Magyarság, 1993 (68. évfolyam, 1-19. szám)
1993-10-15 / 16. szám
2. oldal VOLUME LXVIII évf. No. 16. szám 1993. október 15. MAGYARSÁG (USPS 325-760) Biweekly Szebedinszky Jenő Szerkesztő és kiadó (Editor and Publisher) An American newspaper in the Hungarian language with the aims of maintaining a well informed Hungarian culture. - (Established in 1925. Pittsburgh, Pa. USA.) Szerkesztőség és Kiadóhivatal (Editorial Office) 315 Walsh Street, South Bend, IN. 46617. ______________9 Telefon: (219) 288-0373 P______________ Szebedinszky János Technilai^ericedfl - (Managing Editor) Patricia Walsh Mflvésn-aakcsztfl (Art Director) S.V. Raymond Helyettes-sxerkcsztd (Technical Editor) Aláírt cikkek kizárólag írójuk véleményét fejezik ki s nemegyeznek feltétlenül a szerkesztő és kiadó nézeteivel. Önként beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza Articles appearing in this newspaper with authors by lines do not necessarly reflect the opinions of the editor or publisher. SUBSCRIPTION RATES $ 20.00 per year within the U.S.A. $ 27.00 per year in Canada and Foreign $ 50.00 per year Air Mail Foreign The MAGYARSÁG is published biweekly by Jenó Szebedinszky, 315 Walsh Street, South Bend IN, 466I7. Second Class postage paid at South Bend and additional mailing offices. POSTMASTER: Send address changes to the MAGYARSÁG, 315 Walsh St., South Bend, IN 46617. Tollas Tibor költő és a Nemzetőr szerkesztője idei őszi körútján a budapesti Gulyás testvérek által készített - másfél órás - amerikai VHS videoszalagon mutatja be a Nemzetőr keletkezését, életét, munkatársait és természetesen Tibor irodalmi munkásságát és már magyarországi szereplését is. A már régen várt kitűnő dokumentáció elkészült és ízléses kivitelben, kemény kazettában borítólappal máris kapható 40 dollár adomány ellenében, mely összeget teljes egészében a Nemzetőr javára, fennmaradására utaljuk át. Ebben az árban a szállítás is benne van. A videóból egy-két érdekes 20 perces rész igen alkalmas ebédeken, irodalmi délutánokon való bemutatásra, hisz az elmúlt 20 év története elevenedik fel benne még élő szereplőkkel. Tekintettel a kulturális és jótékony célra, kérem jelezni, hogy hány darabra tartotok igényt és rendelésnél a csekket címezzétek: United Hungarian Fund P.O. Box 110025 Cleveland, Ohio 44111 USA Cleveland, 1993 augusztus 30-án. PAPP GÁBOR 216-671-0669 LÉTEZIK-e, hogy a villanymagától KIGYULLAD??? Ilyenkor, ősszel állítólag megélénkül az UFO-járás... Ennek az idén is jelentkeztek jelei, mint pár évvel korábban, amikor Rómában és ezzel egyidőben Pesten is észleltek ,nemhivatalos "ŰRUTAS" látogatókat... Az történt ugyanis, hogy "ufó-hajlamú" lények [szabotőrök?] a TV 'Panoráma' adását zvarták. Úgy, ahogy azt a sztálini időkben megszoktuk, [?] amikor a Szabad Európát, illetve Amerika Hangját hallgattuk, titokban. Javában peregtek a képsorok az interjú-alanyokkal, mikor a TV-n, a képernyőn hirtelen képcsíkok jelentek meg s ezzel egyidőben a készülék erősen berregni kezdett. A sötét szobában pedig a villany gyorsan, kis időközönként magától kigyulladt. Pár másodpercig tartott a fény, majd ismét sötét lett. Fordított jelenséggel: mikor a villany, hirtelen kialszik, már több ízben is találkoztam. Ilyesmivel csak most először. Másnp az ismétlő műsort kíváncsiságból ismét megnéztem... Sehol semmi zavarás,simán ment le az adás. - Érdeklődtem másoktól is: a zavarást többen észlelték... De a vilanykapcsolás személyre szabott jelzés-értékű volt, valamiféle figyelmeztetés valakiktől...!? (M.E. Bp.) Ifj. HORTHY MIKLÓS ATV-BEN... Pesti jelentés. A nagy temetés előtti napon, pénteken a "Panoráma" adásban [főszerkesztő: Chrudinák Alajos] a riporter ifj.Horthy Istvánt szólaltatta meg, akinek ez volt élete legelső TV interjúja. Elmondta magáról, hogy 52 éves, unokái is vannak és nem ért a politikához. Foglalkozására nézve - gazdasági tanácsadó, mérnök. - Rev.Buly GRAHAM 74 éves és Columbus [OH] városában 44,300 embernek szónokolt. Egyebek közt ezt mondta: "Az AIDS az Isten büntetése? - Nem vagyok benne biztos, csak hogy én azt hiszem..." Grahamot több támadás érte, mire Montrealból telefonon így védekezett: "Nem szívesen teszem, de igen sajnálom, hogy ilyesmit mondtam..." HELYREIGAZÍTÁS. Előző számunkban nyomdahiba következtében az első oldalon ott maradt: No. 14. szám| Kérjük szíves kijavítását 75.-re. Ez a mostani a 16. szám. MAGYARSÁG 1993. október 15. ghallgatás A Magyarok Il. világkongresszusának tiszteletére 1992 augusztusában adott fogadásán az Országház Kupolacsarnokában azzal a kéréssel fordultam Göncz Árpádhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez, hogy tegye lehetővé számomra a személyes meghallgatást. Válasza Válóczy István szárnysegéd jelenlétében - az volt, hogy írjak az elnöki hivatalnak. Ezt azonnal meg is tettem szeptember elején, 1992 októberéig nem kaptam választ Mivel októberben Budapesten tartózkodtam, személyesen felkerestem Válóczy urat, aki szívélyes volt és személyesen érdeklődött az elnöki hivatalban. Válasza a levelemre az volt, hogy 1993 márciusában létrejöhet a találkozás. Még januárban az elnöki hivatalhoz fordultam, kértem az ígért márciusi terminus ismertetését. Sajnos válasz mind a mai napig nem érkezett. Nem tudom elképzelni, hogy úgy vigyáznának a köztársaság elnökére, hogy senki még csak a közelébe se kerüljön, vagy félnek tőlünk, az 1956-os emigrációtól, mert mi nem vagyunk megalkuvóak! Lenne akinek félnie kellene tőlünk! Még nem volt elszámolás, nem volt rendszerváltás, aminek pedig már régen meg kellett volna történnie. Mire várunk? Senki nem fogja azt helyettünk elvégezni! Nem a személyes dolgaimról szerettem volna Göncz Árpáddal beszélni, hanem az emigráció sorsáról. Ne próbálja senki se a magyar népet és nemzetet megalázni. Mi büszkén helytálltunk és állunk Európa bástyáin. Bízunk egy szebb, szabadabb, függetlenebb, virágzóbb Magyarországban! Ludwig Kellner Wallmerod <Z7FTTFCV JL-jß jl~j vjf" JL jLjJlj JL JLuJlSl SZÁRSZÓHOZ A balatonszárszói augusztus végi tanácskozás mintegy ezer résztvevővel a magyarság helyzetét és jövőjét tárgyalta. Három részes anyagának csupán nemzetpolitikai kérdéseihez szándékozom néhány példával hozzászólni. Amíg 1943-ban a népieskedő irodalmárok rendszer- és németellenes éllel sátoroztak a Balaton somogyi partján, addig a mostani résztvevők távolról sem nevezhetők politikai töltésű ellenállóknak. A régi szárszói összejövetelt tehát a baloldali ellenzékieskedés, a mostanit viszont a jelenlegi politikai áramlattal való egyetértés jellemzi. Az 1943-as szárszói találkozó előszele volt az egy év múlva bekövetkezett Horthy-féle kiugrási kísérletnek. Fentiekből következik, hogy amint ötven évvel ezelőtt, úgy most is ki voltak rekesztve a bolsevistaellenes nemzeti erők, ami végeredményben érthető. De az már más lapra tartozik, hogy a budapesti szégyenrendszer által agyonhangoztatott politikai szabadság jóval nagyobb csorbát szenved, mint Horthy idejében történt, amikor a parlamentben ott ültek a marxista szocdemek, Szárszón pedig a hasonszőrű balos ellenállók. Ma viszont semmiféle antibolsevista mozgalom nem rendezhet a szárszóihoz hasonló összejövetelt, ha csak nem akar úgy járni mint a Turul-emlékmű novemberi avatásánál a ’bőrfejű’ nemzeti fiatalok, akik ellen a rendőrök százait rendelte ki a hatalomátmentő kormány. Mindezek után az sem meglepő, hogy a többség a mentegető és megtévesztő “szocialista” jelzőt használta az ’előző rendszer’ jellemzésére, valószínűleg a kommunista előadók érzékenységére való tekintettel. Egyikük sem merészelte kimondani, hogy rákosiék és Kádárék bolsevisták voltak. A visszaemlékezésekben nemigen éreztették azt az alapvető különbséget, miszerint 1943-ban háború volt, most azonban a magyar állam formálisan senkivel sem áll hadilábon. Ebben a lényeges különbségben rejlő előnyt is ki kellett volna domborítani. Hiszen szomorú valóság, hogy a sorskérdések java ma is egyezik - sőt fokozott mértékben - a háború alattaikkal, különös tekintettel a állami orgazdaságra, vagyis a kolhászokra. Ötven évvel ezelőtt elmaradt a földosztás, mert háború volt. Most pedig a békés állapot minden előnye ellenére, közel négy év alatt is, csak szégyenletesen kevés földterületet adtak vissza a falu népének. A mostani körülményeket figyelembe véve, a földosztás elmaradása miatt, sokkal nagyobb mulasztás terheli a mai rendszert, mint a háborús évek kormányzatát, amelynek a hadellátás biztosítása érdekében, szüksége volt a nagybirtok ellensúlyozó termelésére. Kétségtelen, elhangzottak megszívlelendő gondolatok, haszos irányelvek és tanácsok, de mit érnek mindezek, ha a kormányzatnál süket fülekre találnak? Az illetékesek, akik politikai hatalmuk birtokában az előadások figyelembe vételével javíthatnának a magyarság sorsán, egyszerűen tudomást sem vesznek mások nemzetmentő szándékáról. Annyira beképzeltek, hogy mindentudó kislexikonnak tartva magukat,amint hazai újságokból értesültünk), el vannak ragadtatva saját teljesítményüktől és csak a saját beszédüket vagy az őket magasztaló cikkeket olvassák. Jó, ha felidézzük a közelmúlt valós példáit. Ismételten utalok a ’nemzethalál’ két legutóbbi koporsószögére: a magzatgyilkosság 90 [kilencven!] százalékos megszavazására és a hasonszőrű méretű lemondásra Kárpátaljáról. Ugyan mit várhatunk a szárszói befolyástól, ha az előbbi két csapást, a nemzeti emigráció több évtizedes kutatása és felvilágosítása ellenére is, kormánykezdeményezésre, a magyarságra zúdította a parlamenti felelőtlenség, amint azt Flippi István cikkében megállapítja (Vasárnap, 1993.aug.29.): “Ezért lepleztük le Trianon hazugságait évről-évre, hónapról-hónapra az (Folytatás a 6. oldalon)