Makói Ujság, 1937. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

2 Tanú: Nem. Határozottan emlék­szem, hogy nem mondottam. Dettre : A lény se kérdezte ? Tanú : Nem. Dettre : Másnap kijött Gera doktor úr. Igaz, hogy szemrehányást tettek neki, hogy őmiatta talán későn kapta meg az oltást a gyermek ? Tanú: Igaz. Ügyész : Igyekezett e magát Gera doktor arra rábeszélni, hogy hamis tanúvallomást tegyen . Tanú: Nem. Csak annyit mondott nekem: Magát csak arra kérem. Var­jasi, mondja meg az igazat, mert ha nem igazat mond, akkor nem is em­ber. A biró megeskeli a tanút. Dettre védő előterjesztést tesz, hogy a jegyzőkönyvet a helyszínen diktálja a bíró, hogy a védelemnek módjá­ban legyen a pótlásokat kérni. Az ügyész ellenzi ezt. Az ügy hiábavaló elhúzását eredményezné a diktálás. A bíróság a védő indítványát el­utasítja. Varjasi kéri, hogy feleségét most hallgassák ki, mert betegágyból kelt fel. A bíróság a kérelemnek helyt ad s beszállittatja Varjasi Jánosnét. Varjasi Jánosné elmondja Rotten­­stein látogatását. Megnézte a kisfiú torkát s azt mondta, hogy diftéria. Lázat nem mért, csak azt mondta, be kell oltani. Azt is mondta, hogy esetleg nagyobb baj is lehet belőle, ha nem kapja meg a gyerek az oltást, mely 12 pengőbe kerül. Azt mondta , erre az anyát csak tessék beol­tani. Nem ő, hanem a sógora, Zab­­lahovszky tartotta a gyermeket a kar­ján. Vádlott: Kérem szépen, ő és Zab­­lahovszky fogták a gyereket. Egy sezlonon feküdt, én legalább így em­lékszem. Tanú: Én nem fogtam a gyermeket, doktor úr, én ott ültem a sparheidnél. Ügyész: A doktor úr mondott az­után valamit arra nézve, hogy a gye­reket el kell különíteni s hogy férje­­ne folytassa mesterségét, nem mehet­nek maguk se sehova ? Tanú! Nem mondott ő semmit se. — Azt mondottam Gera doktornak, hogy találtam másnap egy kis üveg­csét a szobában. De ez nem volt igaz. Biró felolvassa a közjegyző előtt tett vallomást, abban tanú azt mon­dotta, hogy „úgy rémlik mintha az asztalon egy kis orvosságos üveget láttam volna, de a doktor úr nem hagyta ott se az orvosságos üveget, se a tetejét nálunk". Zablahovszky Sándor, a következő tanú is arról vall, hogy nem szívott fel Rottenstein dr. a fecskendőbe semmit. Biró a vádlotthoz: Szokás-e orvo­soknál, hogy készen, megtöltve viszik a fecskendőt a beteghez? Vádlott: Nem. Biró: Szokott ön szérumot magá­nál hordani 7 Vádlott: Amikor engem elhívtak... Ott van Varjúnak a vallomása, ő mondotta, hogy a gyermeknek fáj a torka. Nyolc óra után mentem haza. A gyógyszertárak be voltak zárva- A leány azzal fogadott, hogy menjek ki a Munkácsy utca nemtomhány szám alá. (Tanuhoz.)­Ugy volt 7 — Mondja meg őszintén. Eskü alatt vall ! Mega mondta, hogy a gyerek fulla­dozott, nehezen lélegzett. Be voltak zárva a patikák. Mindenesetre vittem magammal szérumot. Én azt ott kinn elkészítettem, felszívtam rendesen. Semmiféle gyanújuk nem volt, amíg fel nem világosították nemcsak őket, de a többieket is, hogy én nem ad­tam be az injekciókat. Biró : Előzőleg kimosta a fecskén­ MAKÓI ÚJSÁG és Chautemps-kormány győzelme a szenátusban. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Pária. A szenátus pénzügyi bi­zottsága a kora délutáni órákban hosszabb vita után 20 szavazattal 3 ellenében változatlanul elfogadta a felhatalmazási törvényjavaslat szöve­gét. Tíz bizottsági tag tartózkodott a szavazástól. Ennek ellenére a szavazás nagy győzelmet jelent a kormánynak, mert a szenátus pénzügyi bizottsága, amely 2 héttel ezelőtt még majdnem egyhangúlag elvetette úgy ennek a tör­vényjavaslatnak a Blum kormány ál­tal beterjesztett szövegét, most a Chau­­temps kormánynak váratlanul négy többséggel azt megszavazta. Ugyan­csak megszavazta ezután a javaslatot a szenátus plénuma is 167 szava­zattal 82 ellenében s igy a szaná­lásra vonatkozó szükségrendelet már a csütörtöki hivatalos lapban megje­l­ik, amivel a kormány számára erővé válik élni a pénzügyi felha­­vgzással s megkezdeni a szaná­lásra vonatkozó szükségrendeletek kiadását. Kíméletlen nagytakarítás a föld­­mivelésügyben. Körözőlöve­et adtak ki az eltűnt Surgoth gazdasági főtanácsos ellen. A földmivelésügyi minisztériumban kipattant nagyszabás visszaélések ügyében kedd este döntő fordulat tör­tént. A debreceni törvényszék vizs­gálóbírója és egyben a budapesti fő­­kapitányság elrendelte Surgoth Jenő gazdasági főtanácsos országos körö­zését és ugyanakkor a minisztérium más hasonló ügyeivel kapcsolatban is erélyes intézkedések történtek Da­rányi Kálmán miniszterelnök rendel­kezéseinek megfelelően. A körözés kiadásával egyidejűen a földmivelésügyi minisztériumban szigorú vizsgálat indult meg a visz­­szaélések szereplőinek kinyomozására. Elrendelte a miniszterelnök az összes mezőgazdasági felügyelőségek ügyke­zelésének megvizsgálását is s igy pat­tant ki Surgoth Jenő gazdasági főta­nácsos ügye. Surgoth június 12 én tűnt el és azóta nem adott életjert magáról. Szép László miniszteri tanácsos felmentette a szolgálat alól Czvetko­­vits Ferenc miniszteri osztályfőnököt, a termelési főosztály vezetőjét, vala­mint Józsa Béla miniszteri osztályta­nácsost, a szakoktatási ügyosztály vezetőjét. A keddi ünnepen sem szünetelt a vizsgálat, Darányi miniszterelnök kí­vánsága az, hogy az eljárást kímélet nélkül folytassák le. Élénkült a piac, de a hagyma gyengén kell. A mai hetipiac úgy felhozatal, azint kereslet és forgalom tekintetében jó közepesnek bizonyult. A hagyma- és zöldségfronton volt aránylag a legmérsékeltebb az üzleti tevékenység, mert csak vidéki, főleg pesti kereskedők vásároltak kisebb tételekben vöröshagymát 5 — 6, őszi fokhagymát 8—10 pengőért mázsán­ként. A zöldség és sárgarépa cso­mója 3—4 fillér volt. Az uj krumpli mázsája 9—10 pengőért kelt. A gabonapiacon élénk forgalom mellett a búza 18.00 —18.20, az ó-árpa 11.50, az uj árpa 9, zab 12.50, a tengeri 9.80 — 10 pengőért kelt má­zsánként. A baromfipiac nagy felhozatalát a vidéki kereskedők változatlan árakon vásárolták össze. A csirkét 115—120, a tyúkot 90, a libát 125, a kacsát 115, a tojást 90 fillérért adták-vették kilogramonként. A hízott sertések piacán lanyha irányzat mellett a nehéz sertés 78—82, az öreg 75—80, a közepes 70—75, a mázsán aluli 70 fillérért kelt el ki­­logrammonként. A befogni való süldő kilója 80 fillér volt. dőt? Vádlott: Utána szoktam kimosni a fecskendőt. Ogyész: A gyerek és a szülők elkülönítésére s ilyen óvintézkedé­sekre adott-e a vádlott utasítást? Tanú: Nem mondott semmit, nem adott semmilyen utasítást. Ogyész: Nem figyelmeztette magu­kat, hogy erősen ragályos a beteg­ség . Tanú: Nem. Sőt az volt ép a fel­tűnő, hogy azt mondotta, diftéria van , bár a gyermek apja kéményseprő, nem tiltotta el a házakhoz való já­rástól. Megesketik. Lázár Jenő (tanú) Varjú Jánosnál van alkalmazásban mint kémény­seprősegéd. Nagyjában az előzőek­kel egyezően adja elő az oltást. Azt mondta Rottenstein úr, hogy kezdődő diftéria, miután a torkát megnézte a gyermeknek. Zablahovszky urat is odahívta, mutatta, hogy a fehér foltok, amelyek a torkon vannak, azt mutatják, hogy kezdődő diftéria áll fenn. Oltást kell adni, mert különben talán reggel már késő lesz. Az oltás 12 pengőbe kerül. Kérdezték, hogy a kisgyereket oda vigyék-e a világos­ságra. Azt mondta, jól van ott a sez­lonon. Valami fecskendőfélét vett ki. Fogta a markában s úgy ment oda a gyermekhez. Figyeltem, hogy mit csinál. Nem sok idő telt el, amig a táskától a gyerekhez ment. Pár pil­lanat volt az egész dolog. Vádlott: Marokra fogtam a fecs­kendőt ? Én nem fogtam marokra, de általában véve 2—3 éves gyerek előtt a 10 köbcentiméteres fecskendőt és a hosszú tűt nem szoktam megmu­tatni, hogy ezzel is ijesszem a gye­reket. Természetes, hogy sokkal ké­nyelmesebben lehet beoltani fekvő helyzetben a gyereket intramusculá­­risan. Nem tudom, hogy látta ő a dolgot, de én határozottan merem ál­lítani, hogy mindent úgy csináltam, mint ahogy azt meg kell csinálni. . Ogyész a tanúhoz: Látott már maga oltani máskor is? Tanú: Nem. Ogyész: Majd én elmondom,hogy hogy szokott történni az oltás. (El­mondja részletesen.) Tanú: Én ezeket nem láttam, hogy csinálta volna. Láttam volna, ha csi­nálta volna, mert néztem. Ahogy oda­ment, már oltotta is a gyereket. — Amikor Gera doktor úr kijött, azt mondta, hogy tüszös mandula­­gyulladás, Rottenstein meg azt mondta, hogy diftéria. Gyanút fogtunk mind­ 1937. július 1. járt, hogy a doktor urak közül egyik se mondja meg az igazat. Megesketik. Martonosi Sándor géplakatos és sofőr, sértett. A múlt év tavaszán be­teg volt a kislánya. Kihívta Rotten­stein­ert, aki azt állapította meg, hogy diftériás a kislány, be kell oltani. Alig vette ki azonban a fecskendő dobozát, egy pohár tiszta vizet kért. Martonosi kiment a szomszéd szobába, megfogott egy tiszta poharat , már ment is be. De ekkor már fordult is el a doktor a kislánytól azzal, hogy már be van oltva. Martonosi meg­nézte az óráját, 24 másodperc telt el az egész oltás alatt. Vádlott: Nem egészen így történt. Nem küldtem ki vízért, de vizet kér­tem, mint ahogy mindenütt vizet kérek. Biró: Miért nem várta meg, míg behozza a vizet ? Vádlott: Csak az oltás után kel­lett, hogy a dugattyúra rátapadt szé­rumot lemossam, mert hogyha nem fecskendezem át vízzel a dugattyút, eltörik az üveg. Ki kell a fecskendőt mindig öblíteni. Más orvos is így csi­nálja ezt. Martonosi a bíróságra bízza a meg­büntetést. Ő nem kívánja. Megesketik. Martonosi Sándorné hasonlóan adja elő az esetet. Férje, mihelyt a doktor elment, mindjárt mondotta, hogy gya­nús volt, miért vette el tőle a kis üvegcsét, amit az asztalról felvett. Láttad, hogy hogy haladt az orvos­ság az üvegdugattyúban? kérdezte a férjem. Én nem figyeltem. Azonnal visszajött az uram, amikor vízért ki­ment. Amikor kiment, akkor pakolta ki a fecskendőt a doktor úr , mire bejött, már elfordult a gyerektől. Ke­resték az üvegcserepeket, de nem ta­lálták. Megesketik. A biró negyedórás szü­netet rendel el. Szünet után vitéz Gera József kérte, hogy elutazás miatt már ma hallgassák ki. A biró ismer­teti az előző tárgyaláson tett vallo­mását. Dettre János védő.­Beszélt e a dok­tor úr a múlt tárgyalás óta a tanuk­kal? Tanú: Beszéltem. Dettre: Volt-e olyan tanú, aki meg van idézve s akinek ön megmutatta az igazságügyi orvosi tanács véle­ményét . Gera: Valószínűleg volt olyan is. Dettre: Eljárt-e a főorvos úr a posta­­igazgatóságnál Rottenstein dr. ellen . Tanú: Ismételten. Kétszer beszél­tem Mutschenbacher főorvossal, aki azt mondotta, hogy megtaláltuk a plattformot, hogy felfüggesszük ezt az embert. Beszéltem több tanúval. Megesketését a felek nem kíván­ják, a bíróság mellőzi. Lantos János szintén meg nem ka­pott injekciókról vallott. A bíróság megeskette Lantost, majd a tárgyalást holnap délelőtt 9 órára napolta el. — Mektub. Sámson Frigyesnek, az Idegen Légió magyar katonájának könyve. Hétköznapi történetet mond el, hétköznapi szavakkal Sámson Frigyes, de Afrika Napja süt a könyv szereplőire, az Atlasz gránittömbjei ránehezednek a telkekre, a színes bőrű falvak életének s a sivatagi arab asszonyok és gyerekek sorsá­nak reménytelensége úgy úszik a levegőben, mint valami bús és egy­hangú, távoli és könyörtelen dallam és mint a sivatagi homok : észrevétle­nül beleveszi magát orrunkba, szánk­ba, szemünkbe, eltikkaszt és szavak nélkül tanít meg a legszomorúbb filozófiára s a mektub bölcseségére. Olyan színes, percről-percre változó álom ez a könyv, amelyben jó el­merülni. De felébredni is jó belőle.

Next