Magyarság, 1991 (66. évfolyam, 2-20. szám)

1991-11-15 / 20. szám

1991. november 15. ret a távlati szemlélet hoz filozófiával, mindkettő a nik, hogy nem nyeri el n­em sérti őket jobban, mint a tudta megbocsájtani az csak ismerték fel a mély­­étt. STORY OF PHILOSOPHY 100 ezer példányban jelent­­ megkétszereződött az népszerűsítjük az is­­k féltékenyen őrzik tudá­­; hibáztathatják, hogy az ő terminológiájuk arra ma keressen eligazolódást,­­nni. Legyenek hálásak, fák igyekeznek pótolni, az, hogy tanításaikat em­­tipusú tanító segítségére tudós ellenőrizheti a mi at illetően mi pedig vért és­dományok gyümölcseibe, van hallgatóságot, mely issa a géniuszokat, hogy­­ géniuszokat a soraiból, a képességeink szerint a­­ bevezetését és vissza­­élőknek.”WILL DURANT. inek az ember ismeretei, nép lehetősége, hogy ígt alkosson és így részt­­. így vált a tudomány a tta nép annak kritikátlan eszközévé, így bolyongott frnség jelentős része egy­ben, feláldozva a szabad­ikot azt mondja, hogy­­ a IGÓS ON :át megismertem, tte a testem n­yomta az oldalam, de a lábamat, igalázást llett lenyelnem, sok felé jártam, ídéssel s utaknak, átkoztam. 992. rés Előfizetőinknek, lene számunkban Zs­­üldünk: 1 NAPTÁR 1992! La falára függeszthető mutatja majd, hogy v­asárnap, hétfő, kedd megtaláljuk a MAGYAR évfordulóit, minden tikban, barátainknak n a NÉVNAPJA, a kato­­mert mi, MAGYAROK ! a névnapot ünnepel­ik, de két dollár é pés­­nek szívesen küldjük! leg! ÚJ ELŐFIZETŐ le­látunk, MINT A TÖBBI! (szejó) MAGYARSÁG A KARAVÁN HALAD AZ ÖNKÉNY ÚJ ARCA - Második közlemény -Ebben az írásban a magyar olvasó olyan adatokról, nevekről és esemény­sorozatról olvas, melyek ismeretlenek, esetleg idegen számára is. Az elmúlt negyven-egynéhány év megtört emlékezetet és korlátolt logikát, a több fajta ismeretanyagra támaszkodó gondolkodást és kifejezést szellemileg és fizikailag tiltotta.­­ E sorok írója férfi­korának delelejéig Magyarországon élt, majd egy negyed századot kint, a nagyvilágban. Ismeretei több­­oldalúak és befolyástól mentesek. Nem befolyásolni akar, hanem a más oldalról való megközelítéssel gondolkodásra serkent. Az Orwell-i megfigyelés: Minden adott pillanatban létezik egy mindent behálózó vaskalaposság arra az általános és hall­gatólagos megegyezésre, hogy ne beszéljünk a nagy és kényelmetlen tényekről.’ Nos, ezek a nagy és ké­nyelmetlen tények a század utolsó tizedében arra várnak, hogy közkinccsé “tétessenek”. Ezeket a perceket éljük, a nagy és a ‘kényelmeten­­ perceket’, melyekről senki sem akar beszédbe elegyedni, a marxizmus gazdasági programjának univerzális összeomlásáról, amellyel menetrend­szerűen minket, embereket is pusztítanak.­­ Rö­viden: mialatt a Nyugat mellét veri a kommunizmust temetve és ünnepli a hidegháborúban való győzelmét, a rettenetes IGAZSÁG PONTOSAN AZ ELLENKEZŐ. És mialatt az elmúlt negyven-egynéhány eszten­dőben a kétféle tábor kétféle módon, de gyártotta a hadigépezetet és hadianyagot, és rakéták és tenger­alattjárók számában feltételezte az egymást jobban elpusztítás esélyeit, a valóságos csata - a kozmikus konfliktus - más arénában dühöngött. IDE pillant­sunk be most... A történetet kezdjük 1919-ben,mikor egy szar­díniai intellektuel és elkötelezett marxista Antonio Gramsci Milánóban megalapította újságját, a L’­­Ordine Nuovo-t, azaz “Az Új Rend”-et. Két év múlva egalapította az Olasz Kommunista Pártot is Trgliot­­ti­ val. A következő évben elhagyja országát — Mus­solinit már nem várja meg. Az irány Lenin újonnan teremtette Szovjetunióra, ahol a ‘forradalom glóriáját’ szeretné megcsodálni. Okos ember lévén, Gramsci rövidesen kényelmetlen és akkoriban nem népszerű következtetésekre jutott. Bizonyossá vált számára már 1924-ben, hogy Sztálin “egyországi szocializmusa” nem az a szocializmus, amit ő képzelt el.Visszatér Olaszországba,ahol a Párt tizenkilenc személyből álló frakciójának vezetőjévé választják. 1926-ban letartóztatják, 1928-ban 20 évi börtönre ítélik. A következő kilenc évben, 46 évesen be­következett haláláig Gramsci 10 kötetben fejtette ki elképzeléseit, az ahogy ő nevezte ‘reális marxizmus’­­ról a Nyugat tökéletes elpusztításának ismérveiről. Itt álljunk meg egy pillanatra. A nyugaton ma divatos szólam, az Új Világrend emlegetése, 1990 óta erősödik egyre élesebben.­­ Érdekes véletlen (?), hogy 1990-ben mutatja be az egyik legismertebb nyugati [amerikai] könyvkiadó, ‘Simon & Schter’ Gramscit a “Kulcsok ebből a vérből” (The Keys of this Blood c. munkában, majd a jól ismert angol marxista, Anne Showstack Sassoon következik könyvével ‘Gramsci politikájá’-ról [Gramsci’s Politics]. Arról a ‘realista’ politikáról, amely tökéletesen megérti a Nyugat judeo-keresztény kultúráját, és ennek filozófiai [eszmei] összezúzását tartja a ‘világforradalom’ gya­korlatának. Az olasz kommunista elutasította az “alul masírozó tömegek kizsákmányoló uraik ellenes felkelés­ének orosz elvtársai hangoztatta szólamot, és mint a baloldali intellektuelek többsége jómaga is lenézte a “tömegeket”. Ezek a tömegek totálisan soha nem utasítják el a Nyugat keresztényi hitét és kultúráját. Mennyire igaza volt Gramscinak!­­ Az utóbbi évek eseményei nem csak Kelet-Európára, hanem a Szovjetunióra, sőt az egész világra nézve is igazolták, a már 65 éve szavakba és írásba öltöztetett elveket. Tehát Gramsci,aki valójában hitt Marx Károly elsődleges filozófiájában, mit kevésbé intel­ligens barátai nem jól értelmeztek. Ahogy írja: ‘Célunk nem a történelem útjának, hanem az ember természetének megváltoztatása.’Tehát: attól függet­lenül, hogy szociális, vagy politikai különbségek kényszerítették a munkást a kapitalista ellen, mindketten osztoznak az élet közös filozófiájában, ugyanaz a rendszer dajkálta, és ugyanazok a közös “ideák” motiválták mindkettőjüket. És ahogy Gramsci megjósolta: ‘A leninizmus soha nem képes arra, hogy akár gazdaságilag, vagy katonailag legyőzze a kapitalizmust.’ Gramsci felismerte, hogy a Lenin-i, majd Sztálin- i ‘hívő’-üldözés s lemészárlás hiábavaló. Hogy is volt ez már kétezer évvel ezelőtt? Nem a mártírok kion­tott vére volt az, ami a kereszténység kezdeti, rohamos terjedését előidézte? Nos, szükség lenne valami jobban alattomos és ördögi manőverre, hogy ellene sikeresek legyünk. Gramsci nem habozott. Elvárta, hogy a marxista akció egységes és központi legyen az ellen a kereszténység ellen, amit ő már széthullásának a folyamatában látott. Az egységes és központi támadást pedig úgy értelmezte, hogy a marxizmusnak először is a ‘leüllepedett’ keresztény gondolkodást kell megváltoztatnia. Arra buzdított, hogy változtassuk meg ezt a gondolkodási módot, fordítsuk minden részletében ellentétes pólusúvá, így nem csak nem­ keresztényi, hanem egyenes keresztény­ellenes gondolkodást teremtünk. Egy­szerű és­­ hátborzongató... Más szóval: minden em­beri tevékenység forduljon el Istentől, mint “ma­­gasabb­ rendűtől” és az Isten adta törvényektől. Ez a folyamat pedig olyan alapos legyen, hogy ha vitát robbantana is ki az “isteni törvények” valóságának bizonyítására, ennek egyszeri bemutatása is a bemutató ‘fejét vegye’ lenézés és gúnyolódás köze­pette. - Ismerős helyzet? - Újság és ‘parlament’-téma napjainkban... Család, oktatás, művészet, zene, szórakozás, faji kapcsolatok, törvényesség — minden, még a szek­­szuális tevékenység is a Gramsci támadta felület. A cél: ‘a gondolkodás módjának megváltoztatása, min­den részletében ellentétes pólusúvá." És mialatt mindez a Kommunista Párt és szövetségesei kezdeményezésével és gondos csinnadrattájával történik, a marxista angol Sassoon világosan le­szögezi könyvében: ‘Gramsci félreértést kizáróan kijelenti, hogy a párt nem az új állam formáját adja...’ és megmagyarázza, hogy a párt nem az államot ‘kisebbíti a párt szolgálójává, hanem mindkettő hasonló, de nem azonos feladataiban.’ Az első kom­munista a párt szerepét a modern kor királyfiával hasonlítja, vagyis a jelenkori Machiavellihez, akinek szerepe a modern ‘közösségi szellem’ építése s a változás folyamatának elfogadtatása.” Világo­sabban: az akarat összezúzása, hogy ne álljon el­lent... Gramsci szerint az “Új Rend” a szocionaliz­­musba való átmenet, amelyet egy­­ új típusú párt teremt új típusú Állammá.“A párt nem kormányoz már hanem csak irányítja a politika hegemóniájának olyan folyamatát, amely kizárólag demokratikus valóságos megnyilvánulásaiban.” Ezt az ú­j, ideális kormányzati formát nevezi Sassoon- és ma ki nem! — “liberális demokrácia ”-nak. Emlékezzünk erre a frázisra!! Amíg Gramsci bírálta Marx ‘osztályharc’-át, Lenin, az állami gazdálkodás feléptésének metó­dusait és az előbbiek brutális végrehajtását, amit Sztálin vezett - egyben tökéletesen egyetértett a marxista vezetőkkel. Abban, hogy kérdés nélkül fogadta el Hegel ‘ugrásszerű­ség’ elvét, a dialektikát a változás módjára.Ebben a viszonyban lehetetlen túl nem értékelni Hegel ‘ideáinak’hatását Nyugatra és Keletre egyaránt. A marxizmus ugyanis nem csak gyakorlati ideológiává gyűrte a dialektikát, hanem a dinamikus ateizmus, vagy ismertebb névvel a ‘tudományos szocializmus’ dogmájává is tette. És ez a Hegel-i filozófia Nyugaton a már erejében és be­folyásában megalapozottak filozófiájává is ‘emel­kedett’. Carroll Quigley, Georgetown-i professzor így ír erről a hegelizmusról szóló, “Tragédia és Remény” [Tragedy and Hope] c. átfogó munkájában: “Ez az elmélet a történelmi eseményeket az egymás ellenző (Folytatás a 6. oldalon) 5. oldal

Next