Mai Nap, 1992. március (4. évfolyam, 54-84. szám)

1992-03-15 / 68. szám

Magániskola Galántán a szeretet erejével NAPI KÉT SÖR ÁRA A TANDÍJ Nemcsak idehaza, hanem odaát, Szlovákiában is heves viták kísérik az oktatásügy re­formját. A galántai Tóth Lajos nem várta meg a viták végki­fejletét, maga próbált egyfajta megoldást találni: magánis­kolát alapított, amelynek ő a tulajdonosa s egyúttal igaz­gatója is. A tanár úr harminc éve ta­nít, érthető, hogy ismerik a környéken. Vállalkozásához hamar híveket szerzett a szü­lők körében. Huszonhat gyer­mekkel tervezte a magánok­tatást, végül is harmincöttel indult. A diákok többsége ki­tűnő tanuló volt korábbi isko­lájában is, hittek Tóth úr el­képzeléseiben, újításaiban. A magyar gyakorlat: a nyolc ál­talánost négyéves gimnáziu­mi képzés követi. A galántai magániskola viszont nyolc­éves gimnáziumként műkö­dik. Jelenlegi elsősei egy idő­sek a hagyományos iskolák hatodikosaival, s ugyanazt a tananyagot oktatják nekik is. Legalábbis, ami az alapokat illeti. A galántai magángimná­zium diákjainak azonban né­mi többletet is vállalniuk kell. A magyar és a szlovák mellett kötelező az angol vagy, a né­met nyelv tanulása is. Ám az átlagot meghaladó szorga­lomra nem szigorral próbálják a gyerekeket rávenni. - A szeretet erejével aka­runk hatni a gyerekekre - mondja az igazgató. - Nem lehajolni akarunk hozzájuk, hanem felemelni őket. Nálunk a gyerekek is részt vehetnek a szülői értekezleteken, s a közösségi stílus jellemzi az óráinkat is. Ez utóbbiról magam is meggyőződhettem. A törté­nelemórán a gyerekek kérdé­sek és feleletek formájában ismerkedtek a gótika korával. A hangnem inkább beszélge­tésre, semmint oktatásra em­lékeztetett. S a gyerekeket szemlátomást nem feszé­lyezte az újságíró jelenléte sem. Sőt a vendéget is be­vonták az eszmecserébe, amely észrevétlenül kanyaro­dott a múltból a jelenbe. - Szerepel-e a kötelező tár­gyak között a hittan? - kér­deztem a tanár urat. - Nem. Bár két lelkész kol­légám is van. Nem tudom, mert nem is akarom tudni, hogy kik járnak hittanórára. A gyerekek viszont nem tit­kolják, hogy többségük vallá­sos, mégpedig katolikus. De megesik, mesélik, hogy a ka­tolikusok is beülnek az evan­gélikus lelkész hittanórájára - és fordítva. - Nem jelent nagy terhet a szüléiteknek, hogy itt tanul­hattok? - Ötszáz korona a tandíj - válaszolták, s az egyik kislány rögvest kapaszkodót is kínál az összeg értelmezéséhez. - Ez az összeg egy közepes dohányos havi cigarettakölt­ségének felel meg. Anyukám azt mondta, inkább leszokik a dohányzásról, csak itt tanul­hassak. A tanár úr pedig tovább folytatja a hasonlatot: napi két üveg olcsóbb sör árának felel meg a tandíj. Nem kell tehát gazdag családi háttér a ma­gániskolához. A tandíj azon­ban nem fedezné a kiadáso­kat. Csupán az iskola bérleté­ért négyzetméterenként havi 190 koronát kell fizetni. S bár mindössze tizenkettedmagá­­val tanít, támogatások nélkül nem lenne életképes az isko­la. A kormánytól Tóth Lajos is megkapja minden diákja után azt a havi 80 koronát, ami az állami iskolákat illeti. S égető szüksége van a különböző adományokra is, amelyek külföldről, mindenekelőtt Ma­gyarországról érkeznek. A tá­mogatók közül például az Illyés Alapítvány, a Rákóczi Szövetség, Fót község (és a gyermekváros), valamint a budapesti Surányi István ne­ve jutott hirtelenében az isko­latulajdonos eszébe. Pethő Lajos Tóth Lehel felvétele Tóth Lajos: nem kell ide gazdag családi háttér Mert felértékelődött a forint LEÉRTÉKELIK A Magyar Nemzeti Bank március 16-i hatállyal, vagyis hétfőtől csökkenti egyes jegy­banki hitelek kamatait, és sa­ját hatáskörben 1,9 százalék­kal leértékeli a forintot a kon­vertibilis valutákhoz képest. A kamatcsökkentés nem érinti a jegybanki alapkamatot, amely továbbra is 22 száza­lék, viszont kiterjed a deviza­betét ellenében nyújtott forint­hitelek kamatára. Ebben a konstrukcióban az eddigi 32,2 százalékos kamat 28 százalékra csökken. Ugyan­csak kedvezően változik az egy évnél rövidebb lejáratú refinanszírozási hitelek ka­matlába. A jelenlegi évi 29 százalékos kamat 28 száza­lékra mérséklődik. Ehhez iga­zodik a váltó viszontleszámí­­tolási kamata is. A jegybank­nál a legalább egy hónapra elhelyezett betétek kamatlá­ba egységesen évi 22 száza­lékra csökken. . A bank elnöke, Bod Péter Ákos úgy nyilatkozott, hogy mindkét intézkedés illeszke­dik a jegybank ez évi monetá­ris politikájába. Az MNB ugyanis olyan feltételeket kí­ván teremteni, hogy a keres­kedelmi bankok is csökkent­hessék hitel- és betéti kama­taikat. A kamatcsökkentés most már a pénzintézetek számára is egyre fontosabb, mivel mind nehezebben he­lyezik ki forrásaikat. A forintleértékelést az MNB saját hatáskörben hajtotta végre, ám jóval kisebb mér­tékben, mint amire általában a külső szakértők számítot­tak. Tavaly januárban még a Magyar Nemzeti Bank 15 százalékos devalvációra kényszerült, s novemberben is 5,8 százalékkal csökken­tették a forint árfolyamát a konvertibilis valutákhoz vi­szonyítva. A mostani leérté­kelést monetáris politikai szempontok egyáltalán nem indokolták, mivel a külföldi tő­ke gyorsan áramlik az or­szágba, a folyó fizetési mér­leg pedig tartósan pozitív. Az MNB azért döntött mégis az árfolyam-korrekció mellett, mert a magyar valuta az el­múlt időszakban jelentősen felértékelődött. Ez pedig az­zal jár, hogy az import a ke­reskedelem számára egyre inkább olcsóbbá válik, s a kül­földi termékek mind nagyobb mértékben kiszoríthatják az itthon előállított cikkeket. Az elmúlt időszakban az MNB enyhén felértékelő árfolyam­politikát folytatott. Számolgatott, számolgatott a bankelnök Csuklás dollárért Csuklanak az irániak, mert sokat emlegetik a dupla csuklós Ikarus autóbuszt. A magyar szabvány szerint készített, zárt pályán közlekedő járművet két hete használják Teheránban, olykor naponta négyezren is. E típust korábban a Szovjetunió rendelte meg, ám fizetség hiányában a célállomás megváltozott. Mindenesetre a gyártó vállalat jól járt a módosítással: a csuklás nemcsak emlegetést, hanem több százezer dolláros újabb megrendelést is jelenthet. , 1992. március 15., vasárnap ■ A márciusi szám már kapható az újságárusoknál!

Next