Magyartanítás, 2008 (49. évfolyam, 1-5. szám)
2008 / 1 - Széplaki György: Dialógus Petőfi: A puszta, télen c. tájleíró verséről
Széplaki György Dialógus Petőfi: A puszta, télen c. tájleíró verséről TANÁR A költő ezt a versét Pesten írta 1848 januárjában. „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!”— kiált fel az első sorban. A megírás tényeiből viszont kiderül, nincs ott, nem közvetlenül maga előtt látja azt, amiről ír. Jól van ez így? Emlékezetből mutatja be a tárgyát, lehet-e pontos, valósághű a költemény? DIÁK Petőfi nagy költő, a magyar Alföld költője, ott nőtt fel, ő mindent tudhat a pusztáról, miért ne lehetne pontos a leírása? A versben benne van minden: igazi sík, alföldi vidék, tanyavilággal, pásztorokkal, betyárral, csárdával, állatokkal. Ő népies költő, és a népdalokban is hasonlók vannak. Ezt megtanultuk már ötödikben is. TANÁR Vajon ezért tartjuk nagyra, ezért szeretjük ezt a versét? Mondd meg őszintén, te szépnek, jónak tartod? DIÁK Sok szépet, komolyat hallottam, olvastam már róla, de mikor először került a szemem elé, akkor a címe fogott meg, abban is a télen szó. Én szeretem a telet, sok örömem van benne, sok érdekes programom van télen. No, ebben a versben ilyet nem találtam! TANÁR Szépek, jók lehetnek a téli élményeid, tisztelem is a vélekedésedet. Valóban, Petőfinél nem ilyenek vannak. Ám te mondtad, ott nőtt fel, mindent tudhat róla. Ha meg verset ír, a legfontosabbat, a legérdekesebbet, az élményeit mondja el, azokat osztja meg olvasóival. Gondold el, te mit idéznél fel legutóbbi téli élményeidből, ha le kellene írnod? Biztosan lenne jó néhány esemény, cselekvés, helyszín, amit bemutatnál. DIÁK Na persze! És milyen mozgalmasan, csupa változás, poén, ahogy lenni szokott! Hát az igazat megvallva, Petőfinél alig történik valami. Még azzal is húzza az időt, hogy elsorolja, „nincs ott”..., semmi sincs ott. TANÁR Vissza tudod-e idézni, hogy olvasás, hallgatás közben, mi jelent meg a képzeletedben ezeknél a soroknál? DIÁK Hát persze! Egy nyári Hortobágyról szóló film képei. De alighogy elmerültem volna bennük, továbbugrott a vers, nem is mindent értettem a béresről meg a csaplárról. Aztán már megint a tél zord arca, kavargó széllel, hóval. Még a betyár hagyján, az legalább izgalmas, de aztán az sem csinál semmit. TANÁR Érdekes, gyerekkoromban először én is hasonlóan láttam. Csak amikor jobban figyeltem, akkor vettem észre, hogy éppen ebben van a csoda: egyszerre képes megmutatni a nyarat és a telet. És a hiányzó nyári jelenségek erősítik meg bennünk, mit is jelent a tél a pusztán, milyen lehetett ott az emberek élete? DIÁK Talán nekem is így kellene elmondanom a téli élményeimet: üres az úszómedence, a napozó, szunnyad a fürdőnadrágom, most meg itt birkózok a széllel, hóval, csúszok a sílécemen? TANÁR Nem is rossz! Ha jól illeszted őket egymás mellé, hatásos lesz. Próbáld meg! DIÁK Jó, de ha anyukám megkérdezi, mit kell megtanulni Petőfi verséről a következő órára, mit mondok neki? Ő szeretné, ha megmutatnám a tankönyvben is, ettől eddig. TANÁR Megmutathatod anyukádnak, mettől meddig: a Hej, mostan puszta ám-tól a véres koronáig. Olvassátok el hangosan, akár többször is a verset, és figyeljétek meg, hogyan vezet végig a költő minket azon a régi magyar alföldi tájon a tél világában. Csupa kép, méghozzá nyugalmában is mozgalmas kép. Él, cselekszik ott minden, még a természet jelenségei is. Milyen élményeket idézett fel a megíráskor Pesten, távol a puszta valóságától? Konkrétan nem tudhatjuk, nem is fontos. Annál inkább a mód, ahogyan tette mindezt, ahogy képes a mai olvasót is elbűvölni. DIÁK Tehát még azt is elmondhatom, hogy engem mi bűvölt el ebben a versben? TANÁR Természetesen, nincs annál fontosabb. Áruld el, szívesen hallgatom. DIÁK „Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül... ” Ez közel van hozzám, megértem a panaszát. ”