Makói Ujság, 1936. december (2. évfolyam, 275-295. szám)

1936-12-01 / 275. szám

4 Az I. osztály helyezése: 1. Szűk 11 9 1 1 38:9 19 2. HTVE 12 7 3 2 29:19 17 3. KTE 12 6 3 3 23:21 15 4. Vasutsa 12 5 4 3 20:15 14 5. MÁK 12 7­­ 5 29:27 14 6. KEAC 11 4 4 3 22:18 12 7. Sz.MÁV­ 12 4 3 5 20:22 11 8. SzTK 10 3 4 3 16:16 10 9. Móravér­ 12 4 1 7 16:21 9 10. KAC 12 3 3 6 11:19 9 11. MTK 11 2 3 6 24:29 7 12. HMTE 12 3 1 8 22:37 7 13. KTK 11 2 2 7 17:33 6 RÁDIÓ Kedd, december 1­­ 6.45 Torna. Utána • Hanglemezek. — 7.20 Étrend. — 10 00 Hírek. — 10.20 A vendéglátás technikája. (Felolvasna.) — 10.45 Kesztyű, táska, kalap, cipő. (Felolvasás.) — 11.10 Nemzetközi víz- jelzőszolgálat. — 12.00 Déli harangszó, időjárásjelentés. — 12 05 Setét György szalonzenekara. — 12.30 Hírek. — 1.20 Időjelzés, időjárás­, vízállásjelentés. — 1.30 Hanglemezek. — 2 40 Hírek,étrend, élelmiszerárak, piaci árak, árfolyamhírek. — 4.10 Asszonyok tanácsadója. — 4.45 Időjelzés, időjárásjelentés, hírek. — 5.00 A falu kultúrája. Túrák István előadása. — 5.30 A rádió szalonzenekara. — 6.30 Modern osztrák elbeszélők. Felolvasás. — 7.00 Willem Herckenrath holland énekművész műsora. — 7.35 Rátkai Már­ton klasszikus előadóestje. — 8.40 Rácz Zsiga és cigányzenekara. — 9 35 Hírek. Időjárásjelentés. — 10.00 Sugár Viktor orgonahangversenye. — 10 40 Ottók György dr. angolnyelvű előadása. — 11.00 Jávor Sándor jazz-zenekara. — 12.05 Hirek. Budapest II. 6.00—6.25 Mezőgazdasági félóra. — 6.30 Hanglemezek. — 700— 7.30 Francia nyelvoktatás. — 7­40—8.20 Vonóshármasok. — 8.40—9.00 Hirek. Elveszett egy Zsolt névre hallgató agárkutya. Becsületes megtaláló vigye Faragó vendéglőshöz, ahol jutalomban részesül. 4128 gőzömmé. Budapesti termény piac. Irányzat: barátjágos Búza 77 kg cs — — — 18.15-1845 Bua 78 kg — — — 18.25—18.60 Bír­a 73 kg cs — — — 18 55-18.75 Buza 80 kg­ cs — — — 18.65-1885 Rozs «« *—­ — — — 15.44-15.56 Árpa — — — — — 14.50—14.50 Zab — — — — — 16.60-16.81 Tengeri uj — — — — 9.70— 9 90 Korpa — — — — 9 45- 9.55 Hat«ridőaok. Irányzat: barátságos Tengeri 1937. májusra — -12.24—12.25 Rozs márciusra — — — 15.28—15.29 Buttapant­ tartóavánár. A ferencvárosi sertésvásárre­le 7754 sertést hajtottak fel, az előző napi maradvány 601 darab volt. — Közepes irányzat mellett 7803 sertés kelt el. Arak: uradalmi nehézsertést 108 1091/2, közép 100—10472, szedett kö­zép 96—99, szedett könnyű 91—94, silánysertést 85—90 fillérért jegyez­ték élősúlykilogrammonként. Makói piac. Búza uj ~ —­­ — — 1687—17.20 Árpa uj — — — — — 12.00—12 50 Morzsolt tengeri uj — — 8 40— 8.50 Csereatengeri — — — 600— 7.00 Korpa — — —­­ 10.00 10 40 Vöröshagyma — — — 5.00— 5.00 Fokhagyma — — — — 25.00—36.00 Dughagyma — — — — 4.00-22.00 Petrezselyem 4.00 - 4.09 Sárgarépa 2.00— 2.60 Baromfiak. Tyuk kg. — — — — 110— 110 Csirke — — — — — 110— 1­10 Liba 110~ 1.10 Kicsa - — — — f’l6 1.15 Pulyka 1.45— 1.45 Gyöngyös - — - — 1.60- 1.60 tojás 1 kg. - - - - 1.60— 1.6­0 MAKÓI ÚJSÁG Sima eladás. Elsőrendű válogatott ti fatalmak­ viszont eladók részére is kaphatók Deák Ferenc­ utca 61. szám alatt 4127 A makói kir. járisbiróság mint telek­könyvi hatóság. 18213—1938. Ik. szám. Árverési hirdetméry is árverési feltételeit. Hazai Általmnos Birto­­­ó R’. vég'ehij­­tatérak Munkh­a Miály és reie S­ebere? Amália v^eres' jtá*t s­zenved'’k ellen indi­tott végrehajtási n­léten a (eebkö nyvi ha­t ág a végreha­tató kírekira következ­ében a 17161./1935. tk. íz végzés 1 ki­­tö­­lt áré ért be tlitja a hi­detménybe becsúszott hib' (olv'in, e né fogva újabb hirdetményt boczájt ki a» 1881: LX. te. 144, 146. és 14­ - ai é'telmében elren­deli a v­érehajt'si árv rést 2587 P 5 f. tőkeköve ' I?b. emrk és prdi? 43 P 79 ill. cián 1934. évi aucu??lus hó 21. mp járó­, 2543 P 75 fllér tián 1934. évi roverater hó 21. nsr|-t 1 járó 7 trázsék kamat 8, 670 ar. P 86 MN­ r eddig megál'api olt per és césrehaj­ás és az érvéré I kerv mér' em'tal rmsillarilot 64 P 80 fill. költség és p­r. beh­atása végett. a makói hír. járásbiróség területén levő, Makó városban f­évő a a makói 242^5 szt|kvben A f 4P7 hrzi r*. a. fo lal' híz é? fceFe'ek öl Wun ácsi Mhá’y és nei! SzeVer»s Atrá l* ne én álló 9?/3'7 ed tiszt­e 5600 P kikiáltási á bán és p?d g a C. 2—P. a'a­ t bek b? ecet! kiskapu es kDth’8?nt!at'ig fennt*rt?8a melet*. A tele könyvi ha égig az árverésnek * tkvi tatóság hi'­ala'rshelyiségében (Me­gye íz u­ra 4. sz. 17. « 16) mettarására 1936. évi december hó 29. napjá­nak d­e. 9 éa fél óráját tű­z ki és az ár­verési feltét leket az H*81.LX 'C 150. § a alapján a keve'k­ző­ben állapítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlant a kikiál­tási ár felén és a!a c­onyabb áron eladni nem lehet. (1908. XLI. c 26. §.) 2. Az irverelni szándékozók kötelesek bá­natpénzül a kikiáltási ár 10°/p-át kész­­pén­zsz, vigy az '88 : LX.­­c 42 § ában merhatározott ár'olyamiml s­ámito­­­r'va­dékkép-s értés'papirosban a kiküldöttnél letenni, vagy a bána pénznek előle­ges bí­rói letétbe helyezéséről hl Hit t* 'elett el­ismervényt a kiküldöttnek átadni és az á­verésl feltété­lle al­irni (1881: LX­­c. 147., 150., 170. §§. 1908 :XL. te 21. §) 3. A kinc tár valmint a vagyar Föld hitelinté­ztek Országos Szövetsége, mint a've elő bánat, ezt letenni nem köteles. Nem kötelesek bánatpénzt letenni az 1889. XXX. tc. 10 § ának második bekezdése alapján adómentes záloglevelek kibocsá­tására jogos­­olt és Budapesten székelő részvénytársaságok és szövetkezetek, va­lamint az 1868: XXIII. t.-c. alapján alakult Központi Hi­elszövetkezet a javukra zálog­jogi­ag megterhelt ingatlan elárverezésé­­nél. Abban az e­stben, amelyb­e az ár­verető a törv­ny értelmében a bánatpénzt e­leszti, a bánatpénz tet­­ele alól felmen­tett árverető a telekkönyvi hatóság felhí­vásának kézhezvételétől számított 8 nap alatt a bánatpénznek megfelelő összeget bitói letétbe helyezni köteles. (1908 :XLI. tc. 21 §-a, 1911. XV. tc. 15. §-a.) 4. Az, aki az ingatlanért a kikiáltási árnál magasabb ígéretet tett, ha többet igére­­ senki sem akar, köteles nyomban a kiki­áltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa ígért ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni. Ha ennek a köte­lezettségnek el­éet nem tesz, igére­t fi­gyelmen kívü­l marad és az árverésben, amelyet haladéktalanul folytatni kell, részt nem vehat. A bánatpénz letétele alól felmentett árve­rele a utca'pénz kiegészítésének megfelelő összead sem köteles letenni. (1908. XLI. t. c. 25. §) Makó, 1906. évi szeptember hó 14. Dr. vitéz HÓDI sk., kir. járást. iró. A kiadmány hiteléül­­ TÓTHNÉ 4118 hijnek. A gályarab menyasszonya. A ház előtt vár m­ár Leó és Barabás, akik időközben kibé­kültek egymással. Az öreg Leó már nagyon megaggott és meggörnyedt. Gyakran kívánta már a halált. Barabás ellenben igen takaros és jól táplált külsőt öltött. Iz­mos termete, fekete-szakállas arca, tenyeres talpas keze lába, mindez az erős, de durva, nyers ember kétségtelen vonásait vi­selte magán. Egészen más volt, mint mikor nyomorultan eljött Monfillonból. A szürke emberke ezidőben jött haza, mindjárt fölment a lakására, azután megint vissza­tért, hogy a kocsiba üljön. A montilioni vadászlakba, parencsola a kocsisnak. Aztán Leóhoz és Barabás­hoz fordulva raondá: Szánjatok föl ti is. B­rabás és Leó csodálkoztak magukban. A vadászkastélyba mennek? Mit jelenten ez? Mi lesz ott? De nem merték megkérdezni Honorice urat. Min én felültek a kocsira és helyet foglaltak a visszaülésen, a kocsi megindult. Ti mind a ketten ismerősök vagytok a vadászkastélyban ? kérdő a szürke emberke útköző­ben. Igenis, szolgálatára, nagysá­gos ur, válaszolt Barabás. Ott kutatni akarunk valamit. A nagyságos úr bizonyosan szintén akar egy ilyen kastélyt építeni, mondá Barabás. Az éj­jel csodálatos álmom volt, is­ten bizony, sohasem álmodtam még ilyet. Hát mit álmodott, Barabás? Elég csodálatos az uram. Nem tudtam semmit erről az útról és már régen nem voltam Montilionban és mégis a va­dászlakról álmodtam. Én is, szólt a vörös Leó. Valóban csodálatos, mondá a szürke emberke, ti is a va­dászkastélyró­l álmodtatok? Igen, igen, be kell vallani, hogy az embereknek gyakran különös sejtelmeik vannak. És mi tör­tént aztán álmodban, kerülő? Barabás fajét rázta. Nagyon borzalmas álom az, uram. Szinte iszonyatos. So­káig voltam Afrikában és sok veszélyen átmentem, de ilyet még sohasem éltem meg. El­mentem a vadászkastélyba és ott egyszerre összerogytak a falak és minden fal reám dőlt és agyonnyomott. Kiáltani akar­tam, de nem birtam. Boszorkány nyomásnak hivják ezt, uram kerülő. Nem, nagyságos uram, szinte belehaltam. Nem mehettem el, agyonnyomott a kő és éreztem, hogy halok meg, folytatá Ba­rabás. Hm, mosolygott Honorice, akkor te vagy az első, aki meg tudja mondani, hogy mit érez és tapasztal egy haldokló. Borzasztó volt, nagyságos uram, mikor végre magamhoz tértem s úgy éreztem, mintha vízből húztak volna ki, annyira kivert az izzadság. Es te is a vadászkastélyról álmodtál, Leó? Szolgálatjára, uram. Hiszen ha meggondolja az ember, nem olyan különös do­log az, mivel azelőtt sok dol­god volt a vadászkastélyban, mondá Honorsee úr, míg a kocsi az országúton tovagördült. Meglehetős sötét volt már, de a szabadon levő országúton még mindig elég jól lehetett látni. Az országút mellett két ol­dalt egyforma körökben jege­nyefák állottak, ezeken túl pe­dig a szántóföldek terjeszked­­tek a szárazon levő árkokon túl, melyeken most kelt ki az első fa. Itt-ott még egy kocsi jött az országon és mentői inkább távolodtak a várostól, annál ki­­haltabb lett az országút. Időközben nemsokára esti nyolc óra lett, midőn a kocsi az erdőhöz közeledett, melyen keresztül az út vezetett. Itt, a sűrű fák között már sokkal sötétebb volt, mint az után. A kocsiban ülök már nem voltak képesek a saját körvo­nalaikat megkülönböztetni. Az öreg kocsis alig volt ké­pes fékentartani a lovakat, me­lyek gyorsan iramlottak tova, pedig a sötétségben ugyancsak kellett ám vigyázni, hogy baj ne történjék és a kocsi ne ke­rüljön veszélybe. Még nem érték el azt a pon­tot, ahol a vadászkastélyhoz vezető út elválik az országúttól, midőn a kocsisnak úgy tünt fel mintha füttyöt hallott volna. Mindjárt a fütty után az ágak recsegése elárulta, hogy ott egy ember futott el. Ez ugyan feltűnt a kocsis­nak, de nem tulajdonított neki jelentőséget, mivel már régen nem hallottak hírt arról, hogy a város közelében rablótáma­dás történt volna. Alig haladt azonban a kocsi néhány száz lépésnyire, midőn egyszerre két kamasz ugrott ki a sűrűből és fütykösökkel meg puskával a lovak elé állt. A lovak meghőkölve ugrottak félre, a kocsi megállóit. (Folytatjuk.) Nyomatott a Makói Friss Újság nyomda­­i lapkiadóvállalat nyomdájában, Makón. Ksuidó és laptulajdonos: dr. vitéz Galamb­­Sándor. — Felelős művezető: Raffai János. 1936. december 1

Next