Magyarság, 1983 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1983-06-15 / 11. szám
6. oldal (folytatás a 4. oldalról) Miért hívták e küleni nemesi csapatot "bandérium"nak? A válasz egyszeri: az olasz 'bandera' szó magyarul 'zászlót' jelent. A 'bandérium' szó körülbelül "zászlóalj" megnevezésnek felel meg. A legjelesebb lovagok a zászlók körül csoportosultak s azt védték, azt vitték diadalra. Az országos és fejedelmi zászlók zászlótartói tisztségével rendesen a legfőbb állami méltóságok ruháztattak fel. Magyarország főhadizászlaját csatában a király személye előtt az ország bírája tartotta. "Zászlósurak" voltak: a nádor, országbíró, tárnokmester, a horvát bán, a főudvarmester, főkamarás, főasztalnok, főpohárnok, főlovászmester, stb.; "elsős zászlósárnak" számított Esztergom érseke, a magyar hercegprímás. Történelmünk érdekes zászló-epizódja volt az, mikor 1456-ban Dugovics Titusz Nádorfehéna t r /ma:Belgrád fokán úgy akadályozta meg a török fófarkas zászló kitűzését, hogy dulakodás közben a janicsárt magával együtt rántotta le a várbástyáról. Wagner Sándor festőnk 1859ben megfestette a jelenetet s történész-szakértőink azóta is kritizálják e nagy festőt és művét, mert anakronizmusnak ítélik, hogy a képen megjelenik a piros-fehérzöld nemzeti zászló is. Tény, hogy valószínűbb, hogy '.'Mária's zászló", vagy más templomi zászló emelkedett Hunyadi János e£ Kapisztrán János vitézeinek a feje fölé, ha gondoljunk ismételten II. Endre háromszinű selyem zsinórjára s arra, hogy Wagner Sándor 1859- ben, a Bach-korszak éveiben művészi allegóriát alkalmazott, a török elleni harcokkal éreztette a mindenkori elnnyomó elleni hősiesség szükségességét. Az ellenállás, a hősiesség jelképe volt a háromszintű zászlói A Hunyadiak címeres zászlója egyébként piros színű volt, rajta a Hunyadi-címerrel, mely sávos mezőben és átlósalakban elhelyezett 1-1 oroszlánt mutatott, középen a gyárát szájában hordozó hollóval. Ez a zászló Mátyás király alatt olyanképpen is módosult, hogy a hagyományos magyar címer jelent meg a lobogón, árpádsávokkal, kettőskereszttel, középen a gyűrot fogó hollóval. A Jagellók átvették a Hunyadi-zászló jellegzetességeit, de középre a Jagello-sas került. Ilyent tiportak a sárba a törökök 1444-ben Várnánál, 1526-ban Mohács mezején is. IV. SIRATÓ APRÓDOK ZÁSZLÓS KOPJA TÖVÉBEN. Vajon honnan vettem ezt az alcímet? - Nos, úgy vélem, hogy az ország gyászos háromfelé szakadását, a hősi halál siratóénekét s egyben a hadizászló alkalmazását senki sem éreztette szebben, mint Arany János, mikor a Szondi két apródja c. 1856-ban irt versében ezt zengte: "Felhőbe hanyatlott a dregeli rom — Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; — Szemközt vele nyájas, szép zöld hegyorom, — Tetején lobogós hadi kopja." Egy másik versszakban ismét említi a zászlós kopját: "Ott zöldés az ormó, fent zöldés a hant —zászlós kopjával a gyaur basa sírján, — Ott térdel a gyüngypár, kezében a lant, — És pengeti, pengeti, sírván." Azokban a vészes évszázadokban, mikor a magyar vitézségnek "két pogány közt egy hazáért" kellett harcolnia, mikor a török félhold éslófarkas zászló ellen s egyidejűleg a Habsburg kétfejű sas ellen is vért kellett áldozni a magyar megmaradásért, fel-felbukkant — néha diadalmas erővel, néha eleve kudarcra ítélve — a magyar zászló. A szabadságért folyt a függetlenségi harc s erre utal Vörösmarty Mihály 1836-ban irt "Szózat!"-ának versszaka: "Szabadsajt - itten hordozák - Véres zászlóidat, — S elhullanak legjobbjaink — A hosszú harc alatt". Eger hőseinek sikerült megvédeniük váruk zászlaját. A szigetvári Zrínyi Miklós, mikor 1566-ban a varbol kis csapatával a törökre rohanva életét hazájáért áldozta, vele rohant zászlótartója, a Zrínyiek címeres, zöldszintű lobogójával. Szemléltetvén ábrázolta ezt Székely Bertalan, nagy epikus festők 1885-ben. Nagy erdélyi fejedelmeink saját nemesi zászlaik, illetve címereik alá állították nemeseiket, magyarjaikat, székelyeiket. Bethlen Gábornak például 1600 táján lilába hajló piros zászlója volt, középen az oroszláhos, sasos Bethlen címer, aranysárga alapon. "Vezérlő fejedelmünknek" többféle zászlaja is volt; van olyan fennmaradt Rákóczi zászló, melyen a magyar címer ékeskedik, általában Pro Patria et Libertate" felirattal. 1760-ból például olyan zászló maradt, mely arany dekorációval ékesített, középen arany korongba foglalt magyar címer van, ugyancsak "Pro Libertate"** korfelirattal. Nagybercsényi Miklós és a többi nagy urak gyakran saját nemesi zászlóik alatt harcoltak. E szép, hóés zászlók lettek a győzötes osztrákok elé téve 1711-ben Nagymajtény síkján. Megint a gyűlölt kétfejű sasos zászló lengedezett a Kárpátmedence felett. De a XIX. század költői visszasírták Rákóczi zászlait! Itt idézem példaképpen e sorokat: "S rohan, mint az a győzelem — kelettől nyugotig. A lándzsa zúg, a lobogót — magas szellők viszik." /Kölcsey Ferenc: "Rákóczi, hajh...!",1817./ V. ”...A SZABADSÁG VÉRBEN FÜRÖSZTI ZÁSZLAJÁT... — irta Petőfi Sándor 1848-ban, arra célozva, hogy az 'Egyenlőség', 'Testvériség', 'Szabadság' együttes jelképes színévé a vörös zászlót avatta a francia forradalmi hagyomány; a híres francia trikolor csak később alakult ki. A magyar piros-fehér-zöld trikolórt az 1847-48. évi Országgyűlés hozta létre, tette hivatalossá, bár — — mint említettük — fennáll a gyanú, hogy már jóval előbb jelentkezett nemzeti zászlónk színeiben ez a három szín, idomulva az évszázados magyar címer azonos három színéhez. A 48-as magyar honvédzászlók legtöbbje fehér alapszínű volt, középen a Madonna képével, vagy a koronás magyar címerrel, a széleken váltakozóan piros és zöld háromszögekkel, az u. n. " "lángocskákkal". Az 1849-es Habsburg detronizációt követően az u.n. "Kossuth-címer" ékesítette csak a zászlót, tehát a korona eltűnt a címer tetejéről. Petőfinek az "Egy gondolat bánt engemet" c. verseken alighanem a szabadság vörös zászlója járhatott a fejében, mikor ezt irta: " ... Ha majd minden rabszolganép — lármát megunva síkra lép — Pirosló arccal és piros zászlókkal, És a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság!..." Úgy érzem, hogy már nem a nemzetközi szabadság zászlóját képzelte maga elé s a háromszinű magyar trikolórt varró Juliskájához szólt, mikor ezt papírra vetette: "Zászlónkon a szent jelige: — Csak az boldog,aki küzd: — Ki még most is tántorogna, — Annak többé nincsen Üdv." /Április 14-én, 1849./ Vagy mikor ezt irta: "... Drága áru a szabadság, — Nem ingyen, de pénzen adják, — Drága perszen, piros véren, — Varrd meg azt a zászlót, feleségem!" /"Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?" -1848.jan./ Hogy ne csak költőket idézzek, hanem néha a jogi vonatkozásokat is említsem, itt írom meg, hogy az 1848. XXL tc. paragrafusa elrendelte, hogy "a nemzeti szin ősi jogaiba visszaallittatik, a háromszinű rózsa polgári jelképül felvétetik s minden középület s közintézetnél nyilvános ünnepek alkalmával s a magyar hajókon a magyar nemzeti lobogó és országos cimer használtatik. Bizony büszke arccal, erélyes kézzel ragadták meg 1848-49-es zászlótartóink ezt a szent lobogót! Büszke volt a zászlótartókra családjuk apraja-nagyja is. A költő igy énekelt: "Érdemes vagy a cserkoszorúra! — Alig várom, hogy lássalak újra, — S megcsókoljam örömtől reszketve kezedet, mely a szent zászlót vitte! — Petőfi Sándor: "A vén zászlótartó." — 1848. október 17. Tóth Kálmán is megírta "Előre" c. versében, hogy "Ezzel himté a honleány, Eszóval a honfi zászlót,Ezzel ment el az a gyermek, — Akit anyja másnap gyászolt..." Akárcsak Nagymajténynél, 1849. augusztusában Világosnál is az ellenség lábai elé kerültek — nemcsak a fegyverek - a zászlók is. A Bach-korszak gyászos éveiben padlásra-pincébe rejtette hazánkfiai, ükapaink a nemzetiszín zászlókat, várták a boldog napot, mikor újra kitűnik. 1867 után külön fejfájást okozott az osztrák-magyar jogászoknak, államférfiaknak, hogy mely épületekre tűtendel ki a piros-fehér-zöld lobogó és melyekre az uralkodó ház családi színeit feltüntető fekete-sárga zászló. Emiatt nem egyszer volt vita, zavargás, összetűzek. Nemzetiségeinket - különösen a horvátokat — pedig az zavarta, hogy tereken, vasutállomásokon a magyar zászlót kellett látniok, holott ők azt is legalább is párosítva kívánták látni saját nemzeti színeikkel. 1874-ben jelent meg Ivafffi Ede könyve "A magyar birodalom címerei és színei" címmel, mely némileg szabályozta a zászló-ügyet, — de csak a magyarnelvűek megelégedésére. Az 1896. évi belügyminiszteri rendelet értelmében nemzeti ünnepeken ki kell tárni a nemzeti lobogót. Egy évvel később, az 1897. évi XL. tc. 37-ik paragrafusa intézkedett a zászló megfelelő védelmezől is. E szerint lobogónknak megsértéséért két hónapig terjedhet, elzárás bűnkzezés és pénzbüntetés járt. A modern haditagozódás a "batallion" szót már "zászlóalj" néven használta. Volt idős, mikor a zászlóaljba lovasezredek is tartoztak, de az újabb időkben már a gyalogság taktikai egységévé vált. Voltak 'önálló' és 'kötelékbeli' zászlóaljak. Ez utóbbiak az ezredek részei. Az I. Világháború előtt - és alatt is - két-háromnégy zászlóalj alakított egy ezredet, míg az 1920-as évek után rendszerint három zászlóaljból állt egy ezred. Nagyapáinkapáink megismerkedhettek egy másik, "zászló"-ból képzett szóval is: "ZÁSZLÓS". Ez afféle katonai havidijjas volt; a csapatállományú tisztjelöltek között a legnagyobb rendfokozat. Régebben a "zászlós" a legénységi állományhoz tartozott. Kb. 1910-ig "hadapród-tiszthelyettes"-nek nevezték. Kosztolányi Dezső* gyönyörűen fejezte ki azt, hogy nemzeti jelvényeinknek - mint a zászlóén is - nem anyagi, hanem jelképes értéket tiszteljük, szeretjük. (folytatás a 7. oldalon) MAGYARSÁG 1983. június 15. Misimen Missing since World War 2; KAROL BUDAY Bőm on July 16th 1919 Last known address: Ruzova ul. c. 5 Presov, CSR If anyone has any Information, please contact his brother: Andrey Buday, Moyzesova 11, 080 01 Presov, CSSR (or) Nicolas Towariansky, 81 Norman Road, Newark, NJ 07106.