Magyarság, 1983 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-19 / 1. szám
1983. január 19. MESÉL A TÖRTÉNELEM (Folytatás a 6. oldalról) Szilveszter éjjelen, Újév napján modern szokásaink közé tartozik, hogy szeretjük a távozó óévet beteg, öreg embernek ábrázolni, ki átadja sorsunk igazgatását egy friss, erős ifjúnak /vagy gyermeknek/, a megérkezett Újévnek. Az emberek jóslásokba bocsátkoznak, megígérik, hogy a rossz szokásaikat levetik és egymásnak sok szerencsét, boldogságot kívánnak. A szerencse kimagasló szerepet játszik, mint sokat emlegetett szó, mint a közeljövő bűvös mottója. Mintha az egész élet nem volna más, mint valami ruletthez hasonló - hazárdjáték! A kéményseprő, a négylevelű lóhere, a patkó szimbólumként való ábrázolása, a szerencsétlen, visítozó 'szilveszteri malac' kergetése elgondolkoztatja az embert: vajon mi különbség van köztünk és a többezer év előtti babonás, primitív újévi fesztiválozók között ? . . . Még mindig sokhelyütt tüzet raknak az elhunytak emlékére s azt körültáncolják, a lángok közé olyan tárgyakat hajigálva, melyekre a halottnak még 'szüksége lehet". Közép-keleteurópai falvakban ismert népszokás a "karácsonyi tuskó" kivágása, stb. Természetesen mai világunk újévi ünnepségeire, szokásaira is áll az a mondás, hogy "ahány ház, annyi szokás". Európában igen sok vidéken /egyes helyeken nálunk, magyaroknál is/ ismert népszokás az "újévi koledálás", amely nevet az év első napja latin elnevezésének elferdítéséből /"calendae Januariae"/ kapta. A keresztény rituálé és az ősi pogány babonák "békés együttélésének" egyik bizonyítéka, hogy gyakran ugyanaz a család, amely ájtatosan éjféli misére megy, újévkor különböző jóslásokkal, mágikus varázslatok imitációjával hívja segítségül a "jó szellemeket". Vannak országok, vidékek, ahol nemcsak Karácsonykor, de Újév napján is ajándékokkal kedveskednek egymásnak. Ami az ajándékozást illeti: ez igen szép szokás, ha nem válik lélektelenné, mechanikussá s ha elvesztve eredeti, szeretet-megnyilvánító jellegét, a félénk gigantikusan tornyosuló, örökösen éhes "business", és a reklámhadjáratnak a vadászterülete lesz. Körülbelül ugyanígy állunk az újévi szerencse kivonatok küldésével is. Igen szép dolog az,a rokonok, közeli barátok, jószomszédok között. A nyugati világban, - mint majdnem mindenben-itt is lélektelenné vált, éppen túlzásai miatt. Az állami postahivatalok legnagyobb örömére, ilyenkor az emberek tömegei küldik a színes lapokat tartalmazó borítékokat boldog-boldogtalannak, fűnek-fának. Üres olcsó "boldogságot" okoz némelyikünknek az, ha tömegével halmozhatja fel, vagy füzérmódra akaszthatja fel otthonában az érkezett tarkaságokat. Az ilyen ember gyakran önmagát csapja be, - hisz Újév Napján "közszeretetben állónak", vagy "népszerűnek" képzeli magát. Aligha gondol arra, hogy tán az érkezett jókívánságok többsége nem szeretetet, hanem olcsó hízelgést, vagy üzleti érdeket képvisel. Bizony, családon belüli önzetlen szeretet, a barátok, jó ismerősök részéről megnyilvánuló meleg ölelés, kézszorítás sokszor többet ér e hivalkodó képeslapoknál! A legszebb újévi kívánság az, amely jóegészséget és békességet kíván. Erre van a legnagyobb szükségünk: ez a boldogság két fő tartozéka! Persze, napjainkban igen 'divatos'/prosperous/,kedvező Újévet is kívánni, -- célozva arra, hogy még sok-sok pénzjövedelmet kívánunk a címzettnek. Egyre több érdek, egyre több önzés kapcsolódik az újévi jókívánságokhoz s — egyre kevesebb az ima, amelynek ilyenkor ahoz a Teremtő Atyához kellene szállnia, ki hosszú évezredek óta szemléli a haladó ember újesztendei mítoszát, fesztiválját . . . Egyre kevesebb az ima, s egyre gyakoribb a részeg duhajkodás. Az újesztendei "újjászületés" ősi mítosza - ha rítusait gyakran változtatta is - általában az ünnepélyesség, a meghatódottság, az új élet tervezése, új remények teljesülése jegyében jelentkezett az emberiség egész, történelme folyamán. F. szokásoknak fordulatoknak leírásával kíván e sorok írója minden kedves Olvasójának Boldog Újesztendőt ! Hamilton, 1982. december havában. MAGYARSÁG NEM JUT ELÉG FÉRFI A SZOVJET NŐKNEK Óvatos kísérletek a harisnyák bánatának enyhítésére Házassági hirdetések... Hajadonok, nőtlenek klubja... Kétféle újítás amivel most próbálkoznak a Szovjetunióban, hogy a férjet nem talált, a korán özvegyült, vagy az elvált nők magányán enyhítsenek. De mert megszámlálhatatlan milliókról van szó, nem nagyon valószínű, hogy a bajt így sikerül majd orvosolni. Az alapvető hiba ugyanis sokkal több a nő a Szovjetunióban, mint a férfi. Ez a tény meglehetősen újkeletű a 270 milliós Szovjet birodalomban. Eddig nem illett beszélni róla, a kommunista tanok ugyanis azt hirdették, hogy az osztályok felszámolása a magányt is megszüntette. A férfiak és a nők között is ledöntötte a válaszfalat, kommunista lélekközösség fűzi őket egybe, az ismerkedés útját egyengetni erkölcsbe ütköző és a rohadó Nyugat módszereit utánozná. • A cigányok életét tanulmányozó tábor nyílott Szeghalomban. Húsz ciganológus egy héten át kutatta két sárréti nagyközség: Szeghalom és Körösladány cigányságának életmódját. • ...Dr. John M. Cottman, a University of Illinois pszichiátriai fakultása professzorának véleménye: a házastársaknak naponként legalább 15-20 percen keresztül pletykálkodniuk kellene egymással. A pletykálkodás közelebb hozza egymáshoz az embereket és az állandó pletykálkodás a házasság megmentője lehetne — állítja a professzor. • London: Egy arab üzletember két jegyet váltott a New Yorkba induló Concorde szuperszonikus utasszállítóra. Egyet magának, egyet pedig két kartondoboznak. Mivel a két doboz 60 kilót nyomott, tehát annyit mint egy ember, szemrebbenés nélkül kifizetett 1119 fontsterlinget a mellette lévő ülésért. A dobozokra rákapcsolta a biztonsági övét, aztán nyugodtan várta, hogy három és fél órás repülés után kiszállhasson New Yorkban. A kartondobozokban egymillió és 200 ezer dollárt vitt magával készpénzt. 7. oldal MEG KELL KÍSÉRELNI A FEHÉR EMBER FELÉBRESZTETÉSÉT! Minap rendkívül értékes levelet hozott a posta. Felső számú értéke, hogy új előfizető jelentkezett... Második, hogy tartalmas kisérő levél volt, amit elsőnek kellett volna megemlítenem—és annyira megkapó, hogy részleteit közzéteszem, a MAGYARSÁG nagy családjának örömere: "Kedves Jenő Bátyám ! Több kézen át került hozzám a MAGYARSág néhány száma. A lap színvonala késztet arra, hogy eljuttassam Hozzád gondolataimat az általános helyzetet illetően... Kereken 30 esztendeje élek az Új Világban. Ezen idő alatt sok, a legkülönbözőbb 'rendű' rangú emberrel találkoztam. Majdnem minden esetben a találkozás kiábrándulással járt. Ez különösen az angolszász emberre áll. Kivételek voltak, de ... . . . akkor az időjárásról volt szó. A kultúraalkotó fehér ember eszeveszetten fut-rohan keletről-nyugatra, nyugatról keletre. Itt Californiában a helyzet egyenesen kétségbeejtő. Az ú.n. fehér ember nem tényező többé a közéletben, annak jóformán minden vonalán alárendelt szerepet játszik. "Taxpayer" és "Voter" lett belőle, ebben merül ki minden közéleti tevékenysége, de ez az azonossága is. Feladta, megtagadta önmagát és múltját. Vegyünk például egy angol embert Texasban, akinek minden őse 3-4 nemzedékig visszamenőleg angolszász volt, de az a most Texasban élő angol ember valami-valaki másnak vallja magét mint ami vagy aki valóban s erről meg is van győződve. Ez a példaként vett angol ember nincs egyedül, a számuk milliókra rúg. Ezek a szerencsétlenek azt a benyomást keltik, mintha szégyen és megalázó lenne angolnak, írnek, németnek, dánnak stb. lenni. Én azt tudom, hogy erről a mai nemzedék nem tehet, titkos kezek kitörölték életéből a múltat... Középiskolát (még egyetemet is) végzett fiatalok milliói számára, például A m p e r e , V o/, A’olta/, Ohm stb. nevek semmi mást nem jelentenek mint a villannyal kapcsolatos elnevezéseket. Azt hogy Ampere és tsai élőlények voltak, arról a legtöbben sohasem hallottak. * Csak a napokban voltam orvosi felülvizsgálaton. Az orvos bevilágított a szemembe és elkezdte magyarázni, hogy mit is jelent ez a mozzanat. A kis bűvós szerszámmal a test bármely részében lévő rendellenességet fel lehet ismerni! — That's Helmholtz! - mutattam a kezében lévő szemtükörre (ophthalmoscope), mire az orvos elmondta, hogy amikor ő embryológiából vizsgázott, ZEISS microscopja volt s annak köszönhette a 90 pontos vizsgaeredményt. A következő vizsgázó csak 70 pontot ért el. A további beszélgetésből kiderült, hogy ő a Helmholtz-ot optikai műszergyárosnak vélte és nem annak, aki 1851-ben feltalálta a szemtükröt és annak korszakalkotó jelentőségét. (Folytatás a 8. oldalon) . Amikor szíves előfizetését megújítja, kérjük, úja meg itt jó észrevételeit és elgondolásait lapunkkal kapcsolatban! I I |------------------------------------------------------------ _________________________________________________________ | ■ ------------------------------------------------------—----------- |_____________________________________________ ■ " I r ”i___________________________| ■ ----------------------- •■ S _____________________________—------------- • I II ■ ---------------------------- a ■ a _____ ________________________________ ■ |------------------------------------------------------- -