Makói Ujság, 1941. december (7. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-02 / 275. szám

1941! december 2!) Szociális program. Az ország közellátásának nagy és komoly problémáját ismertette tárcájának költségvetési tárgyalása során Győrffy- Bengyel Sándor közellátási miniszter, aki valóban nagyszabású bejelentéseket tett. A közellátási miniszter intézkedései, megállapításai mind azt mutatják, hogy a kormányzati politikát a legteljesebb szociális szellem hatja át, amikor arra igyekszik, hogy az igazságosság jegyében biztosítsa mindenki számára egyenlő mértékben a legfontosabb közszükségleti cikkeket. A miniszter hangoztatta, hogy a közellátás terén katonás fegyelemre van szükség. Ez a fegyelem mindenkitől áldozatot kíván, de ha mindenki meghozza a maga áldozatát, akkor az ország ellátása zavartalanul biztosítva van. Mindenekelőtt megállapította, hogy kellő beosztás mellett a gabonatermés elegendő az egész lakosság ellátására. A felajánlási rendszer sajnos, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket s ezért elrendelte a gabonaneműekben fellelhető feleslegek számbavételét. Ugyanekkor a gazdaságok teljes állatállományát és a gazdaság nélküli sertéstartók sertésállományát, valamint a zsír és szalonnakészleteket szintén számbavette. Az ellátás egyenletesebbé tétele érdekében rendszeresítik a kenyérváltójegyet s ennek révén is tekintélyes megtakarítás érhető el. Megváltozik a kiőrlési arány, hogy jobb kenyérlisztet és több, de jobb korpát kapjunk. A kenyérliszt és korpa ára változatlan marad, az elkerülhetetlen áremelkedés a nulláslisztet és a darát fogja terhelni. Bevezetik az egységes jegyrendszert a kenyérlisztes sütőipari termékek arányos elosztása érdekében és felülvizsgálják a tésztagyárak forgalmát. A tejellátás javítására fogják felhasználni a rendelkezésre álló seorpamennyiséget, a burgonyaszükséglet fedezését pedig máris biztosítja az elrendelt igénybevétel. Bevezeti a miniszter a hentesáru készítésének szigorú korlátozását, hogy a termelt fehéráru elsősorban a széles néprétegek élelmezését mozdítsa elő, ne pedig a gazdagok túlzott igényeit szolgálja a luxuscikkekkel. Rögzíteni fogja egyébként heti 16 dekában a zsírfejadagot is. A népruházati akció megszervezését nagy megnyugvással fogadja az egész közvélemény. Tízmillió méter pamutszövést, háromszázezer méter kartont és fésűszövetet, többszázezer darab kötszövöttárut osztat szét a Hangya utján igen olcsó áron s a továbbiakban megalakítja a Textilközpontot. A cipőellátás terén is igen nagy könnyebbségeket jelentet be. Javított bakancsot, tíz pengőért, új munkásbakancsot 29 pengőért hoznak forgalomba. Megindult a használt cipő gyűjtése s a törvényhatóságok összesen 300 ezer lábbelit kapnak szétosztásra. Gondoskodás történt arról, hogy meginduljon a fatalpú bakancs, utászcsizma és fatalpú papucs tömeges ---------------------------■---------------gyártása. A lábbeli ellátás kérdéseit egységes szerv, a Lábbeli Központ intézi. Az olcsó népruházati akció egyébként 30 millió pengőt reprezentál és méter számban sokszorosan felülmúlja mindazt, amit eddig e téren hazánkban végrehajtottak. Győrffy Lengyel Sándor szólt még ezeken kívül az árszabályozás és az árellenőrzés kérdéseiről s hangsúlyozta, hogy megvalósul a mező-gazdasági és ipari árak egymáshoz való észszerű viszonya. Minden erővel tartani fogja az árszimet, hogy véget vessen az árspekulációnak. Határozottság, szociális szellem és hozzáértés jellemzi a közellátási miniszter nagy beszédét, amelyet megnyugvással és helyesléssel fogad az ország. --------------------------------------------------------------------------------------------- MAKÓI ÚJLÁC Széchenyi küldetése. — Kelemen Ferenc. — II. Úgy hiszem, nem lesz haszontalan, ha Széchenyi gazdasági, művelődési és erkölcsi kívánalmait mai viszonyaink szempontjából is mérlegre tesszük. Hogyan? Hát lehet valaki egy évszázad múltán is modern ?" Nem lehetetlen ez? Hiszen a modernség a szakadatlan változást, a folyton születő újat és korszerűt jelenti! ? Ezek ellenére azt kell mondanom, hogy Széchenyi István ma is a legmodernebb nemzetpolitikusunk ! Ő a nemzeti felemelkedés első lépését a tömegek életvonalának javításában látta és azért akarta kiemelni a jobbágyi népet abból a félállati sorsból, melyben feledzett. Jól tudta, hogy akinek nincs meg a minimális életlehetősége, abban nem lehet érdeklődést kelteni sem szellem, sem lelki dolgok iránt. Nem égető kérdése-e ez, mai életünknek is? Milyen körülmények közt teng ma is az az 5 milliónyi magyar zsellértömeg, amelynek a nemzeti jövedelemből — a statisztikusok állítása szerint — fejenként és naponként 30 fillér jut ? Látjuk-e ezeket a templomban, hazafias megmozdulásainkon? Számíthatunk-e reájuk feltétlenül a mostani sorsdöntő időben, ha esetleg már holnap az utolsó csepp vérünket is kockára kell tenünk nemzeti fennmaradásunk váltságaképpen ? Ebben a vonatkozásban a karitatív segítség nem ér semmit. Itt gyökeres intézkedésre van szükség, mely az elesett magyarokat saját lábukra állítja és a boldogulás útjára segíti. Nyilván a közel száz éve porladó Széchenyi szelleméből mentett kormányzatunk is, mikor az erőteljesebb telepítés-politika és a közjóléti szövetkezés megteremtésével és támogatásával kezdeményező lépéseket tett. A népműveltség és közegészségügyi haladás — a nyolc osztályos népiskola és a szép egészségházak ellenére — csak abban az esetben mutathat emelkedő vonalat, ha a magyar zsellérnép gazdasági megerősödésre támaszkodhat. Ezek a szavak a cenki sírboltból hallatszanak és mégis mennyire modernek! Úgyszintén korszerűek Széchenyi erkölcsi kívánalmai is a nemzetté válás vonalán. Van-e nálunk élő nemzeti közösségérzet? Fogjuk-e egymás kezét, hónuk alá nyúlunk-e erőtlen, tántorgó testvéreinket ? Gondoljunk csak a magyar társadalom szélső rétegeire, van-e csak egy vékonyka szál is, ami ezeket összeköti ? Nem igen ... Enélkül pedig ma sem lehet szó komoly erőkifejtésről. Hogyan állunk a Széchenyi kívánta nemzeti tudatossággal ? Hányszor tapasztaljuk, hogy közéleti férfiak meggondolatlanul nyilatkoznak és cselekszenek a nemzeti közösség óriási kárára!? Vagy hányan vannak kisebbnagyobbak között, akiket konjunkturális napjainkban elkap pl. a hirtelen gazdagodási vágy ördöge és a közösség erejét emésztő harácsolási ösztönüket szégyenkezés nélkül kielégítik? A nemzetért való felelősségérzete sem tölti el úgy ma a magyar lelkeket, ahogyan Széchenyi kívánta. Vállalt kötelességét eszerint mindenkinek — álljon bár alanyony, vagy magas polcon — utolsó leheletéig, a legélénkebb felelősség mellett kellene teljesítenie. Sajnos sokan vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy sorsdöntő küzdelmek sodrában álló nemzetünket hozzánemértés, hanyagság, kicsinyes önzés, vagy egyéb felelőtlenség, következtében gyengítik. Széchenyi felelősséget cél Az északi arcvonalon. Finn lövész géppisztollyal Kelet-Karélia egyik erdei állásaiban.