Makói Ujság, 1937. december (3. évfolyam, 273-294. szám)
1937-12-01 / 273. szám
1937.december 1. 92 Bágyadt holdfény ömlött el a vásárhelyi tájon, ott a Hajdú körül, amely épület valamikor az uraságnak egyik legmódosabb vendégfogadója volt. Most pedig találkozóhelye az úri közönségnek, ahol összejöveteleket tartanak. Batyubálakat. S ahol már készülnek a közelgő képviselőválasztás idejére is, hogy majdan fehérruhás lányok kíséretében, zászlók alatt hozzák el ide az új követet és ünnepeljék ökörsütés és csapraütött hordó mámorában. S most mégis olyan néptelen ez a hely, mint az utcán csend van. Ebben a vendégszobában pedig feszülten figyel a ragyásarcú betyár, Rózsa Sándornak az adjutánsa. Vájjon lépre jön-e a nagy vad ? Vájjon meghallotte-e már, vagy kiszaglászta-e a nagy bankóknak jelenlétét? Vájjon a vásárhelyi vásáros alkalommal életjelt ad-e magáról a Csanádi haramia, a titokzatos ember, akiről senki nem tud mondani semmit, mert csak véres áldozatok jelzik haladása útját. Veszelka tehát figyelt. Valósággal beletúrta szemét a félhomályos csendbe és hallgatta, mi történik ott a tölgyfaajtó előtt. Egyes bűnözőknek az volt a szokásuk, hogy a kémlelő nyílásnak pléhtakaróját feszítették le, aztán valami gyerekkéz benyúlt a résen és elhúzta a reteszt. Talán ha ismerik a kloroform, vagy más kábítószernek hatását, még azzal is megpróbálkoznak. A zaj azonban megszűnt. Mintha mégegyszer körömmel megkaparták volna az elzáró nyílást, koppant is a kulcs, de azután csend lett ismét. Kint az utcán egy szekérnek zörgése hallatszott. Mint mikor jó két lovat könnyű kocsival kergetnek, amikor port vág az országúton. Menekül, vagy más céllal tart valahova, hogy otthon legyen, mielőtt megvirrad. Azután egymást követőleg fújta az órák haladását jelző kürtöt a bakter. Egy, kettő, három. Így falevélhullás idején későn kel már a nap. Most pedig úgy érezte magasból. Az öreg bakter kiabál segítségért, mert már alig bírja visszatartani. A népek pedig megállanak, borzadállyal néznek fel a magasba. Kocsik torlódnak össze, pandúrok futnak. S most megindul a népáradat az egész vásárállásról ide a János- szobor környékére. Tanácsokat kiabálnak fel egyesek. Bátrabbak pedig már készülnek ahhoz, hogy befeszítik a torony ajtaját és felmennek segítségül. Azonban késő. István bácsi még egy erőfeszítést tesz, az ember azonban erősebb. Gyorsan átveti magát a korlát vasán és száll lefelé a nagy magasságból. Talán háromszor is megfordul útközben, odaütődik lába az erkély párkányához, aztán talppal a templomajtó elé zuhan. Csontjai valósággal átszúrják törzsét és a vállán jönnek ki. Egy hústömeggé válik az egész ember. Dudás Sándor végezte így életét, ilyen borzalmas módon. Tragédiája a vásárral volt kapcsolatos. Egy szép tehén árát vitte volna magával haza. Aztán eszébe jutott, hogy valamivel kedveskedik a kis unokájának. Léggömböt vett s rákötötte a keszkenőre. A léggömb azután elszabadult s vitte a kincset, a két darab százast. Három deci pálinkát hajtott fel egyszerre. Azután felment a toronyba s levetette magát. Ez a véres tragédia állította el egy percre lélegzetét a tömegnek, mely ott hullámzott, azután pedig sopánkodva, sajnálkozva iszonyattal tárgyalta a nagy esetet. Még egy jogcímet találván arra, hogy a jó vásár örömére az áldomást megduplázza. Csak egy ember nem izgult, meg annak a társa. Mélyen szemükre volt húzva a vadonatúj kalap, melyet itt vettek a vásáron. Most a lovak között járkálnak. Nem igen szólnak egymáshoz, inkább csak a kezük legyintése, meg a tekintetük beszél. Zömök az egyik, a másik valamivel nyúltabb és az arca feltűnően ragyás. Mi megismerjük. Rózsa Sándor tart itt te- MAKÓI ÚJSÁG 3 FilnmsBtirafflfflpi I Szőrmék nagy választékban, kész bundák, muffok, boák, fórt!sapkák leszállított árakban Széchenyi-tér 4., ——■’ ■ r ........... a TefeT Szabadom **** szerezhetők be. A ma folyó politikai és közéleti küzdelmek közepette is a legfontosabb magyar probléma a földbirtokpolitika alakulása maradt. Az agrárválság elmúlt évei súlyos következményekkel jártak és a falusi nép elszegényedése magára vonta a politikai tényezők figyelmét is. Bizonyos agitációs jellegű akciók indultak meg, amelyeknek célja nemcsak az volt, hogy a föld és a föld népének súlyos kérdéseit a közérdeklődés középpontjába állítsák, hanem ezek egyben különböző politikai áramlatok első versenyfutásának indultak a népi rétegek megszerzéséért — elsősorban a titkos választójog megvalósításával kapcsolatban. Az önönmagéból fakedt birtokpolitikai célt óhajtotta megvalósítani a telepítési törvény a politikai küzdelmeket megelőző nyugodt légkörben. Ugyancsak az igazi agrárgondolat jegyében született meg az a komoly tanulmány is, amely egyik legfontosabb részletkérdéssel, a földbérlő szövetkezetek problémájával foglalkozik. írója : Schandl Károly dr. nemcsak a földbérleti szakcsoportok alakítását és szervezését végző Országos Központi Hitelszövetkezet alelnök vezérigazgatója, tehát e fontos birtokpolitikai feladat megoldására hivatott szervezet felelős vezetője és nemcsak az újonnan született, trianoni keservekkel küzködő Magyarország földmivelésügyi államtitkára volt a legforrongóbb időszakban, a földreform megszületése idején, hanem ez a szövetkezeti szakember, aki kora ifjúságától kezdve az agrárius gondolat leglelkesebb harcosai közé tartozott (amikor még nem jelentett olcsón szerzett előnyt a gazdagondolat hangoztatása) és egy élet komoly elhivatottságán át küzdött a földbirtokpolitikai elvek és többek között a bérlő szövetkezetek megvalósításáért. „Földbérlőszövetkezetek Magyarországon” című munkája távol áll a ma divatos, politikai céloktól fűtött munkáktól és csak a szakszerűség és hozzáértés szavaival nyúl e fontos problémához. Komolyan és felelősségteljesen foglalkozik a magyar föld sorsával. Kifejezetten hangsúlyozza a nemzeti birtokpolitika szülségességét, de óva int az olyan jelszavaktól, amelyek forradalmi földosztás árán akarják ez országot megmenteni, holott éppen ellenkezőleg : sírját ássák meg. Schandl Károly rámutat arra, hogy az új telepítési törvény — amely a nagynevű Darányi Ignác valóra nem válthatott tervezetének új, modern alakban való feltámadása — egy nemzeti és népies birtokpolitika kiinduló pontját jelenti. Ennek megvalósításában pedig egyik legkomolyabb sikert biztosító eszköz a földbérlőszövetkezeti mozgalom lehet. A nagy magyar szövetkezeti apostol mér rámutatott, hogyakié a föld azé az ország is — és ezért rémzeti szempontból nem lehet közömbös, kiknek a terén van a földbirtok zöme. A háborús években a láng lelkű és nagy szociális érzékű Proháczka püspök már a földreform szükségességét hangoztatta és az 1920 ban valóra váltott törvény végrehajtása során közel 1 millió kat. hold terület jutott kisemberek kezére. Ez a reform kétségkívül egészséges eltolódást jelentett a birtokmegoszlás tekintetében és elősegítette a kisbirtokos társadalom megerősödsét. Ez azonban nem jelenthetett megállást, mert e fontos nemzeti probléma állandóan fejlődik és ezzel kapcsolatban új rendezésekre van szükség, hogy esetleges társadalmi és gazdasági megrázkódtatásokat elkerülhessünk. Az új telepítési törvény napjaink problémáit igyekezett a rendelkezésre álló eszközökkel megoldani. Azonban az állam mai pénzügyi helyzete rém nem engedi meg a törvénynek a kívánt méretekben való kiterjeszkedését. Ezért előtérbe jut a másik lényeges megoldási módozat: haszonbérletek juttatása a kisemberek kezére. Ez ez a terület, ahol a nemzeti birtokpolitikát folytató magyar állam találkozik az önsegély alapján haladó agrárszövetkezeti mozgalommal. Ugyanis a földbérlő szövetkezeti rendszer — amelyet az Országos Központi Hitelszövetkezet harminc esztendőn át kipróbált — nemcsak gazdaságilag vált be, hanem szerencsés szervezeténél fogva lehetővé teszi, hogy a kisemberek is résztvehessenek jogi személyek, vagy nagyobb birtokosok bérletnyújtásaiban. Schandl Károly tanulmánya részletesen ismerteti a magyar földbérlő szövetkezeti rendszer kialakulását, amelyet Károlyi Sándor is sürgetett és első gyakorlati megvalósítója Meskó Pál volt. Az első földbérlő szövetkezet Brogyában még a kollektív gazdálkodási rendszerrel próbálkozott, ez azonban nem vált be gyakorlatban és már a következő esztendőkben alakult új bérlő szövetkezeteken egyéni gazdálkodás folyt a szántóterületek parcelláin. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó hitelszövetkezetek földbérlő szakcsoportjai beigazolták a föbérlőszövetkezeti mozgalomhoz fűzött várakozásokat. Jelentőségét leginkább kifejezi az a tény hogy egy negyedszázad alat 102 földbérlő szövetkezet működött, összesen közel 100.000 kat. hold földön. Ha e szövetkezeti bérleteken a családtagokat is számítjuk, 100.000 földmives ember találta meg ezek keretében boldogulását. A szövetkezetek által bérelt terület 1923 ban érte el a maxi- 89