Makói Ujság, 1937. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

4 pítésánál a terméseredményeket s miután valutára van szükségük, rossz termés esetén is ugyanolyan mennyi­séget exponálnak, mint amennyi a legjobb termésnél rendelkezésre ál­lana. De még az ország területén belül sem veszik igénybe a termé­szetes kiegyenlítés eszközét. Ennek következtében állandó helyzet, hogy míg a hatalmas birodalom egyes vi­dékein nagy feleslegek vannak, más vidékeken a rossz időjárás, esetleges elemi csapások mindent elpusztítot­tak ené­kül, hogy az ilyen vidékekre megfelelő gabor­mennyiséget irányí­tanának. Nem utolsó sorban tudatos poli­tikai célzatok is szerepet játszanak. A Szovjet vezetői nagyon jól tudják, hogy a mostani parasztságot a ma­guk részére soha meg nem nyerhe­tik. A Szovjetben egyébként is az ember a !e?o!c3óbb, de még külön megkülönb'­zteté­?eket is tesznek a parasztság kárára és szinte tudatosan engedik át őket az éhségkatasztrófa pusztításának, remélik, hogyha az idősebb pareszageneráció kipusz­tul, a fiatal nemzedék már hajlítha­tóbb tagja lesz a kommunista állam­nak. MAKÓI ÚJSÁG 1937. szeptember 1. Nincs többé gond a hozományra, ha beválik egy OTI d­estineelt tervezete. — Nincs többé pártában maradt leányt — lelkendezhet, aki az alábbi sorokat elolvassa. Megoldódott a férjhezmenéshez oly igen megkíván­tató hozomány problémája. Legalább is — egyelőre — tisztviselő lányoké. A hozomány boszorkánya nem léte­zik többé. Legalább is így bizakodik Vajkay Rudnyák György kaposvári OTI tiszt­viselő, akinek érdekes elgondolása van a legszükségesebb hozomány előteremtésére, egyelőre a köztisztvi­selő társok részére. Tervezését, me­lyet stilisztikai ada­tkra épített fel, megküldte már a kormányzónak is, de igen elismerően nyilatkozott róla több érdektársulat is. A figyelemre méltó elgondolás ab­ból a tényből indul ki, hogy Ma­gyarországon évente mintegy 80 ezer köztisztviselő lánya jut abba a korba, amikor mér lehet, i­letve kívánatos volna páriába kerülnie. A tisztviselői é­s adaloffi közismer­ten kevéssé rózsás anyagi helyzete azonban leginkább a családosoknál, azok közül is fokozottabban olya­noknál nyilvánul meg, ahol nagyobb fiúk, pláne férjhez menendő leányok vannak. Itt a megélhetési gondok mellé egy súlyos probléma járul, a leány kiházasítása. A köztisztviselő u­gyont nem tud gyűjteni. Ez nem vita . Lánya kiházasításához vagy p­ivatkölcsönt kell szerezni, ami ne­héz is, drága és kockázatos volna, vagy részletre vás­zolja össze a szükségeseket, ez ismét drága mu­latság, mert jóval drágábban vesz meg mind­et, mintha készpénzzel fizetne. Es­tleg biztosítást köt, de ez is körülményes és kockázatos. A közelmúltban elég példa volt a­­biz­tosítási összegek elértéktelenedésére. Ezeken a nehézségeken kívan Rudnyák György tervezete segíteni úgy, hogy aminor amikor a leány eladósorba kerül, ha nem is sok, de legalább pár ezer pengő készpénz álljon rendelkezésére. A segélyezendőket három csoportba osztja. Az elsőbe tartoznak a kine­vezett, fizetési osztályba sorolt, ak­tív szolgálatban lévő, véglegesített és nyugdíjképes állami, városi, megyei és községi tisztviselők leánygyerme­kei. A másodikba a fenti helyeken alkalmazott kezelők és dijnokok le­ánygyermekeit, a harmadikba pedig az ugyanitt szolgáló altisztek leány­­gyermekeit soro­la. A segélyezés összegét így tervezi: Az 1. osztályba sorolt tisztviselők leánygyermekeinek segélyösszegét há­romféle nagyságban szabja meg. Az I—VII. fizetési osztályig 3000, VIII— IX fizetési osztályig 2000, X—XI. fizetési osztályig 1500, a második és harmadik csoportban pedig 1000— 1000 pengőt juttatna minden férjhez­­menendő leánynak. A férjhezmenési segélyt a 18. év betöltése után, illetve férjezmenése­kor folyósítja. Abban az esetben pe­dig, ha a segélyre akkor van szük­ség, illetve a leány akkor megy férj­hez, amikor szü­li a segélyezési ösz­szeget még nem­­t­ették be teljesen, az addig bő­ltett összeget kamat mentes kö­ usfc:: ‘ egészítik ki, illetve kerekítik ki akkorára amennyit a ter­vezetben roegáltepüc­sak a leány ap­jának kategórisjéra Akinek pedig na­gyobb ör­zegű befizetése van, a pénz kamatozik. Hye:/ pe­ig ilyen alap, amiből szükség esetén kifizetéseket kell esz­­közölni egyáltalán létrejöjjön. Rud­nyák György a tisztviselők fizetésé­hez járuló neveltetési pótlékot kívánja igénybe venni és felhasználni a kö­vetkező kulcs s­erint: az I—VII. fi­zetési osztályig 12 pengő járulékot. Vili—IX. fizetési osztályig 8 pengő, a XXXI. fizetési osztályig 6 pengő járulékot. A második és harmadik csoportba soroltak pedig 6, illetve 4 pengős já­­ru­ékot fizetnének havonta. Ezeket az összegeket a cél érdekében kívána­tos volna, ha intézményesen vonnák le az érdekeltek élvezett családi pót­lékából, illetőleg neveltetési járuléká­ból és a pénzt megbízható helyen, esől­eg állami érdekeltségű banknál kezelnék. Az eszme már megvan, csak a valósítás ködlik még az idők végte­lenjében. Ha pedig ezt is sikerrel megoldanák, majd az élet, a gya­korlat fogja megmutatni, valóban oly jelentős eredménnyel biztató­­ a tervezet, mint ai gondolója reméli és majd a gyakorlat dönti el : meg­szűnt e a hozománygond, vagy sem. 162 Kigyün akkor is ha én akarom. Vagy azt hiszi kend, hogy a savanyú vackoráért cipekedtünk ebbe a csúnya éccakába idáig. Ide azt a lányt, Sára kisasszony érezte, hogy mennie kell. Végtére is kényeskedni nem lehet. Ezek az emberek nem isme­rik a tréfát s aki egyszer a játékba elindult, annak áz­tat végére kell csinálnia. Mégis megvárta, hogy érte jöj­jön a csárdás. Az pedig halkan kopogtatott, hogy színre ennyi gyenge­­séget nem is lehetett volna róla se tenni. Vendégük gyűltek, mondta, ezt kívánják a társaságot. Mindjárt megyek, felelt a lány. Mielőtt azonban elindult volna, egy mély fohász szakadt ki a kebléből. Csak most segíts meg Istenkém. Mindig jó leszek és mindig imádkozom. Kendőt vetett a nyakába, azután kinyitotta az ajtót, s amerre az a fénysugár látszott, elindult az ivóba. Na itt van a nő, szólt a csárdás és szinte belökte a leányt az ajtón. Mit világit egy halvány mécses az éjszakában. A leány szemét mégis kápráztatta egy kicsit az a hirtelen világosság s igy nem tudta kivenni, vájjon kik vannak az ivóban. Látta, hogy két ember. Közelebb ment. Fel­néz az egyik és nagy szemeket mereszt rá és azután felugrik. Hát a kis primadonna? Komlósi úr. Egyszerre hangzott el ez a kettős kiáltás. A pa­­raszti ember még akkor is egyszerű lelkű, ha véletle­nül pantalló van a lábán. Ezek pedig valóban egyszerű emberek voltak. Már tudniillik Szabó Palkó, a futóbe­tyár, meg a testvére. Mert ők voltak a késői látogatók, akik ebben a szomorú, esős, vak éjszakában ide az Is­ten háta mögé eljöttek. Talán valami jó zsákmány re­ményében, talán üldözték őket. Vagy talán két szép 163 szemnek a nézéséért. Mindenki mást gondolt. A leány ezt az utóbbit. Komlósi, vagy ahogy mi ismerjük Szabó Palkó most megfogta a leány karim ujjait és leültette az asztal mellé, úgy mint akkor ott a Kutasi csárdában. Hogy mit kereshet itt az a leány arra nem is gondolt. Min­denkinek a saját egyéni ügye az, hogy hova látogat el. Különben is nagyon örvendezett a viszontlátásnak, mert ott él még emlékében az a kedves éjszaka és most azt látta, hogy sokkal szebb, sőt gyönyörű ez a leány. Pláne ebben a hiányos öltözékben, ahogy most előtte meg­jelent. Hát gyerünk avval a halattámasztó finom borral, szólt a csárdásra. Annyi kérdezni valója lett volna ennek a leánynak. Valahogyan érezte lelkében azt a melegséget, amit ked­ves emlékek szoktak felidézni. Talán nem tudott volna számot adni róla, de most szive szerint örült ennek a találkozásnak. Mikor pedig a finom ital kijött, a legény csak nézte nézte, azután feléje intette poharát és szinte a szívéből kiáradóan mondotta. Igyon, eszöm a jó Istenit. Hol jár erre Komlósi úr, törte meg a csendet a l­eány. Egy kis dógunk akadt, aztán reggelre kelve Majsán akarunk lenni. Egy kis szünet támadt. Az ilyen szünet azonban sokszor beszédesebb a leghangosabb szónál is, azután Komlósi úr kérdezte meg. Hát a kisasszony mit keres itt. Kérdésére nem kapott választ. A mécses halványan pislogott, s félhomály derengett az ivóban. Csak egy­mást látták a két legény és a leány. A csárdásnéról csak akkor tudták, hogy bent van, mikor elköhintette magát ott a kármentőnél. Az öregcsárdás kint egrecé RÁDIÓ Szerda, szeptember 1­ 8.15 Torna. Utána : Hanglemezek. — 12­ Étrend, közlemények. — 16.00 Hí­rek. — 10.20 Kakasok, macskák és egyéb háziállatok. (Felolvasás.) — 10.45 A Ve­lencei tó hajdan és ma. (Felolvasás.) — 1.16 Nemzetközi vízjelző szolgálat. — 12.00 Déli harangszó. Idő­járás jelentés. — 12.05 Forrai Miklós kamara-ének­kara. — 12.45 Hírek. — 1.00—2.20 A rá­dió szalonzenekara. — 1.20 Időjelzés, időjárás­, vízálló jelentés. — 2.00 Hírek. — 3.00 Árfolya ,b­okt, piaci árak, élelmi­szerárak — 4.15 Az ifju Görgey. Clauser Mihály előadása. 145 lapjelzés, Idő­­járás jelentés. * — 5.00 Fenyves Lóránd hegedül. — 5.20 Jankovich Ferenc és Radnóti Miklós verőkből adnak elő. — 5.55 Radnóti Mi­sir­ énekel. — 6.30 Budapest, An fővárosa. Aszlányi Ká­roly csevegése., — 7.00 Radics Béla és cigányzenekar.­ — 8.05 Modern költők vermit szavalja Simonffy Margit. — 8 SO Estek. — 8.50 Az Operaház tagjaiból alakult zenekar. — 1l.CQ Időjárásjelen­­tés. — 10.05 Uhl Antal lillei magyar lel­kész üzenete a franciaországi magyarok­hoz. - 10.20 Kertész jazz. — 11.00 Hírek francia és olasz nyelven. — 11.10 Ma­gyar - német ökölvívó mérkőzés. -- 11.40 Hanglemezek. — 12.05 Hírek. Budapest 11. 7 25-7.50 A preraffaeli­­tek. Hajnal Anna e­ladá­i. — 7.55—8 80 Polonyi Elemér zongorázik. — 8.20—9.30 Hanglemezek. — 9.85—9.55 Hírek.

Next