Makói Ujság, 1937. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

' • - ■ sir/J gjf /uC-~ AA/hA raNflUé' ^ Crtl»rt»t, 1»87. jalias 1. 111. *Tfrfráá Csütörtök, 1937. július 1. / lak . .n­ .1 szain­* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ u. 1. POLITIKAI ÉS NAPILAP Előfizetési árak: helyben házhoz hordva, vagy v!­Telefon: 83. Kiadja a Makói Friss Újság nyomda-és Főszerkesztő: Dr. 157 GALAMB SÁNDOR délire postán küldve egy hétre 56 fillér, egy hóra lapkiadóvállalat. Hirdetések felvétele este 6 óráig. Felelős szerkesztő: dr. GYENGE MIKLÓS 2 P 40 öl­. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek Felére szállította a kormány a rendkívüli házadópótlékot. A vidéki házak adóterhét ie csökkentik.­­ A pesti kereskedelmi és iparkamara támadására válaszolnak a szövetkezetek. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) A képviselőhöz 33 al bizott­sága szerdán délután ülést tartott, amelyen többek között elfogadta a házadó rendkívüli pótlékának mér­séklése tárgyában kiadott kormány­rendeletet, amely szerint a házadó rendkívüli pótlékát 20%-ról 10% ra szállítják le 1936 január­­­től kezdve. Több felszólalásra válaszolva Fa­binyi pénzügyminiszter kijelentette, hogy a vidéki házak adóterhének csök­kentését is fokozatosan megvalósítja. Elfogadta a bizottság ezután a ma­­gánalkalmazottak különadójának mér­séklése tárgyában kiadott kormány­rendeletet-Majd a mezőgazdaságnak nyúj­tandó kedvezmény ü­rgyéban is kiadott rendelet hatályának­­meghosszabbítá­sának tárgyalásánál a szónokok, köz­tük Eckhardt Tibor is, követelték a lisztforgalmi adó eltörlését, amely a leg­szegényebb széposztályt sújtja. Egész sor rendeletet tárgyalt le azután még a bizottság, köztük a tüzifaárak sza­bályozásáról szóló kormányrendeletet A magyarországi szövetkezetek szö­vetségébe tömörült falusi hitel ,­fo­gyasztási és tejszövetkezetek küldött­sége kereste fel szerdán délután Bor­nemisza Géza iparügyi és kereske­delemügyi minisztert, hogy tiltakoz­zék nála a budapesti kereskedelmi és iparkamara legutóbbi közgyűlésén elhangzott szövetkezetellenes támadás­ ellen. A küldöttség memorandumban ezt kérte a minisztertől, hogy a bu­da­pesti kereskedelmi és iparkamarát utasítsa arra, hogy működésének tör­vényet korlátai és szabályai között maradva teljesít­i feladatát a szövet­kezetekért, nem pedig a szövetkeze­tetek ellen a kereskedelemmel való együttműködés alapján. Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter utalt válaszában arra, hogy a maga részéről már visszautasította a szövetkezetellenes támadásokat, mert a szövetkezetek is legális kereske­delmi alakulatok, amelyek fontos ki­vatást teljesítenek. A legnagyobb készséggel hajlandó megvizsgálni a kamara kifogásolt tevékenységét és minden eszközzel oda fog hatni, hogy a kamara vezetőségét arra a belátásra bír­ja, hogy az ellentétek kiküszöbö­lé­s és összeegyeztetése, nem pedig '"♦ok örökös kiélezése lehet a kamara feladaté. awwuwivi * imimnnnnnnnnnnannaiwmrmwsuwnnfwswanmwnnnannnnrjvwvwvnannnannatwitfw Az állítólagos szm­leges injek­ciók titkát kutatta ma a bíróság Elölről kezdték a Rottenstein-ügy tárgyalását. Ez év február 7 ikén szakították félbe a nagy port felvert Rottenstein­­féle bűnügy főtárgyalását, mert a bí­róság kikérte az Igazságügyi Orvosi Tanács szakvéleményét arra vonat­kozólag hogy meg lehet e állapítani minden kétséget kizáróan kontrollol­tásokkal azt, hogy előzően kapott e a beteg diftériaellenes vagy más szé­rumoltást. Most érkezett le ez ügyben a kért szakvélemény s ma reggel ne­gyed 10 órakor kezdte meg újból a főtárgyalást dr. Regdán József járás­bíró a járásbíróság egyik fő­­szinti szobájában. Mivel közben tetemes idő telt el s bíróváltozás is történt, újból élőbről kellett kezdeni az egész tárgyalást a tanúkihallgatásokkal egyetemben. Mivel azonban az előző tárgyaláson felvett vallomásokat a tanúk nagy része újból magáévá tette, illetve fenntartotta, meglehetős gyors ütemben haladt a tárgyalás, úgyhogy délre már végzett a bíróság a tanú­kihallgatások e­gy részével, úgyhogy holnap holnap már sor kerül az or­­vosszekértők meghallgatására is. A mai főtárgyalásról eredeti helyszíni tudósításunkat adjuk: Dr. Regdon József büntető járás­­bíró a tárgyalást megnyitja, a meg­idézettek megjelenését konstatálja. A vádat Liszkay Lóránd ügyész, a vé­delmet dr. Dsztre János és dr. Eden­burg Andor látják el. Regdon járás­bíró ismerteti dr. Rottenstein Antal előtt a vádét, mely szerint dr. Rot­­tensteint 16 rendbeli csalással vá­dolja az ügyészség, melyet szérumok színlelt beadásával követett el; gyógy­szert rendelt a postakincstár terhére arra jogosulatlan egyénnek, sikkasz­tással is vádolja az ügyészség Rot­­tenstein dr-t, mert 1934 ben a diftéria és tífuszváladékok beküldésére ren­delt tartályokat jogtalanul eltulajdo­nította, nyolcrendbeli kihágást a vád szerint azzal követett el a vádlott, hogy a diftériás betegeket nem jelen­tette be a hatóságnak, sem váladé­kukat vizsgálat végett nem küldötte be. Dettre János dr. védő úgy látja, hogy az ügyészség az eredeti vád­iratot megváltoztatta, a sorrendet fel­cserélte s új vádpontot is hozott fel. Mivel erre ez uj vádpontra a véde­lem nem készülhetet kellőleg elő, aggályát fejezi ki a tárgyalás meg­tartásával szemben. Kifogásolja azt is, hogy a bíróság két orvosszekértőt alkalmazzon. Dr. Liszkay Lóránd ügyész rámu­tat, hogy az előző tárgyaláson szó­beli előterjesztés formájában a most felhozott vádesetek mindegyikére ki­tért, amit az is illusztrál, hogy azokra vonatkozóan a vádlott elő is terjesz­tette védekezését. A főtárgyaláson mindenütt két orvosszakértő alkal­maztatik. A bíróság elrendeli a tárgyalás folytatását. Annak elnapolására nin­csen szükség, mivel vádmódosítás nem történt s a két orvosszakértő al­kalmazását a törvény sehol sem tiltja. Dettre védő a végzés ellen jogor­voslattal él. A bíró felolvassa dr. Roitenstein Antal előző vallomását. Roitenstein csak annyi megjegyzést tesz, hogy: Zablahovszky Sándor, amikor kihall­gatták erre az ügyre vonatkozólag, maga is mondotta, hogy a dugattyút lassan nyomtam be. Most, kérem szépen, hogyha abban a fecskendő­ben nem lett volna semmi sem, ak­kor légembóliát csinálhatok s veszély­nek teszem ki a gyereket. Már csak ezért sem állhat meg Zablahovszky­nak ez a vallomása.­­ Bíró: Szokott vezetni orvosi nap­lót? Miért nem vezetett? Rottenstein: Szokás, de én nem vezettem, nem muszáj vezetni? A biró kérdésére azt mondja, hogy az aranyszérum szürkés fehér színű, körülbelül galambszürke. Most nem kíván előadni egyebet. A biró elrendeli a tanuk kihallga­tását. Behívják Varjú (Varjsai) János tanút. A személyi adatok bemondása és az esküre való figyelmeztetés után elmondja, hogy Zoltán nevű fia volt beteg. Elhivatta vitéz Gera József dr.-t. Azt mondotta, hogy megfázása van a gyermeknek. A gyarmat na­gyon rosszul volt. Elment Vajda or­voshoz, de ő azt mondta, hogy nem OTI orvos. Gerához utasította. Kihi­vatta erre dr. Rottenstein­t. Ő szom­baton este 8 órakor ki is jött a gyer­mekhez. Ekkor állítólag diftériát talált.­­ Azt mondották, hogy a gyermek diftériában van s beoltotta az orvos a gyermeket. Azt mondotta a doktor, hogy a gyermek rosszabbul lesz, kora reggel menjen el hozzá s értesítse a gyermek hogyléte felől. Másnap el­ment Rottenstein doktorhoz, hívta, jöjjön ki, mert a gyermek az éjjel nagyon rosszul volt, félrebeszélt. A biró a tanú elé tárja a nyomo­­zat során tett vallomását, mely sze­rint vitéz Gera torokgyulladást álla­pított meg a gyereknél, viszont dr. Senkovics, vitéz Gera és Joó Imre orvosok ellenőrző vizsgálattal azt ál­lapították meg, hogy nincs diftériája a gyereknek. A jelen voltak elbeszé­lése szerint sötét sarokban oltotta be Rottenstein a gyermeket s nem en­gedte, hogy a lámpát közelebb vi­gyék hozzá. Tanú: Ezt én mondottam s azt a tanútól, Lázár Jenőtől hallottam, hogy a lámpát nem engedte közelebb vinni. Rottenstein dr.: Csak egy észrevé­telem van. Az, hogy a múlt tárgya­láson egészen máskép mondotta el a dolgot. Először is azt mondotta, hogy engem egyáltalán nem gyanú­sít, azonkívül nem ezeket mondotta, amiket most elmondott. Én beadta az oltó­anyagot. Az a szoba, ahol az oltás történt, igen kis előszoba volt, ahol egyáltalán nem volt sötét a díványon, ahol a kisfiú feküdt. Ott feküdt, fogta Zablahovszky és az édesanya. Kétségtelen, olyan volt a helyzet, hogy én csak háttal fordul­hattam efeléje, amikor kivettem a szérumot. A kabátom aljával letörtem, felszívtam és befecskendeztem. Ha őnekik a legkisebb gyanújuk lett volna, akkor kellett volna tudniok, nem jött volna oda hozzám másnap reggel azzal, hogy a gyermek nyu­godtan aludt. Én mentem el s én mondottam, hogy igaz, hogy a gyer­mek valamivel jobban van, de még mindig nincsen túl a veszélyen és nem volt erről szó, hogy nekem ad­jon 60 vagy 70 pengőt, mert én sa­ját injekcióval éltek. Küldtem OTI- orvoshoz, mivel szegény ember. Azon­kívül, ha én becsaptam volna őt, ak­kor ő nem vesz össze az OTI orvos­­sal, hiszen összeveszett az OTI orvos­­sal. A bíró a tanú elé tárja az előző tárgyaláson vett vallomását, amit a tanú teljes egészében fenntart. A vád­lott megbüntetését nem kívánja. Ügyész : Amikor elment Rottenstein doktor úrhoz akkor egyik alkalma­zottjával beszélt. Mondotta-e azt, hogy mi baja van a gyermeknek ? Tanú : Nem mondtam, csak azt mondtam, hogy beteg a gyerek, sür­gősen jöjjön ki. Dettre védő: A tünetekről se tett említését ? Tanú: Nem. Én laikus vagyok, nem is tudhatok semmit a tünetek­ről. Csak azt mondtam, hogy a gye­rek igen rosszul van, szíveskedjék kifáradni. Dettre: Hogy fulladozik a gyerek, azt se mondotta ?

Next