Magyarság, 1983 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1983-06-15 / 11. szám
4. oldal Haraszti Endre: SZABADSÁG ITTEN HORDOZÁK VÉRES ZÁSZLÓIDAT /A magyar zászló vázlatos története/ Most, mikor a magyar zászló történetére — ha csak tallózva, a teljesség igénye nélkül — visszagondolok, engedtessék meg nekem, hogy bevezetésül egy kevéssé ismert amerikai írót idézzek, ígérem, hogy e rövid tanulmányban számos idézet lesz magyar költőtől is. Mégis, úgy vélem, hogy a zászlóval kapcsolatos hagyományos érzéseinket az alanti pár sor hűségesen fejezi ki: “Within hím, as he kűried himself forward, was born a lőve, a despairing fondness fór this flag which was near hím. It was a creation of beauty and invulnerability. ” Magyarra való fordításomban. . . Ahogy előre lökte /vonszolta/ magát, szeretet született benne, kétségbeesett gyenge'dség a közelében lévő' zászló iránt, mely a szépség és sérthetetlenség teremtménye volt." Stephen Crane: "The Red Badge of Courage." 1893.19.fejezet. Úgy érzem, hogy olyan érzés nyilvánul itt meg az amerikai íróban, mely igen-igen rokonérzés mindannyiunk számára. Megjelenik benne a szinte ösztönös, de tanultságunk folytán racionálissá vált szeretet egy szimbólum iránt, mely nemzetünket jelképezi s melyet - éppen a jelképből eredő asszociáció folytán - szépnek, sérthetetlennek látunk. Itt mindjárt előrebocsátom, hogy ne érezzen megrökönyödést egyetlen olvasóm sem, mert a fenti idézetben egy amerikai patrióta érzését ismertettem. A nemzeti érzés, a nemzeti zászló iránti érzés tiszteletreméltó dolog. Tisztelnünk kell kivétel nélkül minden nemzet patriotizmusát, mindaddig, míg az nem fajul destruktív sovinizmussá. Az se döbbentsen meg senkit, hogy Crane 'vörös zászlóról' ír. A vörös zászló - a Nagy Francia Forradalom óta - az egyetemes emberi szabadság mindenütt ismert szimbóluma volt; nem tehettek róla a franciák, nem tehetett róla a mi Petőfi Sándorunk sem, aki ugyancsak megénekelte e sokatmondó lobogót, hogy a XIX. század közepe után olyan mozgalmak adoptáltak e szint, melyek később nem a szabadság, hanem a legdurvább elnyomás politikai hatalmait alakították ki. Erről egyébként később említést teszek. I. EGY KIS ALAPVETŐ ELMÉLET. Talán nem árt, ha nagyon röviden szólunk a zászló lényegéről. Lapozgatva a régi Tolnai Világlexikonban, azt találtam, hogy v "Lobogó, vagy zászló, olyan feltűnővé tett szövetdarab, melyet valamely eszmének v. gondolatnak a közzététére használunk fel. A lobogók által közzétett gondolat valamely tömegnek, népnek, nemzetnek van szánva, miért is a lobogót vádra tűzzük v. kötélen lógatjuk le magasról, árbocról, toronyról, háztetőről." Aztán így folytatja az idézet: "A lobogó rendszerint egy általános jellegű gondolat kifejezője, pl. az állami összetartozandóségé, államhűségé. A magyar nemzeti lobogót pl. Ünnepélyes alkalmakkor kitűzzük, hogy mindenki előtt azonosítsuk magunkat a magyar állammal, hogy megmutassuk, hogy ahhoz hűek vagyunk s annak ünnepeit magunkénak tekintjük." Mai szemmel olvasva, értelmezve a fenti, 1928 előtt fogalmazott - idézetet, fennakadhatunk azon, hogy az idézet - bizonyára tudós jogász - szerzője azonosította a "nemzet" fogalmát az "állam" fogalmával. Ezt már az 1920-as években igen helytelenül cselekedte, hiszen Trianon óta az a magyar nemzet, mely szívébe zárta a magyar trikolórt - részben más, felénk ellenséges indulattal viseltető, mesterséges államalakulatok határai közé került. Jelenlegi éveinkben, - a XX. század végefelé - már tisztán látjuk: a tízmilliós közösséget magába záró magyar "állam" eltérő fogalom a tizenhatmilliós magyar "nemzettől". Attól - a lényegesen nagyobb mérető tömegtől, mely a magyar zászló iránti szeretetével lényegében az egyetemes magyarság iránti hőséget fejezi ki. Igaza van azonban a derék jogásznak, mikor ugyanabban a fejezetben a következőket írja: "Valamely állam lobogójának megsértését, vagy éppenséggel meggyalázását mindenesetre ősrégi idő óta az illető állam ellen elkövetett súlyos sértésnek tekintették; az ilyen esetnek diplomáciai eljárás, elégtételkívánás, esetleg háborús retorzió szokott a következménye lenni!" Főzzünk a fenti - jogászi észjárással írt - mondatokhoz lélektani vonatkozásokat is. Elvégre a zászló, mint jelkép - nemcsak jogi, de lélektani vonatkozásé is. Akár békében, akár háborúban, elsőrendű kifejezője a nemzeti összetartózandóságnak. A történész mindezekhez még hozzáfűzheti: már a primitív ember a botra, lánzsára tűzött totemállat képében törzsfőjének, törzsének védő szellemét hívta segítségül. Már a többezer év előtti szumirok, egyiptomiak büszkén és harciasan hordozták zászlószerű jelvényeiket,lándzsáikon, magasba emelt póznákon. Számos ótestamentomi mondat tesz célzást rá; az ókori görögök és rómaiak is magasba emelték büszke jelvényeiket felvonulások, csaták során. Nagy Konstantinus már keresztény szimbólumot is megjelentetett zászlain. E kori időkben még nem volt elválasztható a címerhasználat a zászlóformától; a kret jelkép a középkor folyamán fokozatosan vált külön formává. Altörzs, később az állam zászlója kezdetben azonos volt a törzsfő, fejedelem, majd király nemzetiségi, családi jelvényeivel. A hűbéri társadalomban tehát még nem nemzeti, hanem dinasztikus, vagy lovagi szimbólum volt a lobogó. Később megtörtént a címer és a zászló fokozatos szétválása. A zászló önálló lett ábrájában, színében is. Szerepe egyre nőtt, már nem egyéni-, családi-, nemzetiségi, hanem az állammal, nemzettel kapcsolatos közjogi szerepet kapott. Fokozatosan kultusszá, szinte szent szimbólummá vált. Felesküdtek a szent jelvényre. — A zászlót elhagyássa árulásnak számított s ha az ellenségnek csatában sikerült elvennie, ha az ellenség leverte azt a varormáról, — az szinte egyenlő volt a vereséggel. Külön testőrséget szerveztek védelmére. A zászló jelentőségére jellemző, hogy jelképes értelemben is használjuk; képletesen beszélünk arról, hogy pl. kinek "zászlaja alatt sorakozunk", kinek a "zászlóvivői vagyunk". A lobogó lelkesítői'és büszkeségemet hatását jól tudták kihasználni a fejedelmek, trónjuk, országuk védelme céljára é s a zászlórudra félkészé lobogó könnyet fakaszt a rátekintő szemekből manapság is, ha nemzetünkben hazánkfia olimpiai- vagy világbajnokságát hirdeti a világnak. II. "ZÁSZLÓDAT LÁTOM BULCSU, S SZEMEM /ÍRJA MEGINDUL!" —irta Vörösmarty Mihály a Zalán futásában s ezzel jól érzékeltette, hogy nyilván már a magyar Honfoglalás idején jelentősége volt a hadak feje fölé emelt hadi jelvénynek. A költő történelmi tévedésével - Bulcsu még meg sem született a Honfoglalás idején s atyja, Bogát horka is meg gyermekifjuként ülhette a nyerget - nem érdemes ehelyütt foglalkoznom; — a lényeg az, hogy lelkesítő jelvények emelkedtek Árpád lovasainak feje fölé; nyilván az egyes törzsek vezéreinek nemzetiségi jelvényei. A "Megyeri fejedelmi törzsnek piros volt a színe és piros zászló-cimeren fekete turul volt látható. Munkácsy Mihály "Honfoglalás" címő festményén piros és sárga színű lobogók emelkednek a magasba. Az u.n. "Feszty-kórkerten" is zászló jelzi, hogy ott halad a fejedelem. A romantikus kor XIX. századbeli festőinek a romantika nem zavarta meg annyira realitásérzéküket, hogy ne folytattak volna előzetes történelmi tanulmányokat s e tanulmányok eredménye e zászlóknak a vászonra festése. A Révai Lexikon jelzi, hogy "... A bécsi Képes Krónika képein több helyen a magyar sereg vörös zászló alatt harcol, melyen fekete( karvaly /turul/ madár képe látható. De ugyan csak a Kepes Krónikában egy helyen vörös-fehér csíkos zászló fordul elő." Az u.n. 'árpádsávos' zászló /X-XI. századbeli/ megjelenése azt mutatja, hogy az "árpádsávos címer" zászló formájában is jelentkezett. A piros-fehér sávozás az uralkodó színeit jelentette. Ugyanez a zászlóforma megjelenik a magyar posta 1981. ápr. 29-én kiadott zászló-sorozatának 40 filléres értéken. Aki pedig azt hiszi, hogy a "trikolór" /azaz: a háromszinti zászló/ kizárólag az 1789-es Nagy Francia Forradalom terméke, illetve zászlójának ’leutánzása volt, gondoljon arra, hogy II. Endre királyunknak egy 1222- ben kelt okmányán a pecsét piros-fehér-zöld selyemzsinóron függ! Az Árpádház piros-fehér (Néha vörösfehér) sávozása tehát már a XIII. században néha kiegészült a zöld színnel, s így a magyar háromszínű nemzet-jelkép évszázadokkal megelőzte a XIX. században sok nemzet által alkalmazott "trikolór"-jelképet. III. "ZÁSZLÓNK GYAKRAN PLÁNTÁLÁD VAD TÖRÖK SÁNCÁRA" -írta Kölcsey Ferenc a "Himnuszban". Nos, az Anjouk, Hunyadiak, meg a Jagellók alatt is, többször előfordult, hogy a magyar zászlók alatt előrehatoló seregeink véres leckére tanították a Balkán felől észak felé nyomakodó lófarkas-zászlójó hadsereget. Vajon milyen zászlók voltak ezek? Aligha hasonlítottak még a mai háromszinű trikolórhoz. Az Anjou királyok zászlain a liliom ékeskedett, vagy pedig valamelyik főur családi jelvénye. Egyébként,adataink vannak arról, hogy Anjou /Nagy/ Lajos királyunk ünnepi- és hadi színeinél, fegyverzeténél és az Árpádoktól átvett Vörösfehér szín dominált. "A banderáilis rendszer bevezetése, illetőleg rendszeresítése kezdődött. /A király/ ... azoknak a főpapoknak és főuraknak, akik meghatározott főből álló csapatot állítanak ki, megengedi, hogy saját zászlájuk alatt vonulhassanak hadba. Azok az országos méltóságok, akik tisztségükből kifolyólag bandérium kiállítására kötelesek országos zászlósurak~az ország zászlósurai lesznek." Somogyi Ferenc: Küldetés. Kárpát, Cleveland,1973.,210 o.(folytatás a 6. oldalon) MAGYARSÁG ! SZIKSZAY LÁSZLÓ: KERÉK A KÁTYÚBAN... Ha a szekérkerék káruba kerül, az ember tehetetlen dühében káromkodik szidja a lovát, szekerét, esőt, pocsolyát ... így egynél oly román emigráns újságíró, ha kifogy az érvekből, 11. ellenérvekből, a magyar üggyel kapcsolatban, a 2 -as, 30-as évekből ismert bukaresti zsurnalisztikai hignemet próbálnak exportálni. Primitív, otromba kivezésekkel szidják a magyarokat. Ezzel ugyan neküik kárt nem tesznek, csak magukat tennék nevetséges ha rajtuk kívül valaki még elolvasná írásaikat. Az othoni sajtót még figyelik a külföldi újságírók, de az emiráns sajtóval nem igen törődnek az idegenek. A magyar emigránsságok nem igen szólnak a román emigrációról, pedig a román emigránsok élénk figyelemmel kísérnek mindn magyar emigráns mozdulatot és a maguk módjai reagálnak is reá. A románok Erdély, Aszarábia, Bukovina és Dél- Dobrudzsa ügyében terszetesen tökéletesen egységesek. A Ceausescu-féle nézettségüldözés (nem csak a magyar!) kérdésében mi megoszlanak a vélemények. Egy része, a tájékozottat és intelligensebb része helyteleníti a mai Románia kisebbségellenes politikáját (Curentul, München, Németország 5929. sz.). Természetesen nem a magyaré iránti szimpátiából, hanem inkább attól tartva — jogal —, hogy ezzel a magyarok, ill. a magyar “revizionizmus” malmára hajtják a vizet. Olyasféle véleményt is lelt kiolvasni a sorok közt, hogy Románia itegritása kévése volna veszélyeztetve azzal, ha megszüntetnék a kisebségellenes iskola és telepítés politikát. Sőt, helyzet erősödne, mert ezzel a magyarok legsúlyosabb é veit szüntetnék meg, ill. kifognák vitorláikból a szót. Egy másik része aomán emigránsoknak, akik ugyancsak élesen kommunistaellenesek, vadul védik Ceausescut a kisebbségülözésben, remélve, hogy majd örökölnek tőle egy felsabadult, nemzeti, homogén Nagyromániát, kisebbsgi gondok nélkül. Ahogy Kemal Attatürk örököli a szultánoktól Török—Örményországot ... örmének nélkül ... Néhány épületes idézet az oláhul nemtitóknak: “...a magyarok (Erdélyért) ugatnak, mint a veszett kutyák a holdra ...”, “...krokodil könnyeket állatva, abszurd és abszolút idióta követeléseket tárasztanak Ceausescuval szemben ...’ ,“...Erdély soha nem volt a magyaroké, azt ők csak bitorolták egy évezrden át ...”, “...amikor a magyar hordák elindultak Európa felé, a románok már Erdélyben szállásoltak .. .! “...úgy látszik, a magyarok elfelejtették, milyen kegytlenül végezték ki Horeát és Closcát ideáljaikért ... “...kik voltak a magyarok közül románok által kezébe törve ...?”, “...vannak-e a magyarországi románoki ^ ma ugyanolyan privilégiumaik (!!!?), mint az erdély magyaroknak ...?” (CVAN! TÚL Romanesc, Hamilto ,, Kanada, 65—77. sz.). Egy , ^®szer nev^ magyaroszági sváb rövid cikke került kerülő után, a Der Dei Juschwabe-ból németből ráfordítva a Mannenben megjelenő Curentul 5929. számaba. Kiragadv e belőle két jellemző mondatot ...a magyarok a hábrú után kiüldözték a svábjaikat, a románok nem ... “...az erdélyi szászok, akik már 48-ban harcoltak a magyarok ellen, a medgyesi Szász Nemzetgyűlésükön )19-ben önként csatlakoztak Nagyromániához, de (szenny) magyarországi svábokat nem kérdezte senki ...’ ”• Újra és újra: “...magyarosítás... , “...revizionizmu: Egyet még a sok közt “...a magyaroknak nincsen joguk krokodil könnyeire hullatni Ceausescu örelmeiért, mert a háború végén kommunista kártyát játszottak meg minden vonalon ..” Szóval pontosan azok vádolják a magyarokat “kmmunista kártyajátékkal”, akiknek egy úgynevezett “Tudor Vladimirescu Divíziójuk volt, akik 1944.ugusztus 23-án összecimboráltak a bolsevikokkal, kik gálábul hátbatámadták szövetségeseiket, akik ar ia csapták a bolsevizmus elleni harcban elesett 45000 testvérüket, hogy aztán még 170.000 emberüket idézzák fel arra, hogy a bolsevikokat segítsék minél méljebbre hatolni Magyarországba, illetve Európába. Ezek vádolják “kommunista kártyajátékkal azon magyarokat, akik egyetlenek voltak mint Állam és Nemzet, akik kitartottak végig a bolsevizmus elleni harcb. Ha a magyarok is megjátszották volna a kommunsta kártyát”, egyszerre az oláhokkal, akkor a vasregöny” most valahol a Rajnán volna. Ezért aztán a immunisták iszonyatos boszszút álltak, tömegesen alsztottak, gyilkoltak, börtönöztek, deportáltak, pontban azért, mert nem voltunk hajlandók “kommunista kártyát játszani”, mint az oláhok. A Nagyvárad, KoZSVár, Bukarest, Konstanca mahályaiból előkerült és pártfunkcionáriusokká meg secusokká lett gyászmgyarok aránylag nem voltak többen a románoknál ké és félszer gyalázatosabbak voltak saját nemzetükbelikkel szemben, nehogy részrehajlással, ill. sovinizmusa] vádoltassanak. Ezt va bőrömön tapasztaltam. Úgy tudom, Európa ,ieten az Uralig tart. Márpedig a Volga és a Káma folyók vidéke az Uralon innen, tehát Európában létezik. Ott jött létre az ősfinnugor nép, úgy 4—5000 éve, melyből aztán a magyar kivált. Tehát a magyarok nemindultak Európába hordákban”, hanem Európában születtek. Az ázsiai elem is Európában jött hozzájuk, amikor még sem vlach, sem rumén nem létezett sem Erdélyben, sem sehol. Jöttek még Európába “hordákba” szerveződve mások is, az indoeurópaiak, ill. az indogermánok többek közt ... Ázsiából. Ha egy évezredes birtoklás “bitorlásnak” neveztetik, akkor nincsen a Földön nemzet, mely ma jogosan élne hazájában. Még az amerikai indiánok sem, mert az évezredek folyamán ők is kilökdösték egymást szállásaikról. Horeat és Closcat nem a magyarok, hanem maga II. József császár ítélte, a kornak megfelelően kerékbetörésre. Nem “ideáljaikért”, hanem iszonyatos vadságaikért, mellyel nemcsak a kúriák lakóit és cselédeit (köztük néhány románt is!!) gyilkolták le, hanem még negyven magyar falu lakóit, férfit, asszonyt, gyermeket ... Mert hát, ugye ők is a császár alattvalói voltak. Ugye milyen olcsón lehet magyargyűlöletet szítani? Hogy hány magyart törtek kerékbe az oláhok? Nem lehet tudni ...! Néhány emberségesebb gaztettet azonban feljegyzett a krónika, például, hogyan hajigáltak magyar gyermekeket az égő házak tüzébe Horea megvadult mócai 1784-ben, vagy miképpen nyúztak meg embereket elevenen ... negyven faluban ...! Zalatnán és Nagyenyeden 1848-ban Axente Sever karokat és lábakat fűrészeltetett le eleven embereknek, aztán hagyta őket békésen elvérezni ... stb., stb. Maniu vitéz “volontar”-jai 44 őszén már egyenesen szelídek voltak. Nem törtek ők kerékbe senkit! Ők csak magyar fejeket vágtak le fejszével a csutakon Szárazajtán. Köbölkúton és Fülpösön pedig férfiak és asszonyok mellett ellenséges érzelmű gyermekeket is lőttek agyon éjjel, álmukban az ablakon keresztül ... Megjegyzendő, hogy soha egyikük sem került szembe katonákkal, azt mindig okosan elkerülték ... Hogy a "secu” kerék nélkül szokta eltüntetni az eltüntetendőket, az már szóra sem érdemes ... “Privilégiumok ...?” Igen, én tudok a magyarországi románok néhány kisebbprivilégiumáról, amilyennel a kétszázszor több romániai magyarság nem rendelkezik, éspedig: Magyarországon a román fiatalokat nem szórják szét “munkaszerződésekkel”, nem tömik meg falvaikat magyarokkal, nem fosztják ki levéltáraikat, egész román gimnáziumuk és nem csak “sectie”-jük (részleg)) van Gyulán. Leginkább azzal vannak “privilegizálva”, még a romániai románokkal szemben is, hogy békén hagyják a görög-katolikus egyházukat. Van-e a romániai románnak joga görög-katolikus módra keresztet vetni ...? A háború után a svábok kitelepítését szovjet állampolgárokká vedlett 1919-es emigránsok, Rákosi, Gerő, Farkas Mihály stb. rendelték el egy “magyarnak” nevezett “Népköztársaságból”, és nem a Magyar Királyságból! Ezt a gaztettet is ugye milyen olcsón lehet azon királyi magyarokra hárítani, akiket ugyanazok és ugyanakkor felakasztottak, legyilkoltak, bebörtönöztek, elhurcoltak, szétszórtak a világ minden tájára. Koronájuk Amerikába került. Ugyanakkor a románok koronája az országban maradt a királyukkal és vezetőikkel együtt, mert hát ugye az 1944. augusztus 23-i árulást ők egységesen ütötték nyélbe. Éspedig olyan hirtelen, hogy a romániai sváboknak menekülésre sem volt módjuk. Míg Magyarországról menekülhetett aki akart, mert a magyar tovább harcolt és nyitva tartotta a menekülés útját. Ezen Román Királyság koronájának a csendőrei és nem a későbbi kommunista “militia" szedte össze az épkézláb szász és sváb férfiakat és nőket ... óh! nem azért, hogy kitelepítsék őket ...! Valóban nem azért ...! Éppen csak kényszermunka-táborba vitték őket és átadták a bolsevikoknak, hogy a szibériai bányákban elpusztuljanak, hogy aztán akik túlélték az 5—6 éves raboskodást, még 20—30 évet várjanak egy útlevélre ... Nos, melyik sváb járt jobban? A bánáti vagy a baranyai? Nemcsak a magyarországi svábokat “nem kérdezte senki” az első világháború végén, de sem a Csallóközt, sem Unvárt, sem Szabadkát, de még az erdélyiek millióit sem. Sőt még a szászokat sem kérdezte senki! Ők 1919-ben kérdezetlenül siettek a medgyesi nemzetgyűlésükön hódolni a Nagyromániának. Ragyogó napfelkeltéről és elnyomó magyarokról beszéltek. Ez a “ragyogó napfölkelte” azonban hamarosan beborult, mert “Nemzetgyűlés” ide, “Hódolat” oda, az “elnyomó” magyarok királyaitól kapott és 800 évig tiszteletben tartott szász egyházi-, köz- és nagyobb magánvagyont Nagyrománia részben még akkor mir-nix-dir-nix elkobozta, illetve elföldreformozta és szétosztotta az oláhság között. (A szászok totális kifosztása 1944—45-ben következett be, az akkor még mindig királyi Románia által.) Mikor ezért a szászok megdöbbenésüket és csalódottságukat fejezték ki, egy sajtóröhej futott végig Nagyrománián, Goga Octaviannal a költővel és későbbi LEGFONTOSABB TERMÉSZETTUDOMÁNYI FELFEDEZÉSEK TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN "Aki nem ismeri a múlt teljesítményeit, az egész életére gyermek marad." CICERO. 1658 - SWAMMERDAM JAN svéd természetkutató- anatómus felfedezi a vérsejteket. 1661 - BOYLE RÓBERT ír természetkutató meghatározza a kémiai elemek fogalmát. Feljavítja a Guericke által 1652-ben felfedezett légszivattyút 1661 - MALPIGHI MARCELLO olasz anatómus, egy feljavított 180-szoros nagyítású mikroszkóp segítségével felfedezi a hajszálereket (Vasa Capillaria), melyek összekötik a szívből szétágazóó vérereket a viszerekkel. Mindez Harvey halála után 3 évvel történt. Malpighi befejezi a Harvey által 1619-ben részben megoldott dupla vérkeringés problémáját. E két eseményből is egy olyan törvényszerűség ismerhető fel, mely érvényes a tudománynak minden ágára, külön-külön és egyetemlegesen is. Ezen túlmenően érvényes az úgynevezett haladásra, sőt magára az emberre is. BAROMNE SIMILE CLAUDICAT /Minden hasonlat sántít, a tudományok fejlődése s egyben a civilizáció felépítése, részben a fészket rakó madárral, részben a stafétafutókkal hasonlítható öszsze. A legtöbb madár egyedül és szálanként hordja össze fészkét. Egy stafétafutó csak egy bizonyos pontig viszi el a fáklyát. Ehhez hasonlóan Harvey - egyedül - egy közbeeső stafétafutó volt, egy bizonyos pontig vitte el a felfedezés világító fáklyáját s e ponttól kezdve Malpighi veszi át és viszi célba. Itt kell még megjegyezni, hogy az anatómia és fiziológia egymagukban - fizika (itt mikroszkóp) nélkül — nem sokra mennének. Viszont a fizika a kémiával párosul s mindketten a mathematika segítségét veszik igénybe. ITT JUT SZÓHOZ AZ EGYETEMLEGESSÉG. 1662 - BOYLE RÓBERT, bármely gaz térfogata fordított viszonyban áll a nyomással. 1662 - GUERICKE, feltalálja a Barométert. (Egy nyomás-feszültség mérésére alkalmas készülék) 1662 - MALPIGHI, megállapítja a mikroszkopikus anatómiát. 1663 - GUERICKE, feltalál egy elektromosságot nagyobb mennyiségben elődáító gépet. 1664 - FOLLI DA POPPI olasz fizikus feltalálja a Hygrométert. (Egy nedvességet mérő készülék.) 1665 - HUYGENS vagy HUGENIUS CHRISTIAN, holland mathematikus-fizikus és asztronomus beosztja a hőméret fagy- és forráspontra. Vannak történelmi források, melyek a fagypontot Hoeke javára írják. 1666 - NEWTON ISAAC, angol mathematikus, fizikus és asztronomus megépíti az első használható tükör-teleskópot... — (Folytatása következik) miniszterelnökkel az élen ... Mindezeken kívül, hová akartak volna tartozni a magyarországi svábok, ha “meg lettek volna kérdezve”? Mert Burgenlandot megkérdezték ... Sopront is ... “Magyarosítás” ... Röder Vilmos tábornok, volt honvédelmi miniszter, valamint Wert Henrik, a Honvédvezérkar volt főnökéhez hasonlóan sok törzstiszt, tiszt, tiszthelyettes azt vallották, hogy ők nem német származásúak, hanem németek. Kinek származott valaha Magyarországon hátránya abból, ha idegen neve, nyelve, nemzetisége volt?! Mialatt a magyarok ja (folytatás a 8. oldalon) ? 1983. június 15. 1983. június 15. MAGYARSÁG 5. oldal