Magyartanítás, 1996 (37. évfolyam, 1-5. szám)
1996 / 1 - Széplaki György: Tankönyvet választunk
2 TANKÖNYVET VÁLASZTUNK !Cecves fiarásom! Kisebb kényszerpihenő után újból jelentkezem. Téma is akad, meg vissza-visszatérek is, azok új megvilágításra várnak. Vágjunk bele! Ahogy másoknak, neked is gondod lett az irodalomtankönyvek kiválasztása. S bár egy korábbi levélben már írtam neked (1994/1.) a témáról, azóta vannak újabb fejlemények, érdemes viszszatérni rájuk. Egy-két dolog kiemelhető a régebbi levelemből, itt is megállja a helyét: „A jó tankönyvi eszköz... a legfontosabb azt megállapítanod: a gyerekek mindennapi tanulási munkáját segíti-e, tudja e hatékonyan szolgálni iskolai és otthoni tevékenységüket... Elindítja-e a gyerekek önálló gondolkodását..” Mert a gyerekeknek és neked, a saját tanári munkádban kell szolgálnia, legyen a tankönyv mindenben a segítségedre. Nézzük sorjában! Most már elkészült a Nemzeti Alaptanterv — feleljen meg az abban leírt követelményeknek! Kellemetlen lenne a drága tankönyv mellé pótlókat vásárolni alapvető dolgok megtanítása érdekében. Tartalmazza azokat a klasszikus műveket, melyekről vétek lenne lemondani! Nyelvi szintje feleljen meg a korosztálynak, fogalmai, ismeretanyaga legyen összhangban a benne található művekkel! Legyen benne elegendő gyakorlat, feladat, amelyeket szóban és írásban egyaránt megoldhattok! Szerencsésebbek a tankönyvcsaládok. Ezek biztosítják a zökkenőmentes továbbhaladást. Nem árt, ha segédkönyv, tanmenetjavaslat is van hozzá, esetleg tanulói segédletek, feladatlapok. (Ez már pénztárca kérdése is. Kötelességed gondolni a szülök anyagi helyzetére, sokat segíthet az együttműködésetekben, ha erre és hasonló dolgokra is gondod van) Mindezek újabb és újabb szempontokat vethetnek fel, amelyek vonatkozhatnak a tipográfiára, az ábrákra, de még a könyv használatban tartósságára is. Még az is előfordul, hogy alkalmatlan egy könyv a napi használatra, mert nem lehet bele ceruzával jegyzetelni. (Remélem, egyre kevesebben vannak, akik ezt tiltják, hisz még mi is alkalmaztuk az „ősidőkben”, amikor pedig kötelező volt továbbadni a használt könyvet az újabb nemzedéknek. Mielőtt leadtuk, kiradíroztuk a bejegyzéseket.) Az is igaz, a tankönyvválasztás feladata, felelőssége nem lehet egyetlen tanáré. A tanári szakmai munkaközösségnek igen fontos munkaterülete ez mostanában Jó lenne, ha a valódi kollektív bölcsesség érvényesülne benne, egyesítve az idősebbek tapasztalatait a fiatalabbak nyitottabb szemléletével Jól jön a külső segítség is. Nagyobb településeken több iskola vagy a továbbképzést szervező pedagógiai központok foghatnak össze tankönyvismertetés, tapasztalatátadás érdekében. Csak megfontoltan! Bármi szépet, jót láttok, hallotok, idézzétek magatok elé az ismert gyermekarcokat, az ő szempontjaikat, mert velük kell majd használni Érdemes felvenni a kapcsolatot a kiadókkal is, főleg ha ismertető előadásokat is kínálnak. A választás előtt jó lenne minél szélesebben tájékozódni Megnézni például minden tankönyv kiállítást, utóbbi még szakköri vagy osztályprogramnak is megfelelheti egy kis sétával egybe lehet kötni a kiállítás megtekintését. A haszna pedig felmérhetetlen: a „legilletékesebbek” véleménye is odakerülhet a többi fontos tényező mellé. Nevelési szempontból meg egyenesen ideális helyzet: önállóságra, felelősségre szoktatni neveim, valóságos döntéseket megvitatni.. A három pont itt a „fékezést” jelentette. Tudom, nagyon szalad ez a ló... De hát ez az a táltos gebe, amely nélkül eddig sem jutottunk volna sehova, ha nem nyergeljük kérve-kéretlenül, megfizeti e megfizetetlenül, ahogy a jó „napszámoshoz” illik. A régi barátsággal, folytatást, levelet várva üdvözöl: Széplaki György