólt: - Tudják az urak, miért kértem éppen Telek századost erre a szí­vességre? Azért, mert az u­nk közt ő az, akinek én is szívesen segítenék lehúzn­i a csizmáját!"­­Tábori Kornél, Színi Gyula: Vidám könyvtár, Garibaldi és serege S­icilia meghódítása után átkelt a tengerszoroson. F­eher erről így emlékezett meg:­­ "...A nápolyi királysá­g földjén, a hepehupás Calabriában s a Campagna csillogó síkságjain meg­ismétlődött ugyanaz a cső­dálatos történet: gyáva ellenség, szétbomló hadser­­ek, éljenző néptömegek. /Európa története./ Garibaldi 1860 szept. 7-én vonult be Nápoly­ba. Ekkor serege már 25,000 főnyi volt. Ezzel vette fel harcát Volturno mellett a 34,000 főnyi nápolyi királyi sereggel. Viktor Emánuel királyi segé­dcsa­­patai szerencsére megérkeztek Piadmontból. Az ellenséget tönkreverték. Következett a nov. 7-i, második, még diadalmasabb nápolyi bevonulás. A nápolyi csata után Garibaldi az egész sereg előtt így üdvözölte a magyar katonákat: "Dicséret nektek, Magyarország hős fiai! Köszönetet mondok nektek nemzetem nevé­ben!" . Majd a vezérkarhoz fordult s igy szólt: "Mi ezeknek a vitéz magyaroknak nemcsak hálával tartozunk. Kötelességünk, hogy az ő ügyüket magunkévá tegyük. És ezt meg is tesszük!" Garibaldi 1860 májusában tábornokká és a nemzeti erők főfelügyelőjévé nevezte ki Türr Istvánt, aki néhány hónap múlva Nápoly és a tartomány katonai kormányzója lett. Türr István tiszteletére a garibaldisták fényes lakomát rendeztek. Ott volt a sok magyar tiszt közt Csernátony Lajos is, ki annak idején 1848. márciusában Kossuth megbízásából szerkesztette a "Március 15." c. lapot. Emiatt Haynau halálra ítéltette, de Csernátony sietve emigrált s névcsere következtében, helyette egy Csernytmevőt végeztek ki. Csernátony, ki ugyancsak garibaldistának állt be, mint hadbíró működött. Az egymást érő­ lelkes pohárköszöntők során, egyszer csak egy olasz őr­nagy Csernátonyhoz fordult: "Kedves barátom, egy ötletem támadt: egy­néhány magyar szóval szeretném felköszönteni a tábornokot. Ugyan mondjon nekem az önok szép nyelvén valami alkalmas frázist, amellyel beszé­demet végezhessem. — Szívesen, válaszolta Cser­nátony, például: "Ördög bújjon beléd!" — Haj, só­hajtott az Őrnagy, ez igen nehéz, meg hosszú is! De, kérem, írja le számomra s majd megtanulom valahogy." Csernátony leírta s az olasz tíz percig tanulta nagy­ keservesen. Sikerült is ezzel befejeznie lelkes áldomását. Az olaszok vivátoztak, Turr pedig fel­állva, ünnepi komolysággal válaszolt: "Bújjon ám az öreganyádba!" Az olaszok majd szétszedték az épületet nagy lelkesedésükben s nem vették észre hogy a magyar tisztek félholtak voltak a nagy kacagástól. Jegyezzük meg, hogy a valóságban mind a felköszö­ntő­, mind a magyar válasza kissé "zsírosabban" hangzott el... Mikor Garibaldi Casertában azt mondta a vitéz magyar légionáriusoknak, hogy az olaszok tartoznak az ő ügyüket is magukévá tenni, a hír eljutott a megszeppent Bécsbe is. Kossuth Lajos említi Irataiban, hogy a császár erre azt kérdezte gróf Apponyi Antaltól, hogy várjon hallott-e vala­mit a magyar nemzet Garibaldiról? A felelet az volt, hogy még a gulyások is "kedves Garibaldinak hívják csordájuk legszebb ökreit! Ausztria bajai fokozódtak az 1859-es solferi­­noi vereség óta. A franciákkal megkötött villa­francai egyezség nagy megkönnyebülés volt szá­mukra, de teljesen népszerűtlenek voltak egész Európa-szerte és az olasz szabadságharc fokozta a forradalmi hangulatot Magyarországon. Az­ 1860. évi "Októberi Diploma", majd az azt követő 1861. "Februári Pátens" nem elégítette ki a magyarokat. Országszerte divatba jött ez a nóta: "Kerek ez a zsemle./Nem fér a zsebembe,/ Ketté képe vágni,/ Úgy kén' megpróbálni.../ Éljen Garibaldi!" Ugyanakkor a várbörtönben sínylőd­ők meg ezt a változatot énekelték: "Szennyes az én ingem,/ De még a gatyám is,/ Majd hoz Kossuth tisztát,/ Türr Pista meg puskát . . . / Éljen Garibaldi!" Türr István Nápolyban kezdte megszervezni a "Magyar Légiót", barátjával, Mogyoródy Adolf hu­szárezredessel. Kossuthnak Türrhöz intézett levele szerint feladatuk az lett volna, hogy Szerbia felől hatoljanak be Magyarországba, míg Klapka Porosz­­ország felől közeledett volna. Türrt azonban egye­lőre elfoglalta Itália ügye, a­mint Nápoly kor­mányzója altábornagyi előléptetésben részesült. Garibaldit egyébként sem lehetett volna rábírni akkor még a magyarországi kalandra. A volt anti-monarchista valóságos királypárti lett, mióta Victor Emánueltől létfontosságú katonai segítséget kapott. Az újdonsült olasz királyság érdeke nem tűrt homályos kimenetelű külföldi kalandot. A ma­gyar tisztek most már arra kérték Garibaldit,hogy kezdje meg az osztrákok elleni harcot a saját fe­lelősségére, de Garibaldi — bár ismerte Cavour és Kossuth egyezményét, — nem léphetett fel királya érdekei ellen. Türr István tábornok feleségül vet­­te III. Napóleon unokahúgát, Bonaparte-Wyse her­cegnőt. Gróf Teleki Sándor előlépett ezredesi rang­ba, átvéve Mogyoródy Adolftól a "Magyar Légió" gyalogságának parancsnokságát. Őt követte e poszton Sréter Lajos ezredes. Ekkor a "Magyar Légió" már huszársá­ggal és tehetséggel is rendel­kezett, ső­t — svájciakból álló — vadászegység is csatlakozott hozzá. Ekkoriban nevezték ki Vetter Antal altábornagyot a "Légió" főfelügyelőjének.­­Adatok: "Kunfy Adolf és az olaszországi Magyar Légió". Irta Lukács Lajos a "Hadtörténeti Közle­mények" 1980.4. számában.­ Körülbelül akkoriban, mikor Türr István altábornagy II. Victor Emánuel király tiszteletbeli szárnysegéde lett,­­ Garibaldi csomagolni kezdett. Búcsúzkodott kedves tisztjeitől, a szívéhez nőtt magyar hősöktől is. Minden kitüntetést visszautasí­­tott.Az olasz szabadsághoz visszavonult Caprera szigetére. Itália teljes és végleges egyesüléséről ekkor sem mondott le. A velencei tartomány és Róma még mindig hiányzott az olasz királyságból. Kossuthnak le kellett mondania a garibaldisták harcba küldéséről Magyarország felszabadítása ér­­dekében. Említsük itt meg, hogy Türr István 1864-ben — Garibaldi tudtával és bele­egyezésé­vel — tevékenykedett Szerbiában egy onnan Ma­gyarország felé irányuló betörés előké­szítése érdekében, de a tervekből nem lett valóság. Garibaldi életének kedves jelmondatává vált: "Roma or morte" — (Róma vagy a halál.) 1862 ben — az olasz király és III. Napóleon ellenére is — Palermoban termett s 3-4,000 önkéntessel Róma ellen indult, de szembekerült a kirá­lyi csapatokkal és sebesülten fogságba esett. Szabadon engedték és visszavonult Caprerara, de 1866-ban, az olasz­osztrák háborúban 30,000 önkéntessel Dél Tirolban harcolt. Kossuth, — értesülve Garibaldi ismételt felbuzdulásáról, — ismét kiáltványt irt: "Vitéz magyarok... mód nyílik újra kitűzni a szabadság zászlajá­t!..." Rohant Garibaldihoz, aki meleg öle­léssel fogadta.­­ Megegyeztek abban, hogy nem Horvátországon, hanem Nagykanizsa felé törnek be magyar földre. (Folytatás a 8. oldalon) A nizzai luxusszállóban egy öregedő úr oda­­súgja a portásnak: — Ki az a csinos nő­, aki most ment fel a liften? — Egy magyar bárónő. Sajnos, most nem jut eszembe a neve... — Itt szokott megszállni? — Igen, uram. Minden nászujját itt tölti!!! MAGYARSÁG MAGYARSÁG Kastl „keresztszülőket" keres A múlt hónapban látogatta meg a Magyar Gimnáziumot dr. Papp Gábor, az iskola amerikai megbízottja, a Hungárian School Care Club és a Les Amis de Kastl amerikai vezetője, aki évek óta komoly gyűjtési eredménnyel támogatja az isko­lát. Látogatásának egyik célja volt, hogy az új igazgatóval, dr. Major Márk atyával megbeszéljék a gimnázium egyik nagy problémáját: azoknak a diákoknak ösztöndíj-támogatását, akik mint árvák vagy mint új menekültek nem tudják az iskolai, illetve internátusi díjat kifizetni. Ezek a szegény sorsú diákok „keresztapákat” és „keresztanyákat” keresnek, akik havon­ként vállalják a 200 dolláros tanítási költséget Több szülő vagy szervezet együttesen is vállalhatja egy­­egy rászoruló diák eltartását. Nevüket itt soroljuk fel: Albert Géza, Dikó Gábor, Frey Attila, Kirper Róbert, Koloncsák Éva, Lengyel Virág, Lévai Zoltán, Nagy Edit, Pajkos Jolán, Pajkos Anikó, Rózsa Sándor, Somogyi László, Stettner Anikó, Szto­­janov Andrea, Tadics Daniela és Várgedey Anikó. Adományokat a célt megjelölve kérik a következő címre küldeni: Hungarian School Care Club, P. O. Box 2727, Cleve­­land, Ohio 44111, USA; vagy közvetlenül az iskola címére: Di­rektor Dr. Major Márk, Upg. Gymnasium D—8455, Kastl­e. Amberg, BRD. Az adományok Amerikában levonhatók az adóból. 5. oldal

Next