Makói Ujság, 1939. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-02 / 50. szám

^Mr f K Ara 8 fillér. Csütttörtök, 1939. március 2. V. évfolyam 50. »iAm« Imtrkmtéeig én kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ s. L POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: helyben házhoz hordva, vagy vi­taisb­ai 18. Kiadja a Makói Friss Ujság nyomda- és Főszerkesztő: Dr. víté GALAMB SÁNDOR délire postán küldve egy hétre 56 fillér, egy hőre tepkiadóvállalat. Hirdetések felvétele este 6 ér­ig. Felelős szerkesztő: Dr. GYENGE MIKLÓS 1 P 40 (ill. Hirdetések díjszabás szerint közöltet­esi Komoly szó a rádión át. A képviselőházban és a felsőház­­ban elhangzott bemutatkozó beszé­dek után az immár bevett szokásnak megfelelően a rádió mikrofonja elé állott Teleki Pál gróf miniszterelnök, hogy megismertesse az ország népét célkitűzéseivel. Ez a beszéd nem politikai programadás volt, hiszen a miniszterelnök részletesen ismertette a törvényhozás két háza előtt a po­litikai programot, ez újságok ugyan­csak részletesen közölték az elhang­zott beszédeket úgy, hogy a minisz­terelnöknek elég volt e politika szem­pontjából a rádió hallgatói előtt ezt hangsúlyozni, hogy ő változatlanul megy ezen az úton, amelyen húsz esztendő előtt elindult és ennek a keresztény nemzeti és szociális irány­nak megfelelően változatlanul fenn­tartja és képviseli az előző kormá­nyok által a parlament elé benyújtott törvényjavaslatokat. Annál élesebben és lendületeseb­ben hangsúlyozódott ki e miniszter­­elnök rádióbeszédéből az a politika­­mentes, egységes jószándék, amely­nek a nemzet minden fiát el kell töltenie ezekben a nehéz időkben , amelynek természetes következménye kell, hogy legyen ez érzés és akarat­­­beli közösség. A miniszterelnök, mint "a keresztény nemzeti eszme öreg szolgája" mutatkozott be a rádión él , s azt mondotta, hogy szeretné, ha az őt hallgató magyar testvérek úgy éreznék magukat, mintha a Rákos mezején gyűltek volna össze ország­építő munkára és ott hallgatnák an­nak a felelősségét érző férfiúnak szavait, akit ez államfő bizalma a kormány élére állított. Barátilag beszélt a miniszterelnök az ország népéhez, de egyúttal ko­moly szót is intézett hozzájuk. Ami­kor a baráti hangról szólott, utalt a harctéren, a tábortüzek mellett átért súlyos időkre és utalt a cserkésztá­borokra, ahol a "jó munka" napja után ki szokott gyűlni az­sáli őrtűz és kicserélődnek a jóindulatú magyar emberek őszinte gondolatai. Azt is mondotta, hogy sok értéket, sok ta­pasztalatot gyűjtött össze hosszú húsz esztendőn át, mint magyar ember magyar emberek lelkéből. Ezt az ér­téket és ezt a tapasztalattárt kívánta egybefoglalni s a nemzet közkincsévé tenni. Különösen akkor hangsúlyozta ennek szükségességét, amikor a tá­volal­bi nagy célokat vázolta, a nem­zet megerősítését és nevelését, azt a kölcsönös megértést, amely az ő lel­kében is él, mint a szeretet érzése ennek az államnak bármely nyelvű, de magyar érzésű polgárai iránt. Ha röviden összegezni kívánjuk a rédiószózat lényegét és intelmeit, mindenekelőtt arra a kötelezettségre kell utalnunk, amely mindnyájunkat terhel a honvédelem kifejlesztése te­rén. Komoly szóval intett a ram­isz­­terelnök arra, hogy ha kereszténnyé és erőssé akarjuk építeni az államot, akkor jól kitűnve tokjában kell tar­tani azt a magyar kardot, amely min­dig szeplőtlenül fényes és éles fegy­ver volt. De szükséges, hogy közös, józan meggondoltsággal törvényt üljünk ön­magunk fölött és állapítsuk meg a nemzetépítő munka további teendőit. A hadsereg erőssé tétele után a társadalmi feladatok áldozatos ellá­tása következik, majd a nemzet ne­­velése a családban, az iskolában és az iskolán túl- Gondoskodás arról, hogy a család és az iskola értékes nevelő munkáját ne ellensúlyozhassa és tönkre ne tehesse később az élet­ben a lelkiismeretlen demagógia, nyilvánuljon az akár szóban, akár írásban. Megkaptuk a miniszterelnök rádió­beszédéből annak a komoly kapcso­latnak törvényszerűségét és képét, amelyben a politikának a társadalom­mal kell állania. Ez a kapcsolat ko­rántsem jelenti azt, hogy a társa­­­dalom belemerüljön a napi politikai életébe, nem jelenti azt, hogy min­denki politikával foglalkozzék. Hiszen nincs is meg mindenkinek a megfe­lelő látóköre okoz, hogy politikai szempontból ítélni tudjon. Nagyon helyesen mondotta a miniszterelnök, hogy csak az lát kellő távolságra, akit a bizalom és a sors a kormány­zás élére állított, mert csak ez a ma­gaslat az, amelyről megfelelő terje­delmű horizont betekinthető. Nem politizálni kell tehát a társadalom­nak, hanem dolgozni, mindenkinek a maga posztján teljesíteni a köteles­ségét. Az ilyen kötelességteljesítő tár­sadalom az az erőforrás, amelyből a kormányzat mindenkor meríthet, ami­kor nemzetépítő munkát kell végeznie. Az egész ország népéhez szólt ba­rátilag és bizalommal a miniszter­elnök, amikor arra intett, hogy sok­kal többet kell gondolkoznunk és sokkal kevesebbet kell beszélnünk, mint eddig. Valahogy úgy érezzük, hogy ez az intelem nagyon időszerű­­ volt. Mintha megfertőzte volna a magyar társadalmat az a tény, hogy sokan beszéltek, de kevesen gondol­­koztak. Főleg pedig sokan beszéltek azok közül, akik vezetni szerettek volna minden vezetésre való hiva­­tottságuk nélkül. A miniszterelnök rádióbeszéde, amely klasszikusan magyar volt, bi­zonyára bőséges anyagot szolgáltatott minden hallgatónak, hogy komolyan gondolkozzék felette. Akik a rádiót hallgatták, sokan úgy érezték magu­kat, mintha valóban a Rákos meze­jén gyűltek volna össe és ott hall­gatnák „a keresztény nemzeti gon­dolat öreg szolgáját", aki közvetlenül beszélt minden magyar ember lelki­ismeretéhez és aki bátran kimondotta, hogy mindenkinek jogos kívánságát teljesíteni szeretné, ami azonban má­ról holnapra nem teljesíthető és aki kereszténnyé akarja tenni az orszá­­got nemcsak nevében, hanem gon­dolkodásában is. Vegyes bizottság jön Makóra a munkásházak helyszíni megvizsgálására­ Kászonyi főispán vitéz Bonczos államtitkárnál. Pár napon belül megindulnak a tatarozási munkák A Vérten-telepi és honvédi mun­­kásházak ismeretes ügyében a mai napon dr. Kászonyi Richárd főispán Ring Béla alispánnal megjelent a belügyminisztériumban vitéz dr. Ben­czes Miklós államtitkárnál, akihez a szociális természetű ügyek tartoznak. Dr. Kászonyi Richárd főispán rész­letesen ismertette az államtitkár előtt a munkásházak történetét, azoknak jelenlegi állapotát s sürgős intézke­dést és segítséget kért. Arra kérte Kászonyi főispán Benczes államtit­kárt, hogy sürgősen küldjön le Ma­kóra, a helyszínre egy vegyes bi­zottságot, amely állana: a belügy­miniszter kiküldöttéből, egy egészség­ügyi szakértőből, az iparügyi minisz­ter építési szakközegéből, a földről vetésügyi miniszter kiküldöttéből és a FAKSz (Falusi Kialapásépítő Szö­vetkezet) kiküldöttéből, hogy ez a bizottság itt, a helyszínen, személyes tapasztalatok útján ismerje meg a helyzetet. Vitéz Bonczos Miklós államtitkár nagy megértéssel és érdeklődéssel fogadta a főispán előterjesztését s remélhető, hogy ebben az ügyban hamarosan intézkedés történik. Egyébként a Vertán-telepi düle­­dező munkásházak ügyében ide­haza, Makón is értekezlet volt ma a városházán Issekutz Béla vármegyei főjegyző elnökletével. Elhatározták, hogy holnapra, csütörtökre behivat­ják a sürgősen tatarozandó házak tulajdonosait s aláíratják velük a tatarozó és kölcsön vállalására vonat­kozó nyilatkozatokat, ha pedig ez megtörtént, nyomban megkezdik a javítási munkákat. Megjelent a gépkocsik vámjának és h­aszonkulcsának a leszállításáról szóló rendelet. Húsz százaléknál nem káromhat azután többet az autókarmakma. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) A pénzügyminisztérium a ke­reskedelmi miniszter kezdeményezé­sére hozzájárult a gépkocsivám le­szállításához. A pénzügyminisztérium ma kiadott rendeletével a külföldről behozott személygépkocsik elvámo­lásánál ez eddigi, súly és darab szerinti vámrendszer helyet 16 szá­zalékos értékvámot állapított meg. Ez a szabályozás számottevő költ­ségmegfakarítást jelent a gépkocsi­kereskedelem, illetve a fogyasztók részére. Körülbelül 3 millió pengőre tehető az az összeg, amelyről az ál­lamkincstár a múlt évi autóbehoza­­tal mértékét véve számítási alapul­­ lemond. A gépkocsi­árak kérdését az ál­kormánybiztos olyan módon rendezte, hogy készpénzüzleteknél 20, hitel­üzleteknél 21 százalékban állapította meg azt a bruttó nyereséget, ame­lyet a belföldi autókereskedelem a gépkocsik külföldi beszerzési értéke, illetve annak pengőre étszémilélt összege, vám, fuvardíj és egyéb köz­terhek együttes összegéhez hozzá­számíthat.

Next