Mai Nap, 1990. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1990-05-09 / 106. szám
Ülünk a Torri felirat alatt, számba vesszük mindazt, amit idáig végeztünk, s amit visszautazásunkig telje- sítenünk kell. Az ügyvédek, az ügyész, a vizsgálóbíró, a rendőrök, a tolmácsok és a tanúk - nevek, feljegyzések, telefonszámok. Várunk, várunk... Unaloműzőként lecammogunk a földszintre. Tárgyalótermek sorban. _ Alperesek és felperesek, elhanyagoltak és kifogástalan eleganciával öltö zöttek, aztán feltűnő külsejű rosszlányok, és bűnbánó tekintetű rosszfiúk, ártatlanok és megbilincselt letartóztatottak. Majd négy hónapja már, hogy a folyosó végén, a 808-as teremben két magyar vádlott ügyét tárgyalták. Rómában enyhe volt a február. Mediterrán tél. Odabent, a teremben azonban forróság és feszültség. A kilencre kiírt tárgyalás két órát csúszik. Nevetséges tyúkper rabolta az időt. Gábor Sándor a csuklóján bilincscsel érkezik. Henriett keze bilincste rv börtönt kapott le. A két ember két különböző eset. Cesarini, a magyar lány fiatal és ügybuzgó ügyvédje azzal nyugtatgatja a szülőket, hogy a törvénykönyvben már olyan paragrafusok után kutat, amelyek alapján a felmentést követően az Erdőkövy család kártérítést követelhet, cserébe a becsületén esett foltért. Mert Henriettet felmentik, ez világosnak és biztosnak látszott mindenki előtt. Még Giordano, Gábor Sándor ügyvédje is ezt bizonygatta, ne féljenek, mondta a papának, nemsokára hazavihetik a lányukat. Egy héttel később döbbent és néma csend fogadta az ítéletet. Percekig álltak az emberek moccanatlan. Gábor Sándor 12 évi büntetése nagy ügyvédi bravúr, hiszen az ügyész 15 évet kért. A döbbenet a magyar lány nyolc évének szólt. Hiszen a tárgyaláson kézzelfogható bizonyíték nem merült föl ellene. Nem is volt a helyszínen, amikor a férfit letartóztatták. Az egy hónappal később kiadott bírósági indoklásból aztán kitűnik: Henriettet elítélték, mert el akarták ítélni. Persze az ítélethirdetés pillanatában még senki sem gondolt az indoklásra. A néma csendet csak Henriett zokogása törte meg. A levegő elviselhetetlenül sűrűvé vált, a terem mint egy ravatalozó. A bíróság kivonult, ám az embereket Henriett zokogása mintha a helyükre szögezte volna. Senki sem mozdult. Várjuk Torrit..Szerencsénk van, dél körül bekocog. Hatvan év körüli, fiatalos, ruganyos járású, arcáról azonnal lerí, jóban van a világgal. Két perc sem telik bele, máris búcsúzunk. „Uraim, sok sikert a munkájukhoz”, nyújtja át a börtönlátogatási papírt. Rajta a megkülönböztető felirat: Különleges engedély. Akkor hát, irány a börtön. Budán vagyunk, s nem a legszegényebb negyedében. A ház, amelyet a kert és az azt övező kerítés választ el a járda mellett parkoló fehér Mercedestől, húsz éve épült. Hat család lakja, köztük Gábor Sándor a feleségével és másfél éves kislányával, illetve - egy falnyira tőlük - egy fiatalpár, Erdőkövy Henriett és Vághy József. Négy éve házasodtak össze. Gimnáziumi szerelem. Az éppen nekilóduló fehér autócsodában hárman ülnek. A férfi - Gábor Sándor, harmincegy éves, barna hajú, tartása magabiztos - hanyag mozdulattal löki egyesbe a sebességváltót. A két nő - Henriett és Eszter - közel azonos korú, mindketten a Malév földi utaskísérői. A majdani negyedik utastárs, a titokzatos, s a nyomozás során majd köddé váló jugoszláv férfi még nincs sehol. Henriett szőke, egyenes tartású, eleven természettel. Férje nyúlánk, barna hajú, amolyan könnyen nevetős. Most az erkélyen áll. Meg int egyet a távolodó autó után, s belép a szobába. Összekulcsolja ujjait, kezét feje fölé emeli, hosszasan nyújtózik. Három napom lesz a tanulásra, gondolja, három teljes napom. Ha nem készülne vizsgára, most ő is a többiekkel tartana. De tanulnia kell - nem mehet. Pedig az ajánlat igazán csábító volt. S a szomszéd férfi szívesen vitte volna őt is magával a pár napos római kalandra. Nem ez az első eset, nem volt a meghíváson sok csodálkoznivaló: utaztak ők már együtt Olaszországba. Két autóval mentek, Gábor szomszéd a sajátjával, Józsi pedig egy erre az alkalomra felkínált sötétkék Citroennel. Ugyan, ki mondott volna nemet egy ilyen klassz bulira, elvégre nem vezethetsz mindennap nyugati kocsit. Pénzbe sem kerül, csak beleül az ember a ház elé hozott kocsiba, autókázik egy jót, s a Milánóban felvett utasokkal hazahozza a Citroent, így volt ez akkor, még október közepe táján. Egy idősebb házaspárt kellett volna hazafuvarozni, azok viszont nem jelentkeztek a megadott helyen és időpontban. Gábor Sándor saját kocsiján továbbhajtott Svájcba - legalábbis azt mondta, oda megy a fiú pedig visszaindult Budapestre. Most mindez megismétlődött volna. Az egyetem szólt közbe, azok a fránya vizsgák. De egy ilyen kirándulásból mégiscsak vétek lenne kimaradni, ez teljesen világos, menjen hát Henriett, a feleség. S hogy ne legyen egymaga nő, szóltak Eszternek, Henriett barátnőjének. Henriett merész lány, aki ismeri őt, jól tudja, könnyedén belevág egy-egy jópofa kalandba. Éppen ellentéte a férjének. Józsi az otthonülőbb, a nyugodtabb. Igen, ilyenek ők, tűz és víz, talán éppen ez vonzotta őket egymáshoz azon az 1980-as szilveszter éjszakán... ” Tíz napra rá, hogy a Mercedes elindult a ház elöl, Józsit távirat várta otthon: „Azonnal gyere Rómába, az ügyvédem neve Cesarini... Henriett” _________________________________________________________________________________/ CIN ■tt, hogy hetente egy orat ■lessen a börtönben % % % Levél a börtönből Erdőkövy Henriett április végén levelet juttatott,ki a római börtönből, amelyben a magyar hatóságok segítségét kéri. Egyben felhatalmazta családját, hogy a levél tartalmát - lehetőség szerint - tegye közzé. „...Már,négy és fél hónapja tartanak itt, és egyszerűen nem bírom tovább ezt az igazságtalan állapotot... Senki sem vizsgálta ártatlanságomat, melyet a világon mindenütt elsőrendű feladatnak tekintenek, és minden bíróságnak kötelessége az ártatlanság vélelmének vizsgálata! ...Fogva tartásom törvényellenes, hiszen semmilyen körülmény nem bizonyította bűnösségemet. Kolléganőm, aki Milánóig velünk tartott, nem félt tanúvallomást tenni, mert nem tudott a bűncselekményről. Miért nem hallgatták ki a negyedik személyt is, aki ugyancsak velünk utazott? Tiltakozom az ellen, hogy őrizetbe vették, mert nem tartózkodtam a gépkocsiban, amikor azt leállították. Az olasz hatóságoknak semmi olyan adatuk nincs, amely azt bizonyítaná, hogy tudomásom lehetett a kábítószerről. Mi alapján vádolnak? ...Hosszú hónapokat vesznek el az életemből, elszakítanak a családomtól, a férjemtől. Bödönben vagyok olyan emberek között, akiknek a nyolcvan százaléka narkomániás. Kegyetlen dolog bűnösök között élni és bűnhődni, holott nem követtem el semmi törvénybe ütközőt. Szüleim, testvérem és férjem távollétébe szinte belebetegedtem. A gondolattól, hogy ez a szörnyű helyzet tönkreteszi családomat is, nem tudok szabadulni egyetlen pillanatra sem. Fogytán az erőm ahhoz, hogy ép ésszel kibírjam a megpróbáltatásokat. Vissza szeretném kapni mindazt, amit igaztalanul elvettek tőlem: a szabadságomat és a családomat. ...Adatlan vagyok és követelem felmentésemet! Nem mindegy, hogyan mentenek fel, mert ártatlan vagyok! Úgy szeretnék visszatérni Magyarországra, ahogyan eljöttem onnan, teljesen tisztán!... ” 131