Mai Nap, 1990. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1990-06-24 / 145. szám

Havi 450 fixszel a diák könnyen viccel? ÖSZTÖNDÍJ AZ NDK MEGSZŰNÉSÉIG Amióta nyilvánvalóvá vált a két né­met állam egyesülése, keletnémet kapcsolataink válságos helyzetbe kerültek. Ennek elsősorban a július elsejével létrejövő pénzügyi-gazda­sági unió az oka, hiszen a jövő hó­naptól a keleti országrészben is nyu­gati márkával kell majd fizetni. Sok­­magyar diák tanul az NDK híres egyetemein, s bizony húsbavágó kérdés számukra, hogy ezek után mi­ből élnek meg. Az ösztöndíjasok ügyében péntek késő délután fejezte be tárgyalásait Berlinben a magyar küldöttség. A megbeszéléseken részt vett dr. Szepesi János követsé­­gi titkár, ösztöndíjfelelős, aki elmond­ta: - Nem tudtunk véglegesen meg­egyezni, de ez nem rajtunk múlott, s még csak nem is a keletnémeteken. Ugyanis az NDK-sok tervezetét Bonnban nem hagyták jóvá. Ennek ellenére derűlátók lehetünk, mert az eddigi szerződés hét pontjából hatot továbbra is teljesítenek; diákjainknak biztosítják az ingyenes orvosi ellá­tást, tőlünk nem kérnek társada­lombiztosítási járulékot, ami havonta 60 nyugatnémet márka lenne. Egyedül az ösztöndíj nagyságá­ban van vita. Eddig mindent mi fizet­tünk, és ezért a németek tandíjmen­tességet biztosítottak. Most komoly ígéretünk van arra, hogy a költsége­ket valamilyen arányban megoszt­hatjuk. A még NDK-polgárok 280 DM tanulmányi ösztöndíjat kapnak, az összeg a szociális helyzettől függően 450 márkáig nőhet. A keletnémet ösztöndíjjal itt tanuló, fejlődő ország­beli diákoknak 450 márkát adnak, s ennyit kapnak előreláthatólag a mie­ink is, s ebből úgy-ahogy meg lehet élni. A mostani tanév hátralévő két hónapjára a magyar kormányzat elő­teremtette a pénzt, de szeptembertől - remélhetőleg - nem kell a teljes összeget nekünk állnunk. A végleges arányokban előreláthatólag július 10- ig megállapodunk. Persze ez is csak az átmeneti időszakra, az NDK meg­szűnéséig lesz érvényes, azután már az egységes Németország kormá­nyával kell egyezkedni. (f. takács) Délvilág-Temesvári Új Szó FORRADALMI LAP BÉKEIDŐBEN Szegeden nyomják, Erdélyben is terjesztik Még a mostanában oly sok min­denre vállalkozó magyar sajtóban is újdonságnak számít a kezdeménye­zés: a szegedi és a temesvári újság­írók közös lapja. A Délvilág (az egykori Csongrád Megyei Hírlap) ezentúl szombatonként fejlécében viseli a Temesvári Új Szó címsorát. - A történelem hozta így - mondja Nikolényi István, a Délvilág felelős szerkesztője. - December 22-én, a román forradalom kitörésekor szer­kesztőségünk egyik fele itthon, a képernyőről figyelte az eseménye­ket, gyűjtötte az alföldi véleménye­ket. A többiek a helyszínről tudósítot­tak. Munkájukat végezve találkoztak temesvári kollégáikkal. Az ő gondja­ikról értesülve nemcsak az újságcik­kek fogalmazódtak meg bennünk. Szeged napilapja, a Délmagyaror­­szág a temesváriak román nyelvű szerkesztőségét, mi az Új Szót segí­tettük írógépekkel, papírral, fotófel­szereléssel, élelmiszer-küldemé­nyekkel. Egy nap azt mondták erdélyi barátaink, nem adományra, hanem munkára van szükségük. Ajánlották, hogy minden magazinszámunkba készítenek egy oldalt, így is lett. A közösen előállított, mindkét lapot reprezentáló újság június 16-ától szombatonként jelenik meg. Itthon 5,30 forintért, Romániában 5 lejért kapható. - Hogyan terjesztik külföldön? - Igénybe vesszük az erdélyi újsá­goknak a postától különvált új ter­jesztési hálózatát. Péntekenként éj­szaka személygépkocsival kétezer példányt visznek el a szegedi nyom­dából. A Délvilág-Temesvári Új Szó elméletileg Erdély valamennyi nagy­városában kapható, de gyakorlatilag az első szám sok helyre nem jutott, nem juthatott el. Információim szerint a kétezer darab nagy részét már Arad környékén szétkapkodták. Ezért a jövő héttől számonként 10 ezer példányt szeretnénk eljuttatni Erdélybe. - Ki állja a nyomdaköltségeket? -A Délvilág, tisztában lévén a part­ner helyzetével, magára vállalta a ki­adás terheit. A szombati szám így sem ráfizetéses, sőt az erdélyi kap­csolatokat kereső hirdetők­­előbb­­utóbb nyereségessé tehetik. Horváth Kálmán 1990. június 24., vasárnap Milliókba kerül a Millennium emlékműve SZÁRNYASZEGETT BRONZ TURUL Még nem tudja a művész, ki fizet a munkájáért műhelyétől. Az udvaron hatalmas kompozíció fő darabjai. Óriás szár­nyak, keselyűre emlékeztető, félel­metes madártorok. A híres Turul ré­szei. A Millennium évében, 1896-ban állították fel a Gerecse-hegység Ta­tabánya fölötti egyik csúcsán, vala­mivel több mint 100 méter magas­ban. A magyar mondavilág stilizált madara szárnyaszegetten hever a művész udvarán. - Szeretném mielőbb és eredeti szépségében helyreállítani a törté­nelmi emlékművet - mondja Knausch Géza. - Nem kis feladat, ha csupán a méreteit tekintjük is: a szár­nyak fesztávolsága például 17 méter. Az összsúly meghaladja a 150 má­zsát. Vaslemezek, vörösréz, különle­ges festékek kellenek hozzá. - Művész úr, nem látszik különö­sen optimistának! - Nem is vagyok az. A restaurálási megbízást a Tatabányai Városi Ta­nácstól kaptam. Legalább négyéves munkáról van szó­. A fizetség miként­jét egyelőre még nem sikerült tisztáz­nunk. - Nagy lesz a számla ? - Tekintettel a robogó inflációra, lehet, hogy tízmillió forint sem lesz elég rá. Az ezeresztendős Magyaror­szágot jelképező monumentális em­lékművet a majd’ száz év alatt sok károsodás érte. Barbár kezek nem­egyszer durván megrongálták. A tatabányai ötvösművész eltökélt szándéka, hogy a Turul emlékművet az eredeti állapotába állítsa helyre. Cseresznyék István Forró nyári dél. A hegyoldal szinte karnyújtásnyira van Knausch Géza - Tatabányán élő­­ ötvösművész 7 Az ALUKER felvesz gyakorlott devizapénzügyi előadót, angol német nyelvtudás előny, továbbá külföldi utaztatások elszámolására gyakorlott munkatársat. Rugalmas munkaidős Jelentkezés a Devizapénzügyi Osztályon. Telefon: 149-5743 ae I Allfessf Hunfalu Trading Co.

Next