Makói Ujság, 1939. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)

1939-08-01 / 173. szám

e rég fennforgó ellentétek túlzásától. — Nagy bizalom jele — folytatta Chamberlain — ha elhatároztuk, hogy katonai szakértőinket Oroszor­szágba küldjük, hogy arról tárgyal­janak, miképen készíthetjük el kato­nai terveinket, mielőtt még bizonyos­ságot nyertünk volna afelől, hogy a politikai megegyezés Anglia és Orosz­ország között létrejön-e. Az orosz külpolitika vezetője egyébként azt a meggyőződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai megbeszélésre sor kerül, a politikai ellentétek nem lesznek áthidalhatatlanok. Ezután a danzigi, távolkeleti kér­désről nyilatkozott Chamberlain, végül a sajtóháborúság ellen szólott, amely ha elülne, békésen el lehetne minden problémát intézni. A 62 éves apa szívenlőtte 31 ávas elmebajos fiát. A tervbe vett családirtás, illetve családi öngyilkosság azonban itt megtorpant. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Szeged. Megdöbbentő, tragikus gyermekgyilkosság történt ma Do­­rozsmán. Egy nyomorában halálra, öngyilkosságra szánt öreg házaspár előbb elmebajos fiát küldte a más­világra, de aztán nem volt ereje az öngyilkosságot önmagán végre­hajtani. Kiss Józsefnek hívják a szeren­csétlen öreget. Hatvankétéves, do­rozsmai gazdálkodó. Öreg élete pár­­jával a végső nyomor miatt arra határozták el magukat, hogy öngyilko­sok lesznek, de a halálba magukkal vi­szik,illetve maguk előtt küldik 31 éves, elmebajos fiukat is. Kiss József ma délután szivén lőtte elmebajos fiát, aki nyomban szörnyet halt, de ek­­kor remegni kezdett az öreg kéz s nem tudta újból elsütni a fegyvert az öreg­asszonyra, a lelőtt fiú édes­anyjára. Elbotorkált Kiss József a csendőrségre s „feladta magát". A csendőrök letartóztatták. MAKÓI ÚJSÁG Hatalmas tanyatűz Püspöklelén. A makói hivatásos tűzoltók „rohamautójának”­ sikeres bemutatkozása. Ma délben fél egy órakor Püs­pöktele község elöljárósága telefo­non arra kérte Makó város polgár­­mesterét, hogy engedélyezze a ma­kói hivatásos tűzoltóság kivonulását Püspöklelére, mert ott nagy tűz van. A telefonjelentés vétele után dr. Nikelszky Jenő polgármester azon­nal parancsot adott a tűzoltóknak a kivonulásra. A laktanyában épen őrségváltás volt s a hivatásos tűzoltók teljes látszámmal jelen voltak, így a há­rom szabadnapos tűzoltó dr. Dévé­nyi Endre parancsnok vezetésével a rohamautón ki is vonult a tűzhöz. A kivonuló tűzoltók már útköz­ben megállapították, hogy a tűz nem a községben van, hanem azon túl, a községtől körülbelül 4 kilométerre (Makótól 16 km-re­­). A tűz Füredi Antal községi köz­gyári püspökidei tanya 22. szám alatti tanyáján volt, ahová a tűzol­tók 20 perc alatt érkeztek meg. Ekkor már a lelei tűzoltók 2 ko­csifecskendővel, 2 vizsajttal, a ta­nyabeliek pedig 2 kazalfecskendő­vel dolgoztak s munkájuk eredmé­nyeként sikerült a 2 búzaosztagot megmenteni. A makói tűzoltókat a tűznél je­lenlevő Ratkai Dániel főjegyző mind­járt a szomszéd tanyánál lévő tóhoz vezette. A tűzoltók az autón kiszál­lított kismotorosfecskendővel 300 m. távolságból nyomták a vizet s a ha­talmas motorsugár segítségével kö­zel 2 órán át tartó megfeszített munkával sikerült az égő kazlakat teljesen eloltani. A nagy melegben a kazlak szét­bontása rendkívül fárasztó volt. A meglepően nagy számban jelenlévő tanyaszomszédok, érdeklődő falube­liek azonban dicséretreméltóan ki­vették a munkából részüket. A tűz a tanya mellett összerakott szérüskertben fél 12 óra tájban ke­letkezett. A 14 öles szalma­kazalról a tűz hamar átterjedt a közvetlen közelben lévő 2 polyva- és egy szalmakazalra. Innen a tűz a nyári istállóra, majd a csutkakúpokra ter­jedt át. Elégett a tanya és a kert deszkakerítése, nagy csomó össze­rakott akácfahusán, s tönkrementek a tanyát szegélyező akácfák is. A rendkívüli hőség a tanya mögötti kert szöllőállományát is felperzselte. Sok baromfi, 3 kismalac, 2 há­romhónapos süldő lelte a tűzben halálát. Ugyanis a polyva alját szín­nek használták s az állatok a nap melege elől oda menekültek. A tanyán épen csépeltek s a tűz keletkezése előtt percekkel kezdték meg a munkát. A tűz keletkezési okának és az okozott kár megállapításának érde­kében a nyomozást a csendőrség a helyszínen megkezdte. A makói tűzoltók rohamautójának az volt a „tűz“-keresztsége. Öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy mind a rohamautó, mind a benne lévő kismotorosfecskendő kitűnően kiál­­ltotta a próbát. A kismotoros ugyanis közel 32.000 liter vizet nyomott a tűzre. Érdekes, hogy a Püspöktele köz­ség részére egy héttel ezelőtt leszál­lított kocsifecskendőnek is most volt a tűzkeresztsége. A kézifecskendő kitűnőnek bizonyult. A kár nem térül meg. A világháború kitörésére emlékeztek a frontharcosok Az ezeresztendős magyar hősi hagyományok tartották fenn a nemzetet és az országot. A nyári munkaidőhöz és a nagy időbeli távolsághoz szabott szerény, de bensőséges keretek között tartot­ták meg emléktáborozásukat Makón a nagy világháború élő katonái, front­harcosok, vitézekkel és hadirokkan­takkal, valamint az új, sőt legújabb frontharcosokkal karöltve.­­ Tem­plomba vonultak a bajtársak, majd a városháza udvarán gyülekeztek s 11 órakor a leventezenekar hang­jaira megkezdődött a felvonulás az Ipartestülethez. Útközben tisztelet­­adásra felsorakoztak az osztagok a Hősi emlékmű körül : vitéz Cson­gor Árpád a frontharcosok, vitéz Galamb Sándor dr. a vitézek, Kár­páti Béla pedig a hadirokkantak ne­vében koszorút helyeztek a hősi emlékmű talapzatára, melynél jobb­ról és balról frontharcos és rokkant lobogók álltak őrt. A Park Mozi termében gyűlt össze az emléktábor népe. Eljöttek a hadi­özvegyek, árvák, új frontosok, de eljöttek a gazdaifjak és leányok gyö­nyörű egyesületi zászlójuk alatt, a zászlóvivő leányok díszmagyar r­uhá­­ban. Pontosan érkezett dr. szajoli Fejér Miklós főispán, akit az elő­csarnokban dr. Nikelszky Jenő pol­gármester a rendezőség élén üdvö­zölt. A polgármester különben 39 fokos lázban töltött gyötrelmes éj­szaka után (húsmérgezést kapott) még mindig lázasan jelent meg az emléktáborozáson, de a meg­nyitó beszédét nem tudta elmondani, annak felolvasására vitéz Csongor Árpádot kérte meg. A zászlók és a vezetőség a szín­padon foglalt helyet s a leventeze­nekar Donáth Antal bajtárs zene­iskolai igazgató vezényletével elját­szotta a Himnuszt és a Rákóczi in­dulót. Vitéz Csongor Árpád rövid meg­nyitó szavai után köszöntötte az ün­nepélyen megjelent főispánt és a hatóságok, testületek küldöttségeit, majd felolvasta dr. Nikelszky Jenő , frontharcos- és rokkantelnök meg­nyitó beszédét, amely nemes idealiz­musával, irodalmi és szónoki ki­munkáltságával igen alkalmas volt az ünnepély hangulatának elmélyí­tésére. A beszéd elején az elesett hősökről emlékezett meg mélységes kegyelettel és bajtársi szeretettel. A közönség néma kegyelettel, felállva, néma kegyelettel áldozott a hősök emlékének. A megnyitó elhangzása után a Makói Dalárda régi magyar katona­dalokat adott elő. Vitéz Hódi István mondotta el ezután ünnepi beszédét. Beszéde ele­jén visszapillantást vetett a negyed­század előtti eseményekre, majd az elesett hősök emlékét idézte, akik becsületet, dicsőséget szereztek min­denütt a magyar névnek s akiket soha senki sem győzött le, pedig a legtöbbször tízszeres túlerővel szem­ben kellett megállniok a sarat. Hat­százezer ilyen magyar hős nem tért vissza a harcterekről. De ez a fel­áldozott 600.000 fiatal, életerős élet nem avatag temető, hanem útmuta­tás, értünk, élőkért, utánuk jövőkért elszenvedett megváltó váltság. Mire tanítanak az elesett bajtár­sak ? Hogy minden egyes magyarnak egyénileg is vállalnia kell a sorskö­zösségből reá eső részt, bátorsággal, hősi önfeláldozással. Magyar szen­tekké kell avatni gondolatunkban az elesett hősöket s hagyományaikat nemzeti hitvallásként kell megőrizni, továbbadni. Hál’ Istennek a közelmúlt ősz és tavasz megmutatta, hogy az ifjú ma­gyar katonák méltók a hősök szel­leméhez. A magyarság újra megta­lálta régi önmagát, a helyes utat, amely egy szebb, boldogabb jövő felé vezet. Magasztaló szavakkal szólott vitéz Hódi az ifjú frontharcosok ragyogó teljesítményeiről s a frontharcos tá­borba invitálta őket. Összetartásra, bajtársi egyetértésre buzdította a ma­gyarokat, mert most van erre a leg­nagyobb szükség, amidőn nem tud­juk, mely percben fordul ismét tör­ténelembe az idők mutatója. A nagy tetszéssel és lelkesedéssel fogadott ünnepi beszéd után ismét a Makói Dalárda szerepelt. A Nem, Nem, Soha című éneket adta elő, majd Vámosi Nagy Lajos, egy fiatal felvidéki frontos szavalt két gyújtó­­hatásu Gyula-diák verset. A mély átérzés és a nemes, idealista belső tűz szárnyakat adott a költő szavai­nak s felrázta a lelkeket. Ez több szavalásnál, ez mélységes művészi és teljes átélés volt. A Szózat eléneklésével a Makói Dalárda zárta be a bensőséges em­léktábort. Az emlékünnepélyt bajtársi ebéd követte az Ipartestület nyitott folyo­sóján. Itt csupán két felszólalás hangzott el. Az elsőt dr. szajoli Fejér Miklós főispán mondotta a következőképen: A főispán beszéde. — A frontharcosok, vitézek, ha­dirokkantak, árvák és özvegyek a Park mozi 2-án, sze­dán és 3-án, csü­törtökön kivételesen 6 és d óra­kor vígjáték, élték! 1 műsorban 2 remek vígjáték. Magyar film 1TIAGA LESZ A FÉRJEM Zenés vidámság. Irta: Nóti Károly. Zene: Márkus Alfréd. Főszereplők : Jávor Pál, Agai Irén, Caprios Gyula, Kabos, Víz­vár­y Mariska, Kiss Manyi, Mály Gerő Ezen­kívül a nyári szezon legújabb, legvidámabb, Makón meg nem látott fimje A meg nem értett férj. Egy nappal a válás után mit tesz bánatában a férj, örömében az asz­­szony. — Szereposztás ; A meg nem értett férj; Johannes Hel­­mann, Feles­ége; Luise Ulrich, A megértő barátnő: Hil de Hildebrand, A pilóta: Hans Böhnker. FOX HÍRADÓ Bérletszelvények minden előadáson érvényesek. — Ezek az előadások 6 és 9 órakor kezdődnek. Az esti 9 órai elődás kedvező időben a kertben 1939. augusztus 1. Biztosítson tűzkár ellen, kára megtérül!

Next