Makói Ujság, 1939. április (5. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

MAKÓI ÚJSÁG 1939. Április 1 . A Polgári Pincészete . . HADAT Elsőrendű likőr és rum gyártmányai klV3lD T31 Hírneves kőbányai Szt. István sörei Bíró Waldbott Tokajhegyaljai aszú is Szamorodni bor különlegességei. Teleki­ utca 2. szám. Most meg Franciaországgal kötött gazdasági szerződést Románia. Mi van a szerződésbank Bukarest. A pénteken délben ün­nepélyes keretek között aláírták a francia román kereskedelmi egyez­ményt, amelynek részleteiről a követ­kező érdekesebb adatokat sikerült megtudni: Franciaország az egyez­ményben kötelezi magát arra, hogy 600 millió frank értékű árut vesz et Romániától. Ebből Franciaországba 400 ezer tonna benzint, Algírba pe­dig 90 ezer tonna benzint szállíta­nak évenként, azonkívül 50 ezer tonna ásványolajat és 20 ezer tonna olajat világítási célokra. Tekintettel arra, hogy Franciaország évi összes benzinszükséglete 500 ezer tonna. Románia lesz Franciaország kizáró­lagos benzinszállítója. Gabonából Románia évenként 800 ezer quintal tengerit szállít majd Franciaországnak. Franciaország azon­kívül leszállítja a fabehozatali illeté­keket és lehetővé teszi, hogy francia importőrök 40 ezer tonna fát vásá­roljanak Romániában. A Franciaor­szágba szállított román árucikkekért Románia szabad devizákat kap. Franciaország automobilokat és al­katrészeket, továbbá motorokat, gyógy­szerészeti cikkeket, textilfonalakat és illóolajat szállít majd Romániának­ napját várja. Hogy ez a harci kész­ség ma is él bennünk, azt bebizo­nyították a legutóbbi hetek, amikor katonáink fenn a Kárpátalján gyalog, kerékpáron, lóháton és a levegőben teljesítették kötelességüket. — Ami az Alföld munkáját illeti, az Alföld — úgy érzem — mosto­hája volt az államnak. Akár utakról, akár iskolákról, akár szociális intéz­ményekről volt szó, mindig az Alföld kapta a legkevesebbet. Most az ön­tözésen van a sor. Ez természetesen nem történhetik olyan erős ütemben, van tehát időnk tanulmányozni és tanulni. S hogy erre is megvan a hajlam, azt láttam, amikor fennjártam a Kőrösön, a most épült duzzasztó­nál és megtekintettem az ottani állami birtokot is, ahol öntözőgazdálkodás folyik. Nagyon sok jelentkező fiatal ember dolgozott az állami birtokon, tehetős kisgazdák, középbirtokosok fiai. Eleinte attól tartottak, hogy ezek a gazdaifjak, miután tavasztól-őszig mezítláb, felgyort nadrággal kell ta­­posniuk a vízben, esetleg ott hagyják a munkát. Ehelyett azonban az tör­tént, hogy számuk évről-évre növek­szik s vasárnapokon és ünnepnapo­kon rengetegen jönnek oda a gazdák érdeklődni, szétnézni, kérdezősködni és tanulni. — Nem akarom hosszúra nyújtani beszédemet. Nekünk — ismétlem — legfőbb kötelességünk mindent meg­tenni, hogy ezt az országot gazdaggá tegyük. Hozzá kel látnunk minden olyan munkához is, amelyet eddig lenéztünk. Ha gazdagok leszünk, a magyar faj tehetségével csodákat tu­dunk művelni. Ehez két dolog szük­séges : minél több pozitív munkát kell és —­­ ezt aláhúzom — minél kevesebb negatív munkát szabad vé­geznünk. Vagyis: dolgozzunk többet s politizáljunk kevesebbet. A Kormányzó szólott. Tegnap technikai okokból nem tudtuk lapunkba behozni a Kor­mányzó Úr élőméltóságának az Al­földi Bizottság tegnapi ülésén mon­dott, nagyhatárú­ lelkesítő beszélt. Most teljes terjedelmében itt adjuk a beszéd szövegét: — Minden állam vezetésének és minden kormányzatnak első köteles­sége az életszínvonal emelése oly módon, hogy alulról felfelé vala­mennyi társadalmi osztálynak­ több jövedelmet biztosítson, tehát az or­szág gazdagságát növelje. Termé­szetesen ez életszínvonalat nem le­het úgy növelni, hogy attól az ál­lampolgártól, akinek van valamije, a vagyonát vagy annak egy részét egy­szerűen elvesszük és másnak oda­adjuk, hanem gondoskodni kell ar­ról, hogyan tehetjük az országot egészében gazdagabbá. Nekünk Kár­pátalja visszacsatolása életkérdés volt. Kárpátalja legnagyobb része erdő. Az ottani lakosság másból, mint favágásból nem igen tud élni. Ha ezeket az erdőket kivágják, ter­mészetesen karszt lesz ebből a vi­dékből és ha egy évben sok hó esik, hat hét helyett három nap alatt fo­lyik le a síkságra és minket mint az ürgét kiönt az Alföldön s ismét mo­csár lesz az Alföld. Azonkívül Kár­pátalján százával vannak források, patakok, amelyek összefutnak a La­torca, az Ung, a Tarczal és a többi folyóban, amelyek mind a Tiszába ömlenek. Ha karszt lenne a Kárpát­aljából, kiszáradnának a folyók, ki­száradna a Tisza , az Alföld sivatag lenne. Ezért volt nekünk életkérdés Kárpátalja visszaszerzése­. Hogy Kárpátalja mit nyújt gazdasági szempontból, azt nagyon szépen kidolgozta már 35—40 évvel ezelőtt a földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya. Ebben a tervezet­ben meghatározták, hogy mely völ­gyekben lehet víztároló medencéket létesíteni, mert hiszen sok völgyben, ahol falvak, városok, utak, vasutak vannak, természetesen nem lehet. Megállapították, hogy körülbelül hány köbméter vizet lehetne tárolni, ami elegendő ahhoz, hogy az Alföldet ,az egész éven át öntözzük vele, hogy a Tiszát felfelé minél messzebb ha­józhatóvá tegyük, továbbá, hogy ki­hozzuk belőle azt a lóerőt, ami vi­szont lehetővé teszi nemcsak az or­szág egy részének villamosítását is, hanem gyárak létesítését, elsősorban Kárpátalján is, amelyek az így ter­melt olcsó árammal kitűnően doboz­hatnak.­­ Mindez különben lehetőséget ad bizonyos gazdasági átállításra is. Azok ugyanis, akik nagybirtokukból leadnak, vagy akiknek birtokából telepesek számára kihasítanak, részt vehetnek ilyen gyárak alapításában. És nem is jár senki rosszul, mert hiszen tudjuk, hogy földbirtokosnak lenni elég rossz üzlet. Tűrjuk a föl­det azért, mert imádjuk (óriási taps) s ha egy aszályos évben semmink sem terem, friss erővel nekilátunk megint a munkának, abban remény­kedve, hogy a következő év jobban sikerül.­­ Éppen most, amikor mélyen bele kell nyúlnunk a zsebbe, hogy minden eshetőségre felkészüljünk, na­gyon kell vigyáznunk arra, hogy ne álljon be a gazdasági életben visz­­szassés, legalábbis, hogy az minél kisebb arányú legyen. Hadseregünk­nek, hogy tökéletesítsük, még egy s másra szüksége van. Hogy a hon­védség ezt megérdemli, azt láttuk. (Szűnni nem akaró taps.) — Az az érzésem, hogy fajunkat régen rosszul vezették. A legnagyobb hiba talán az volt, hogy pazarolták a magyar vért, akkor is, amikor arra nem volt szükség; nem a tatárjárás vagy a törökdúlás idejében, hanem később. A magyarban annyi volt mindig a harci kétség, hogy azt min­denki kihasználta s bárhol is volt háború Európában, akárhol kellett meghalni, ott magyar csapatok álltak. S így volt ez a világháborúban is. A Tiszti kaszinóban szokásos serleg vacsora idei szónoka említette, hogy a X században I. Ottó császár ud­varában élt Luitpard nevű történész, később cremonai püspök, aki görög nyelvű könyvében azt írta, hogy nem ismer szomjas embert, aki olyan mohón nyúlna a hús italhoz, mint amilyen mohón a magyar a csata Egy méter 10 pontot áradt mára a Maros. Az erdélyi árvízük. Tegnapi számunkban már közöl­tük, hogy a Maros áradása — főleg Arad környékén — veszedelmes mé­reteket ö­tölt. A szeszélyes folyónak ez a rohamos növekedése természe­tesen tegnap már Makón is mutat­kozott. A habos, sárga áradat szem­látomást emelkedett e mederben s rohanva töltötte be azt. Az éjszaka folyamán még erőteljesebb lett a víz emelkedése s délután a maroshidfői mérce már 3,10 méteres vízállást mutatott. A meder itt-ott, már az ala­csonyabb részeknél majdnem szinül­­tig telt, azonban egyelőre nincs ve­szély, mert ahoz, hogy a víz kilép­jen a mederből, még pontosan 1 mé­ternyit kell emelkednie. Erre pedig — hivatalos helyről nyert értesülé­sünk szerint — nem igen kerül sor, mert ha már nem sok van a hegyek­ben , csak nagyobb esőzés okoz­hatna további áradást. Az áradások országszerte tovább tartanak. A vasúti forgalomban az áradások súlyos zavarokat okoznak. Az Olt völgyében többhelyütt elmosta a viz a vasúti töltést. Bukarest és Giurgiu között Gradiste és Comana vasúti állomások szakaszán 450 mé­teres vasúti töltést elmosott ez ár. A forgalom emiatt szünetel. Torda és Abrudbánya között 2 kilométeres szakaszon mosta el az ér a vasúti úttestet. Piski és Vajdahunyad kö­zött szintén szünetel a vasúti közle­kedés és a forgalmat autóbuszok bo­nyolítják le. Egységes hely­pénz három vár­megyében. Sok panasz hangzott és hangzik el a helypénzek ellen nemcsak Ma­kón, de a környékbeli községekben s városokban is. Egyik helyen ma­gasabb, másikon alacsonyabb a helypénz, ezenfelül pedig egyik he­lyen mostohábban kezelik a más vidéki piaci árust, mint a másik he­lyen s ennek megfelelően magasabb helypénzzel róják meg, mint a hely­belieket. Vannak helyek, ahol a hely­beliek egyáltalán nem fizetnek hely­pénzt, a vidékieket azonban annál busásabban megadóztatják ilyen cí­mén. A kérdésben nemrég a miniszter egyenesen utasította Makó városát, hogy szüntesse meg ezt a rendszert, hogy a vidéki árusokat kétszeres helypénzsel sújtják. Oroshána község pedig mozgalmat indított ez egységes helypénzrendszer bevezetésére. Az indítványt örömmel fogadták Hód­mezővásárhelyt Makó, Békéscsaba, Csorvás, Gerendás, Gárdos és több környékbeli község. Orosháza község esetén kidolgo­zott egy részletes javaslatot és érte­kezletre hívta össze a környékbeli városok és községek vezetőségeit. Az értekezleten megjelent Békés­csaba, Gádoros, Kondoros, Orosháza és Sámson képviselője, míg Vásár­hely és Makó táviratilag kijelentették magukat, de előre jelezték, hogy a helypénzegységesítéshez örömmel hoz­zájárulnak. Az értekezlet elfogadta Orosháza község javaslatát, amely szerint a hely­pénzszedés tekintetében nem tesz­nek különbséget helybeliek és vidé­kiek között s minden városban és minden községben, amelyek csatla­koznak ehhez a mozgalomhoz, egy­séges táblázat szerint szedik a hely­pénzt. Az értekezlet a javaslatot meg­küldte Békés, Csongrád és Csanád megyék alispánjainak is, akik a ke­reskedő és iparos érdekeltségek meg­hallgatása után megállapítják a hely­­pénzszedési táblázatot és ezt a táb­lázatot megküldik a megye községei­nek, hogy aszerint, egységesen szed­jék a helypénzt.

Next