Magyartanítás, 2000 (41. évfolyam, 1-5. szám)

2000 / 1 - Széplaki György levele

A KIS SZÓNOK •Kedves­­­Barátom! Legutóbbi találkozásunk óta foglalkoztat a téma, amit az iskolában tanítottakról mondtál, mármint korszerűek, használhatók-e azok az ismeretek? S bár a kérdés felvethető valamennyi tantárgyban, el­sősorban a magyar irodalom tantárgyi ismereteire vonatkozott beszélgetésünk. Én tovább szűkítek, és közös élményünk, a főiskolán tartott retorikai konferencia indíttatásai alapján reflektálok az általad felvetettekre. Sokáig a fülemben volt keserű-komikus kifakadásod: „Kapnék az igazgatómtól, ha a heti kettőre csökkentett irodalomórát kis szónokok nevelésére használnám, úgyis eleget hallom, olvasni kellene őket megtanítani! A szónoklatokra úgyis rossz idők járnak, már a gyerekek is főleg a kultúrálatlan po­litikai sárdobálást látják benne.” Valóban, elég mélyen el kell gondolkodnunk, s talán új alapokat készítenünk. Kezdjük azon, mikor is szónokolhatnak a kisdiákok? Ha van ilyen hagyománya az iskolának, az ünnepélyeken bizonyosan: a nemzeti ünnepeken, az osztályban tartott megemlékezéseken, különböző rendezvényeken, köszöntések alkalmával. Ám tény, hogy ez elég ritkán fordul elő, és csak igen tehetséges tanítványainkra rakhatunk ekkora feladatot, ami felnőttnek sem könnyű. Ezenkívül legfeljebb még ott van a tanításunkban oly bevált imitáció: utánoz­zuk az alkotót, írjunk, beszéljünk az éppen tanult műfaj szabályai szerint, játszva, vetélkedve, ko­molykodva. Láttam, hallottam házi feladatként megalkotott kitűnő szónoklatot. Valljuk be, ez utóbbi, ritka szép pillanatokban szinte csak a reformkor és Kölcsey tanításakor van részünk. Azt tapasztaltam, hogy a fent említett ünnepi megszólalások akkor eredményesek, ha a gyerekek­nek alapos műfajismerete van, és a tanórán kimunkálják a részleteket: hogyan kell megszólítani, a jó­indulatot megnyerni, gyakorolják a felvetett kérdés hatásos, tömör, érdeklődést felkeltő megfogalma­zását. Azután próbálják az érvelés, cáfolás, bizonyítás nyelvi, stílusbeli megformálását, az elhangzó beszédben pedig a kísérő gesztusok felépítését. Csakhogy, ha ez mondjuk a hetedik osztályra korláto­zódik, kevés az alkalom, és hamar elhalványul az egész. Kisgimnazista ismerősöm az ókori rétorok stúdiuma idején „szónokolt”, azóta már csak az érettségire készül, szépen kidolgozott szabványtéte­lekkel. Azt hittem, a szónoklatra jellemző vázlatok kimunkálásában van a megoldás kulcsa. Most ezek érvényesíthetők, számon kérhetők szinte minden megnyilatkozásnál. Gondoljunk csak a diáknak oly rémes feleletekre! Tanítsuk meg a gyerekeket a felelet felépítésére, engedjük őket vázlatból beszá­molni, s a feleletnek valóban a meggyőzés legyen a célja, bizonyság a megszólaló tudásáról. Ez eset­ben a tanári szerep is megváltozik, elsősorban befogadó, értékelő lesz a felelet meghallgatásakor, és nem ítélőbíró. Az így elhangzó szónoklat persze megszakítható, dialógussá alakítható. A megértő hallgatóság kérdéseivel, hozzáfűzéseivel a szónokot segíti, egyszerre tanít­ás formáz, vagyis fokozza az elhangzottak hatását, gondolva minden jelenlévő okulására. Ugyanígy számtalan kisebb megszóla­lás, apróbb-nagyobb írásbeli feladat lényege hegyezhető ki a retorika alapjai mentén. Mindezek sikere elsősorban a tanár szemléletváltozásától függ: mindenben és mindenkor keresi-e a nagyobb, összefogóbb ismeret lehetőségét, a többoldalú képesség kifejlesztését. Sok egyéb summá­zó módszer között a retorika is igen alkalmas a szintézisre. S ha minden kis ötödikes talán nem is fog ünnepi szónoklatot tartani, mégis a rendelkezésére állnak az építőkövek, ismeretei alapján meg tud szólalni, felépíti mondanivalóját, meg tudja védeni az igazát a tanultakban és a kisebb magánéleti dol­gokban, mert az iskola is ezt kívánja, nem csak reprodukálható ismerethalmazokat. Ha így kezdjük a legkisebbeknél, és folytatni is lesz erőnk, talán a mi egyik osztályunkban nevelődik ki az a szónok is, akire majd egyszer mindnyájan odafigyelünk. Eredményes munkát kívánok, s ebben a most kezdődő „soknullás” évben nagyobb jókedvet min­den dolgaidban! Baráti üdvözlettel: Széplaki György 2

Next