Makói Ujság, 1941. november (7. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-01 / 250. szám

1941. november 1. MAKÓI UJSAQ Ahol a magyar férfilelkeket edzik gyémántacéllá. Beszélgetés dr. Szű­cs Zoltánnal a keleti frontról, a Szovjet Paradi­csomról , ami akörül látható. Jól esik végre harctérről, bajtársak­ról, derék katonamunkáról beszél­getni egy fiatal, új bajtárssal, aki régi dicsőségünk harcmezeiről épp most jött meg edzett testtel­ és ed­zett lélekkel. Dr. Szűcs Zoltán, a városi gazda­sági hivatal vezetője most ért haza a keleti arcvonalról, hova mint kar­­paszományos kerékpáros honvéd ment ki a magyar-szovjet háború legelején. Meg se látszik rajta a kétezer és egy­néhány kilométeres kerékpározás, a hajszolt, üldöző tempó, az idegtépő gránátesők hatása.­­ Volt időm visszahozni a kerék­párnyeregben leadott kilókat, szinte egy hónap óta jövök hazafelé, pi­henek, nézelődöm, kosztolok. Egyéb­ként ami a kosztolást illeti, hét eb­ben a tekintetben nemcsak hogy nem panaszkodhattunk soha, de egyene­­sen elkényeztettek bennünket. Öreg, világháborús bajtársaktól hallottuk, hogy néha napokig nem láttak kony­hát és ételt. Hát ez ma már nincs. Lehettünk akármilyen „forró bálban", a konyha meleg étellel megtalált ben­­nünket s ha máskép nem ment, hát puttonyokban a hátukon hozták be nekünk a jé,­szes ételt a szakácsok. Az oroszországi utakról csak eny­­nyit mond: — A Kárpátokon túl jók voltak az utak, sőt kitűnőek s ami pedig a legmegdöbbentőbb volt akkor: min­den út mellé már­ kezdték építeni a párhuzamos másodutat, amelyen a Ma­gyarország elleni előnyomulás után­pótlását akarták lebonyolítani. Elkés­tek egy kicsit... A szovjet fegyvernemek közül — úgy látszik — egyedül a tüzérség imponált nekik. — Akár a világháborúban, most se takarékoskodnak a gránáttal. Egyes emberre is ágyúval lőnek, de gyak­ran nem is egy ágyúval, hanem egész üteggel. „Vett szerencséje" több szovjet­­tüzérségi érdeklődésihez. Tíz,­nyolc méterre is csapott be melléje szov­jet gránát. Egy másfal araszos repesz­­darabot el is hozott emlékbe. Úgy gyártották a gránát köpenyét, hogy ezer apró kis szilánkra hasadjon s minden kis szilánknak borotva éle legyen. Dr. Szűcs Zoltánnak a kerékpárját és az úgynevezett „Gyulay-táskáját" vágta cafattá egy ilyen telitalálat, de őt magát — hál Istennek — meg­kímélte. Az ellenséget nem becsüli le, de többre sem, mint amennyit ér. — Harcos öntudat, az értelem fe­gyelme ismeretlen fogalom a szovjet katonáknál. Az elfogottaknál határ­talan fásultságot, közömbösséget és állati szűkkörű gondolkodást figyel­tünk meg. Tisztjeik igen alacsony műveltségűek, a hat elemi legtöbbjük iskolai végzettsége. — A velünk volt világháborús baj­társak borzadva emlegették, hogy most még borzalmasabb a nyomor és elmaradottság Oroszországban, mint mikor ők kergették itt a muszka hadakat. Európai ember nem képes elképzelni sem az állati sorsnak azt a végső nyomorúságát, amiben ezek a szovjetboldogítottak fetrengtek. — Itt van például ez a fekete sár­­göröngy. Ez az ő kenyerük. Nálunk nem tud egy katona olyan éhes lenni, hogy szájába vegye. Szappan, haris­nya, tiszta iág ritka fényűzési cik­kek ott. De helyettem hadd beszél­jen az a pesti gyári munkás, aki a mi századunkban volt s bevallottan szélsőséges szociáldemokrata, majd­nem kommunista elvekkel felszerelve jött velünk, hogy végre meglássa ál­mai netovábbját, a Szovjet Paradi­csomot. Most velünk együtt szerelt le s igy beszélt a bajtársak előtt: — Vágják ki belőlem éles késsel azt a részt is, amelyik kívánja a po­litikát s hozzá az ilyen szociálpoli­tikát ! Családom és a magam szerény boldogulása otthon földi mennyország ahhoz képest, ahogy itt az „elvtár­sak" éltek. Ha választanom kellene a szovjet népbiztosi vagy a hazai munkássors között, azt mondanám, inkább elmegyek pulinak a Horto­­bágyra, mintsem mégegyszer csak lássam is a feneketlen nyomor szov­jet fertőjét. — De higgye el, így volt minden katonánk. Pedig ott nem értünk rá politikai megdolgozásokra, propa­gandára. A legjobb szovjetellenes propaganda volt, amit a szovjet elénk tárt. Szó került a rangra. Hogy most már mint őrmester szerelt le. Őr­mester, három r- relt — Őszintén megmondom szer­kesztő úrnak, mikor Ön és tűzharcos bajtársai hangoztatták a makói vá­rosházán, hogy a férfi igazi férfivá a harctéren edződik és igazi emberré is csak az válik, aki a halál sze­mébe is nézett már nem egyszer s megtanulta az élet és az emberek értékelését, — bántott ez a megálla­pítás. De most ünnepélyesen igazat adok Önöknek. Ott, az Úristen marka szorításában leltünk igazán egymásra és igazabb önmagunkra. Ott vált való­sággá, hogy testvérek vagyunk, mert magyarok vagyunk és katonák, baj­­társak vagyunk. A legszegényebb 3 MAKÓI NÉPBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÉRDEKKÖZÖSSÉGBEN A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANKKAL KÖLCSÖNÖKET FOLYÓSÍT ,,[|Biz',»RV.HivatalBS mERBtj£|||FBiia fiókja. Legmagasabb kamatot térit ooo föld, ház. és áru fedezete mellett. ooo _______________ HI___________________ b­etétek wt^n *s azokat Minden felmondás nélkül azonnal kifizeti, föld, ház­ és áru fedezete mellett. Hölgyeim! Ismét érkeztek remekbe sikerült női mod­ellkalapok. Barett-sapkák, turbánok és bakfiskalapok, melyekből szolid, olcsó sza­bott árakon vásárolhatnak. Alakításokat nagyon szépen kidolgozva, gyorsan és olcsón készítek! ]Gyenek tatóin i­olgom, meglátják érdemes esz! P. Huszár Mici női kalapszalonja Petőfi­ utca 6. szám. (A városháza felől, a posta utcáján végig sétálnak a höl­gyek és onnan fél perc alatt elérik szalonomat.) 2565 munkásgyerek is megérezte ott min­den lelki felvilágosítás és propaganda nélkül, hogy mi magyarok nagyon egymásra vagyunk utalva ebben a kietlen világban s nagyon kell sze­retnünk egymást, nagyon össze kell tartanunk. — Bizony mondom, jó, kemény iskola a harctér. Valóságos szociális egyetem, ahonnan megjobbulva, meg­­edzve kerül ki a lélek és az értelem. (Gyenge Miklós.) Kiadó egy utca­­bútorozott szoba szemiaira gr. Appolyi Albert u. 29. sz. alatt 2101 ÚJSÁG KÉZBESZTŐT és árusítót fel­veszek. Nemes hirlapiroda. 2399 Egy alig használt fekete csikóbunda jutányos áron, sürgősen eladó. Dessewffy­­tér 19 2467 MMMMMMMMMMMMfflAMlKMMMMMflMMMMMMMflMMfflMM­M 1892. július havában látogatott el elsőidben Kneipp Magyarországra. Napilapjaink bőven foglalkoztak annak idején látogatásával s el­ismerőleg nyilatkoztak kiváló tevékenységéről. KOMOLY, JÓSÁGTÓL SUGÁRZÓ s­o­­r tekintetét ismerte már akkor az egész világ. Ilyen volt tehát az a világhírű férfi, aki 1892. július 26-án első ízben keresett fel bennünket, hogy az élőszó meggyőző erejével nyerjen meg sokakat az akkori még ismeretlen, új elgondolásnak, a természetes és észszerű életmód eszméjének. Ez volt tehát az a kiváló ember, aki úttörő munkát vég­zett és valósággal küldetést teljesített, ő a mi Kneippünk. Nálunk is sok követőre talált, sok rajongót tudott szerezni. Talán ez a magyarázata annak, hogy ma — közel fél évszázad után — annyi sokezer konyhában mindenütt megtalálhatjuk az ő képét. Mert megtaláljuk minden gondos háziasszonynál, aki a kiváló és pompás Kneipp malátak­ávé­­t használja. Hiszen minden csomagon rajta van — iránta való tiszteletből — a nagy emberbarát arcképe és aláírása,­ mint tartalma kiválóságának biztosítéka. Erre gondoljunk, mikor isszuk a Kneipp malátakávét, azt a malátakávét melyet maga Kneipp adott nekü­nk.

Next