Makói Ujság, 1939. május (5. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

Apa 8 fi" ' . Kedd, 1939. május 2._________V. évfolyam 99. szám. gCvtkVP spr Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ u. 1. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva, vagy Telefon': 33. Kiadja a Makói Friss Újság nyomda- és Főszerkesztő: Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR. vidékre postán küldve egy hétre 56 fillér, egy hóra Lapkiadóvállalat. Hirdetések felvétele este 6 óráig. Felelős szerkesztő: Dr. GYENGE MIKLÓS. 2 , 40 fill. Hirdetések díjszabás szerint közöltetnek. A berlini út. Alig érkezett haza a miniszterel­nök Rómából, ahol a külügyminisz­terrel egyetemben három napig tar­tózkodott és tanácskozott, máris útra kelt ugyancsak a külügyminiszter tár­saságában a tengelypolitika másik nagy államának fővárosába. A ber­lini út Teleki Pál grófnak elutazása előtt tett nyilatkozata szerint olyan udvariassági aktus, amely egyúttal újabb kifejezése a szoros közösség­nek és a régi barátságnak, amely a német és a magyar nép között fennáll. Ezt a régi barátságot és szoros közösséget hangoztatta pénteki nagy beszédében Hitler Adolf vezér és kancellár is. Úgy emlékezett meg ebben az egész világon nagy feltű­nést keltett határozott, önérzetesen erélyes és mégis őszintén békére törekvő megnyilatkozásában a német nép vezére Magyarországról, mint régi baráti nemzetről, mellyel a sors­közösség köti össze Németországot és amelynek baráti hűségében és őszinteségében bízni lehet is kell is. A teljes harmónia tehát nyilván­való. A vezér és kancellár nyilatko­zata fedi Teleki Pál grófnak azt a megállapítását, hogy a német biro­dalomhoz Magyarországot a legben­sőségesebb egymásrautaltság köte­léke fűzi. Különösen fontos ez Eu­rópa földrajzának megváltoztatása következtében. Amint a miniszterelm­­­nök is hangsúlyozta, a német biro­dalom közvetlen szomszédunk lett, viszont azóta Magyarország is gya-­­­rapodott területben, erőben és előre­nyomult ősi történelmi határainak egy részéig. Ez a gyarapodás két­ségkívül fordulópontot jelent ha­zánknak háború utáni sorsában és amikor ezt a tényt mérlegeljük, ar­ról sem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk, hogy a földrajzi változások bekövetkezése, úgy amint Teleki Pál gróf miniszterelnök is hangsúlyozta, annak a bensőséges együttműködésnek köszönhető, ame­lyet Németország és Magyarország között a tengelypolitika keretében évek óta minden magyar gondosan ápolt. A berlini út külső keretei tehát hasonlóak a római út külső keretei­hez. Rómában is két megnagyobbo­dott ország régi baráti viszonyt kul­túráló államférfiai találkoztak és foly­tattak az őszinte és igazságos béke­politika jegyében eszmecserét, Ber­linben is ugyanez történt. Amikor ismételten utalunk Hitler vezér és kancellárnak legutóbbi be­szédére, amely a londoni és párisi sajtó egyhangú értékelése szerint is békebeszéd volt és utat nyitott és engedett a barátságos tárgyalások­nak, meg kell állapítanunk, hogy a tengelyhatalmak, Olaszország és úgy, mint Németország távol állanak min­den háborús szándéktól, őszintén az igazságos békét akarják és annak szolgálatában kell állnia minden más államnak, amely a tengelypolitikához kapcsolódik. Magyarország ezek közt az első helyen áll. Úgy, amint mi­niszterelnökünk mondotta, mi szo­rosan kapcsolódunk a német biro­dalomhoz és nagy tengelytársához, a fascista Olaszországhoz, teljes mér­tékben veszünk részt az igazán igaz­ságos béke,megszilárdításának mun­kájában. Őszintén akarunk olyan békét, amely úgy a két baráti hata­lomnak, mint saját magunknak a fejlődést, a jobb jövőt biztosítja. Ebben az őszinte akaratban a ró­mai és a berlini tanácskozások tö­kéletesen egyetértenek. A magyar miniszterelnök a német nemzeti ünnepségeken. Corona herceg Budapestre jött. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Berlin. Teleki Pál gróf minisz­terelnök és Csáky István gróf kül­ügyminiszter berlini látogatásuknak mai, harmadik napján résztvettek a német nép nemzeti ünnepe alkalmá­ból rendezett különböző állami ün­nepségeken. Mindenütt megkülön­böztetett tisztelettel fogadták őket s az ünnepségekről kiadott nyomtat­ványokon is feltüntették, hogy a magyar államférfiak is részt vesznek az ünnepségen. Teleki és Csáky először is a né­met ifjúságnak az olimpiai stadion­ban rendezett ünnepségén vettek részt. A vezér és kancellár díszpá­holyának első sorában ültek s pon­tosan a vezér érkezése előtt érkez­tek. A tömeg hosszan és lelkesen ünnepelte Hitlert és a magyar állam­férfiakat. Ezután Teleki és kísérete részt vett a Luftgartenban rendezett német nemzeti ünnepen. Délben az Adlon szállóban szűkkörű ebéd volt a tiszteletükre, délután pedig Frick ál­lam­miniszter teáján vettek részt. Este a Collegium Hungaricumban Sztójay Döme berlini magyar követ adott estebédet a tiszteletükre. Corona herceg, Róma kormány­zója és felesége gróf Teleki Pál meg­hívására hétfőn este Berlinből Buda­pestre utazott. Széleskörű politikai vita után egyhangú bizalom Teleki Pál miniszterelnöknek. A törvényhatósági bizottság évnagyada a közgyűlése. Egy lehetséges közeli választás hangulata s ennek megfelelő politikai légkör feküdte meg a hármas csonka­megye ezévi első törvényhatósági bizottsági közgyűlését. A politika terjengett a szónokok szónoklatai­ban s az oly nagyfontosságú, kor­szakalkotó szociális alkotások, mint például a tüdőbetegség elleni intéz­ményes védekezés megszervezése a vármegyében, egyetlen mondatnyi figyelmet se tudott felkelteni a több­nyire politikus szónokoknál. (Pedig ez van annyira politika, mint leg­többjük egész szóművészkedése, sőt igazabban nemzetépítő politika min­dennél, amit ma politikának hívunk.) Szajoli Fejér Miklós, az új főis­pán, aki először elnökölt a törvény­­hatóság úgynevezett nagy közgyűlé­sén, mindjárt elsőre tekintélyt, tisz­teletet és rokonszenvet keltett bölcs, tapintatos, de ahol kellett, erélyes elnöklésével. Pedig nem volt könnyű feladat eredményes munka irányában és a munka végéhez kormányozni a he­lyenként már-már „parlamenti (a szó rosszabbik értelmében értendő) viharokba fúlni készülő közgyűlést, amely — ha olyan ütemben folyt volna végig, ahogy elindult, — ta­lán két nap alatt sem ért­ volna véget. Az igen tartalmas és súlyos kor­szerű problémákkal terhes alispáni jelentés m megterm­ékenyítőleg hatott a politikus szónokokra is. Az alispáni jelentés emelkedett, felelős és ko­moly modora etekintetben legáldá­sosabban hatott Szabó Imrére (írói nevén H. Szabó), de mégsem „száz százalékig" (ahogy most annyira di­vatos mondani), mert még így is belelendült Szabó Imre néhány tipi­kusan politikus és egyéni túlzásba, melyeket az utána következők igazí­tottak helyre. Hogy csak a legkirí­­vóbbat említsük: 4—5 ezer pengős munkásházakról beszélt, holott Ring Béla alispán a hiteles hátralékkimu­tatásból nyomban fejére olvasta, hogy a legnagyobb hátralék is mind­össze 2232 pengő 69 fillér, ez is a tőkésített kamatokkal nőtt fel ekko­rára. Annál alaposabb­­ és népsze­rűségi szempontokat is félretéve beszélt Szabó Imre arról a szomorú helyzetről, amely Makón munkás­hiányban, a megyében pedig mun­kahiányban jelentkezik. Nagy elis­meréssel szólott a vármegye vezető­ségének szociális munkájáról és gon­doskodásáról, majd az útépítést kri­tizálta a tőle megszokott „kisparaszti" szólamra beállítva. Múltját azonban megtagadni mégsem tudta egészen, mert a mezőhegyesi állami ménes­birtokot felosztásra ítélte s megkoc­káztatta azt a kijelentést, hogy a ménesbirtok „nem áll a kisparaszt­­sággal abban a szoros kapcsolatban, amely propaganda-hatása végett kí­vánatos volna." Elsőnek Ráth József válaszolt Szabó Imrének s visszautasította a mezőhegyesi mintabirtok felosztásá­nak gondolatát, mely — mint mon­dotta — rokonszenves lehetett vagy lehet a nagybirtokosok egy részé­nél azért, mert ezzel saját birtokaik igénybevételét remélik elodázhatónak — de semmiesetre sem szolgálja a kisgazdaságok, főként pedig a minő­ségtermelésre kiállított nemzetgazda­ságot. Példa erre a tenyészállatanyag kitenyésztése, amelyben Mezőhegyes vezet, de távolról sem képes az or­szágosan jelentkező szükségletet ki­­elégíteni. Ami pedig a kisgazdákkal való szoros kapcsolatot és nevelő hatást illeti, itt van a környéki táj­fajta lótenyésztés, amelyet Mezőhe­gyes kedveltetett meg és terjesztett el a megyében s igy vált az világ­hírűvé. Évente sokezer kisgazda és intézet keresi fel tanulmány céljából a ménesbirtokot, amely a legnagyobb előzékenységgel igyekszik nevelő, felvilágosító és propagáló feladatá­nak eleget tenni. Mezőhegyes, mon­dotta végül,­­Ráth József — olyan

Next