Makói Ujság, 1937. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-01 / 223. szám

Közös bizottság fog tárgyalni a sz­eretel és a kereskedők közt feltámadt ellentétekről. Bornemisza Géza kereskedelmi mi­niszter ismételten kifejezést adott an­nak a felfogásnak, hogy a szövet­kezetek túlzott terjeszkedése elé bi­zonyos korlátokat kell szabni. A kér­dés szóba kerü­lt a tegnap megtartott kereskedőnap alkalmával is, ahol a miniszter a már ismert szemponto­kon kívül azt a kívánságát is han­goztatta, hogy a kereskedelem és a szövetkezetek tényezői erről, úgyszin­tén a többi ellentéteket okozott kér­désről is barátságos megbeszélések útján igyekezzenek egymással meg­állapodásra jutni. A miniszternek eze­ket a kijelentéseit hangos tetszésnyil­vánítás és tüntető taps fogadta a kereskedőnapon, amelyen elhatároz­ták, hogy a felmerült ellentétekről közös bizottság fog tárgyalni. A bi­zottságba, amelynek megalakítására hír szerint már a közeljövőben sor kerül, három-három tagot küldenek ki a szövetkezetek és a kereskedelmi érdekképviseletek. Valószínűnek tart­ják, hogy a bizottság elnöki tisztét a kereskedelmi minisztérium egyik fő­tisztviselőjére bízzák. Igazolványt kapnak a kerékpárosok. Október 25-ig minden kerékpárt be kell jelenteni. A belügyminiszter rendelete alap­ján felhívja a rendőrkapitányság a területén lakó egyéneket, akik kerék­párt vagy gépjáróműnek nem minő­sülő segédmotoros kerékpárt tartanak üzemben, hogy azt legkésőbb októ­ber 25-ig jelentsék be. Az október 25-ike után üzembe 6 4 helyezendő kerékpárokat üzembe he­lyezésük előtt kell bejelenteni. A bejelentést október 4 től október 25-ig, reggel 8 órától 12 óráig, dél­után 2 órától 5 óráig a rendőrkapi­tányság földszinti folyosóján kell tel­jesíteni. A bejelentés alkalmával a bejelentendő kerékpárt el kell hozni. A bejelentett kerékpárról 2 példány­ban bejelentőlapot állítanak ki és a bejelentőlap másodpéldánya a kerék­párosnál marad. A kerékpáros a bejelentőlap másod­­példányát magánál tartani és igazol­tatás esetén felmutatni köteles. Ha a kerékpár tulajdonosa a kerék­párt használatra másnak átengedi, akkor az illetőnek a kerékpár be­jelentőlapját át kell adnia. A bejelentőlap másodpéldányát a kerékpár tulajdonosának meg kell őriznie, esetleges elvesztését a rendőr­kapitányságnál be kell jelentenie. A fegyveres erő, a közbiztonsági szervek s a posta részéről üzemben tartott kerékpárokra a bejelentés kö­telezettsége nem terjed ki. A rendelet szerint, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető ren­delkezés alá nem esik, kihágást követ el és 200 pengőig terjedhető pénz­büntetéssel büntetendő az, aki a) az üzemben tartott kerékpárját használatra másnak átengedi, de a kerékpár bejelentését igazoló beje­lentőlapot a kerékpár használójának et nem adja, b) az általa üzemben tartott kerék­pár bejelentését elmulasztja, továbbá az, c) aki kerékpározás alkalmával a bejelentést igazoló bejelentőlapot ma­gánál nem tartja, vagy aki a beje­lentőlap másodlatot az igazoltató köz­biztonsági közegnek fel nem mutatja. Egész sor vidéki lap tisztességtelen verseny címén pert indított a Pesti Napló ellen. Megtévesztő propaganda és a „jó vidék”" számára készült „fiatal”a reggeli lappéldányok. A Makói Újság is rámutatott egyes­­ fővárosi lapoknak arra ez eljáráséra, hogy már a kora reggeli órákban vidékre külön kiadásokat küldenek s azokat olyannak tüntetik fel, mintha teljesen egyértékűek volnának Buda­pesten reggel megjelenő példányok­kal, holott a vidékre elküldendő la­pokat már este fél 10 órakor le kell zárniok és igy az egész éjszakai hír­szolgálati anyag kimarad a vidéknek szánt lapokból. Eltekintve a dolog erkölcsi oldalától s attól a lekicsiny­léstől, mely ebből a tényből a vi­déki közönséggel szemben kiviláglik, üzleti része is van az ügynek és ez­t nemcsak súrolja, de ki is meríti a tisztességtelen verseny „tényálladéki alkatelemeit**. A nagyobb vidéki lapok nem is késlekedtek törvényes megtorlással, mert értesülésünk szerint 5000 pen­gős pert indítottak a Pesti Napló ki­adóhivatala ellen. A keresetet a Vasvármegye, a Debrecen, a Debreceni Független Újság, a Délmagyarország, a Pécsi Napló, a Sopronvármegye és a Za­lai Közlöny kiadói indították meg s a bíróságtól nemcsak a megtévesztő propaganda eltiltását kérik, hanem a perköltségek megtérítését s az erre ták. Benéztek az ágy alá, csak éppen a slingelt szélű párnákat nem nézték meg. Hát ilyen leányt érdemes volt aztán megszeretni. Igen. Ott jártak egyszer a dorozsmai vásáron. Már akkor a múlté volt az és csak egy futó emlék, ami a csárda körül történt. Úgy sétálgattak, mint akik csak nézegetnek és semmi különös keresnivalójuk. Akik passzióznak. Majd fellökték néha a sárgasisakos pandúrokat, azok pedig csak pardont kértek, vagy szól­­tak valami gorombaságot és mentek tovább. Ezt a gyűrűt akkor vette neki. Néhány garasért csu­pán. Nem is az volt a fontos. Az a vásári bódés, aki eladta, nagyon szépen tudott belekarcolni betűket a kicsi ajándékba. Belekarcoltatták hát, ő íratta be a B. J. nevet. Bodó Julcsa. Várjon hol jár, merre van, mit csi­nál? Talán férjhez is ment és már gyermekeket ringat. Vagy módos tanyában lelke a háznak mint gazdame­nyecske. Különösebb meghatódást nem érzett erre a gon­dolatra a rab. Őt inkább az érdekelte, hogy jutott be ide ez az öklömnyi kis kenyér? És hogy mit akart az­zal mondani Bodó Julcsa? Felegyenesedett. Tudom most már, mormogta. S mintha napsugár szökött volna be azon a sötét hosszú ablakon át. Nem is napsugár, hanem egy kévéje az ájult reménységnek. Hiszen, mikor elváltak, azt mondotta neki Bodó Julis: — Ha ezt a gyűrűt hozzád elküldöm, azt jelenti, hogy hívlak, hogy várlak haza. Hát most elküldte a gyűrűt. Akkor történni kell va­laminek. Talán majd egyszer nyílik a börtön ajtaja és az, ami eddig álomkép volt, valóra válik. Kint a messzi mezőkön pipaccsal van most teli a búzavetés. Az átok­házi határban rozstengert ringat a szellő. Talán már sárgulnak is a kalászhegyek és érik az árpa. Tüzes föl­­deken talán peng is már a kasza és szól az aratók dala.­­ Elszáll a lelke a rabnak oda messzi, messzi, ahol egye­nes a róna és a végtelenben látszik az ég. Ahol kutgé­­mek szaladnak fel a magasba. Ahol ezek fújnak uj riadót. S ezek fogják talán hamarosan hirdetni azt: — Bodó Julcsa hazahívta a királyt. Jön Rózsa Sándor. És mintha az álom akarna nyomban valóra válni, szokatlan időben újra nyílik a cella ajtaja. Csikordul a zár, de most mintha muzsikálna, olyan ennek az ember­nek a lelkén a hang. Az a börtönőr jött vissza, aki a menázsit szokta hozni. Szinte ünnepélyes az arca most. Megáll az ajtóban és mosolyogni próbál, már amint egy ilyen kiszolgált öreg zupás mosolyogni tud. — Na! mondja és vár. A rab is vár. Kiváncsi, hogy mi fog majd történni most. — Gyerünk! szól újra a börtönőr. Az irodába hív­­ják kendet. Most már kend és nem kigyelmed. Hogy miért ez a változás ? Talán a jó hírt akarja egy kis goromba­ságba beletakarni. Mindegy. Rózsa Sándor megindul döngő léptekkel. Sötét a folyosó, ahol haladnak, még­pedig felfelé. Aztán mindig világosabb, világosabb tájra érnek. Ahol elhaladnak, itt már napfényt is lehet látni. Üres az egész ambitus. Csak néhány börtönőr lézeng és az, aki Rózsa Sándort nem kiséri, hanem vezeti most. Csak most veszi észre a rab, hogy puska sincs nála, csupán oldalfegyver. Be, egyenesen az irodába. Ott ül a kancellista. Szemüveg van az orrán. Azt először felnyomja a homlokára, aztán kezdi merőn nézegetni, szinte tetőtől talpig mérni ezt az embert, aki most előtte áll. Nincs pedig bámulni való rajta. Egy csizma, amelyiket itt nem lehet elnyomni, amelyik akkor kapott glancot utoljára, mikor ott a kisteleki tanyában útrakészült Rózsa Sándor. MAKÓI ÚJSÁG 1937. október 1. vonatkozó ítéletnek az Az Estben leendő közzétételét is. ősi r­­mi. HN­ I­­.11 Hornt áilymenór­tásért kár _____hónapi foghét. Bóné Károly mezőkovácskázi öreg hadirokkant ha egy pohár­ bortv iszik, nyomban ellenségének tekinti az egész világot. Ilyenkor mindenkit szid, aki ,‘nem !, volt legalább hét évig orosz hadifogoly, mint ő. Ez év tavaszén­ is mélyen a pohárba né­zett és közben olyan kifejezésekre ragadtatta magát, amelyek­­ miatt a szegedi ügyészség a kormányzósértés címen vádat emelt ellene. A szegedi törvényszék Molnár-tanácsa szerdán délelőtt jogerősen 2 hónapi fogház­­büntetésre itélte. Bóné.. Károlyt. — Rémes ! "olyan­­ emberbe vagy szerelmes, aki húsz évvel öregebb nálad. — Nem is igaz. Mi csak azóta élünk igazán, mióta egymást ismer­jük, tehát egyidősek vagyunk. * Megfelelt. Fiú: Szabad kérnem, kisasszony a következő táncot? Hölgy: Sajnálom, de nem tánco­lok mindenkivel. — Én igen ! — Megesküdött, hogy agyonlövi magát, ha nem hallgatom meg. — És te mit tettél ? — Megmentettem ez életét. Ház, föld, Ingóságok eladása legeredményesebben eszközöl­hető a Makói Újság hirdetése útján. Kiadóhivatal: Szegedi-o.­.udvarban.

Next