Makói Ujság, 1937. augusztus (3. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
1937. augusztus 1. Itt az üvegzenekar! Végre egy jó zenei találmány. Rég vártunk errel Az üveghangszerekre. Most megszülettek. Pompás perspektíva tárul most elénk : ha roszszul játszik a zenekar, egész felszerelését össze lehet törni ! A napokban Jénában az ottani stúdió mikrofonja előtt olyan zenekar helyezkedett el, melynek minden hangszere üvegből készült. Egy nagy jénai üveggyár készítette el ezeket a hangszereket. AzAdjatok nekem négy évet a kiállításon mér szerepelt egy csodálatos üveghegedű, melynek hangja vetekedett a legtisztább hangú, fából készült hegedűknek a hangjával. Most aztán végre sikerült fanfárokat, trombitákat és fuvolákat is üvegből készíteni. Sőt egy új hangszer is napvilágot látott, a Hyalophon, amelynek ekkor a legszebb a hangszínezete, ha üvegből készült. Amikor a hangszerek elkészültek, még olyan zenészeket is kellett talélni, akik a "zenei újszülöttekkel" tanulnak, mert egészen még ezeknek a kezelése, mint a már megszokott fa és rázhangszereké. Legalkalmasabbnak a gyári zenekar tagjait talélték, akik egyszersmind a hangszerek készítői is voltak. Ritartó próbákkal sikerült is végre megtartani az első rádióelőadást. Igen nagy sikerrel járt. Akik hallották, elragadtatva beszélnek az üveghangszereken tartott koncertről. Három indulót, egy operanyitányt és egy keringőt játszott az üvegzenekar. Összehasonlíthatatlanul szebben hangzik az éteren át mint minden más zenekar. Legnagyobb sikert azonban a Hyalophon érte el, melyen eddig soha nem hallott tiszta hangok cserdültek fel. 120 Szépe Jóska holtteste három napig feküdt az útszélen, nem mert hozzányúlni senki, viszont a hatósági eljárás nagyon lassan ment abban az időben. És messzi van a vármegye. A szép molnárné ernyőzi szemeit a ház eresze alatt, most megismeri a két legényt. Nem ujjong fel. Egyszerű emberek nem adnak kifejezést érzéseiknek. Szótlanul mennek be a tiszta szobába. Az asszony nem mer kérdezni, a legények pedig hallgatnak. Végre is a nő szólal meg: Főzzek egy kis levest? Főzhetsz, most már ne félj az uradtól. Egy kicsit hevesebben mozog ott a pruszlik táján valami. Az asszony bele is pirul, sőt a szék karját kell megfognia, hogy az izgalom le ne vegye a lábáról. Azután kimegy, tüzet gyújt. Újra bejön, sejti most már, mi történt. Szabó Palkó újra tölti a pisztolyát és egy fényes golyót ereszt bele. Estére kelve pedig tanyai emberek hozzák a hirt s mikor Szeged irányában a Tisza messze kéklő füzes erdejében lebukik a nap, már egész Csomorkány népe tudja azt és suttogva adja szájról-szájra a hirt. Szépe Jóskát agyonlőtték a betyárok, élheti most már világát a nyalka menyecske. A túri vásár. Nagy hire volt ennek az esetnek abban az időben. Szegedi, makói, vásárhelyi és szentesi csizmadiák legszívesebben a mezőtúri vásárra jártak, mert ott az ország minden részéből összesereglett a nép s ott lehetett a legjobb áron értékesíteni a szép rámás csizmákat. Régi villongás élt emiatt a népvándorlás miatt a túri mesterek lelkében, akik végre is úgy döntöttek, hogy kiverik a vidékieket. 117 mert nem szeretném, ha ennek kéne elhallgattatni. És most vette észre Aracsi, hogy pisztoly van a látogató kezében. Nagyon kedves dolog. Kint zivatar készült, már a szele itt is van s csak úgy kavarja a port az utcán, ő pedig látogatókat kap, akiknek a kezében pisztoly van. No no, dörmögte, tudom én mi a reglama. Pásztorember vólam sokáig, hát megtanítottak rá. Azér mondom. Mikor azután bent voltak a tiszta szobában, már tudta Aracsi, hogy az üldözött futóbetyárokhoz van szerencséje. Érezte, hogy itt van a döntő pillanat, amikor szint kell vallania. A pénz meg van, mondta. A hangja fájdalmasan rezgett. Azér gyűlttünk, felelt az egyik betyár. Hova jötted? Elástam, de hozom mindjárt. Hozta is nemsokára. Palkó kezébe vette a bukszát s megnézte a tartalmát. Meg volt elégedve. Mi van enni való? kérdezte azután. Szalonna meg kenyér. Jó lesz. Jól bekollációztak, azután bort hozatott Szabó Palkó az emberrel. Rá se parancsolt, hogy ne járjon a szája. Megbízott benne teljesen. Mikor aztán kukorékolt a kakas, akkor azt mondotta a futóbetyár: A pénz még van, mivel pedig becsületes vetkend, hát itt van a sallárium. Három darab százas bankót tett le az ámuló ember elé, aki mohón gyűrte zsebébe a kincset és nem győzött hálálkodni a jóságért, hogy így megszabadították a gondjaitól. Nem kellett ott kinézni az utcára. Nem kóvályognak ilyenkor a zsandárok. Török Bálint nagyságos úr pedig az igazak álmát alussza. Lóra kaptak a betyárok és elvágtattak. Most pedig menjünk ki Csomorkányra a szélmalom- MAKÓI ÚJSÁG Rövidesen több ilyen zenekart szerveznek és módot nyújtanak, hogy a külföld is megismerje a legújabb német csodát, az üvegzenekart. Drágul a ruházkodás. A minimális munkabérek megállapítására vonatkozó miniszteri rendelet alaposan megdrágította a férfi szabómunkákat. A makói szabómesterek — félve a túlságos drágulást követő munkecsökkenéstől, — megfellebbezték a rendelet Makóra vonatkozó részét, de fellebbezésüket a miniszter elutasította, mondván, hogy a rendelet nagy horderejű szociális elgondolást kíván megvalósítani , elejét akarja venni a kontárok és a kistudású mesterek elszaporodásának. A szabómunkások órabérei ezentúl tehát 25 — 76 fillér között mozog Makói Népbank Részvénytársaság ———..... érdekközösségben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal —— Legmagasabb kamatot térítünk a takarékbetétek után a CDvH és azokat minden felmondás nélkül azonnal kifizetjük. Az összes ausztriai fürdő és kiránduló helyekre való utazás tekintetében felvilágosításokat nyújtunk. A schillinget a leggyorsabban beszerezzük. Micsúnt folytaítunk ház, föld és árufedezet mellett. nak, ami 50—60 százalékos drágítást jelent. A szabómesterek tehát — ha nem is teljes egészében, de legalább részben — úgy próbálják az új nagy terhet áthárítani e közönségre, hogy a férfiruha fazonok árát 30—44 pengőre emelik fel. Kémek a világháborúban. A közelünkben egy igen nehéz német üteg állhatott. A hajnali órákban kívülről különös zejt hallottunk, a tüzérség csak néha lőtt egyet egyet, ellenben erős puskaropogás a közvetlen közelünkben gyalogsági támadásra engedett következtetni. Szitkozódó német hangok és egyre erősbödő puskatűz. Újból német hang zavarja a pince előtt elvágtató kocsik, lövegek és lövegmozdonyok. Kíváncsiságom már erősen felfokozódott. Minden veszély ellenére fejemet kidugtam, hogy kicsit körülnézhessek. — Mon Dieu ! — semmi kétség, a poroszok visszamennek ! Helyes, már jönnek is futólépésben a mi szövetséges angol katonáink. Az áttörés, úgy látszik, sikerült, helységünk a támadás központjába került I Brávó ! A támadás azonban egyhamar megállt. A német tüzérség dühösen vette fel újból a harcot és erős zárótüzet adott. Nehéz tüzérségi tűzbe került újból a községünk. Ekkor érkezett az angol parancs: „Minden polgári lakost és a német foglyokat azonnal hátraszállittatni, előbb a polgári lakosságot !" Még nem mertünk lélegzetet venni, még nem voltunk megmentve, mert a tüzérség mind hevesebben tüzelt. Nekünk azonban szerencsénk volt. Eleinte egészen sértetlenül jutottunk át a tűzön, majd szállásadóim — halálfélelmükben — állandóan fedezéket kerestek és így szerencsétlenségükre egy nehéz gránát telitalálat érte őket . . . A tűzhatás területén kívül azonnal jelentkeztem L. állomásparancsnok- Ságnál, mint francia katona és ezeket az okmányokat akartam bemutatni. A parancsnok a nagy zűrzavarban nem hallgatott reám, hanem nyersen reám parancsolt, hogy haladéktalanul jelentkezzem csapattestemnél, vagy a legközelebbi kerületi főnökségnél. Így elhatároztam, előbb ide jövök, mivel lakhelyem is itt van a közelben ... A személyazonossági igazolványra nincs mér szükségem, tessék itt van !" Schmidt előadását befejezve merész tekintettel nézett a polgármesterre, kitől minden további függött. Ban főleg örömmel tapasztalta, hogy a polgármester csodálkozással adózott és tekintetével szeretettel simogatta. Schmidt érezte, hogy nyert ügye van. Figyelmesen nézte a polgármester a személyezenességi igazolványt és egy iratcsomóban valamit megtekintett. Megnyugodva bólintott. „Az igazolvány rendben van !" — olvasta Schmidt a polgármester arcáról az örömteljes megállapítást. „Melyik parancsnokság is volt az, ahol ön jelentkezett ?" kérdezte hirtelen a polgármester. Úgy látszott, hogy ez volt az utolsó kísérlet, hogy teljes meg 3