Magyarság, 1983 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1983-06-15 / 11. szám

6. oldal (folytatás a 4. oldalról) Miért hívták e küleni nemesi csapatot "bandérium"nak? A válasz egyszeri­: az olasz 'bandera' szó magyarul 'zászlót' jelent. A 'bandérium' szó körülbelül "zászlóalj" megnevezés­nek felel meg. A legjelesebb lovagok a zászlók körül csoportosultak s azt védték, azt vitték diadalra. Az országos és fejedelmi zászlók zászlótartói tisztségével rendesen a legfőbb állami méltóságok ruháztattak fel. Magyarország fő­hadizászlaját csatában a király személye előtt az ország bírája tartotta. "Zászlósurak" voltak: a nádor, országbíró, tárnokmester, a horvát bán, a főudvarmester, főkamarás, főasztalnok, főpohárnok, főlovászmester, stb.; "elsős zászlós­­árnak" számított Esztergom érseke, a magyar hercegprímás. Történelmünk érdekes zászló-epizódja volt az, mikor 1456-ban Dugovics Titusz Nádorfehéna t r /ma:Belgrád­ fokán úgy akadályozta meg a török fófarkas zászló kitűzését, hogy dulakod­ás közben a janicsárt magával együtt rántotta le a várbástyáról. Wagner Sándor festőnk 1859ben megfestette a jelenetet s történész-szakértőink azó­ta is kritizálják e nagy festőt és művét, mert anakronizmusnak ítélik, hogy a képen megjelenik a piros-fehérzöld nemzeti zászló is. Tény, hogy valószínűbb, hogy '.'Mária's zászló", vagy más templomi zászló emelkedett Hunyadi János e£ Kapisztrán János vitéze­inek a feje fölé, ha­­ gondoljunk ismételten II. Endre három­­szinű selyem zsinórjára s arra, hogy Wagner Sándor 1859- ben,­­ a Bach-korszak éveiben­­ művészi allegóriát alkalma­zott, a török elleni harcokkal éreztette a mindenkori elnnyomó elleni hősiesség szükségességét. Az ellenállás, a hősiesség jelképe volt a háromszintű zászlói A Hunyadiak címeres zászlója egyébként piros színű volt, rajta a Hunyadi-címerrel, mely sávos mezőben és átlós­­alakban elhelyezett 1-1 oroszlánt mutatott, középen a gyárát szájában hordozó hollóval. Ez a zászló Mátyás király alatt olyanképpen is módosult, hogy a hagyomán­yos magyar címer jelent meg a lobogón, árpádsávokkal, kettőskereszttel,­­ középen a gyű­rot fogó hollóval. A Jagellók átvették a Hunyadi-zászló jellegzetessé­geit, de középre a Jagello-sas került. Ilyent tiportak a sárba a törökök 1444-ben Várnánál, 1526-ban Mohács mezején is. IV. SIRATÓ APRÓDOK ZÁSZLÓS KOPJA TÖVÉBEN. Vajon honnan vettem ezt az alcímet? - Nos, úgy vélem, hogy az ország gyászos háromfelé szakadását, a hősi halál siratóénekét s egyben a hadizászló alkalmazását senki sem éreztette szebben, mint Arany János, mikor a Szondi két apródja c. 1856-ban irt versében ezt zengte: "Felhőbe hanyatlott a dregeli rom — Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; — Szemközt vele nyájas, szép zöld hegyorom, — Tetején lobogós hadi kopja." Egy másik versszakban ismét említi a zászlós kopját: "Ott zöldés az ormó, fent zöldés a hant —zászlós kopjával a gyaur basa sírján­, — Ott térdel a gyüngypár, kezében a lant, — És pengeti, pengeti, sírván." Azokban a vészes évszázadokban, mikor a magyar vitézségnek "két pogány közt egy hazáért" kellett har­colnia, mikor a török félhold és­­lófarkas zászló ellen s egyidejűleg a Habsburg kétfejű­ sas ellen is vért kellett áldozni a magyar megmaradásért, fel-felbukkant — néha diadalmas erővel, néha eleve kudarcra ítélve — a ma­gyar zászló. A szabadságért folyt a függetlenségi harc s erre utal Vörösmarty Mihály 1836-ban irt "Szózat!"-ának versszaka: "Szabadsajt - itten hordozák - Véres zászlóidat, — S elhullanak legjobbjaink — A hosszú harc alatt". Eger hőseinek sikerült megvédeniük váruk zászlaját. A szigetvári Zrínyi Miklós, mikor 1566-ban a varbol kis csapatával a törökre rohanva életét hazájáért áldozta, vele rohant zászlótartója, a Zrínyiek címeres, zöldszintű­ lobogójával. Szemléltetvén ábrázolta ezt Székely Berta­lan, nagy epikus festő­k 1885-ben. Nagy erdélyi fejedel­meink saját nemesi zászlaik, illetve címereik alá állítot­ták nemeseiket, magyarjaikat, székelyeiket. Bethlen Gá­bornak például 1600 táján lilába hajló piros zászlója volt, középen az oroszláhos, sasos Bethlen címer, aranysárga alapon. "Vezérlő­ fejedelmünknek" többféle zászlaja is volt; van olyan fennmaradt Rákóczi zászló, melyen a magyar címer ékeskedik,­­ általában­­ Pro Patria et Libertate" felirattal. 1760-ból például olyan zászló maradt, mely arany dekorációval ékesített, középen arany korongba foglalt magyar címer van, ugyancsak "Pro Libertate"** korfelirattal. Nagybercsényi Miklós és a többi nagy urak gyakran saját nemesi zászlóik alatt harcoltak. E szép, hóés zászlók lettek a győzötes osztrákok elé téve 1711-ben Nagymajtény síkján. Megint a gyűlölt kétfejű sasos zászló lengedezett a Kárpátmedence felett. De a XIX. század költői visszasírták Rákóczi zász­­lait! Itt idézem példaképpen e sorokat: "S rohan, mint az a győzelem — kelettől nyugotig.­­­­ A lándzsa zúg, a lobogót — magas szellők viszik." /Kölcsey Ferenc: "Rákóczi, hajh...!",1817./ V. ”...A SZABADSÁG VÉRBEN FÜRÖSZTI ZÁSZLAJÁT... — irta Petőfi Sándor 1848-ban, arra célozva, hogy az 'Egyenlőség', 'Testvériség', 'Szabadság' együttes jelképes színévé a vörös zászlót avatta a francia forradalmi hagyo­mány;­­ a híres francia trikolor csak ké­sőbb alakult ki. A magyar piros-fehér-zöld trikolórt az 1847-48. évi Országgyűlés hozta létre, tette hivatalossá, bár — — mint említettük — fennáll a gyanú, hogy már jóval előbb jelentkezett nemzeti zászlónk színeiben ez a három szín,­­ idomulva az évszázados magyar címer azonos három színéhez. A 48-as magyar honvédzászlók legtöbbje fehér alapszínű­ volt, középen a Madonna képével, vagy a koronás magyar címerrel, a széleken váltakozóan piros és zöld háromszögekkel, az u. n. " "lángocskákkal". Az 1849-es Habsburg detronizáció­t követően az u.n. "Kossuth-címer" ékesítette csak a zászlót, tehát a korona eltűnt a címer tetejéről. Petőfinek az "Egy gondolat bánt engemet" c. verseken alighanem a szabadság vörös zászlója járhatott a fejében, mikor ezt irta: " ... Ha majd minden rabszolganép — lármát megun­va síkra lép — Pirosló arccal és piros zászlókkal,­­ És a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság!..." Úgy érzem, hogy már nem a nemzetközi szabadság zászló­ját képzelte maga elé s a háromszinű magyar trikolórt varró Juliskájához szólt, mikor ezt papírra vetette: "Zászlónkon a szent jelige: — Csak az boldog,aki küzd: — Ki még most is tántorogna, — Annak töb­bé nincsen Üdv." /Április 14-én, 1849./ Vagy mikor ezt irta: "... Drága áru a szabadság, — Nem ingyen, de pénzen adják, — Drága perszen, piros véren, — Varrd meg azt a zászlót, feleségem!" /"Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?" -1848.jan./ Hogy ne csak költőket idézzek, hanem néha a jogi vonatkozásokat is említsem, itt írom meg, hogy az 1848. XXL tc. paragrafusa elrendelte, hogy "a nemzeti szin ősi jogaiba visszaallittatik, a h­áromszinű rózsa polgári jelképül felvétetik s minden középület s kö­zintézetnél nyilvános ünnepek alkalmával s a magyar hajókon a magyar nemzeti lobogó és országos cimer használ­tatik. Bizony büszke arccal, erélyes kézzel ragadták meg 1848-49-es zászlótartóink ezt a szent lobogót! Büszke volt a zászlótartókra családjuk apraja-nagyja is. A költő igy éne­kelt: "Érdemes vagy a cserkoszorúra! — Alig várom, hogy lássalak újra, — S megcsókoljam örömtől reszketve kezedet, mely a szent zászlót vitte! — Petőfi Sán­dor: "A vén zászlótartó." — 1848. október 17. Tóth Kálmán is megírta "Előre" c. versében, hogy "Ezzel himté a honleány,­­ Eszóval a honfi zászlót,­­Ezzel ment el az a gyermek, — Akit anyja másnap gyászolt..." Akárcsak Nagymajténynél, 1849. augusztusában Vilá­gosnál is az ellenség lábai elé kerültek — nemcsak a fegyverek - a zászlók is.­ A Bach-korszak gyászos éveiben padlásra-pincébe rejtette hazánkfiai, ükapaink a nemzeti­­szín zászlókat, várták a boldog napot, mikor újra­ kitűnik. 1867 után külön fejfájást okozott az osztrák-magyar jogászoknak, államférfiaknak, hogy mely épületekre tűtendel ki a piros-fehér-zöld lobogó és melyekre az uralkodó ház családi színeit feltüntető fekete-sárga zászló. Emiatt nem egyszer volt vita, zavargás, összetűzek. Nemzetiségeinket­­ - különösen a horvátokat — pedig az zavarta, hogy tereken, vasutállomá­sokon a magyar zászlót kellett látniok, holott ők azt is legalább is párosítva kívánták látni saját nemzeti színeikkel. 1874-ben jelent meg Ivafffi Ede könyve "A magyar birodalom címerei és színei" címmel, mely némileg szabályozta a zászló-ügyet, — de csak a magyar­­nelvűek megelégedésére.­ Az 1896. évi belügyminiszteri rendelet értelmében nemzeti ünnepeken ki kell tárni a nemzeti lobogót. Egy évvel később, az 1897. évi XL. tc. 37-ik paragrafusa in­tézkedett a zászló megfelelő védelmezől is. E szerint lo­bogónknak megsértéséért két hónapig terjedhet, elzárás bűnkzezés és pénzbüntetés járt. A modern hadi­tagozódás a "batallion" szót már "zászlóalj" néven használta. Volt idős, mikor a zászlóaljba lovasezredek is tartoztak, de az újabb időkben már a gyalogság taktikai egységévé vált. Voltak 'önálló' és 'kötelékbeli' zászlóaljak. Ez utóbbiak az ezredek részei. Az I. Világháború előtt - és alatt is - két-háromnégy zászlóalj alakított egy ezredet, míg az 1920-as évek után rendszerint három zászlóaljból állt egy ezred.­­ Nagyapáink­­apáink megismerkedhettek egy másik, "zászló"-ból képzett szóval is: "ZÁSZLÓS". Ez afféle katonai havidijjas volt; a csapatállományú tiszt­jelöltek között a legnagyobb rendfo­kozat. Régebben a "zászlós" a legénységi állományhoz tartozott. Kb. 1910-ig "hadapród-tiszthelyettes"-nek nevez­ték. Kosztolányi Dezső* gyönyörűen fejezte ki azt, hogy nemzeti jelvényeinknek - mint a zászlóén is - nem anyagi, hanem jelképes értéket tiszteljük, szeretjük. (folytatás a 7. oldalon) MAGYARSÁG 1983. június 15. Misimen Missing since World War 2; KAROL BUDAY Bőm on July 16th 1919 Last known address: Ruzova ul. c. 5 Presov, CSR If anyone has any Informa­tion, please contact his brother: Andrey Buday, Moyzesova 11, 080 01 Presov, CSSR (or) Nicolas Towariansky, 81 Norman Road, Newark, NJ 07106.

Next