Mai Nap, 1989. november (1. évfolyam, 224-249. szám)
1989-11-23 / 243. szám
működésbe lépnek , kísértetek a bírósághoz fordultak és Bánszky Ferencné és társai névvel adtak be keresetet. Ekkor jelezték újra a kísértetek, hogy léteznek. A rétsági temetőben megszentségtelenítették a Bánszky család és rokonságának sírköveit, kitörték a díszes gyertyatartók üvegeit. A tanács vezetőinek útjában volt a XII. században épült harangláb is, dr. Zombori Erzsébet le akarta bontatni, és a temetőben felállíttatni. Az evangélikus egyház tagjai azonban - élükön Bánszky Ferencné megbízott egyházi gondnokkal és férjével - megmozdultak, és többévi utánjárást követően, egyesek gúnyolódásait is eltűrve, elérték, hogy az Országos Műemlék-felügyeleti Bizottság a haranglábat műemlékké nyilvánította. A Petőfi Sándor utcai lakók megnyerték a pert, bár ők úgy tartják, hogy elvesztették, mert 80 forint helyett 130-at sikerült csak kicsikarniuk a telkek négyzetméteréért a tanácstól, pedig a 160 forintért szálltak harcba. Gresina István persze kesereg: - Őrlődök - mondja. - A Petőfi Sándor utcai családok emberi érzései meg igényei és a nagykollektíva érdekei között. Mert a köz ezzel az ítélettel rosszul járt. Építhettem volna utat, járdát abból a pénzből, amit a mai, lojális bíróság pluszként megítélt nekik. A tanács azonban így sem vesztett a kisajátításon, de ez csak a hadseregnek köszönhető, az itteni páncélosoknak. Én velük jó kontaktban vagyok, a kölcsönös érdekek alapján... " - Azt kérdezi tőlem az igazgató főorvos a szobi kórházban: Bánszky Feri bácsi, szeretne húszéves lenni? Mondom neki: tetszik tudni, ha valaki azt mondaná, itt van a húsz év, de át kell élni azt, amit átéltem, akkor nem kérném! Kint voltam a fronton, megsebesültem a Donnál, hetvenöt százalékos rokkantként vergődtem át az életem. Amit a Donnál megéltem, nem lehet elfelejteni. Megéltem az erőszakos téeszesítést is itt a faluban, ez egy gyengébb szívinfarktussal járt; azt mondták, ha nem írom alá, akkor a gyerekek ne menjenek másnap gimnáziumba, idejártak Balassagyarmatra. Az egyik férfi tegezett: „Nem muszáj neked aláírni - mondta -, de én megismertetlek a gumibottal!" Ez a Tóth Lambert az elsők között volt, akik szervezték itt a pártot Rétságon. Ma már nem él. A kisajátítás azért is fájt nekünk, mert főleg nyugdíjasokat érintett. Odalett a háztáji, amely nem érdektelen a mi korunkban. Nekünk kettőnknek, a feleségemmel, 6284 forint a nyugdíjunk... Bánszky Béla a maga módján tiltakozott: megfélemlítették, hogy így jár a többi is, ha nem hajt fejet... Bánszky Ferenc, felesége, Zsuzska néni folytatja: - Én láttam másnap Bélát, azt követően, hogy összeverték. Szörnyen nézett ki. A testén felfedezhetők voltak a gumibot nyomai. Hát veled meg mi történt? - kérdeztem tőle. És akkor mondta el, hogy éjszaka megtámadták. Dr. Zombori Erzsébet látszólag nyugalommal fogadja, hogy a faluban (városban) ő a gonosz szellem. (Egyesek a helység éttermében biztattak, hogy nézzem meg a házát: kevés ilyen található Rétságon.) - Csak eszköz vagyok a kisajátításban - mondja. - Ha valaki más ülne a helyemen, ellene irányulna az emberek indulata. Persze, tősgyökeres rétsági lévén, ismernek. Itt születtek a szüleim is. Távoli rokonaim például a Bánszkyék. Kérem szépen, hetvenhéttől csinálom a kisajátítást. A Petőfi Sándor utcai ingatlanok egy részének elvétele még a nyolcvanas évek elejére dotálódik, de Rompos Dezső tanácselnök idejében nem hajtottuk végre. Elmondhatom, hogy a rétsági kisajátításokat illetően hetven százalékban egyezségre jutottunk a tulajdonossal, de olyan ellenállás, amit a Petőfi Sándor utcai lakók esetében tapasztaltam, sehol nem nyilvánult meg. A kártalanítási per csak ebben az évben zárult... Ami Bánszky Bélát illeti: én megkérdeztem a rendőrkapitányságon Gyúró Andrást az egyik nyomozót, hogy mi a véleménye a támadásról. Kiderült, hogy ő is hallott ilyen mendemondát, utánanézett a történteknek, de feljelentésre nem került sor. Két héttel ezelőtti beszélgetés Bánszky Béla és Móré Csaba (Bánszky Ferenc veje) között. Móré: - Te, Béla, nem emlékszel annak az álarcosnak a hangjára, aki megütött? Bánszky: - Sokat törtem rajta a fejemet, de abból az egy mondatból, ami elhangzott, nagyon nehéz rájönni, hogy ki is lehetett. Mégis, mostanában egyre erősödik a sejtésem a személyét illetően... De hogyan tudom rábizonyítani?... Sehogy... A rétsági állapotok erősen foglalkoztatják az Ipoly elnevezésű, független Nógrád megyei lapot is, amelynek hasábjain az MDF képviselői a helyi tanács törvénytelenségeire és visszaéléseire keresik a választ. Az előző tanácselnök apparátusának nagy része ugyanis még a helyén van. Erre mondta Bánszky Ferenc: - Itt még gyakorlatilag nem történt semmi. Kezükben van a hatalom, a pénz, szóval ők az urak. Már órák óta ülök a rétsági rendőrkapitányságon, és a kísértetjárást hallgatom. Hogy valaki - „vélhetően egy pártmunkás” - így mondja a rendőr őrnagy, ellopta az egyik kastély gyönyörű barokk kerítését, aztán amikor a nyomozás megindult, az éj leple alatt visszaszállította, hogy egy újjáépítés alatt álló másik kastély akkora indulatokat kavar: éppen a délelőtt folyamán hozták a ki tudja hányadik följelentést;hogy nemrégiben levelet kaptak Móréék Budapesten, amelyben tudatták velük: Bánszky Ferenc meghalt; mondanunk sem kell, hogy a körülményekhez képest, hála Istennek jól van - és így tovább. Gábriel Géza rendőr őrnagy fél víz idején helyszíni nyomozásra indult egy nyári víkendházhoz, amikor észrevette, hogy Devcsics Miklós ottani rezidenciája elől egy gép eltisztította a havat. A rendőrök nem juthattak volna el a víkendházhoz, ha nem kérik meg a hókotró vezetőjét, hogy ugyan már, tolja el még egy darabon azt a havat. No de amit elintézett a kiskirály, arra nem volt képes a rendőrkapitányság... A kiskirályok és kiszolgálóik mindig jóban voltak a kísértetekkel, mert így kívánta meg az érdekük. Erről jut eszembe: a latin nyelvű striga a tudatlan nép hitében olyan bűbájos nő volt, aki éjnek idején állati alakot öltve szorongatni és felfalni járt az embereket. Bölcs királyunk, Könyves Kálmán tagadta a strigák létét, és a lidércekről szólva is kinyilvánította: „mert nincsenek, vizsgálat alá nem vonhatók". A kísértetekről azonban ő sem állított ilyet híres dekrétumában. Koncz György felvételei vel..." - mondja Bánszky Béla 13