Felsőkereskedelmi iskola, Makó, 1938
is voltak gyermekeikért, s ha nem minden igyekezetük sikerült is a nevelésnél ebben a tekintetben, nem rajtuk múlt. A külső tényezőket nem látták, mert a külvilággal nem volt idejük törődni; a családért hozott áldozatos munka, a sok könnytelt éjtszaka nem engedte meglátni azokat a leselkedő veszedelmeket, amelyek legnemesebb törekvéseiket igyekeztek megrontani, hatástalanná tenni. Ezért volt az anya az elmúlt két évtized legszomorúbb művésze. Csak a családja volt az ő erős vára, az otthon négy fala, s e falakon túl nem nagyon volt ideje a hiúság vásárát meglátni az élet zúgó forgatagában. A család lelke maradt ő. S az apa ? Gárdonyi Géza mondja: „Akinek nyakát még sohse ölelte át kis gyermeki kéz, kinek soha nem mondotta gyermeki ajk: Apám ! .. . aki soha nem remegett a halál árnyékában a gyermek megmaradásáért, aki sohasem borult lelkében Isten elé a gyermek megmaradásáért hálából ... az olyan ember töredéket kapott az érzések világából. Földi élete akármilyen luxusvonaton haladt is, — alagútban haladt.“ De így ír Papini is, az olasz író: „A csalékony emberi örömök között talán az egyetlen öröm, ami nem csal, akarunkban tartani egy rózsásarcú gyermeket, ott érezni férfias, széltől és naptól edzett testünk mellett egy új puha bontakozó testet. . . felismerni magunkat benne, viszontlátni tekintetünket az ő ámuló szemeiben . . . elfeledni az éveket, amelyek csöndben közelebb visznek a sírhoz, elfeledni férfivoltunk kevélységét, bölcsesség gőgjét, az arc ráncait, az élet csalódásait, szenynyét, újra derültekké válni a derű mellett... ez egészen bizonyosan a legmagasabb emberi gyönyörűség, amely megadatott az olyan embernek, akinek lélek lakik a porhüvelyében.“ A születési harc népek, nemzetek élet-halál küzdelme. Ebben a küzdelemben egy nép sem akar alul maradni, mert ha ebben a harcban alul marad, más tekintetben győzhet, a vége: pusztulás. Másrészt, ha egy nemzet a születések tekintetében állja a harcot, semmiféle elnyomás, leigázás nem teperi le. Minden népes család egy-egy győzelem, s minden,gyermektelen családfa egy-egy vesztett ütközet. A mi társtalan magyar népünknek létfeltétele, hogy sok apró győzelmet arathasson. A népesedés kérdése minden nemzetnek legnagyobb problémája. Hasztalan civilizáció, kultúra, gazdaság; ha nincs kinek átadni, a jövő kilátástalan. Ki örökölje az anyagi és szellemi örökséget? Mit ér a legdicsőbb jelen, ha a jövő máris elveszett. A halált a megélhetés biztosításával feltartóztatni ? . .. balga képzelődés. Mikor egy család s a családok összessége a nemzet erkölcsileg is, társadalmilag is kezd szétmállani, már késő a védekezés, elkésett a segítség. Az ilyen betegségnek (amelyet egyie vagy egyke néven ismerünk) okaival szaklapok, egyházak, szociológusok, közgazdászok stb. nagyon sokat foglalkoztak. Különféle okokat állapítottak meg. Foglalkoznak