Magyartanítás, 1997 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1997 / 3 - Irodalom-Verselemzések különböző módszerekkel - Szikoráné Kovács Eszter: A nyelvi és metrikai-ritmikai struktúra elemzése Weöres Sádnor Éren-nádon című költeményében

ján várnánk. A kúszik igealak a sikló fogalmát asszociálja, s ez a valós, mondatbeli ala­nya: sikló kúszik. Az úszik jelentése indokolja vagy hívja életre az összetett alany jelzői előtagját: vízicsibe úszik. A kotlós zizzen predikatív viszonyban a zizzen hangutánzó szó az ilyen alany-állítmányi szerkezetben szokatlan, meglepően újszerű jellegéből fakadó hangulati hatását társítja a cselekvés helyét — nád közt — kifejező határozói viszonyje­lentéshez. Az ézen - nádon történést megelevenítő, időben egyszerre zajló apró cselek­vések helyszíne is azonos. Az azonos térben zajló cselekvés természeti színtere az Éren — nádon versindító helyhatározó átfogó helymegjelöléséből ( ér + nád) bomlik ki: kicsi patak-ágyon, hajlós nád közt, a vízben. Periodikus ismétlődése a vízicsibe minőségjelzős összetételt a vers kulcsszavá­vá teszi. Különböző alakváltozatban, nyelvtani szerepben jelenik meg, előfordulási he­lyét tekintve szabályos ismétlődést mutat. A vers minden páros sorában szerepel sorvégi, sor eleji, sorvégi, majd egyszerre sor eleji és sorvégi helyzetben. 2. sorban: kicsi patak-ágyon vízicsibe úszik, 4. sorban: vízicsibe népét tereli a vízben, 6. sorban: feje tetején a vízicsibe nép is, 8. sorban: vízicsibe-pásztor vízicsibe nyáját. A vízicsibe mondattani szerepe alapján a mondategység alanya, a vízicsibe né­pét, vízicsibe nép minőség jelzős szerkezet meghatározó tagja, a vízicsibe-pásztor birto­kos jelzős összetétel előtagja, a vízicsibe nyáját minőség jelzős szerkezet meghatározó tagja. A vízicsibe önálló előfordulása (alanyként) meghatározza a minőség jelzős szerke­zetek értelmét, így a vízicsibe nép és a vízicsibe nyáj jelentése: 'vízicsibékből álló' nyáj nép. A nép és a nyáj a szövegösszefüggésben összességet jelent, összetartozó csoport fogalmi megnevezése. A nyáj előfordulása a pásztor jelenlétéhez” kapcsolódik. Ez a változat a vers utolsó sorában — azok tartalmi összetartozása alapján — jelenik meg, birtokos szerkezetként: 'vizicsibe-pásztor­nakja vízicsibe nyája'. A 2. versszak 1-2. sorának hozzátoldó kapcsolatát emeli ki a nép is m­ég is sorvégi összecsengés. Az ég elvont fogalmi tartalma beleillik az egységes természeti képbe, de jelentése csak szövegkörnyezetben teljes: Ér tükrében látszik az ég is, vagyis a vízben tükröződő tükörkép. A visszatükrözés tükörjátékának részese a vízicsibe nép is, feje tetején a vízicsibe nép is. A helyszín ugyanaz marad (Ér tükrében) csak a természeti kép változik át a visszatükrözés játékával. A költő még a természet egy darabjának be­mutatásakor sem törekszik közvetlen valóságábrázolásra, a természeti képet látvánnyá változtatja, tágítja. Az aranyhalmozás benépesíti a tájat. Siklók, békák, pókok, ők is lát­ják, tehát részesei, szemlélői a látványnak. A költeményben az apró, egyedi cselekvésmozzanatokkal indított, a helyszín árnyalt kibontásával és egyre több élőlény megjelenésével tarkított, a vízicsibe és a kot­lós leleményes költői megnevezésével élénkített mozgalmas természeti kép épül ki az 1. versszakban. Mindezt a „feje tetejére” állítja a költő a visszatükrözés tükörjátékával, így lesz az első versszak képe a 2. versszakban látvánnyá tágított természeti kép. Irodalom Petőfi S. János: Kaspar H. Spinner: Umgang mit Lyrik in der Sekundarstufe I. (recenzió). Szemiotikai szö­vegtan 4. 1992. 172-179. 7

Next