Magyarság, 1986 (61. évfolyam, 2-23. szám)
1986-09-26 / 17. szám
1986. szeptember 26. Mattyasovszky Korna: NYUGATNÉMETTORSZÁGBAN NAGY A KELETJE A VADNYUGATI TÖRTÉNETEKNEK Mostanában nagy irodalmi vita folyik a nyugatnémeteknél arról, hogy az un."kriminél", vagyis bumígyi regények felkerülhetnek-e az igazi irodalom épületének a "’pincéjéből" a földszintre, vagy - a legjobb esetben - az első emeletre, hogy képletesen fejezzük ki magunkat. Vajon megérdemlik-e a bűnügyi regények az irodalmi elnevezést? Egyébként ehhez a csoporthoz számítják még a nagyon igényes irodalmi kritikusok May Károlyt, valamint az angol bűnügyi regények legnagyobbját, Connan Dolle-t és nem kevésbé híres honfitársát, Edgar Wallace-t is. Ny.-Németországban minden héten 1 millió 800 ezer példányban fogy el pl. a J. Cotton c. bűnügyi sorozat, amelynek főhőse egy FBI ügynök és ebben a füzet-regényben az USA-ban, főleg New Yorkban elkövetett bűncselekmények felderítéséről, a gangszerek elfogásáról esik szó. Persze J. Cotton rettenthetetlen hős, akinek minden sikerül, ennek ellenére sokszor elfogják, megverik, megkínozzák, de az utolsó pillanatban megérkezik a barátja és segítőtársa Phil Darker, aki megmenti őt a bűnözők karjai közül. A másik ilyen nagykeletű regénysorozat, a szintén, hetenként milliós példányszámban megjelenő Wyett Farp történetek. Ezeknek a főhőse az egykori, legendás hírű US Marshal, továbbá a válogatott 'cowboy'-legények, 'ranchezok' és a Vadnyugat ismert haramiái, vonatrablói. Ezek a füzetes regények, mint már említettük, többmilliós példányszámban kerülnek piacra, s így érthető, hogy a regények kiadói, a klasszikus művek terjesztői, az esztéták az irodalmi kritikusokkal együtt aggódva kérdik: vajon ezek a regények, - melyeknek értéke erősen vitatható - kiszorítják-e az igazi irodalmat a könyvesboltokból és az olvasóközönség megelégszik-e majd az élet mindennapos harcában azzal, hogy az est egy-két óráját ilyen, un. ponyva-frjdalom olvasásával töltson el, s utána eldobja, annál is inkább, miután a televízió és a mozi elegendő szórakoztatást nyújtanak számára? A fentiekkel kapcsolatban a vélemények megoszlanak. Az egyik csoport kritikusai azt állítják, hogy ezeket a füzetes regényeket, amelyeket magyarul ponyvaregényeknek neveznek azért, mert a nagyvárosok, kisebb falvak vasárnapjain a kereskedők hatalmas ponyván halmozták fel s úgy árulták a járókelőknek - megérdemlik-e egyáltalán az irodalmi elnevezést s vajon nem veszélyesek-e az egyszerűbb emberek kedélyére, lelkivilágára? Ez a vita nagyon régi keletű, a ponyvairodalom már az első világháború előtt, alatt és utána, valamint a két világháború között is sűrű viták voltak. Ezeket a regényeket állami ellenőrzés alatt tartották, a rendőrségi szakértők megvizsgálták, hogy nem tartalmaznak-e poronográfiát és egyebet... A legtöbb kritikus úgy véli, hogy a bűnügyi regények nem tartoznak a szó nemes értelmében vett irodalomhoz .. . Mikor jön a US-be a liter? A metric (tizedes) szisztéma 1866-tól törvényes, de az amerikai a gyakorlatban inkább az angol mértékegységeket használta az elmúlt évszázad alatt. Közben még az angolok is áttértek a tizedes rendszerre, de Amerika még mindig csak ballag, mert - amint állítják a hivatalosak - az áttérés billiókba kerül s inkább bevárják, míg az „önkéntesség" lassan megbirkózik az immáron világszerte használt és ésszerű tizedes renddel. Jelenleg immáron kb. 50%-a a számítási és forgalmi műveleteknek áttért a tizedességre. Így pld az űrhajózás és kapcsolt tudományos ágai,a repülőgépgyártás, a hadiipar nagy része, az időjárás jelentés (Celsiusban), az automobil, bor, szesz, egyéb ital literekben, tizedes egységekben (is) számol, a szabad utak jelzései kilométerben is olvashatók, stb. A Metric Conversion Act-t Ford írta alá 1975-ben, de a Metric Board-ot, mely hivatva lett volna az áttérést hivatalosan végrehajtani megszüntették és inkább a magánkezdeményezésnek adtak helyet. Újabban azonban a nemzetközi és a világon általánossá vált metric rendszer egyre erőteljesebben követeli, hogy Amerika is sorakozzék be a világ tizedes-liter nemzetei közé. MAGYARSÁG ELKÉSZÜLT HORTHY KORMÁNYZÓ DOMBORMŰVE A LORÁNTFFY OTTHONBAN Szeptember 7-én, vasárnap délután ünnepélyes keretek között mutatták be vitéz nagybányai Horthy Miklós domborművét az akroni Lorántffy Otthon történelmi emlékkertjében. A domborművet vitéz Dr. Tapolcsányi Oszvald adományozta és Kar Csaba országos hírű szobrászművész készítette el. A dombormű a Trianoni Szobor és az 1956-os Szabadságharc Szobra között került elhelyezésre. Vitéz Dr. Tapolcsányi Oszvald megható szavakkal adta át az értékes domborművet a Lorántffy Otthonnak. ,,Ez a dombormű legyen a kifejezője annak a tiszteletnek és elismerésnek, amelyet a magyarság érzett az iránt a férfiú iránt, aki megmentette a magyarságot 25 esztendőn keresztül a kommunizmus borzalmaitól és aki az elveszett ország egy részét visszaszerezte kormányzósága idején." A domborművet Főtiszteletű Dömötör Tibor a Szabad Magyar Református Egyház püspöke, a Lorántffy Otthon elnöke vette át hálás köszönettel. A családias hangulatú ünnepség a Magyar Hiszekegy elmondásával ért véget. T. Dombrády Dóra: Gondoljunk a magyar újságírásra! Minden nép az anyanyelvét szereti a legjobban, mert azt szüleitől örökölte. Anyanyelvén tanította édesanyja imádkozni és a hit nyelvén tanulta meg a legszebb imádságot, a magyar Himnuszt: „Isten, áldd meg a magyart!” A hit mellett a népéhez, nyelvéhez való ragaszkodást, történelméhez való hűséget. Ez az, ami egy életen át megtartja magyarnak! Az igazságtalan békeszerződések következtében hazánktól elcsatolt részeken kisebbségi sorsba kerültek véreink. Nekik a legnehezebb az élet, különösen Erdélyben, mert az iskolákban magyarul beszélni sem engedik a gyermekeket, hanem rákényszerítik a román nyelvre. A szülők igyekeznek a legnehezebb viszonyok között is magyarnak nevelni gyermekeiket. Az emigrációban nincs kényszer, nincs parancs, mindenki szabadon használhatja anyanyelvét. Miért van mégis az, hogy a szabad földön akadnak olyanok, akik erkölcsöt, hazafiasságot eltompító légkörben elfeledkeznek magyarságukról? Ezek a szülők azok, akiknek lakásában halmozódnak az idegen nyelvű újságok, havilapok, könyvek. Gyermekeik így mindenféle idegen nyelvű és erkölcsű újságot olvasnak, s hozzá zenét ordít a rádiójuk. És akkor csodálkoznak, hogy lehet az, hogy gyermekük nem akar magyarul beszélni, nem szereti a magyar zenét? Ez azért történhet meg, mert az otthonban a sok kidobni való újság mellett nem találja meg a magyar újságot, nincs magyar hanglemeze, amely szép és megnyugtató zenét tartalmaz. A magyar könyvek közül is csak egy-kettő akad, csak dísznek sorakoznak a szépen bekötött könyvek a polcon, de senki sem olvassa. A gyermekek nem tudnak magyarul beszélni és a szülők nem érzik az erkölcsi szégyent, hogy ők okozták ezt. Nem gondolnak arra, hogy egyszer megszűnnek a magyar lapok, ha nem bírják az anyagi áldozato (Folytatás a 6. oldalon) 3. oldal Az erdélyi magyarság védelmében A torontói Globe and Mail című napilap szeptember 3-i számának hetedik oldalán, a „Letters To The Editor” rovatban hosszabb levelet közöl ifj. Szőczy Árpád tollából, amely igen sikeresen hívja fel a figyelmet az erdélyi magyarság teljes kulturális elnyomására, Ceausescu kormánya által. A levelet, jelentőségére való tekintettel, az alábbiakban teljes szövegében közöljük. Hungarian plight ignored A pair of interesting articles (Modem Japan Overwhelms Ainu — July 14; Modem Basque Terrorists Fight For Ancient Cause Of Autonomy — July 16) dealing with the plights of minorities raises a serious question in my mind about what The Globe and Mail considers newsworthy. While The Globe devotes space to a minority group in Japan that numbers 25,000 (the Ainu) and to three million Basques of Spain (who have at least obtained regional autonomy and whose language has official status), it ignores the 2.5 million Hungarians in Transylvania, Romania, whose language and culture are denied by the Romanian regime of President Nicolae Ceausescu. The situation certainly deserves coverage Not only is the Hungarian language suppressed and autonomy denied to the Hungarians of Transylvania, the institutions that furthered the Hungarian language are being closed down in rapid succession, despite a 1,000- year history of Hungarian culture in the area. One example among many is the almost-vanished Hungarian educational system. Thirty years ago there were more than 700 Hungarian high schools. Today, there’s only one, in Cluj-Napoca, which has just been ordered to add an extra four hours of Romanian classes per week to the curriculum. All Hungarian radio and TV broadcasts were discontinued last year and all contacts from the West — and even from the mother country of Hungary — are carefully monitored and controlled. And in an effort to dilute the Hungarian character of Transylvania, Hungarian university graduates are forced to relocate to pure Romanian areas, while Romanians are settled en masse in Transylvania. Your paper has had ample opportunities to write about this international situation, yet chooses not to. ArtSzoczi Coordinator, Canadian Branch Hungarian Human Rights Foundation Toronto NEW YORK - A volt kor mányzóhelyettes özvegye, Edelsheim Gyulay Ilona október 3-án a New York-i Waldorf Astoriában egy díszvacsora keretében számol be az 1944. március 19-i és október 15-i eseményekről, amelyeket ő átélt és amiről a kormányzótól magától értesült. LONDON — Margaret Thatcher brit miniszterelnök elfogadta Mikhail Gorbachev meghívását, és várhatóan jövőre Moszkvába látogat, jelentette be a brit vezető hivatala.