Magyarság, 1983 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-31 / 2. szám
" ' . 40 ÉVEL EZELŐTT TÖRTÉNT... (Folytatás a 3. oldalról) * A fehérbundás "Tel Tábornok" a vártnál hetekkel korábban megérkezett s jégpáncéllal borította be a végtelennek tűnő orosz "sztyeppét" akkor, mikor aztán végre a mi mozdonyunk is megérkezett és az első napon "elhúzott" bennünket nyugatnak, alig-alig száz kilométernyire... De hol voltunk meg a Kárpátok keletig lejtőitől...? Tíz nappal később mégis megközelítettük...! Útban voltunk hazafelé!!! * Amikor e sorokat írom, felrémlik előttem azt utolsó napom Urasovoban. A mellém személyes szolgálatra beosztott repülő-honvéd, 'legényem', János,akit még annak idején a budaörsi repülőtéren választhattam ki sokszáz honvéd közül, már régóta azzal kínzott, hogy vásároljak valamit az urasovos "bazárban" az otthon maradt feleségemnek és 6 éves leánykámnak, hogy ne menjek 'üres kézzel' haza... * Nagyon 'rázós és döcögős' volt a visszafelé megtett közel kétezer kilométeres utunk a szerelvénnyel, mindig változó gőzparipákkal. Voltak napok, amikor még csak száz kilométert semi haladtunk, így a magyar határt is csak több, mint 9 nap után közelítettük meg. A többnyire "németsógor" mozdonyvezetőket mindig cigarettáink összeadásával és felkínálásával próbáltuk rávenni, hogy tovább és tovább vigyenek bennünket. Ez sem sikerült mindig. A jó negyven év távlatából arra nem tudok visszaemlékezni, hogy hol álltunk meg ittközben és hol vesztegeltünk napokig... Néha kies szárnyvonalakra kerültünk és ott kaptunk másik mozdonyt. Nagyobb városokat érintve, a hadműveletek egyre rosszabbodó állapotáról is hallottunk és az Urasowoban maradt kis részlegünkért való aggodalmunk nem volt talán alaptalan... Mikor a magyar határt Karácsony előtt pár nappal mégis csak megközelítettük, Stalingradnál Paulus hadserege már kritikus helyzetben volt és alig három héttel később —1943. január közepe előtt a doni hadseregünknek a sorsa is megpecsételődött . . . Repülőink azonban a legnehezebb időkben is kitartottak, amit az "Ilovskoye"-i hősköltemény is bizonyít. Bombázóinknak sincs semmi okuk a szégyenkezésre! Az adott körülmények között és a rendelkezésünkre álló eszközökkel — meg az abban az időben már nem korszerű elavult olasz gépekkel, közel 300 bevetési parancs végrehajtásával ők is heroikus munkát végeztek, méltókká váltak az utókor legteljesebb elismerésére is! Hiteles adatokat a visszatelepülők létszámáról nem tudok. A tiszti nevekből még jól emlékszem Dr Szekrényessy Attila t. orvos-hadnagyra, /egyidőben lakótársam is volt/, Farkas Ihegy ra, Payer András tsz.psz. zászlósra... Más nevek már elmosódtak, sajnos... Emlékszem még a kitűnő "meteor"-ra, Simicska tsz.psz. szakaszvezetőre. — Ő akkor is tudta 'fogni' nekünk rádión Madridot, amikor tíz ellenséges állomás is zavarta ezt a fontos délnyugat-európai adást! // Szerk. megjegyzése: a Don-nál ellenséges légtérből nincs időjárási adat, Spanyolország semleges volt...// Az egyhangú és elég könnyen prognosztikálható téli orosz időjárásban az u.n. V/B. másodlagos ciklonok a Földközi-tenger nyugati medencéjében keletkeznek, a Baleári Szigetek felett és távoli hatásukat itt is éreztetik. Mallorca tényleg nagyon messze volt tőlünk, de időjárástani szempontból nagyon jó volt tudni, hogy mi volt ott kifejlődőben? — Egyébként az egész hadműveleti területünkön ősszel és télen legnagyobb részben mindig a szibériai anticiklon volt a döntő időjárási akciócentrum, a kemény és dermesztő hideggel s a sokszor napokig, sőt hetekig fel nem szakadó köddel. Bombázóinknak ebből a zord időjárásból alaposan kijutott, és mégis végrehajtották rekordszámba illő eredményes bevetéseket. * Hazafelé tartva a komoly télben, hangulatunk csak Lawodhne után változott meg, ahogy az ezeréves határokat megközelítettük. — Valamennyien átestünk a kötelező fürdőn, fertőtlenítésen és az elcsigázó, több mint tíznapos út után, mégis lelkesülten és friss erővel érkeztünk be Debrecenbe. Úgy emlékszem, vitéz Szakonyi Pista szds-nak, a pótkeret parancsnokának adtam át az anyagot. ő is már jó pár éve az Őrök Házából, a Hadak Útjáról nézi a régi repülő-bajtársak erőfeszítéseit. (Clevelandban halt meg.) A "Móni" is kitett magáért: néhány ismerős tiszttel, forralt borral és rummal várt bennünket. A további hivatalos aktust is lebonyolítva, személyi állomány átadása stb., és még két éjszakát a híresnevezetes "Bika" szállóban töltve, a következő vonattal Budapestre utaztam, jelentkezve Dr Hille Alfréd ezds-nél is. Pontosan Szent Karácsony estéjén érkeztem haza Székesfehérvárra. Feleségemnek vittem ajándékot... Amikor Stary-Oscorból áttelepültünk Urasovoba, az ottani orosz 'házigazdám', akaratom ellenére egy szép "ikon" képpel ajándékozott meg. Talán a humanizmusomért, ahogyan a családjával szemben viselkedtem. A 10-12 dekás csokoládé köröndöket mindig megfeleztem a gazda apró, 2-3 éves unokájával... Később Dr Genthon István neves művészettörténész barátomszemrevételezte' ezt a Stary-Oscarban kapott Ikon-festményt. Értékesnek tartotta, a XV. vagy a XVI. századból való. Egy a padláson tartott zsákban rejtegette több mint két évtizeden át.- Szakértők otthon gyöntörten rendbehozták... Négy évtizedes távlatból, az emlékezés hulla-pergő levelein áldoztunk a névtelen maagyar repülő- katonának. Fellebbentettük a fátylat a "latens" orosz népről is, melyből jó negyven évvel ezelőtt, amikor szükségből hoztuk éltünk, megállapítottuk, hogy még élt bennük a Hit! A transcendentális belső" erő, amit terrorral sem lehetett kiölni a hívő" lelkekből! * * * A szerzők külön megjegyzése: Semmiféle forrásmunka, a "Magyar Szárnyak" utolsó évfolyamai kivételével — nem állt rendelkezésemre. A fronton naplót nem vezettem. Negyven esztendő.../?!/ Igen. Az emlékeket megkoptatta talán, elhomályosította, de nem mosta el. Ezek bennünk élnek és néha melegítenek . . . * A visszavonhatatlan vég azután kezdődött el, amikor mi már szerencsésen hazaérkeztünk. A híres francia "Grand Army" pusztulását és megsemmisítését is ugyanaz segítette elő: TÉL TÁBORNOK! -- Ebben persze nagyot segített neki és a terrorra épült rendszernek a naív , de hű szövetségese, Mr Roosevelt is, aki országának kimeríthetetlen tartalékaiból a "Good old Joe"-nak minden megadott. A mi repülőink ebben a négyéves világküzdelemben derekasan megtették kötelességüket! — Hősi áldozatvállalásukat majd az "igazi" Utókor jobban fogja értékelni, mint a mi napjaink... ( Dr. Bognár Kálmán, nyug. College Prof. ) MAGYARSÁG MEGHÍVÓ JITKIJ, ÖZVACSORA m/,J TÁNCMULATSAG^^^^-\, lesz 1983 február 12-én, szombaton este a HAZELWOODI MAGYAR HÁZBAN Ozvacsora — vagy borjú-pörkölt. Este 7-kor Hozzájárulós személyenként $ 8.oo Mickey zenekar muzsikál — Jó hangulat!!! JÖJJÖN EL ÖN IS!!! Előjegyzés telefonon: (412) 521-9802 1983. január 31 HARASZTI ENDRE: ’ LONDONBAN HEJ, VAN SZÁMOS UTCAÉS MINDEN UTCÁN VAN SAROK...” - 80 ével ezelőtt indult diadalútjára a magyar operett. Rész Két szürke hivatalnok a kulturminisztériumban Az, aki 1902 tájánenyitott a budapesti Kultuszminisztérium egyik egy rangú, sikár folyosóéról az egyik szűk hivatali szóleskába, s ha véletlenül oda nyitott be, ahol két sorgalmasan dolgozó fiatalember hajolt poros iróasztal fölé, meglepetten láthatta, hogy — íme — ek a 'hivatalosok' mégsem olyan körmüket rágó senmittévők, mint ahogy azt róluk a fáma híreszteli — ez a két fiatalember például mindent megtesz, hogy megszolgálja szerény fizetését. Sebesen körölnek irataikon,szinte a hátuk is belegörbül. Vége érve egy-egy árkuspapírnak, máris átadjá egymásnak átnézésre s veszik a következő ívet. Tobb görbülnek a házak, telnek a sorok, — nincs tt megállás, nincs itt’bürokrácia', — bizonyára valami új iskolai rendeleten dolgoznak ilyen sersen. Ha viszont közelebb epett volna a kíváncsiskodó látogató, akkor alighem megdöbbent volna. Az egyik iratoszlop csupa terset, szöveget tartalmaz, a másikon pedig kottvas-vegyes irkafirkák láthatók. Úgy látszik, még árat magára az új iskolarendszer és a most inult magyar XX. század mindmegannyi kulturális üde. Hiszen ezek a firkók itt az állam — és mi több: az adófizetők — pénzén lopják a napot! Ahelyett hogy az állam által fizetett munkában szorgosodnának, alighanem valami kópéságon törik a fékét! Saját szakállukra! A jámbor látogató még jobban megdöbbent volna, ha ellesi a két "nőlopó" egymás közti izgatott beszélgetését. Nem elég, hogy holmi színházi produktumról vitatkozik, ráadásul még nő is volt a dologban! Az egy kopott figura egyre azt hajtogatta, hogy ez az ,ész estét betöltő' darab bizonyára igen alkalmas ez az "imádott Zsazsa" számára! MUTASSUK BE E REMÉNYKEDŐ ÍRÓKAT AZ OLVASÓNAK: az egyik furcsa karaktert Martos Ferencé-nek "hívják 1902-ben történő' 'lefülelése' idején mindössze 7 éves. A minisztériumi unalmas akták tömegében fúladozva, már évek óta vágyakozik Euterpe, a lírai költészet múzsája felé, — most meg — ugyanezt hivatali idejében — Thalia, a színpad múzsái felé, mosolyog. A "Zsázsát" emlegető, másik igaza még furcsább, őt Huszka Jenőnek hívják. Ugyancsak 27 éves. Bizonyára nem nagyon való ez ipar minisztérium poros íróasztala mögé. Már ötéves korában eljegyezte magát a mázsákkal, amikor hegedülő csodagyerekként a nyilvánosság előt szerepelt a szegedi árvízkárosultak javára. A Szegedi Zenede után, hegedűvel a hóna alatt, íris érettségi bizonyítványával a zsebében, Pestre jött, ahol Hubay Jenő zeneszerző, zeneakadémiai tanár felvette mesteriskolájába, Koessler János már pedig zeneszerzésre tanította. Szegény Husza állandó harcot vívott saját szüleivel, kik a ralvészpályáról nem voltak valami jó véleménnyel, ragaszkodtak ahhoz, hogy fiuk jogásznak menjen. Nos , Jenő nem lett valami jogásztudor, ellenben megsietett a "Jogászcsárdás". Nagy nehezen elvégezte a jogot is, annál könnyebben, bizakodóbban Zeneakadémiát. Utána Párizsba utazott s a híres Lamoureux-zenekarban jelentkezett közremőködést Onnan visszahívta őt aszigorú szülői szó. így ke ült Huszka a Közoktatásig Miniszteriumi. Művészei Osztályára Tisztviselőként. így került régi egyemi társa, Martos Feri íróasztalának a szomszédságba. Martost éppen annyira nem érdekelte a szürke tisztviselői élet, mint Huszkát. Az ifjú költőt nagy bizakodással töltötte el, hogy akkoriban már a "világot jelentő deszkákra" került Balassi Bálintról szóló darabja s neve ismert volt a színházi világban. ő beszélte rá Huszkát arra, hogy a poros akták tologatása helyett saját művészi karrierjükön dolgozzanak. Hatására Huszka néhány számot komponált Mezei Adolf,"Tilos a bemenet" című bohózatához. A siker elmaradt, de most márMartos is, Huszka is csak azt lesték, hogy mikor nyílik meg számukra a színházi világ sikereinek kapuja, mely az ő agyrekeszeikben a "Mennyország kapujával" volt azonos. Most közös tervet forgattak fejükben. Fantáziájukban megjelent egy György nevű királyfi, ki Bob néven, csavargó diáknak öltözve keresi fel London népét és szerelmesét a kis Annie-t, a polgárlányt. Huszka Jenő, — jóval később — így írt erről a "Magyar Művészi Almanach"-ban: "... a Hét-ben egy verset olvastam, a címe "Bob herceg" volt, a szerzője pedig Martos Ferenc. Nagyon megtetszett nekem ez az érzelmesen, és egyszerűen és közvetlenül megírt költemény, amelynek hangulatából érintetlen, tiszta báj áradt. Melodrámát csináltam belőle és amikor elhatároztam, hogy operettet írok, fölébredt bennem az első szerelmem emléke: visszatértem a Bob herceghez." AZ EURÓPAI OPERETT "ŐSKORA" A múlt század 70-es éveiben bukkant fel először az "operett" szó, franciás lekicsinyítéseként a klasszikus opera-kifejezésnek. Az "operett" műfajta ugyancsak Franciaországban indult útjára. Az első párizsi operettszerzők közül toronymagasan emelkedett ki Offenbach /1819—80/. Bécs kedélyes világa csakhamar felfedezte az operettet és megpróbáltak túltenni a francia metropolison. Egy ideig lehetetlen volt a nagy Offenbachhal konkurálni, ezért inkább a népiességre törekedtek, népszerű nemzeti táncok bemutatásával. Az ifjabb Johann Strauss, a "keringőkirály" bekapcsolódása adott jelentőséget a császárváros operettvilágának. Az "indigó", "A denevér" és "A cigánybáró" csakhamar új, közép-kelet-európai krnt adott az operett-műfajnak. A francia és a bécsi operett hatására jelentkeztek az első magyar kezdeményezések. A régi Népszínház volt az otthona az első kísérleteknek. Rákosi Jenő (1842-1929) az író és publicista az 1880-as években a Népszínház vezetője is volt. Tőle csakhamar átvette az igazgatást Evva Lajos (1851-1912), ki továbbra is Rákosi Jenő szellemében vezette a közkedvelt színházat, melynek az ő kezük alatt aranykora kezdődött. Itt kerültek színre a francia és bécsi darabok. Rákosi Jenő, persze, meg akarta mutatni,hogy a magyar virtus az operett terén is érvényesülni tud. 1888-ban megírta az első magyar operettet, a "Tempefői"-t, melyhez "Erkel Elek (184393), a nagy Erkel Ferenc fia szerzett zenét. Ezt a darabot a közönség még idegenül fogadta, de annál nagyobb sikert ért el Konti József (1952-1905) a lengyel származású operett-komponista, a Népszínház akkori karmestere, ki az "Eleven ördög" c. operettjével, melyet a budai "Nyári Színkör"-ben mutattak be, — meghódította az igényes pesti közönségét. Erre Konti vérszemet kapott és megírta — Csiky Gergely (1842-91) szövegére a "Királyfogás"-t is. Ez már a Népszínházban került színpadra, óriási sikerrel. (Folytatás a 6. oldalon) . 1983. január 31. MAGYARSÁG A magyar katonaözvegyek felhívása Régen volt, hogy férjeink a háborúvesztést és kötelességteljesítést követő megalázás fájdalmában a világba kiáltották: „Adassék tisztelet a katonaeszménynek!” Sajnos a sok százezer hősi halottnak a „hódoltság területén” még mindig nincs hősi emlékműve. Talán még fájdalmasabb az a tény, hogy a volt szövetségesek is olyan szellemben emlékeznek meg könyveikben, mely meggyalázza a magyar katona második világháborús magatartását és hősi áldozatát. Mi, magyar katonaözvegyek, úgy érezzük, hogy tartozunk meghalt férjünk áldozatának és emlékének azzal, hogy a második világháborús szereplésüket gyermekeinkkek és unokáinknak az igazságnak megfelelően mentsük át. Ezért köszöntjük örömmel a Rákóczi Alapítvány kiadásában angol nyelven megjelent A Thousand Years of the Hungarian Art of War című munkát, mely a magyar katona ezeréves kötelességteljesítésének emel örök emléket, és amelyet számottevő történészeink és katonáink műt hézagpótló tanulmányt ajánlanak. Amikor sors- és anyatársaink figyelmét erre a könyvre felhívjuk, az a meggyőződésünk, hogy elhunyt férjünk egyik vágyát — a valótlan rágalmak visszautasítását a külföld felvilágosításával — támogatjuk. Hochenburger Gézáné, Buffalo; vitéz Duska Józsefné, New Brunswick; Pálffy Sándorné, Los Angeles; Tömöri Jenőné, Torontó; vitéz Kovács Gyuláné, Cleveland; vitéz Mészöly Elemérné, Philadelphia; vitéz Kocsis Lászlóné, Buenos Aires; báró Pongrácz Antalné, Chicago; Héderváry-Konth Jánosné, Sarasota. A könyv megrendelhető: Rákóczi Foundation Publications, P. O. Box 67. Stn. „L”, Toronto, Ont. MGE 404, Can., vagy P. O. Box 2727. Cleveland, Ohio 44111. USA. A könyv ára postaköltséggel: 20.00 dollár. SORSRA LÁTÁS Mikor elbűvölnek a sejtelmek s mint egy krátert vízzel bevetnek vagy maguk közé emelnek, megvallatnak a tűnt évek, mint egy rejtett messzeséget s nem tudom, mit s mért beszélek. Nem tudom, széppé miért mondok gyarmatot, országos gondot, mely már holt részekre bontott, önmagát tékozló népet, megújhodásról meséket, bálványt, aki összetépett, otthont, botlást, szónokok mákonyit, taglót, amely csak bennünket vág, magunkat sorvasztó fogdát. Akolt, melyben üres, horpadt ópáncélok lovagolnak s kötőfékre fogott holnap . . . S csak mondom önmagam: a hangtalan hangot, amely köré parttalan partot emelnek kozmikus hangok. A tarkón ittt holnapot viszem, s a tegnapi port. Ám hitem nem ölheti meg senki sem. “AKI NEM BECSÜLI MEG A MÚLTAT, ANNAK JÖVŐJE SEM LESZ! ” Illés Lajos 5. oldal