Makói Ujság, 1936. július (2. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

" / « — 'tr / a­ra £$ fillér. Szerda, 1936. július 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ u. 1. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: helyben házhoz hordva, vagy vi-Telefon: 33. Kiadja a Makói Friss Újság nyomda- és Felelős szerkesztőt: délire postán küldve egy hétre 56 fillér, egy hára lapkiadóvállalat. Hirdetések felvétele este 6 óráig. Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR 2 P 40 fül. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek. „Építsetek fel minden romban heverő templom .. Lélekemelő, impozáns nemzet! ünnepély keretében szentelte fel ss ómenéül püspök e kopéncmi pusztai templomot. Hat hétszáz évre visszamenően nem fordult meg, s ki tudja, hány évvel előreszámítva nem fordul meg annyi ember s olyan válogatott, elő­kelő közönség a kopáncsi pusztai kápolnánál, mint most, Péter-Pál nap­jának délelőttjén. A vakolat nélküli restaurált templom világosan mutatja a régi, árpád kori rommaradványokat. Nemzetiezvi, kék-piros és kék- fehér (városi és megyei) lobogók lengenek róla, mintha repülni, az égbe len­dülni készülne a kopáncsi ősi tem­plom, de viharvert gyökerei mélyen a magyar múltba és humuszba gyö­kereznek, így példázza a magyar nemzetet az egyszerű és mégis fen­séges hatású pusztai templom. Kocsikon, autóbuszokon, autókon már a kora reggeli órákban megin­dult a zarándoklás a közeli és mesz­­szi környékről. A rendtartás tisztét a makói frontharcosok vállalták. For­maruhás diszszakaszuk majdnem egy­­időben érkezett reggel a templomhoz a földeáki frontharcosok kerékpáros osztagával, amelyet vitéz Molnár Dezső vezetőtiszt vezeti. A bajtársi szolgálat gyönyörű példáját mutatták a földeáki frontharcosok. Közel száz kilométert töltöttek nyeregben, csak hogy kimutassák áldozatos, lelkes tiszteletüket az egyháznak és a ma­gyar nemzeti történelemnek s­­egítő bajtársi szeretetüket a makói bajtár­saknak. Az enyhén felhős ég kellemessé tette a templomhoz való zarándok­lást, csak az ünnepségek végén sü­tött ki a nap s vált szinte elviselhe­tetlenné a hőség. Nem vállalkozhatunk arra, hogy a megjelent notabilitásokról kimerítő névsorral szolgáljunk, csak úgy ka­pásból jegyeztünk fel néhány nevet inkább annak dokumentálására, hogy ez a templomszentelés magasan túl nőtt a felekezeti kereteken s a leg­szélesebb rétegeket átfogó nemzeti ünneppé magasztosult. Ott láttuk e közönség soraiban: féri Fáy István főispánt feleségével, Tarnay Ivor al­ispánt, dr. Nikelszky Jenő polgármes­tert, Szirbik Sándor református lel­készt, vitéz Vén Jakab ezredest, vitéz dr. Galamb Sándor kormányfőtaná­csost, vitéz dr. Nagy Zoltánt, a Mű­emlékek Országos Bizottságának kép­viselőjét, dr. Eperjessy Kálmán egye­temi magántanárt, a Magyar Törté­nelmi Társulat hivatalos kiküldöttét, Brommer Ödön járásbírósági elnököt, Dr. Kerekes Vilmost, dr. Kisparti János tankerületi főigezgetőt Re­­­detzky Károly pénzügyigazgatót, dr. Joó Imre vármegyei tiszti főorvost, Zombory Gyula rendőrtanácsost, Szabó Imre városi főmérnököt, a templom restaurátorát, Gémes Mi­hályt, az államépítészeti hivatal ve­zetőjét, Jung Miklós tanfelügyelőt, dr­ Uray Vilmos kórházigazgató főorvost, dr. Galambos Emilt, Bogsán Károlyt, Návay Lászlót, dr. Bálint Alajost, a kopáncsi sírok feltáróját és a sze­gedi egyetem archeológiai intézeté­nek képviselőjét, dr. Nagy Gyula főszolgabírót, dr. Bécsy Bertalan h. városi főjegyzőt, dr. Felföldi Károlyt, Schiff Jánost, a környékbeli közsé­gek főjegyzőit, az egyházi és társa­dalmi élet kiválóságait és notabilitá­­sait , a puszták egyszerű, dolgos, hivő népét. A Magyar Filmhíradó filmriporte­rének kézi felvevő gépe sűrűn ber­regett, de kattogtak az alkalmi fotó­riporterek gépei is. Pontosan 10 órakor megérkezett a püspök autója. Dr. moóri Glattfelder Gyula püspök Sopsich János prépost kíséretében érkezett. A püspököt a templom kapuja előtt dr. Csepregi pápai prelátus fogadta és üdvözölte abból az alkalomból, hogy püspöki jubileuma óta először lépett Makó földjére. Glattfelder Gyula püspök az üd­vözlésre válaszolva rámutatott arra, hogy az idők múltával változtak a viszonyok és változott a földi ura­ság, de a lelkek gondozásának az ügye megmaradt minden változás nélkül azoknak a Csanádi papoknak a kezében, akik Szent Gellért óta ennek a népnek ügyes-bajos dolgait intézték s igyekeztek a lelki erőt megőrizni ebben a népben, jól tudva, hogy ha ép marad az Isten-félelem és szeretet s ha a nép nemcsak a föld szolgálatában fárad, hanem az apák nyomdokain haladva tovább ápolja a hitet, a földi áldás mellé ez égi áldás sem fog elmaradni. Ez a kis templom a legjobban példázza a múltat s nemzeti életünket. Abból, amit az ősök építettek, alig maradt néhány kis töredék, de a lelket nem sikerült semmiféle fegyverrel és erő­szakkal leigázni. Aki a lelket épen tudja tartani, az a romokból mindig új életet tud elővarázsolni. A mai napon is megújul lelki szemeink előtt a múlt s abból reménységgel tele jelentkezik a jelennek ígérete s a jövő reménysége, mert a romjaiból újjáépült templom is jelképe?" a ma­gyar lelkiségnek mindig foglalni kész és a hazát visszaszerezni t. ., ha­zát alapítani kész erejét. Legyen ez a templom annak a reménységnek kifejezője, hogy akármilyen megpró­báltatások érik is a hazát és ezt a népet, a magyar lélekben rejlő erő mindig meg fogja találni az eszkö­zöket, amelyekkel a nehéz viszo­nyok közül kivezeti hazánkat és né­pünket a jobb, boldogabb jövőbe. Úgy ünnepeljük a múltat, hogy a szebb jövő reménységét ápoljuk lel­künkben , ennek értékes munkásai tudjunk lenni. A püspök teljes főpapi díszben körüljárta s beszentelte a pusztai ká­polnát, majd az oltárt szentelte fel. A nagy papi segédlettel pontifikált szent­mise végeztével a püspök ki­jött papjai kíséretében a templom elé s az ott felállított szószékről beszé­det intézett az egybesereglett tö­meghez. A püspök beszéde. Beszéde bevezetésében törénelmi visszapillantást tett a magyarság első keresztény térítőire, Szent Istvánra és Szent Gellértre. Ez a szent király, ez a szent püspök és ez a szent­ségre törekvő nép vetették meg ősi fundamentumát ennek a templom­nak. Azután századok jöttek, melyek alatt ez a nép termékennyé tette a pusztaságot, de termékennyé tette saját lelkét, saját életét is a ke­resztény erények gyarapításával. Ez­zel szerzett tulajdonképen hazát itt, de munkája gyümölcsét, lelkének gyarapodását nem élvezhette sokáig, mert ha volt valaha nemzet a törté­nelem folyamán, amely harcolt, tűrt, szenvedett és újra harcolt, akkor ez a magyar volt. Első szent királyaink óta szüntelenül pogányok betörését látjuk e földre. Kunok, besenyők, majd mongol és tatár hordák rom­bolták le a templomokat, végül pe­dig másfél évszázadon át tartó tö­rök pogányuralom következett. Ezek­ben a zavaros időkben omlott össze a kopáncsi templom is, mondhatni kő kövön nem maradt, csupán né­hány téglából álló omlatag falrészlet. Templomokat, iskolákat, kórházakat emelt a kereszténység s ugyanezeket rombolta le a pogányság mindenütt Az egyik az alkotás, a boldog béke és áldásos munka, a másik a pusz­títás, rombolás ősi szelleme. A po­gány szellem nem annak örül, ha az emberek Istennek emelnek hajlé­kot, hanem ha a bűnnek és gyűlölet­nek teremtenek otthont. Nem a szere­tetnek, békének és kölcsönös megse­gítésnek a hajlékában érzik magukat a pogányok jól, hanem a rombolás­ban, pusztulásban és gyűlölködés­ben. Mikor lerombolták az Isten há­zait, ezt azzal a gondolattal tették, hogy ezzel a lelkek ellenállását is megtörik s a keresztény szent hitük­től megfosztott népek felett könnyű lesz uralkodniok. Ma is, amikor újból azt látjuk, hogy a gyölölet pogány szelleme akar úrrá lenni a népek felett, sőt ugyanannak a népnek a gyermekeit is szent testvériségükből kiforgatni kí­vánja, értsük meg, tartsuk meg a templomépítő, istenkereső keresztény erényeket. Ne csak téglából és kőből építsünk templomot, hanem lelkünk­ben, családunkban is szeretetből. Is­tenfélelemből, hűségből és kötelesség­­teljesítésből. Ha valaki annak tudatára ébred, hogy lelkében is összeomlott a tem­plom, amelyet valamikor a gondos édesanya kezdett építeni, amelyet a jó tanító az iskolában igyekezett az élet számára biztosítani, erősíteni, a templom, amelyet a lelkipásztor hosz­­szú évek tanításával, biztatásával és áldástosztó munkásságéval igyeke­zett magasra emelni Isten emléke­zetére, ha összeomlott volna ez a templom s ma talán csak romjai volnának meg annak a hűségnek, hitnek és erénynek, ébredjünk köte­lességünk tudatára, újra építsük fel a templomot, mert a lélekben épült templomnak nem szabad romokban heverne, mert a romok felett köny­­nyen úrrá lesz a pogány szellem, a gyűlöletnek, az ártalomnak a szel­leme, a pusztulásnak és felfordulás- PAKK MOZI Mai, szenzációs műsorunkon misfii ária kapagja Sióik és Pán legújabb bohó­zatán A két skót.­­ Majd pádig fil úrin it i­s ilmiskodás Ga csodálat­­ a Dragonoff Duó orosz művész tánc-­ pár színpadi csodálatos­­ táncszámain. Részletes műsor a belső oldalon. g Búzát későbbi elszámolásra Átveszünk Zsákokat a beszállításhoz díjmentesen kölcsönadunk. TÓTH-MALOM.

Next