Makói Ujság, 1937. december (3. évfolyam, 273-294. szám)

1937-12-01 / 273. szám

1937.­december 1. 92 Bágyadt holdfény ömlött el a vásárhelyi tájon, ott a Hajdú körül, amely épület valamikor az uraságnak egyik legmódosabb vendégfogadója volt. Most pedig találkozó­­helye az úri közönségnek, ahol összejöveteleket tartanak. Batyubálakat. S ahol már készülnek a közelgő képviselő­­választás idejére is, hogy majdan fehérruhás lányok kí­séretében, zászlók alatt hozzák el ide az új követet és ünnepeljék ökörsütés és csapraütött hordó mámorában. S most mégis olyan néptelen ez a hely, mint az utcán csend van. Ebben a vendégszobában pedig feszülten fi­gyel a ragyásarcú betyár, Rózsa Sándornak az adjutánsa. Vájjon lépre jön-e a nagy vad ? Vájjon meghallotte-e már, vagy kiszaglászta-e a nagy bankóknak jelenlétét? Vájjon a vásárhelyi vásáros alkalommal életjelt ad-e ma­gáról a Csanádi haramia, a titokzatos ember, akiről senki nem tud mondani semmit, mert csak véres áldozatok jel­zik haladása útját. Veszelka tehát figyelt. Valósággal beletúrta szemét a félhomályos csendbe és hallgatta, mi történik ott a tölgyfaajtó előtt. Egyes bűnözőknek az volt a szokásuk, hogy a kémlelő nyílásnak pléhtakaróját feszítették le, az­tán valami gyerekkéz benyúlt a résen és elhúzta a re­­teszt. Talán ha ismerik a kloroform, vagy más kábító­szernek hatását, még azzal is megpróbálkoznak. A zaj azonban megszűnt. Mintha mégegyszer körömmel meg­kaparták volna az elzáró nyílást, koppant is a kulcs, de azután csend lett ismét. Kint az utcán egy szekérnek zör­gése hallatszott. Mint mikor jó két lovat könnyű kocsi­val kergetnek, amikor port vág az országúton. Menekül, vagy más céllal tart valahova, hogy otthon legyen, mi­előtt megvirrad. Azután egymást követőleg fújta az órák haladását jelző kürtöt a bakter. Egy, kettő, három. Így falevélhul­lás idején későn kel már a nap. Most pedig úgy érezte magasból. Az öreg bakter kiabál segítségért, mert már alig bírja visszatartani. A népek pedig megállanak, bor­­zadállyal néznek fel a magasba. Kocsik torlódnak össze, pandúrok futnak. S most megindul a népáradat az egész vásárállásról ide a János- szobor környékére. Tanácsokat kiabálnak fel egyesek. Bátrabbak pedig már készülnek ahhoz, hogy befeszítik a torony ajtaját és felmennek segítségül. Azonban késő. István bácsi még egy erőfeszítést tesz, az ember azonban erősebb. Gyor­san átveti magát a korlát vasán és száll lefelé a nagy magasságból. Talán háromszor is megfordul útközben, odaütődik lába az erkély párkányához, aztán talppal a templomajtó elé zuhan. Csontjai valósággal átszúrják tör­zsét és a vállán jönnek ki. Egy hústömeggé válik az egész ember. Dudás Sándor végezte így életét, ilyen borzalmas módon. Tragédiája a vásárral volt kapcsolatos. Egy szép tehén árát vitte volna magával haza. Aztán eszébe jutott, hogy valamivel kedveskedik a kis unokájának. Léggöm­böt vett s rákötötte a keszkenőre. A léggömb azután el­szabadult s vitte a kincset, a két darab százast. Három deci pálinkát hajtott fel egyszerre. Azután felment a to­ronyba s levetette magát. Ez a véres tragédia állította el egy percre lélegzetét a tömegnek, mely ott hullámzott, azután pedig sopán­kodva, sajnálkozva iszonyattal tárgyalta a nagy esetet. Még egy jogcímet találván arra, hogy a jó vásár örömére az áldomást megduplázza. Csak egy ember nem izgult, meg annak a társa. Mélyen szemükre volt húzva a va­donatúj kalap, melyet itt vettek a vásáron. Most a lovak között járkálnak. Nem igen szólnak egymáshoz, inkább csak a kezük legyintése, meg a tekintetük beszél. Zömök az egyik, a másik valamivel nyúltabb és az arca feltű­nően ragyás. Mi megismerjük. Rózsa Sándor tart itt te- MAKÓI ÚJSÁG 3 FilnmsBtirafflfflpi I Szőrmék nagy választékban,­­ kész bundák, muffok, boák, fórt!­sapkák leszállított árakban Széchenyi-tér 4., ——■’ ■ r ........... a TefeT Szabadom **** szerezhetők be. A ma folyó politikai és közéleti küzdelmek közepette is a legfonto­sabb magyar probléma a földbirtok­politika alakulása maradt. Az agrár­válság elmúlt évei súlyos következ­ményekkel jártak és a falusi nép elszegényedése magára vonta a po­litikai tényezők figyelmét is. Bizonyos agitációs jellegű akciók indultak meg, amelyeknek célja nemcsak az volt, hogy a föld és a föld népének sú­lyos kérdéseit a közérdeklődés kö­zéppontjába állítsák, hanem ezek egyben különböző politikai áramlatok első versenyfutásának indultak a népi rétegek megszerzéséért — elsősorban a titkos választójog megvalósításával kapcsolatban. Az önönmagéból fakedt birtokpo­litikai célt óhajtotta megvalósítani a telepítési törvény a politikai küzdel­meket megelőző nyugodt légkörben. Ugyancsak az igazi agrárgondolat jegyében született meg az a komoly tanulmány is, amely egyik legfonto­sabb részletkérdéssel, a földbérlő szövetkezetek problémájával foglal­kozik. írója : Schandl Károly dr. nem­csak a földbérleti szakcsoportok ala­kítását és szervezését végző Orszá­gos Központi Hitelszövetkezet alelnök vezérigazgatója, tehát e fontos birtok­politikai feladat megoldására hivatott szervezet felelős vezetője és nemcsak az újonnan született, trianoni keser­vekkel küzködő Magyarország föld­mivelésügyi államtitkára volt a leg­forrongóbb időszakban, a földreform megszületése idején, hanem ez a szövetkezeti szakember, aki kora if­júságától kezdve az agrárius gondo­lat leglelkesebb harcosai közé tarto­zott (amikor még nem jelentett ol­csón szerzett előnyt a gazdagondolat hangoztatása) és egy élet komoly elhivatottságán át küzdött a földbir­tokpolitikai elvek és többek között a bérlő szövetkezetek megvalósításáért. „Földbérlőszövetkezetek Magyar­országon” című munkája távol áll a ma divatos, politikai céloktól fűtött munkáktól és csak a szakszerűség és hozzáértés szavaival nyúl e fon­tos problémához. Komolyan és fele­lősségteljesen foglalkozik a magyar föld sorsával. Kifejezetten hangsú­lyozza a nemzeti birtokpolitika szül­­ségességét, de óva int az olyan jel­szavaktól, amelyek forradalmi föld­osztás árán akarják ez országot meg­menteni, holott éppen ellenkezőleg : sírját ássák meg. Schandl Károly rámutat arra, hogy az új telepítési törvény — amely a nagynevű Dará­nyi Ignác valóra nem válthatott ter­vezetének új, modern alakban való feltámadása — egy nemzeti és né­pies birtokpolitika kiinduló pontját jelenti. Ennek megvalósításában pe­dig egyik legkomolyabb sikert bizto­sító eszköz a földbérlőszövetkezeti mozgalom lehet. A nagy magyar szövetkezeti apos­tol mér rámutatott, hogy­­akié a föld azé az ország is — és ezért rém­zeti szempontból nem lehet közöm­bös, kiknek a t­erén van a földbir­tok zöme. A háborús években a láng lelkű és nagy szociális érzékű Pro­háczka püspök már a földreform szükségességét hangoztatta és az 1920 ban valóra váltott törvény vég­rehajtása során közel 1 millió kat. hold terület jutott kisemberek kezére. Ez a reform kétségkívül egészséges eltolódást jelentett a birtokmegoszlás tekintetében és elősegítette a kisbir­tokos társadalo­m megerősöd­sét. Ez azonban nem jelenthetett megállást, mert e fontos nemzeti probléma ál­landóan fejlődik és ezzel kapcsolat­ban új rendezésekre van szükség, hogy esetleges társadalmi és gazda­sági megrázkódtatásokat elkerülhes­sünk. Az új telepítési törvény napjaink problémáit igyekezett a rendelkezésre áll­ó eszközökkel megoldani. Azon­ban az állam mai pénzügyi helyzete rém nem engedi meg a törvénynek a kívánt méretekben való kiterjeszke­dését. Ezért előtérbe jut a másik lé­nyeges megoldási módozat: haszon­bérletek juttatása a kisemberek ke­zére. Ez ez a terület, ahol a nem­zeti birtokpolitikát folytató magyar ál­lam találkozik az önsegély alapján haladó agrárszövetkezeti mozgalom­mal. Ugyanis a földbérlő szövetkezeti rendszer — amelyet az Országos Központi Hitelszövetkezet harminc esztendőn át kipróbált — nemcsak gazdaságilag vált be, hanem szeren­csés szervezeténél fogva lehetővé teszi, hogy a kisemberek is résztve­hessenek jogi személyek, vagy na­gyobb birtokosok bérletnyújtásaiban. Schandl Károly tanulmánya rész­letesen ismerteti a magyar földbérlő szövetkezeti rendszer kialakulását, amelyet Károlyi Sándor is sürgetett és első gyakorlati megvalósítója Meskó Pál volt. Az első földbérlő szövetkezet Brogyában még a kollek­tív gazdálkodási rendszerrel próbál­kozott, ez azonban nem vált be gya­korlatban és már a következő esz­tendőkben alakult új bérlő szövetke­zeteken egyéni gazdálkodás folyt a szántóterületek parcelláin. Az Orszá­gos Központi Hitelszövetkezet köte­lékébe tartozó hitelszövetkezetek föld­bérlő szakcsoportjai beigazolták a fö­­bérlőszövetkezeti mozgalomhoz fű­zött várakozásokat. Jelentőségét leg­inkább kifejezi az a tény hogy egy negyedszázad alat 102 földbérlő szö­vetkezet működött, összesen közel 100.000 kat. hold földön. Ha e szö­vetkezeti bérleteken a családtagokat is számítjuk, 100.000 földmives em­ber találta meg ezek keretében bol­dogulását. A szövetkezetek által bé­relt terület 1923 ban érte el a maxi- 89

Next