Makói Ujság, 1938. szeptember (4. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-01 / 196. szám

2 adását kizárólag magamnak tartom fenn. — Megjegyzem, hogy ez a rendeletem nem mentesíti az elemi népiskolai felvétel körül szabálytala­nul eljáró közegeket eljárásuk követ­kezményeitől.* Munkások százait temetta el a földcsuszamlás. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­­tése.) Tokió: Észak Koreában, Oiuto vasútállomásnál ez éjszaka folyamán óriási földcsuszamlás történt, mely a vasúti munkások százait temette el. Eddig 66 holttestet és 10 sebesültet sikerült a földtömeg alól kiásni. Sokgyermekes család­apák­ fossák jelentkezni! (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Az Egészségpolitikai Társaság, röviden EPOL, az erős, boldog és megdönthetetlen 20 milliós magyar­ság gondolatának valóra váltásán dol­gozik lankadatlanul. Felhívja a nem­zet 4 vagy többgyermekes családfőit, hogy közöljék nevüket, lakcímüket, foglalkozásukat s gyermekeik számát a bizottsággal, melynek címe: EPOL, Budapest IV. kerület Veress Pálné utca 9. Szeszgyárak kisajátítása, illátva beszüntetése. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Hivatalos helyről közült: A pénzügyminisztérium a szesz egyed árusításról szóló 1938 évi XXX tör­vénycikk 23. paragrafusában foglalt rendelkezésnek megfelelően augusz­tus 31 ével a Győri Ipari Szeszgyárat és a Kisperkátai Szeszgyárat kisajá­tította, a Leipziger féle óbudai szesz­gyárat pedig beszüntette. Az erről szóló végzést augusztus 31 én kö­zölték az érdekelt szeszgyárak veze­tőségével. A győri és a kisperkátai szeszgyárak mint egyedárusági szesz­főzdék fognak működni szeptember­­­től kezdve. A slim­­ás színművészeti kamara előkészítő bizott­sága. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­­tése.) A kultuszminiszter a filmmű­vészeti és fz­inművészeti kamara meg­alakításának előkészítésére miniszteri megbízottként dr. Wlassich Gyula béró államtitkárt küldötte ki, Bingerth Jánost, a Hunnia Filmgyár igazgató­ját, továbbá Cselle Lajos és Hosszú Zoltán, valamint Vértes Lajos színé­szekét pedig a tennivalók ellátására hivatott bizottság tagjaivá nevezte ki. Ma véget ért a sorozatos minisztertanács. Ma délelőtt féltizenkét órakor a kormány tagjai ismét folytatták a mi­nisztertanácsot. Tegnap délután, a permanens tanácskozások hetedik napján Imrédy Béla miniszterelnök beszámolt arról a szívélyes és meleg fogadtatásról, amelyben németországi útjük alkalmával az ország kormány­zóját és a minisztereket részesítették. Részletesen beszámolt ezenkívül a miniszterelnök azokról a megbeszé­lésekről, amelyeket a német állam­férfiakkal folytattak. A tegnapi tanács­kozáson, amely a késő esti órákig tartott, értesülésünk szerint, a kormány őszi munkaprogramjával kapcsolatban közlekedésügyi és közmunka kérdé­sekkel foglalkoztak. A sorozatos mi­nisztertanács a mai megbeszéléssel véget ért. ­ Radó László kapta újból Makót. Budapesti tudósítónktól ka­pott értesülésünk szerint Makót az idén is Radó László színigazgató kapta, mint egyik állomáshelyét régi szini kerületének. MAKÓI ÚJSÁG 1938. szeptember 1. A Vezúv véleményt nyilvánít az európai politikáról. Rendkívül erős lávakitörésekben „gyönyörködik”­ a bámész publikum. Nápoly. A Vezúv kisebbik krátere kedden este kitört és a láva óránkénti kétszáz méteres sebességgel hömpö­­lyög alá a hegyről. A lávafolyam egyelőre nem veszé­lyezteti a földeket és szőlőket. A nagyszerű látvány Nápolyban ezreket és ezreket vonz a tenger­partra. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Róma. A Vezúv tűzhányó né­hány nap óta rendkívül erős műkö­désbe kezdett. Éjjelenként az egész környék piros fényben ég. A tűzhá­nyó tölcséréből nagy lávatömegek törnek elő, amelyek óránként 20 méteres sebességgel haladnak lefelé a hegy lejtőjén. A tölcsér körül 80 méteres körben lávatömeg hömpölyög. Bár a tűzhányó működése rend­kívül erős, szakkörök véleménye sze­rint aggodalomra még sincsen ok. Igen sok külföldi és belföldi utast vonz Nápolyba a rendkívüli termé­szeti látványosság. Négyszáz lap szűnt meg a mai nappal. A sajtórendészeti törvény, végre­hajtási utasítása szerint ma, augusz­tus 31 én délig kellett benyújtani az időszaki lapok szerkesztőinek, illetve kiadóinak a lapengedélyezés iránti kérelmet. Ez vonatkozik minden he­tilapra, havi folyóiratra,­­ termé­szetesen a napilapok kivételével. A miniszterelnökségen készült ösz­­szeállítás szerint 1300 időszaki lap jelenik meg Magyarországon. Ezzel szemben ma délig mindössze nyolc­száz kérvény érkezett be és miután a nagy torlódásra való tekintettel a határidőt egy órával kitolták, míg száz kérvény beadására számítanak. Ez azt jelenti, hogy a múltban meg­jelenő ezerháromszáz lap közül mind­össze kilencszáz időszaki lap kéri megjelenési engedélyének megnyitá­sát, vagyis már a kérvényezőknél négyszáz időszaki lap önként meg­szűnik, tekintve, hogy ezek nem kér­tek új engedélyt. Egyébként 1939 január­­­től kezd­ve a sajtórendészeti törvény szerint már csak azok az időszaki lapok jelenhetnek majd meg, amelyeket a miniszterelnök a most jelentkező ki­lencszáz lap közül engedélyezni fog. A spekuláció erősen ráfeküdt a fokhagymára. Gyenge volt a felhozatal és a kínálat a szerdai hollplaoon. A szerdai hetipiacot nagyjában lanyhulás jellemezte, ami főleg a fel­hozatalban és kínálatban jutott kife­jezésre. Gyenge volt a gabonapiac, ahol 19.40—19.60 P körül kelt az a búza, amit felhoztak. Az új csöves kukorica ára 8—10 pengő között hullámzott, bár a még meglehetősen nedves áru csak takarmányozásra alkalmas. A hagymapiacon a magánkereske­dők 5 pengőjével vásárolták a vörös hagymát, a fokhagyma azonban erős hullámzást mutatott: 8—18 pengőig járt az éra, ami az erős helyi spe­kulációnak köszönhető. A METESz 14 vagon vöröshagymát vásárolt, fok­hagymát pedig mintegy fél vagonnyit a megállapított régi árakon. A zöldség 6—7, a répa 4 fillérjével kelt cso­mónként- A kínálat igen mérsékelt volt s teljes egészében felvételre ta­lált. A baromfipiacon szintén gyenge volt a felhozatal , az árak így ala­kultak : csirke 1 pengő, lyuk 95 fillér, kacsa 1 P 5 fillér, liba 1 P 20 fillér volt élőkilogrammonként, míg a tojás 1‘20 P ért kelt kilónként. Olcsó cukrot kap a vidék. Világoskékszínű akció cukorral látják el Szabolcsot. Igen érdekes cikkben számol be a Magyar Közgazdaság című szaklap. A lap értesülése szerint a kormány elhatározta, hogy a cukorexportot a közeljövőben lemérsékli a belföldi fogyasztás emelése érdekében. A terv ez, hogy azon a vidékeken, ahol a cukorfogyasztás minimális, sőt ahol a cukrot úgyszólván alig ismerik, azt a mennyiséget, amelyet addig kivitelben értékesítettünk, olcsó áron forgalomba hozzák. Szabolcs megye vidékein, a Tiszántúl egyéb helyein történnek az értékesítésnek ez a módja, mégpedig a Zöldkereszt szervezeté­nek bekapcsolásával. Gondoskodás történik arról is, hogy az ily módon forgalomba kerülő cu­kor ne zavarja a rendes cukorfa fogyaszást. Világoskékszinűre festik majd az akciócukrot és ez alkalmas módja a megkülönböztetésnek. Csak az akció keretében és az akciós vidékeken kerül majd forgalomba ez a cukor, amely a legszegényebb népréteg táplálására szolgál. Az árra vonatkozóan tárgyalások indultak. Kincstári haszonrészesedés nem terheli majd ezt a cukrot és valószínűleg ugyanazon az áron ke­rül forgalomba, amelyben az export­ban értékesül. A cukorakcióra vo­natkozó intézkedések már a közel­jövőben napvilágot látnak. A belső fogyasztás megerősítését szolgálja a kormánynak ez az intéz­kedése. Új fogyasztóréteget teremt és így idők múltával remélhető, hogy a belföldi cukorfogyasztás még na­gyobb mennyiséggel emelkedik majd, mint amennyit az export a hazai­­ cukoriparnak eddig jelentett. — A fejfájás és a migrén, ak­kor, ha ezek a bélműködés és a gyomoremésztés zavaraiból erednek, gyakran már egy kis pohár termé­szetes „Ferenc József“ keserűvíz használata után is megszűnnek. Kér­dezze meg orvosát. Ha egy szikra kipattan. Irta: Sípos Erzsébet. Augusztusi délután. Csend üli meg a tájat. A sok cséplőgép muzsikája már elhallgatott. Csak még a nagyobb uraságoknál búg bele a nyárutói csendbe a cséplőgépek halk muzsi­kája. Ahol még a serény munkás kezek még most is fáradhatatlanul dolgoznak az életet jelentő kis búza­­szemek betakarításán. Hatalmas osz­­tagok állnak egymás mellett és vár­ják, hogy ők is belekerüljenek a cséplőgép gyomrába. De egyszer csak fájdalmas fütty sir bele a délutáni csendbe, mint egy hosszú, nagyon fájó sikoltás. Szemünk a kukoricás mellett hosszan elterülő buzatartóra halmozott osztagokra siklik, amelyek felől jött a vászjel. Az osztagokon hatalmas lángok csapnak föl a ma­gasba. Mindenfelől megrémült arcú emberek futnak. Lóháton intéző, ispán fut össze a hatalmas lángtengerhez. Adják a fehérre vált arcú munkások­nak a parancsokat. Fel a többi osz­tagokra, ponyvázni, locsolni a pony­vát, mentsük meg a menthetőt ! De víz a közelben nincs. A tűzkakas pedig fut kegyetlenül, egyik osztagról a másikra. Már a cséplőgép is ég, izzik, recseg, ropog és sírnak a kis búzaszemek a hatalmas lángok alatt. De ekkorra már mindenfelől hiányo­san félszerszámozott lovak tajtékot fújva rohannak a puha szántáson a nehéz lejtőkkel és fáradtan rogynak össze. A tiszttartó szürke kancáján szélvészként rohan a kastélyhoz, hogy Pesten tartózkodó gazdájával tudassa telefonon a szomorú hirt, és a drót ví azi viszi a messzeségbe a szomorú hirt, hogy lángokban állnak a fáradságos munkával betakerított búzaasztagok. Újabb intézkedések mennek a telefonhuzalokon, már a másik birtokról jelentés jött, jön a segítő másik cséplőgép. Mintha meghallotta volna társának jajgató pikongását. Itt már izzanak a vasak, recseg a fa. Még egy fájdal­mas reccsenés s összeomlik a gép, az emberek fáradhatatlan segítőtársa. Mindenfelől emberek sokasága jön. Könnyezve nézik a jó Isten áldásá­nak, a verejtékező munka gyümöl­csének, a kenyérnek jajgató, síró pusztulását. Sötétedik. Kigyúlnak a csillagok és lent a magyar rónán, a kis sisat­­jános bogarak világítanak a csendes estébe. De az osztagok még most is izzanak, lángokat csapnak a csilla­gos ég felé. A nagy lángnyelvek úgy nyúlnak bele a magasba, mintha ál­dozati oltárról vinnék a hálát a jó Istennek a bő termésért. Kakastollas csendőrök arcát vilá­gítja meg a fény. Jegyesnek, embe­reket hallgatnak ki, nyomozzák, hogy történt a tűz. A válasz: egy szikra kipattant a kazánból . . . Fáradtarcú munkások szomorúan nézik a megüszkösödött búzaszeme­­ket, mennyi mennyi szegénynek ad­tak volna ezek kenyeret. Tűzoltóság, elöljáróság érkezik a faluból, várják az uraságot. De már nem hiába vár­ják, mert a nagy Mercedes autó mo­torja rohanva búg az éjszakában, mintha ő is meghallotta volna a se­­gélythívó füttyszót. Későre jár már az idő, mikor az uraság a megkormo­­sodott géproncs és a még most is fáklyaként égő lázdalomhoz ér. El-

Next