Magyartanítás, 2006 (47. évfolyam, 1-5. szám)
2006 / 1 - Irodalom - Cs. Varga István: „A semmi ágán ülők”
Cs. Varga István . Vajon mit is jelenthet a címadás? Úgy gondolom, a „semmi ága” árulkodó, hiszen József Attila kései költészetének jellegzetes költői képét idézheti fel. Ám akkor miért követi többes számú alany ezt a szószerkezetet? A válasz egy másik alkotónkhoz, nevezetesen Csokonai Vitéz Mihályhoz fűződik. Ugyanis a két művész meglepően hasonlóan fejezi ki a kozmikussá nagyított, sivár és keserű egyedüllétét. Elgondolkoztatott, hogy az egymástól oly távoli korban — a XX. században és a felvilágosodás időszakában — élő költőpáros oly hasonló, mérhetetlen magányérzését mi válthatta ki... Arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy ezen életérzés egyik alapvető kiváltó oka a környező világiunk!)szenvtelensége, közönyössége, részvétlensége és felszínessége! így nem véletlen az őszinte hangvételű verssorok fájdalmas csengése! Ez a csodálatosan tömör, és mégis hihetetlenül érzékletes kifejezőerő ragadott meg bennük elsősorban! Az, ahogyan egyes soraik a lélekre, az érzékszervekre és az értelemre egyszerre hatni bírnak! Az, ahogyan megelevenedik és átjár a végtelen, borzongató magány érzése, ha például a következőket olvasom József Attilánál: „ A semmi ácán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok." n) Az üresség, a szürkeség és a kecsesség ötvözete is szomorú szépséggel tanúskodik a lírai én lelkiállapotáról: „Távol tar ágak szerkezetei tartják keccsel az üres levegőt.”(2) A mindenkitől eltávolodott, az embertársaitól, a külvilágtól elszakadt létállapotot így ábrázolja a vizuális síkon, és egyszerre fel is idézi a kozmikus magányba hullás érzését, a súrlódó levegő hidegségének és az egyedüllétbe érkező gyümölcs halk puffanását.: „Úgy leszakadtam minden más világról, ahogyan lehull a gyümölcs az ágról... ”(3) Csokonai Vitéz Mihálynál is döbbenetes az űr, a semmi, az üresség kifejezése: ,Látod-e, melly kicsiny itt a Föld, félrésze vizekkel lefoglalva sötét zöldes, félrésze világos, S mint félérésű citrom hintáivá tulajdon Terhe nyomásától, lóg a nagy semminek árán."(4) II. Egyrészről ezeket a „találkozási pontokat”, közös jegyeket szeretném több szempontból megvizsgálni, általában Szigeti Lajos Sándor, Tverdota György, Szőke György, Julow Viktor és a saját elgondolásom szerint. Tulajdonképpen az utóbb említett irodalomtörténész mindössze egyetlen sora és Szőke György összefoglaló esszéjének néhány versrészlete hívta fel a figyelmemet a költőpárnál megjelenő „semmi ága” motívumra. Kíváncsi voltam, hogy vajon ezen az említett, rendszeresen visszatérő költői képen kívül milyen egyéb hasonlatosságra lehet bukkanni. Mivel ilyen összefoglaló irodalomra nem leltem, így magam fűztem össze az általam talált közös sajátságokat. Az állításaimat idézetek sorával igyekeztem alátámasztani. A vizsgált motívumok esetében kiindulópontot jelentett Szigeti Lajos Sándornak a József Attila-i motívumrendszerrel foglalkozó tanulmánya, melyet szeretnék röviden vázolni is. Ám mielőtt ezt tenném, kitérek a motívum értelmezésére és problematikájára a téma alaposabb és felkészültebb elemzésének érdekében. A könyv szerzője Széles Klára képszerű magyarázata alapján azokat az ismétlődő „láncszemeket"151 tekinti motívumoknak, melyek nem csupán egy adott műben fordulnak elő ismétlődve, hanem az egész életművet vagy egy adott szakaszát szövik át, egymással összekapcsolódó „láncot”, összefüggő motívumrendszert alkotván. Oskar Walzer gondolatából indul ki a szerző, amikor azt állapítja meg, hogy az egyes motívumok műstrukturáló szerepe alapvetően háromfajta lehet: az egyik, amikor „ékszerként”, díszítőelemként szolgálnak (Robert Petschnél a töltőmotívumoknak felel meg); másik lehetőségként a főmotívumot felidézni segítő mellékmotívumként (keretmotívumként) funkcionálhatnak; valamint maguk a főmotívumok (magmotívumok) összekötő és többletjelentést adó szerepkörét tölthetik be. Ebből a kategorizálásból az is kitűnik, hogy két nagyobb csoportot is elkülöníthetünk egymástól: „A SEMMI ÁGÁN ÜLŐK"