Mai Magazin, 1985 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

40 év — 40 túra 40 év — 40 túra 63. old. II. 10. Műjégpálya (Városliget) 10.00— 14.00 Jégsportnap II. 17. Mátraszentistván, sífelvonó 11.00— 13.00 Túrasí és szánkótalálkozó II. 24. Annarét, Vasas síház ,,Mozdulj a havon is” szabad­idő-sportnap Megjegyzés: a felsorolt ren­dezvények a természetjárás bármely módján látogathatók, pl.: a sítúra vagy vízitúra-ren­­dezvény gyalogosan, vagy gép­kocsival stb. Egy bűnügyi regényt közlünk rövidítve, négy részben. Akik a harmadik folytatásból találják ki a gyilkost, egy fényképezőgépet nyerhetnek. Kérjük, a pályázati szelvényt ragasszák fel a levelezőlapra. Beküldési határidő: 1985. február 25. A bíróság épületében vagyunk, folyik az úgynevezett előzetes meghallgatás Hattie Bain ügyében. Ez az amerikai jogrend­szer gyakorlatában azt jelenti, hogy a rendőrség összegyűjtötte vádpontokat egy ügyész — ezúttal Delbert Moon, a kerü­leti ügyész helyettese — egy bíró elé ter­jeszti. A vádlott ügyvédjének joga van a vádakat megcáfolni, az eljáráshoz mindketten tanúkat hallgathatnak ki. Ilyenkor még nem mennek részletekbe, motívumokba, az eljárásnak csak azt kell tisztáznia, hogy haláleset történt és való­színűsíthető-e, hogy a vádlott a gyilkos. Amennyiben ezt nem sikerül valószínű­síteni, az ügyészségnek el kell ejtenie a vádat, ha viszont sikerül, akkor felké­szülhetnek a tárgyalásra, ahol már tizen­két esküdt előtt kell majd az eljárást le­folytatni, s nemcsak valószínűsíteni, de bizonyítani is kell a vádlott bűnösségét. Az előzetes meghallgatáson Kaylor bíró Moon ügyészt kéri az első tanú beszólí­­tására. George Brogan jelentkezik, aki ezúttal csak arról vall, hogy felismerte-e a hullaházban az áldozatban ismerősét, J. J. Fritch-et. Mason, akinek joga van keresztkérdéseket föltenni, alaposan ösz­­szezavarja a tanút abban, hogy mikor látta először holtan Fritch-et. Brogan hosszas gondolkodás után azt nyögi ki, hogy amikor Masonékkal együtt bement a lakásába, Moon ezután Dr. Hanovert, a halottké­met szólítja, aki akkor reggel kilenc har­minckor állapította meg Fritch halálát a nyolc, jégcsákánnyal szúrt seb következ­tében, s ezt a halált éjfél és hajnali há­rom közé teszi. Hosszasan, tudományos­­kodva magyarázza, hogy a hullafoltok, illetve a rigor mortis, a hullamerevedés alapján. Mason keresztkérdéseiben először arra kíváncsi, hogy csupán ezen jelenségek alapján történt-e a halál időpontjának körülbelüli megállapítása. A doktor el­mondja, hogy nem, és Mason bebizonyít­ja, hogy mint a vád tanúja, az ügyész­ség fizetett szakértője, elfogult a vádlot­tal szemben. A föltételezett időpontot ugyanis nem elsősorban a fentebb már említett halál utáni „életjelenségek” alap­ján állapította meg, hanem a Fritch gyomrában talált étel emésztettségi foka alapján (bizonyíték nélkül feltételezve, hogy azt este, vacsorára ette), illetve a halott testének hőmérséklete alapján. Ezt azonban el akarta hallgatni, mert Moon­­nal úgy egyeztek meg, hogy ha Mason kétségbe vonná a szakértő bizonyítékait, akkor ezzel a ténnyel, mint aduval hoza­kodnak elő a keresztkérdések alatt. Ezután egy lakó következik, aki el­mondja, hogy aznap éjfél után néhány perccel látta Harriet Baint bemenni Fritch-hez. Mason bebizonyítja, hogy a rövidlátó tanúnak az ügyészségen mutat­ták meg, melyik Harriet Bain, így is­merte föl. Az ujjlenyomat-szakértő lép a tanúk padjára és elmondja, hogy a lakásban megtalálták Harriet ujjlenyomatait. Ma­son viszont elismerteti vele, hogy az ő ujjlenyomatait is megtalálták, sőt Broga­­nét, Silvia Bainét, s mi több, még Holcomb őrmesterét is, tehát az ügyész­ség érvelése szerint, ha az ujjlenyomat bizonyíték, akár Holcomb is lehetett a gyilkos. A tárgyalóteremben nevetnek, az ügy egyre jobban áll, mert bár Perry Mason nem tudja bebizonyítani védence ártatlanságát, az ügyészség sem igazol­hatja bűnösségét. Moon ekkor imét George Brogant szó­lítja tanúnak. Brogan újból elmondja, mi történt azon az éjszakán, hogy későn ment reggel, méghozzá szándékosan, mert kelepcébe akarta csalni Masont. Bomba­ként robbant a tárgyalóteremben, amikor elmondja, hogy lakásán egy magnót rej­tett el, amely fél kilenckor lépett műkö­désbe, s mindent fölvett, amit Mason ta­nácsolt Sylvia Bainnek. Mason eddig egyszer sem tiltakozott, bár Brogan több ízben meggyanúsította őt, most viszont tiltakozik: csavaros jogi kelepcébe csalta Moont, aki nem mutathatja be bizonyí­tékként a szalagot, mert az semmilyen formában nem vonatkozik a vádlottra, amennyiben pedig Masonra dehonesztáló, hiába az, nem játszható le, amíg Masont nem vádolják magával a gyilkossággal. Mason ezután keresztkérdéseket tesz föl Brogannak. Az utóbbi fenntartja, hogy ő nem zsarolt, csak közvetített Fritch és Bainék között. Arra a kérdésre azonban, hogy Fritchnek miből telt a szállodája, miből rendezkedett hosszan való ott-tartózkodásra, miből vette a ha­talmas hűtőládát, a rengeteg ennivalót, kénytelen bevallani, hogy ő kölcsönözte a pénzt — vagyis nyakig benne volt a zsarolásban. Ezután az éjszakai póker­partiról kérdezi az ügyvéd: olyan ez, mintha alibit akart volna csinálni. Ugyan mihez, nevet Brogan, amikor a gyilkos­ság háromig lezajlott, ő viszont fél ötig föl sem kelt az asztaltól, akkor ment egy barátjához kölcsönért, de az illető nevét nem akarja fölfedni. Ugyan hogyan öl­hette volna meg Fritch-et? — kérdezi gú­nyosan. Hogyan? — válaszol az ügyvéd. Hát úgy, hogy fél ötkor szépen fölkel, nem a barátjához megy, hanem haza, ledöfi Fritchet, majd kipakolja a hűtőládát, be­ledugja a halottat, pénzt vesz magához, visszamegy pókerezni. Fél kilenckor az­után ismét hazasiet, kiveszi a szokásos­nál persze jóval jobban kihűlt hullát, át­viszi a saját lakásába, hogy Sylvia Bain majd ott megtalálja, ő­ledie sétál a ház körül, majd negyed tízkor ismét beállít, mintha akkor érkezett volna. A tárgyalóteremben döbbent moraj, ha­talmas felzúdulás. — Nevetséges! — kiált­ja Moon ügyész —, hogy meri ilyesmivel vádolni a tanút bizonyítékok nélkül?! — Én nem vádolom — válaszol Mason. — Ő kérdezte, én válaszoltam. Miért, nem lehetett így? Ha nem, akkor kérdezze meg a tanútól, nem volt-e véletlenül társ­tettese annak idején Fritch-nek a bank­rablásban. Döbbent csönd támad. A sápadt Brogan megtagadja a választ, mert, mint mondja, a válasz terhelő volna önmaga ellen. Mason akkor azt követeli, nevezze meg a barátját, akitől akkor éjjel a pénzt kérte. Az egyre sápadtabb George Brogan ismét megtagadja a választ, ugyanezen az alapon. Véget ért volna a történet? De hiszen van még egy rész! Lehet, hogy nem George Brogan a gyilkos? Lehet, hogy bűntársa van? Hattie Bain, Sylvia Bain, a már halott Ned Bain, Jarret Bain, vagy Edison Doyle ölte meg Fritchet Brogannal vagy Brogan nélkül? Kiderül egy hónap múlva.

Next