Makói Ujság, 1937. október (3. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
Közös bizottság fog tárgyalni a szeretel és a kereskedők közt feltámadt ellentétekről. Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter ismételten kifejezést adott annak a felfogásnak, hogy a szövetkezetek túlzott terjeszkedése elé bizonyos korlátokat kell szabni. A kérdés szóba került a tegnap megtartott kereskedőnap alkalmával is, ahol a miniszter a már ismert szempontokon kívül azt a kívánságát is hangoztatta, hogy a kereskedelem és a szövetkezetek tényezői erről, úgyszintén a többi ellentéteket okozott kérdésről is barátságos megbeszélések útján igyekezzenek egymással megállapodásra jutni. A miniszternek ezeket a kijelentéseit hangos tetszésnyilvánítás és tüntető taps fogadta a kereskedőnapon, amelyen elhatározták, hogy a felmerült ellentétekről közös bizottság fog tárgyalni. A bizottságba, amelynek megalakítására hír szerint már a közeljövőben sor kerül, három-három tagot küldenek ki a szövetkezetek és a kereskedelmi érdekképviseletek. Valószínűnek tartják, hogy a bizottság elnöki tisztét a kereskedelmi minisztérium egyik főtisztviselőjére bízzák. Igazolványt kapnak a kerékpárosok. Október 25-ig minden kerékpárt be kell jelenteni. A belügyminiszter rendelete alapján felhívja a rendőrkapitányság a területén lakó egyéneket, akik kerékpárt vagy gépjáróműnek nem minősülő segédmotoros kerékpárt tartanak üzemben, hogy azt legkésőbb október 25-ig jelentsék be. Az október 25-ike után üzembe 6 4 helyezendő kerékpárokat üzembe helyezésük előtt kell bejelenteni. A bejelentést október 4 től október 25-ig, reggel 8 órától 12 óráig, délután 2 órától 5 óráig a rendőrkapitányság földszinti folyosóján kell teljesíteni. A bejelentés alkalmával a bejelentendő kerékpárt el kell hozni. A bejelentett kerékpárról 2 példányban bejelentőlapot állítanak ki és a bejelentőlap másodpéldánya a kerékpárosnál marad. A kerékpáros a bejelentőlap másodpéldányát magánál tartani és igazoltatás esetén felmutatni köteles. Ha a kerékpár tulajdonosa a kerékpárt használatra másnak átengedi, akkor az illetőnek a kerékpár bejelentőlapját át kell adnia. A bejelentőlap másodpéldányát a kerékpár tulajdonosának meg kell őriznie, esetleges elvesztését a rendőrkapitányságnál be kell jelentenie. A fegyveres erő, a közbiztonsági szervek s a posta részéről üzemben tartott kerékpárokra a bejelentés kötelezettsége nem terjed ki. A rendelet szerint, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és 200 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a) az üzemben tartott kerékpárját használatra másnak átengedi, de a kerékpár bejelentését igazoló bejelentőlapot a kerékpár használójának et nem adja, b) az általa üzemben tartott kerékpár bejelentését elmulasztja, továbbá az, c) aki kerékpározás alkalmával a bejelentést igazoló bejelentőlapot magánál nem tartja, vagy aki a bejelentőlap másodlatot az igazoltató közbiztonsági közegnek fel nem mutatja. Egész sor vidéki lap tisztességtelen verseny címén pert indított a Pesti Napló ellen. Megtévesztő propaganda és a „jó vidék”" számára készült „fiatal”a reggeli lappéldányok. A Makói Újság is rámutatott egyes fővárosi lapoknak arra ez eljáráséra, hogy már a kora reggeli órákban vidékre külön kiadásokat küldenek s azokat olyannak tüntetik fel, mintha teljesen egyértékűek volnának Budapesten reggel megjelenő példányokkal, holott a vidékre elküldendő lapokat már este fél 10 órakor le kell zárniok és igy az egész éjszakai hírszolgálati anyag kimarad a vidéknek szánt lapokból. Eltekintve a dolog erkölcsi oldalától s attól a lekicsinyléstől, mely ebből a tényből a vidéki közönséggel szemben kiviláglik, üzleti része is van az ügynek és ezt nemcsak súrolja, de ki is meríti a tisztességtelen verseny „tényálladéki alkatelemeit**. A nagyobb vidéki lapok nem is késlekedtek törvényes megtorlással, mert értesülésünk szerint 5000 pengős pert indítottak a Pesti Napló kiadóhivatala ellen. A keresetet a Vasvármegye, a Debrecen, a Debreceni Független Újság, a Délmagyarország, a Pécsi Napló, a Sopronvármegye és a Zalai Közlöny kiadói indították meg s a bíróságtól nemcsak a megtévesztő propaganda eltiltását kérik, hanem a perköltségek megtérítését s az erre ták. Benéztek az ágy alá, csak éppen a slingelt szélű párnákat nem nézték meg. Hát ilyen leányt érdemes volt aztán megszeretni. Igen. Ott jártak egyszer a dorozsmai vásáron. Már akkor a múlté volt az és csak egy futó emlék, ami a csárda körül történt. Úgy sétálgattak, mint akik csak nézegetnek és semmi különös keresnivalójuk. Akik passzióznak. Majd fellökték néha a sárgasisakos pandúrokat, azok pedig csak pardont kértek, vagy szóltak valami gorombaságot és mentek tovább. Ezt a gyűrűt akkor vette neki. Néhány garasért csupán. Nem is az volt a fontos. Az a vásári bódés, aki eladta, nagyon szépen tudott belekarcolni betűket a kicsi ajándékba. Belekarcoltatták hát, ő íratta be a B. J. nevet. Bodó Julcsa. Várjon hol jár, merre van, mit csinál? Talán férjhez is ment és már gyermekeket ringat. Vagy módos tanyában lelke a háznak mint gazdamenyecske. Különösebb meghatódást nem érzett erre a gondolatra a rab. Őt inkább az érdekelte, hogy jutott be ide ez az öklömnyi kis kenyér? És hogy mit akart azzal mondani Bodó Julcsa? Felegyenesedett. Tudom most már, mormogta. S mintha napsugár szökött volna be azon a sötét hosszú ablakon át. Nem is napsugár, hanem egy kévéje az ájult reménységnek. Hiszen, mikor elváltak, azt mondotta neki Bodó Julis: — Ha ezt a gyűrűt hozzád elküldöm, azt jelenti, hogy hívlak, hogy várlak haza. Hát most elküldte a gyűrűt. Akkor történni kell valaminek. Talán majd egyszer nyílik a börtön ajtaja és az, ami eddig álomkép volt, valóra válik. Kint a messzi mezőkön pipaccsal van most teli a búzavetés. Az átokházi határban rozstengert ringat a szellő. Talán már sárgulnak is a kalászhegyek és érik az árpa. Tüzes földeken talán peng is már a kasza és szól az aratók dala. Elszáll a lelke a rabnak oda messzi, messzi, ahol egyenes a róna és a végtelenben látszik az ég. Ahol kutgémek szaladnak fel a magasba. Ahol ezek fújnak uj riadót. S ezek fogják talán hamarosan hirdetni azt: — Bodó Julcsa hazahívta a királyt. Jön Rózsa Sándor. És mintha az álom akarna nyomban valóra válni, szokatlan időben újra nyílik a cella ajtaja. Csikordul a zár, de most mintha muzsikálna, olyan ennek az embernek a lelkén a hang. Az a börtönőr jött vissza, aki a menázsit szokta hozni. Szinte ünnepélyes az arca most. Megáll az ajtóban és mosolyogni próbál, már amint egy ilyen kiszolgált öreg zupás mosolyogni tud. — Na! mondja és vár. A rab is vár. Kiváncsi, hogy mi fog majd történni most. — Gyerünk! szól újra a börtönőr. Az irodába hívják kendet. Most már kend és nem kigyelmed. Hogy miért ez a változás ? Talán a jó hírt akarja egy kis gorombaságba beletakarni. Mindegy. Rózsa Sándor megindul döngő léptekkel. Sötét a folyosó, ahol haladnak, mégpedig felfelé. Aztán mindig világosabb, világosabb tájra érnek. Ahol elhaladnak, itt már napfényt is lehet látni. Üres az egész ambitus. Csak néhány börtönőr lézeng és az, aki Rózsa Sándort nem kiséri, hanem vezeti most. Csak most veszi észre a rab, hogy puska sincs nála, csupán oldalfegyver. Be, egyenesen az irodába. Ott ül a kancellista. Szemüveg van az orrán. Azt először felnyomja a homlokára, aztán kezdi merőn nézegetni, szinte tetőtől talpig mérni ezt az embert, aki most előtte áll. Nincs pedig bámulni való rajta. Egy csizma, amelyiket itt nem lehet elnyomni, amelyik akkor kapott glancot utoljára, mikor ott a kisteleki tanyában útrakészült Rózsa Sándor. MAKÓI ÚJSÁG 1937. október 1. vonatkozó ítéletnek az Az Estben leendő közzétételét is. ősi rmi. HN I.11 Hornt áilymenórtásért kár _____hónapi foghét. Bóné Károly mezőkovácskázi öreg hadirokkant ha egy pohár bortv iszik, nyomban ellenségének tekinti az egész világot. Ilyenkor mindenkit szid, aki ,‘nem !, volt legalább hét évig orosz hadifogoly, mint ő. Ez év tavaszén is mélyen a pohárba nézett és közben olyan kifejezésekre ragadtatta magát, amelyek miatt a szegedi ügyészség a kormányzósértés címen vádat emelt ellene. A szegedi törvényszék Molnár-tanácsa szerdán délelőtt jogerősen 2 hónapi fogházbüntetésre itélte. Bóné.. Károlyt. — Rémes ! "olyan emberbe vagy szerelmes, aki húsz évvel öregebb nálad. — Nem is igaz. Mi csak azóta élünk igazán, mióta egymást ismerjük, tehát egyidősek vagyunk. * Megfelelt. Fiú: Szabad kérnem, kisasszony a következő táncot? Hölgy: Sajnálom, de nem táncolok mindenkivel. — Én igen ! — Megesküdött, hogy agyonlövi magát, ha nem hallgatom meg. — És te mit tettél ? — Megmentettem ez életét. Ház, föld, Ingóságok eladása legeredményesebben eszközölhető a Makói Újság hirdetése útján. Kiadóhivatal: Szegedi-o..udvarban.