Mai Nap, 1991. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1991-12-09 / 288. szám

Télen indult meg a „fesztivál” BABÉRKÖSZÖRŰ KAPOSVÁROTT Ezt a fesztivált mellékállásban is megcsinálnám - jelentette ki nemrég az egyik kaposvári város­atya. Nem tudni pontosan, kinek is szólt a kritika, azt viszont igen, hogy a március 15-én kezdődő, Somogyi Tavasz elnevezésű programsorozat a téma, amely közel félszáz igényes művészeti elő­adásra épül, és nemcsak Kaposvárott, de megye­­szerte a viták kereszttüzében áll. A legutóbbi városi közgyű­lésen dr. Szili Ferenc levéltá­ros, a gondolat szülőatyja, egyben a fesztivál elnöke, élesen bírálta azokat a fan­tomintézkedéseket, amelyek hátráltatják a Somogyi Tavasz szervezését. Nem titkolt iróniá­val mutatott rá, mennyire bü­rokratikusan működik a szer­vezés. Mindenki főnöke min­denkinek, akik pedig dolgoz­nak érte, azok nem kapták meg a valós jogosítványokat. - Olyannyira nem - folytat­ta a gondolatot egy nappal az ominózus közgyűlés után Tö­rök Tamás, a rendezvényiro­da vezetője -, hogy most még kilátásba helyezték a fölszá­molásunkat is. Pontosabban, beolvaszta­nák őket valamiféle csinov­­nyikrendszerbe, hogy kellő ellenőrzés mellett végezzék a munkát. Török Tamás szerint az a legfőbb hiba, hogy nem hozott létre a polgármesteri hivatal vagy a közgyűlés jogi személyként is önálló feszti­válközpontot, így aztán hiába szervezték és tervezték meg az első ponttól az utolsóig a programot, hiába gyűjtötték a szponzorokat, munkájukat legkevésbé sem ismerték el. Most meg, amikor közeledik a megnyitó, a babért némelyek maguknak követelik. Szikits Edit, a fesztivál fő­munkatársa jó néhány levelet mutat. Somogyból elszárma­zott nemesek - például a Somssichok és a Széchenyi­ek -, gazdag kaposvári szüle­tésű üzletemberek írták. Tá­mogatják e nagyszerű elkép­zelést. Volt, aki somogyi bics­­kás üdvözlettel azt tudakolta, mennyit áldozhat az ügyért. - Lehet, hogy az állásom­mal játszom, amikor kijelen­tem: ez egy hozzá nem értő, gonosz, irigykedő akció elle­nünk. Veszélyezteti a feszti­vál sikerét. Ahelyett, hogy pártolnának bennünket, revi­zorokat küldenek a nyakunk­ba. Amikor a csomagtervben a külföldi vendégek fogadá­sát és ennek költségét tervez­tük, azt kaptuk a nyakunkba: még hogy pénzt ezeknek a burzsujoknak? Több van ezeknek, mint nekünk. Belát­hatatlan eredményeket és si­kereket hozhatna, ha a meg­keresett 30-40 külföldi támo­gató mellénk állna. - Miért is alakult ki ez a helyzet-kérdeztem a polgár­­mesteri hivatal kulturális igaz­gatóját, Klujber Lászlót. - A rendezvényiroda­ funk­cióját, tervezetét alakítjuk át, mert az a véleményünk, hogy úgy majd jobban fog működ­ni. Információs irodát állítunk föl, már a tavaszi fesztiválra készülve. Ezzel azt is ki­­mondtam, ha kell, magam ál­lok a dolog élére, de akkor sem hagyjuk, hogy egy ilyen nagyszerű kulturális találkozó kudarcba fulladjon. - Konkrétan mivel nem vol­tak elégedettek? - Ezer apró dologgal. Nem tudott elég széles körű infor­mációt nyújtani az érdeklő­dőknek az iroda. Több, elég­gé át nem gondolt intézke­dést tett, máskor pedig éppen a szükséges feladatokat el­hanyagolta, így például a mai napig sem ment el a meghívó­­levél Juan Gyenesnek, akit mint Kaposvár neves szülöt­tét jelöltünk díszelnöknek. (Török Tamáson is számon kértem e levelet. Állítja, tőle éppen Klujber László kérte el a címet, hogy majd ők hívják meg a világhírű fotóművészt - A szerző.) - Önnek tehát nincsenek aggályai a fesztivállal kap­csolatban? - Nincsenek, nemcsak azért, mert magam is szer­veztem jó néhányat, hanem azért is, mert tudom, hogy ez átmeneti feszültség. Békés József Benkóék, akiket nagyon várnak 6 PAPAGÁJ Áttelepült erdélyiek hoz­ták magukkal a jövendő­mondónak kinevezett pa­pagájok divatját. Az eljá­rás egyszerű: egy tízforin­tos lefizetése után a papagáj kicsippent egyet az előtte lévő papírhal­mazból, a kiválasztott cet­lin olvasható szöveg pedig maga a jóslat. A Nyugati pályaudvar metrókijárata előtt üldögélő tarka ruhás assszonyság azonban nem elégedett meg a pa­pagájából származó cse­kély bevétellel, s komo­lyabb vállalkozásba fo­gott. Apróságokat, olcsó csokoládét kezdett árulni a sorskutatás melléküzem­­ágaként, ám - szó, ami szó - az emberek így sem tolongtak asztalkája körül. Mind lankadtabb han­gon kiáltozott szegény az aluljárói forgatagban, míg egy idős úr végre megálla­podott a csokoládét tartó kéz előtt. No, ebből lesz valami, gondolhatta a ci­gányasszony, és néma iz­galommal várta a fejlemé­nyeket. Az idős úr viszont szemmel láthatóan nem döntött még, érdeklődő te­kintete újra és újra végig­pásztázta a kínálatot. Az­tán bizonytalan hangon megszólalt: - Tessék mondani, mennyibe kerül a papa­gáj? (ez) Bútor az autójavítóból Magyar-osztrák érdekeltségű diszkontáruházat nyitottak Túrkevén a Tiszántúli Autójavító Vállalat, valamint a buda­pesti központú Austrowaren System Kft. közös vállalkozásá­ban. Autóalkatrészeken kívül kínálják az autójavító vállalatnál készített bútorokat is. A túrkevei cég ugyanis a szolgáltatási igények csökkenése miatt munkásainak egy részét átképez­te egy új szakmára, s azok most összecsukható kerti aszta­lokat, sörpadgarnitúrákat gyártanak. 1991. december 9., hétfő A telefonhívás ára percenként: 180 Ft CSILLAGSZORÓ KARÁCSONYI VÁSÁR a VI. kerületben, a Jókai téren. Több mint 40 kis üzlet színes kínálata várja ismét a kedves vásárlókat. Nyitva: hétköznap 10-től 19 óráig, szombaton és vasárnap 9-től 19 óráig. melletti kettenyű számot, és hallgasd meg a heti horoszkópodat

Next