Makói Ujság, 1938. június (4. évfolyam, 122-144. szám)
1938-06-01 / 122. szám
1038. június I. Négy millió pangót hozott a hagyma. Lássuk ! Ki az ellenség ! Újra ki akarják gyújtani az elégedetlenség fáklyáját és újra fel akarják zavarni a békétlenkedés szellemét azok, akiknek számára eddig sem a konstruktív, az építőmunka elősegítése és istápolésa volt a legfontosabb életmegnyilvánulás, hanem ellenkezően : mindenben csak azt keresték, ami zavart kelthet, amivel izgathatják az embereket. Szembe kell nézni a vádakkal, amelyek megint hamis útra kívánják terelni a hagymaértékesítés ügyét, mert csak a felelőtlenség köpenyébe burkolózva állnak a tájékozatlan kisember mellé, akit tetszetősnek látszó megállapításokkal és az igazságtól kissé meszszeálló érvekkel félrevezetnek, felizgatnak anélkül, hogy cselekedeteik további következményeit viselnék. A hagymaértékesítési kampány befejeződött. A hagymaértékesítés egész rendszerét az a leirat határozta és állapította meg, amelyet ez előző kormány hagyott jóvá. Ha egyelőre nem nézzük a részleteket, csak az egész rendszer elvi elgondolását, akkor kérdezzük: hozzájárult volna e ez előző kormány ennek a rendszernek az életbeléptetéséhez, ha az a kisemberek anyagi érdekei ellen szólt volna ? Feltételezhető e az előző kormányról, amelynek egész kormányzati politikája a magyar kisemberek anyagi, szociális és szellemi felemelését szolgálta, amely a kisembervédő társadalmi és gazdasági rendelkezések egész sorét alkotta meg és léptette életbe , hogy egyedül és kizárólag a makói hagymakertészekkel tett kivételt és egyedül a makói kisembereket dobta oda a lelketlen spekuláció martalékéul? Mert ha ez ember csak a makói ellenzéki ujságot olvassa, önkénytelenül is majdnem arra gondol, hogy a makói kisemberek legnagyobb ellensége ez előző kormány volt, amely a szociális megsegítést, a kisemberek anyagi megsegítését állította politikájának középpontjába és amely két esztendő alatt gyakorlatban is nagyon sokat tett a föld népéért. De ha már feltételezzük, hogy az előző kormány, amelynek programját a jelenlegi kormány maradéktalanul átvette, ilyen „ádáz gyűlölettel" viseltetett a kertészek iránt titokban, — mert gyakorlatai intézkedései ennek pontosan az ellenkezőjét mutatják, — akkor fel kell tételeznünk azt is, hogy a hagymaértékesítés lebonyolításának ellenőrzésével megbízott urak, — közöttük a kertészek megbízottai is — kezdve a polgármestertől és végezve a földmivelésügyi miniszter képviselőjén, egytől egyig a legnagyobb és legelkeseredettebb ellenségei voltak a makói népnek, minden ténykedésük csak erre irányult, hogy őket becsapják, félrevezessék, kifosszák, kiuzsorázzák. Az ellenzéki tintahalak meséiből ez derül ki és nem az, hogy amikor az elző kormány új depókra fektette a hagymaértékesítést és az ellenőrző bizottság, amikor éjt nappallá téve, fáradhatatlan odaadással, önzetlenséggel és meggyőződéssel végezte a maga munkáját, csak egyetlen célt látott: a makói kisemberek minél szélesebb körű és minél eredményesebb megsegítését. Hogy pedig ez maradéktalanul megtörtént, igazolhatja ez eredmény: Makón a szegedi kereskedelmi és iparkamara megállapítása szerint hozzávetőleges számítás szerint 4 millió pengőre teszik azt az összeget, amelyet a hegyi matermelők vöröshagymájukért kapnak. A kormányzat nem tett kivételt a makói kisemberekkel, amikor a szociális megsegítés és az anyagi megerősödés gondolatát igyekezett keresztülvinni, a hagymaértékesítést sza-bályozó leiratéban pontosan körülírta és megharoza a lebonyolító szerv működését, megállapította, hogy menynyit szabad keresni a hagyma értékesítésén, véget vetett az előző eszterdők nem egészen kielégítő és nem egyszer egészen egyoldalú gazdálkodásának valójában ez fáj laptársunknak és szellemi irányítóinak — ellenőrzés és pedig a legszigorúbb ellenőrzés alá vetette a lebonyolító szerv minden tevékenységét. Ennél többet kívánni sem lehet, de ha már egyesek mindenáron okvetetlenkedni akarnak, akkor figyelmükbe ajánljuk, hogy a kormányzathoz intézendő memorandumban ne feledkezzenek meg néhány fontos körülményről. Trják fel többek között becsületesen és nyíltan, hogy elsősorban kik az éljék az elégedetlenséget Makón. Nem baj, ha néhány olyan név kerül ebbe a felsorolásba, amelynek nincs éppen turáni hangzása, sőt ellenkezőleg... A kormányzat úgyis tudja ezt, de nem árt, ha a makóiak is felhívják erre a figyelmet. Nem kellene továbbá megfeledkezni erről sem, hogy bizonyos szemelvények szerepeljenek ebben e memorandumban. Szemelvények, amelyek napnál világosabban igazolják: hogyan izgatták hónapokon keresztül a kisembereket a kormányzat jól átgondolt és szigorúan ellenőrzött gazdaságpolitikai intézkedései ellen és hogyan a gazdagság ára: I mindössze 3 P. Ennyibe I kerül a magyar királyi H jótékony célú állami sors- I játék egy egész sorsje- I gye és 1 50 P be egy fél. S 1 A húzás már közeledik I aga június 3-án! A sorsjegy I | / kapható minden sors- I | jegyfőárnyitónál, valami I mint az összes dohány- I | tőzsdékben, kellettek zavar ahelyett, hogy a nyugodt értékesítési lehetőségek kihasználására hívták volna fel a kisemberek figyelmét. Lehetne még beszélni az egész izgatási kampány kulissza mögötti rugóiról is, ezeket azonban a memorandumkészítők jó ízlésére és belátására bízzuk. Ami pedig **a Wertheim kasszákba való betekintést illeti, megjegyzésünk csupán annyi, hogy az ellenőrző bizottság tagjai közismerten tisztességes emberek, a kampány folyamán mindenkor ellenőrizték és figyelemmel kísérték a lebonyolító szerv működését, az illetékesek úgyis tudják, mi van „a kasszában*, illetéktelenek pedig sehol sem szoktakkasszákat" nyitogatni. Illetéktelenek alatt nemcsak a feleslegesen publicistákét értjük, hanem azokat is, akik még ma sem hajlandók felismerni a szövetkezeti szervezkedésben rejlő erkölcsi és anyagi előnyöket, amelyek megilletik a .szövetkezeti tagokat" éspedig csak aszövetkezeti tagokat" illetik meg. Az egykéz-szövetkezet eddig is tudatában volt, a jövőben pedig még inkább tudatéban lesz tagjaival szemben fennálló erkölcsi és anyagi kö 64 — Kezeit csókolom! Kegyelmes hercegnő — köszöntötte a belépő igazgató. Maga kívánván kegyelmes vendégét kiszolgálni. — Hozta Isten! — Parancsára felhoztam a kívánt térképet, ha valamiben szolgálatára állhatok a kegyelmes hercegnőnek. — Köszönöm. Az igazgató kiterítette az asztalra Budapest térképét és magyarázni kezdett. — Ez itt a Duna, országunk legnagyobb folyója. Itt balpartján Buda és magyar város, nevét a világverő, hatalmas hun király, Attila, az istenostora testvérbátyjáról nyerte. — Nagyon érdekes, de nem időszerű, vágott a magyarázó szavaiba bosszúsan a hercegnő. — Bocsánat, úgy véltem, érdekelni fogja a kegyelmes hercegnőt. — Ezt én már mind tudom. — A távol Keleten? — No nem vagyunk mi úgy elmaradva, mint talán Önök itt a műveit Nyugaton hiszik. — Ezer bocsánat... Parancsol valamely felvilágosítást ? — A műegyetem? — Itt van, kegyelmes hercegnő, a Duna mellett. — Köszönöm, most már magam is eligazodom. Ha valamiben fennakadok, kéretni fogom. — Rendelkezésére állunk a nap bármely órájában. Kezeit csókolom, kegyelmes hercegnő. — Isten Önnel. Leila hercegnő tanulmányozni kezdte a térképet. Hogy is mondta — Műegyetem közelében. Hirtelen átfut 61 Eddigi élményei után belátta, hogy okosabb dolog lett volna haza sem jönnie, hanem egy detektívirodát megbíznia a nyomozással. Most itt van és csak feltépte a fájó sebeket anélkül, hogy azzal segíthetne a dolgok állásán. A megtörtént dolgokat meg nem történtté nem változtathatja. Ilonkára nézve jobb lenne bizonyára, ha ma is halottnak vélné. És önmagára nézve? Hasonlóképpen áll a dolog. Annyit mindenesetre megtudott, hogy Ilonka híven őrizte emlékét. Megtudta azt is, amire egy pillanatig sem gondolt, hogy Ilonkát férje nem becsüli, szeretőt fali. Ily nőt nem becsülni ? ... szenvedéseit megértő jóakarattal enyhíteni, oly hosszú éveken átmeg is szüntetni lett volna legelemibb kötelessége. Ezt azonban nem cselekedte, elmulasztotta, ahelyett a búskomor, idegbeteg asszonyt mellőzi, szórakozást más nők társaságában keres. Mindenesetre kérdőre fogja vonni, erre joga van, úgy érzi. Igaz ugyan, hogy idegen névvel jutott közelükbe, de majd csak talál módot beavatkozásának kimagyarázására. És ha Révész is felfedezné kilétét ? mi történhetne akkor? — fűzte tovább gondolatát. Bevádolhatná őt, mint szélhámost, ki "idegen névvel furakodik közzéjük, hogy feldúlja boldogságukat. Amint eddig kiismerte, ezt el nem mulasztaná, erre képesnek látszik. Vagy legjobb esetben párbajra terelődhetne a dolog. Ő maga kitűnően kezeli a fegyvert. Megmentené esetleg a szegény szenvedő nőt egy közönyös, szívtelen férj lealázó bánásmódjától. De nem tekinthetné őt ez esetben Ilonka férje gyilkosának? És ha a szerencse Révésznek kedvezne ? Mert ez sem lehetetlen. Szegény Ilonka helyzete még rettenetesebb lenne. Volt jegyese gyilkosa mellett élni. Nagyon meg kell gondolnia a dolgot, nehogy bárkinek is ártson egy elhamarkodott cselekedettel. Reggel felmondja szolgálatát s ha két hét alatt nem nyílik alkalom beavatkozásra, elhagyja állását és visszatért MAKÓI ÚJSÁG 3