Makói Ujság, 1939. május (5. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
Apa 8 fi" ' . Kedd, 1939. május 2._________V. évfolyam 99. szám. gCvtkVP spr Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi u. 1. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva, vagy Telefon': 33. Kiadja a Makói Friss Újság nyomda- és Főszerkesztő: Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR. vidékre postán küldve egy hétre 56 fillér, egy hóra Lapkiadóvállalat. Hirdetések felvétele este 6 óráig. Felelős szerkesztő: Dr. GYENGE MIKLÓS. 2 , 40 fill. Hirdetések díjszabás szerint közöltetnek. A berlini út. Alig érkezett haza a miniszterelnök Rómából, ahol a külügyminiszterrel egyetemben három napig tartózkodott és tanácskozott, máris útra kelt ugyancsak a külügyminiszter társaságában a tengelypolitika másik nagy államának fővárosába. A berlini út Teleki Pál grófnak elutazása előtt tett nyilatkozata szerint olyan udvariassági aktus, amely egyúttal újabb kifejezése a szoros közösségnek és a régi barátságnak, amely a német és a magyar nép között fennáll. Ezt a régi barátságot és szoros közösséget hangoztatta pénteki nagy beszédében Hitler Adolf vezér és kancellár is. Úgy emlékezett meg ebben az egész világon nagy feltűnést keltett határozott, önérzetesen erélyes és mégis őszintén békére törekvő megnyilatkozásában a német nép vezére Magyarországról, mint régi baráti nemzetről, mellyel a sorsközösség köti össze Németországot és amelynek baráti hűségében és őszinteségében bízni lehet is kell is. A teljes harmónia tehát nyilvánvaló. A vezér és kancellár nyilatkozata fedi Teleki Pál grófnak azt a megállapítását, hogy a német birodalomhoz Magyarországot a legbensőségesebb egymásrautaltság köteléke fűzi. Különösen fontos ez Európa földrajzának megváltoztatása következtében. Amint a miniszterelmnök is hangsúlyozta, a német birodalom közvetlen szomszédunk lett, viszont azóta Magyarország is gya-rapodott területben, erőben és előrenyomult ősi történelmi határainak egy részéig. Ez a gyarapodás kétségkívül fordulópontot jelent hazánknak háború utáni sorsában és amikor ezt a tényt mérlegeljük, arról sem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk, hogy a földrajzi változások bekövetkezése, úgy amint Teleki Pál gróf miniszterelnök is hangsúlyozta, annak a bensőséges együttműködésnek köszönhető, amelyet Németország és Magyarország között a tengelypolitika keretében évek óta minden magyar gondosan ápolt. A berlini út külső keretei tehát hasonlóak a római út külső kereteihez. Rómában is két megnagyobbodott ország régi baráti viszonyt kultúráló államférfiai találkoztak és folytattak az őszinte és igazságos békepolitika jegyében eszmecserét, Berlinben is ugyanez történt. Amikor ismételten utalunk Hitler vezér és kancellárnak legutóbbi beszédére, amely a londoni és párisi sajtó egyhangú értékelése szerint is békebeszéd volt és utat nyitott és engedett a barátságos tárgyalásoknak, meg kell állapítanunk, hogy a tengelyhatalmak, Olaszország és úgy, mint Németország távol állanak minden háborús szándéktól, őszintén az igazságos békét akarják és annak szolgálatában kell állnia minden más államnak, amely a tengelypolitikához kapcsolódik. Magyarország ezek közt az első helyen áll. Úgy, amint miniszterelnökünk mondotta, mi szorosan kapcsolódunk a német birodalomhoz és nagy tengelytársához, a fascista Olaszországhoz, teljes mértékben veszünk részt az igazán igazságos béke,megszilárdításának munkájában. Őszintén akarunk olyan békét, amely úgy a két baráti hatalomnak, mint saját magunknak a fejlődést, a jobb jövőt biztosítja. Ebben az őszinte akaratban a római és a berlini tanácskozások tökéletesen egyetértenek. A magyar miniszterelnök a német nemzeti ünnepségeken. Corona herceg Budapestre jött. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlin. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter berlini látogatásuknak mai, harmadik napján résztvettek a német nép nemzeti ünnepe alkalmából rendezett különböző állami ünnepségeken. Mindenütt megkülönböztetett tisztelettel fogadták őket s az ünnepségekről kiadott nyomtatványokon is feltüntették, hogy a magyar államférfiak is részt vesznek az ünnepségen. Teleki és Csáky először is a német ifjúságnak az olimpiai stadionban rendezett ünnepségén vettek részt. A vezér és kancellár díszpáholyának első sorában ültek s pontosan a vezér érkezése előtt érkeztek. A tömeg hosszan és lelkesen ünnepelte Hitlert és a magyar államférfiakat. Ezután Teleki és kísérete részt vett a Luftgartenban rendezett német nemzeti ünnepen. Délben az Adlon szállóban szűkkörű ebéd volt a tiszteletükre, délután pedig Frick államminiszter teáján vettek részt. Este a Collegium Hungaricumban Sztójay Döme berlini magyar követ adott estebédet a tiszteletükre. Corona herceg, Róma kormányzója és felesége gróf Teleki Pál meghívására hétfőn este Berlinből Budapestre utazott. Széleskörű politikai vita után egyhangú bizalom Teleki Pál miniszterelnöknek. A törvényhatósági bizottság évnagyada a közgyűlése. Egy lehetséges közeli választás hangulata s ennek megfelelő politikai légkör feküdte meg a hármas csonkamegye ezévi első törvényhatósági bizottsági közgyűlését. A politika terjengett a szónokok szónoklataiban s az oly nagyfontosságú, korszakalkotó szociális alkotások, mint például a tüdőbetegség elleni intézményes védekezés megszervezése a vármegyében, egyetlen mondatnyi figyelmet se tudott felkelteni a többnyire politikus szónokoknál. (Pedig ez van annyira politika, mint legtöbbjük egész szóművészkedése, sőt igazabban nemzetépítő politika mindennél, amit ma politikának hívunk.) Szajoli Fejér Miklós, az új főispán, aki először elnökölt a törvényhatóság úgynevezett nagy közgyűlésén, mindjárt elsőre tekintélyt, tiszteletet és rokonszenvet keltett bölcs, tapintatos, de ahol kellett, erélyes elnöklésével. Pedig nem volt könnyű feladat eredményes munka irányában és a munka végéhez kormányozni a helyenként már-már „parlamenti (a szó rosszabbik értelmében értendő) viharokba fúlni készülő közgyűlést, amely — ha olyan ütemben folyt volna végig, ahogy elindult, — talán két nap alatt sem ért volna véget. Az igen tartalmas és súlyos korszerű problémákkal terhes alispáni jelentés m megtermékenyítőleg hatott a politikus szónokokra is. Az alispáni jelentés emelkedett, felelős és komoly modora etekintetben legáldásosabban hatott Szabó Imrére (írói nevén H. Szabó), de mégsem „száz százalékig" (ahogy most annyira divatos mondani), mert még így is belelendült Szabó Imre néhány tipikusan politikus és egyéni túlzásba, melyeket az utána következők igazítottak helyre. Hogy csak a legkirívóbbat említsük: 4—5 ezer pengős munkásházakról beszélt, holott Ring Béla alispán a hiteles hátralékkimutatásból nyomban fejére olvasta, hogy a legnagyobb hátralék is mindössze 2232 pengő 69 fillér, ez is a tőkésített kamatokkal nőtt fel ekkorára. Annál alaposabb és népszerűségi szempontokat is félretéve beszélt Szabó Imre arról a szomorú helyzetről, amely Makón munkáshiányban, a megyében pedig munkahiányban jelentkezik. Nagy elismeréssel szólott a vármegye vezetőségének szociális munkájáról és gondoskodásáról, majd az útépítést kritizálta a tőle megszokott „kisparaszti" szólamra beállítva. Múltját azonban megtagadni mégsem tudta egészen, mert a mezőhegyesi állami ménesbirtokot felosztásra ítélte s megkockáztatta azt a kijelentést, hogy a ménesbirtok „nem áll a kisparasztsággal abban a szoros kapcsolatban, amely propaganda-hatása végett kívánatos volna." Elsőnek Ráth József válaszolt Szabó Imrének s visszautasította a mezőhegyesi mintabirtok felosztásának gondolatát, mely — mint mondotta — rokonszenves lehetett vagy lehet a nagybirtokosok egy részénél azért, mert ezzel saját birtokaik igénybevételét remélik elodázhatónak — de semmiesetre sem szolgálja a kisgazdaságok, főként pedig a minőségtermelésre kiállított nemzetgazdaságot. Példa erre a tenyészállatanyag kitenyésztése, amelyben Mezőhegyes vezet, de távolról sem képes az országosan jelentkező szükségletet kielégíteni. Ami pedig a kisgazdákkal való szoros kapcsolatot és nevelő hatást illeti, itt van a környéki tájfajta lótenyésztés, amelyet Mezőhegyes kedveltetett meg és terjesztett el a megyében s igy vált az világhírűvé. Évente sokezer kisgazda és intézet keresi fel tanulmány céljából a ménesbirtokot, amely a legnagyobb előzékenységgel igyekszik nevelő, felvilágosító és propagáló feladatának eleget tenni. Mezőhegyes, mondotta végül,Ráth József — olyan