Mai Nap, 1992. március (4. évfolyam, 54-84. szám)
1992-03-07 / 60. szám
olcsón halunk meg várniuk kell a helyszínelő rendőrök intézkedésére - ilyenkor lehet, de felesleges az órát nézni. Szekszárd néhány magas épületét az öngyilkosok házának nevezik. Az életükkel önként leszámolók szívesen ugranak a tízemeletesek tetejéről a mélybe. A járókelők látszólag jogosan kárhoztatják a temetkezéssel foglalkozókat, ha késlekednek a járdát „csúfító" megboldogult elszállításával. Pedig a hatóságnak itt is hosszadalmas, mindenre fényt derítő vizsgálatot kell végeznie. A járműpark az állami vállalatnál a szegényesebb. Három speciális Barkas, egy magasítóval ellátott Skoda: ez a választék. A németosztrák-magyar kft., az ország első magántemetkezési cége egy Mercedesszel, egy Ford Granadával, egy fekete és egy hófehér Volkswagennel, valamint egy sötétbarna Citroennel rendelkezik. A rendhagyó színű kocsik eleinte meglepték az ügyfeleket, ám később megszokták, sőt igényelték őket. Talán azért, mert sok helyen fehér a gyász színe, tet, a kísérők néhány ezerrel kevesebbet vihetnek haza. A hullamosható is régi motoros, már öt éve ott van minden boncolásnál. Senki ne irigyelje ezeket az embereket! Nemcsak a polgári világból eltávozottakat, hanem a hatósági halottakat is ők szállítják. Az elvágott torkú, a szétvert fejű áldozatokat. - Távfuvarozásra hajlandóak? - Megrendelésre az elhunytat több ezer kilométerre is szállítjuk, vagy onnan hozzuk. A teljes ügyintézést vállaljuk, mert nem mindenki futkos szívesen az ilyenkor nélkülözhetetlen okmányok után. Ember a hólapáton A történetet egy ügyvédtől hallottam. Régebben egy dunántúli kisváros tanácsának gyámügyén dolgozott. A településen F.-et sokan ismerték. Amióta elvált, mindennap berúgott. Felesége és gyermeke elköltözött a városból, csak a bírósági tárgyalásokra jártak le, az elmulasztott tartásdíj miatt pereskedni. Azon a nyáron őrült hőség volt. Az asszony hiába idéztette meg exférjét, az sehol nem jelent meg. A volt feleség néha becsöngetett F. albérleti lakásába - ajtót senki nem nyitott előtte. Egy-két hónap múlva a szomszéd azzal állított be a gyámügyre, hogy a részeges fickó vécéjében vagy két hónapja ég a villany, F.-et azonban nem látta kijönni a lakásból. Értesítettem a rendőröket. Hárman, félórai dörömbölés után betörtük az ajtót. Iszonyú bűz és látvány fogadott bennünket. A férfi az ágyon feküdt, testét bogarak, kukacok lepték el. A halottaskocsi megérkezése után a szállítók megpróbálták a mocskos lepedőt négy sarkánál fogva felemelni. A test súlyától a vászon szétszakadt. Végül az egyik sokat próbált halottsegéd egy hólapáttal juttatta át a tepsibe szegény F. földi maradványait. Utólag derült ki, hogy a férfi az utóbbi időben teljesen becsavarodott. Bugyikat lopkodott az áruházból, részegen ezeket öltötte magára. Életének több tucat altatótablettával vetett véget. Egy koszos papírfecnire végrendelkezett. Senkit nem kell a temetésére meghívni, és minden ingóságát gyermekére hagyja. A bökkenő csak az volt - fejezte be az ügyvéd hogy a lepusztult, üres albérletben mindössze két tucat üres borosüveget találtunk. Összeállította: bej, parázs,ohm. Halott galopp - Megéri-e halottakat fuvaroztatni? - kérdezem Stier Sándort, a Somogy Megyei Temetkezési Vállalat igazgatóját. -A költségek, mint bármely más fuvarozásnál, nálunk is jelentősen nőttek. Mégis sokan látnak üzletet a temetkezésben, a halottszállításban. Kaposvárott már működik a konkurenciánk, sőt a siófoki boncmester is vállal komplett temetkezést. - Mennyi a halottszállítás tarifája? - Nálunk 27 forint kilométerenként. Ha a temetést is mi végezzük, kedvezményt adunk. Pedig a nemrég munkába állított Chevrolet és a két Isuzu nem volt olcsó vásár. - Mindennapos munka az önöké? - Aki végzi, annak igen. Nálunk évek óta összeszokott csapat dolgozik. A sofőrök havonta 20-23 ezer forin ÜVEGKOPORSÓBAN A VAJDA A miskolci nagy köztemető már kicsi. A város önkormányzata újabb területet adott „bérbe" az üzemeltetőnek, a Miskolci Temetkezési Vállalatnak. Sok a halott. Sokaa is vannak. Kétségtelen, falun olcsóbb a temetés -mondja Zattler László szállításvezető. Ott csak a koporsó, a szállítás meg a sírásás kerül pénzbe. A városban a ravatalozó, a testőrök, a kegyeleti kellékek és a sírhelyek alaposan megdrágítják az ember utolsó útját. A halottaskocsi vidékre kilométerenként 26, Miskolc városában egységesen 625 forintot számláz. A legszerényebb koporsó kétezer forint, az átlagos minőségű, amiből már nem esik ki a jobblétre szenderült, tízezer. A belevalók - párna, matrac vagy műbetét, lepel stb. - közel a felébe. A városi temető legolcsóbb, hátsó fertályára eldugott sírgödréért 5 ezret kell leszámolnia a hátramaradottnak. Ha nekik tehát még érünk 10-15 ezer forintot, harmadosztályú utolsó utat kaphatunk érte. De ha elfeledkeznének rólunk - mert ilyenről is szólt a szállításvezető -, akkor az önkormányzat saját halottjaként várhatunk a sorunkra. Mint történt a félezernyi temetetlen bolttal tíz éven át, éppen a nevezett műintézményben. A temető garázsába évtizedig összegyűjtött hamvakat, urnákat tavaly helyezték örök nyugalomra. Közköltségen. A cechet az önkormányzat és az egyházak állták. Jobb sorsú elhunytak, ha állami első osztályú temetést óhajtottak életükben, netán félre is tették a rávalót, negyvenezer forint alatt aligha ússzák meg. És ha díszes menet élén haladva szeretnék maguk mögött tudni a síró rokonságot, a ravatalozótól a díszsírhelyig a köztemető újonnan vásárolt, 2 milliót érő Fordján utazhatnak. Ha nem, marad a Nisa, Skoda vagy a Robur. Az utóbbi évek legelőkelőbb halottja a két évvel ezelőtt megboldogult salgótarjáni cigányvajda volt. Üvegkoporsóját közel félmillióért öntették. Maga a kripta kétszer ennyibe került. S amit a félezernyi tehetős rokonság három éjjel, három nap megevett és megivott, megháromszorozta, négyszerezte a milliókat. 1992. március 7., szombat 19