Magyartanítás, 2002 (43. évfolyam, 4. szám)
Széplaki György levele
2 EURÓPA ·Kedves barátom! Micsoda őszünk lesz!... Micsoda őszünk lesz? Csak mókának szánom az előbbi két mondatot, vajon hányféleképpen tudnánk, mi magyartanárok felolvasni, értelmezni. Ám ha véletlenül, innen a nyár derekától, a levél megírásától őszig valami aktuálissá válna belőlük, a felelős az élet, a nagy színházi rendező. Történjen viszont bármi, Európa aktuális lesz. (Csak a csapból is ne az folyna!) Komolyra váltva a szót, jogosnak érzem aggódó gondolataidat az oktatás számára is felvázolt uniós követelményekkel kapcsolatban. Jogosnak ítélem az öntudatos kiállásodat a sokat szidott magyar oktatás nem reménytelen volta mellett is. Azt is megvallom, mosolygós, kedves jóérzés tölt el, amikor te, a fiatalember a néhány évtizede még sikeresnek (világszínvonalúnak) tartott magyar iskolák eredményeit sorolod. Osztozom kérdésfelvetésedben: akkor hol vétettük el, hol veszítettük el? A tények persze könyörtelenek. Gondolok a nemzetközi és magyar felmérések lesújtó eredményeire, a tanórákon szerzett keserű tapasztalatokra, vagy magasabb szinten az éppen most lezajlott magyar felvételi vizsgák elképesztő produkcióira... Ezt a felsorolást sürgősen abbahagyom, mert nem úgy ismerjük egymást, hogy csak panaszkodunk, de a megoldás keresése és minden reménye nélkül. Kicsit beletekintve úgy látom, ha már a felmérések hozták felszínre a bajok zömét, nézzük meg, mit mértek fel. A hozzánk legközelebb álló olvasásfelmérésekről például több kolléga is elmondta, nem igazán magyarórákra való volt a tematikájuk és technikájuk. Tulajdonképpen több tantárgy (a természettudományosak is) szövegértési szintjét (a tanuláshoz szükséges minimumot) mérték fel. A különböző szövegtípusok mellett „olvasni" kellett grafikont, táblázatot, rajzot stb. Bennünk magyartanárokban nyilván felmerült, ki taníthatja meg mindezekre a magyar gyerekeket? Részletezés nélkül is világos: ez minden tantárgyra vonatkozó és egyben tantárgyközi feladat is. A most következő időszakban, talán tantervi viták, viharok nélkül, ez lesz az iskolák legaktuálisabb feladata. Félek a nagy szavaktól, de nem mondhatom másként, össze kell fognunk végre, nekünk tanároknak, a gyerekek érdekében. Meg kell őket tanítani minden tantárgyból az olvasva tanulás technikájára. Az nyilvánvaló, hogy ez csak kis mértékben olvasástechnikai kérdés, sokkal inkább vonatkozik az adott tantárgy szakmai szókincsére, fogalmi rendszerére, gyakorlati ismereteire, a gyerekek sokféle vizuális, auditív, manuális tapasztalatának és az egyes tantárgyak közös ismereteinek feltárására, egybekapcsolására. Elismerem, ez nehéz aprómunka, a tanártól is nagyobb erőfeszítést, komolyabb felkészülést kíván, de nincs más út, és megéri. Tanár számára nem lehet annál nagyobb öröm, ha a tanítványai érdeklődéssel, szívesen tanulnak, vállalják a többletet is az önálló felfedezésben. Mert mondanom sem kell, ez a tanulási mód nem a tények, adatok kusza halmazának egyszerű átvétele, hanem építkezés. Először bizony vállalnunk kell, hogy néhány téglából építünk formás kis kunyhót, s abban rendezkedünk be otthonosan. Még abba is bele kell nyugodnunk, lesz, aki sohasem épít majd palotát, de attól még lehet számára otthonos a világ... De hát neked írom? Hányszor megbeszéltük ezeket különböző módon. Nincs új a nap alatt. Mégis biztatlak, légy az ügy szószólója iskoládban! Szerezz híveket más szakos kollégák között is! Ne ostorozz, ne támassz követelményeket, mutasd meg, te mit tudsz a saját tantárgyaidban. A tantárgyi összefüggésekben meg kérj segítséget. Nyelvi és irodalomóráidon minden alkalmat ragadj meg, fogalmazási feladatoknál „dolgozz alá” a kollégák tantárgyainak. Meg fogsz lepődni, mennyi jobbat akaró, áldozatkész tanártársad van. Ennek is vannak hagyományai. Kicsit nagyképűen mondhatjuk, van magyar modell. S hogy miért Európa? Mert Európába mennünk is így, „magyarul” érdemes, mást úgy sem tudunk, és így érünk legtöbbet. Az őszi keresztelőre feltétlenül hívjatok meg! Addig is kívánok örömteli várakozást, családi boldogságot! Baráti szeretettel: Széplaki György