Makói Ujság, 1942. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

4 ki a textíliákat. Hála Istennek, az országban annyi csalán van, hogy ezt nem kell dekázni, jegyre adagol­ni. A belőle nyert kotonin képezi­ te­hát a jövő textíliájának legfontosabb alapanyagát. A jövőben az elhasznált katonaru­hákat is­­felhasználjuk, mert ezek összezúzva, alapanyagát fogják ké­pezni annak a hulladékanyagnak, mely textilgyártási rendszerünkben olyan fontos szerepet játszik. A standardizálás jelentősége különö­sen akkor fog kidomborodni, ha­ március végével­ megjelennek a pia­con az áruk. A legolcsóbb gyapjú­szövet ára 10 P lesz, a legdrágábbé 14 pengő. A lábbeliellátás. Legutóbbi tájékoztatás alkalmával azt mondottam, hogy a textil és a­­ bérhelyzeten állunk vagy bukunk. A textilhelyeztet röviden ismertettem. A Lábbeli Központtal kereken 5 mil­lió 200.000 pár cipőt gyártunk ki egy évben. Ebből a mennyiségből 4,200.000 pár teljesen bőrből és bőr­­talppal készül, 750.000 pár műtalp­­ból, a többi pedig mozaiktalp fel­­használásával. Ezen felül 6,200.000 pár cipőt lehet fejeltetni, javítani fel­­talpalással. Ez kereken 11,400.000 párt tesz ki. Még nem az a szám, amelynek elérésére törekszem, de sajnos, nincs több bor. Az első hó­napra előirányzott mennyiség már készen van s rövidesen kiosztásra kerül. Minden erőmmel azon leszek, hogy teljes tervszerűséggel legyárt­suk minden hónapban a megfelelő mennyiséget. Arra törekszem azon­ban, hogy a cipőhelyetten facipő gyártásával és széles körben való el­terjesztésével segítsek. Berendezzük a facipők tömeges gyártását és gon­doskodunk arról, hogy a fogyasztók a fapapucshoz is igen olcsó áron, 3,80 pengőért jussanak hozzá. Min­den erőmmel arra törekszem, hogy ezt a facipőt elterjesszem, divatba­­hozzam és megszerettessem. A to­vábbiakban a tervem az, hogy a fa­cipő előállításával foglalkozó kisem­bereket és kisüzemeket anyagilag megsegítsem, mert a termelést heten­ként 5000 párra kívánom felfokozni. Őszintén megmondhatom, hogy a műtalpú cipők a gyakorlatban nem váltak be, mert ellenük tartósság és a kivitel szempontjából igen sok pa­nasz érkezett. Ezen a téren tűrhetet­len állapotok voltak. Lehetetlenség, hogy valaki műtalpú cipőt vegyen sí csücskét, keze hozzáért a hideg kis testhez, megborzadt: — Hiszen a gyermek halott! Nagy Istvánná szembenézett a katonával: — Igen, az én gyermekem. Ma reggel halt meg. Halott gyermekre nincs szüksége Szerbiának. Magam­mal viszem. Magyar földben teme­tem el. És keblére szorította a gyermeket. A katona káromkodott, aztán je­lentette a tisztnek: — Egy asszony a halott gyerme­két viszi. . . A tiszt dühös volt, majd paran­csot adott és Nagy Istvánné karjai­ból kitépték a gyermeket. Éjszaka volt. A hold fényesen iz­­zott az égen­­... A kiutasítottakat szállító vonat indulásra készen füstölt. Negyedóra múlva indul. * A teherkocsik mellett sötét árnyék suhant. Lopva ment, mint a bujkáló macska. Az őv hetykén lépegetett a vonat mentén. Az árnyék az utolsó kocsinál tar­tott, lehajolt, gyorsan átment a sí­neken, felállt és futott a vasúti rak­­tárhoz, ahova a halott gyermeket tették.­­ Nagy Istvánné volt. Besuhant a raktárba és ellopta halott gyermekét. Haja az arcába csapott, szemei zavaroska voltak s az ujjai görcsö­sen összeszorultak. Keblére szorította a gyermeket és a vonat felé rohant... * Az öv megáll. A holdfényben jól látszik a futó asszony­... Valamit írisz ... Valamit lopott. Az ör lekapja válláról a puskát és a futó után kiált: — Sztáj! Állj! Nagy Istvánné nem hall, csak az induló vonatot nézi és rohan, rohan. Az ör céloz s meghúzza a ravaszt: — Bumm! — dörren a puska. Nagy Istvánné kezéből kiesik a halott gyermek, aztán maga is hosz­­szan elnyúlik a sínek mellett. Nagy István felordít, aztán leug­rik az induló vonatról. Véreső permetez a kerekekre .­­.. Az árván maradt kislány keser­vesen sirdogál a zörgő marhaszállí­­tókocsiban és felzokog benne a sze­retet: — Anyám!... Anyám! A szolgálatvezető tiszt lát min­dent, mosolyogva nyakalja a rabolt pálinkát és elégedetten szól: — Lassan kint kisöpörjük a bitan­gokat... MAKÓI ÚJSÁG azt alig kétnapi viselet után eldobja, mert a cipő talpa teljesen tönkre­ment. Ezen az állapotán sürgősen­ változtatni kell, mert nem lehet meg­engedni azt, hogy a műtalpú lábbe­likkel a vásárlókat károsodás érje, amikor a vásárlók nagy része sze­gény ember. A miniszter tájékoztatása végén, közölte, hogy rövidesen sor kerül a szappankérdés rendezésére is. A kék plakátok. A hét elején az ország egész te­rületén újabb hatósági árjegyzéket függesztenek ki. A közellátási mi­niszter intézkedésére e kékszínű pla­kátokon mintegy száz olyan iparcikk legmagasabb árát tüntetik fel, ame­lyek főként a mezőgazdasági lakos­ság számára nélkülözhetetlenek. A magyar árpolitika voltaképpen 1939. augusztus 26 án kezdte meg az árak irányítását, bizonyos árrög­­zítéssel. Az első árrögzítés nem kö­tötte meg teljesen az árakat, mert káros lett volna az egész közgazda­sági életre a tökéletes megmerevítés. A cél elsősorban az volt, hogy a háborús pánik árdrágító hatását visz­­szaszorítsa, másrészt pedig az, hogy kiinduló alap legyen az áralakulá­sok irányítására. Ekkor kezdődött meg a magyar irányított árrendszer kiépítése, amelynek igen nehéz fel­adatai voltak, mert hiszen figyelembe kellett venni az egyéni, helyi és mi­nőségi különbözőségeket. Az árukat és árakat e szempontok szerint cso­portosítani kellett s a gazdasági élet elkerülhetetlen nyomása alatt a rög­zített egyéni árakhoz úgynevezett fel­árakat kellett engedélyezni. Rozvaczy Lajos közellátásügyi mi­nisztériumi államtitkár a mezőgaz­dasági termelés folytatásához szük­séges eszközök ármegállapításáról szólva hangsúlyozta, hogy az első időben hozott árrögzítő jogszabályok tulajdonképen csak elvi jelentősé­gűek voltak. Az árszabályozó rende­ Szemüvegeket orvosi rendelésre azonnal készít Márkás üvegek és keretek : a ja­mji ja jugi Zelm, Busch, stb. OflWAIf TI Korom* épület. 202 vizsgázott lawzerenzioester­­ leteket bonyolultságuk miatt jófor­mán csak a szakemberek értették meg, mert minden rendelet java­részt árkiszámítási képletek, köny­veléstechnikai rendelkezések, kalku­lációs sémák sorozata volt. Mégis ez intézkedésekkel sikerült megaka­dályozni a háborús viszonyok kö­zött is a nagyobb áremelkedéseket, a veszedelmes drágulást. Emlékeze­tes még, hogy a múlt év őszén a legmagasabb árak kiplakátk­ozásával fékezték meg a drágulást. Valameny­­nyi piacon minden élelmiszerárusító üzletben külön plakátokat függesz­tettek ki, mintegy száz közszükség-­­­leti cikk legmagasabb árának fel­tüntetésével. E plakátoknak köszön­hetően, valamint a közönség fegyel­mezettségének és a magyar keres­kedelem becsületességének segítsé­gével sikerült hatályosan ellenőrizni az árakat, üldözni a jogtalan és lelkisme­retien árdrágítást. A közellátási miniszter harca a drágaság ellen folyamatos munka, amely most újabb fejezetéhez érke­zik. Az árplakátrendszer sikere in­dokolttá teszi e rendszer további ki­építését. Ezúttal elsősorban azoknak az iparcikkeknek árrögzítéséről van szó, amelyek a mezőgazdasági né­pesség számára nélkülözhetetlenek. Amint az államtitkár jelezte, körren­delet ment a közigazgatás vala­mennyi szervéhez arról, intézkedve, hogy az ország egész területén újabb hatósági árjegyzéket kell ki­függeszteni. Az új árjegyzék száz cikke között szerepel a csizma és javításának ára, típuscipők, mezőgazdasági szer­számok, műtrágyák, növényvédő szerek, különféle vaseszközök és zománcedények, stb. Egyelőre 100 ezer plakát kerül kifüggesztésre, de az árhivatal máris gondoskodott to­vábbi plakátok kibocsátásáról. Bizonyos, hogy mezőgazdasági lakosságunk megnyugvással fogadja a kékszínű plakátokat, amelyeknek segítségével maga ellenőrizheti a megállapított árak becsületes betar­tását. flNGORi) GYAPJÚT 110 pengőm kte mSyEbTM készpénzért vásárol vagy AfPClarA1 angórafonalra „Angóratex" ijgSSrtí? Budapest, IX. Pápay István­ utca 12. sz. Gépk­szemtl fonódét. 931 HÁZHELYTELEK ELADÓ. Hold­utca 26. számú ház Liget­ utcára menő telke. Értekezni ugyanott a tulajdonossal. 897. 1942 március 1. Dina bácsi kétségbeesetten nézte a Korona sar­kán az esőt és az olvadást. — Ha nem félnék, hogy menten kicsordul, kiönt a vízözön, hát min­­gyán köpnék eggyel elkeseredésembe ebbe az egész randa időjárásba. Fönt víz, lent víz, közbe köd, meg if­­luenca ! Ha nem véna itt ez a két hóember, hát öngyilkossági szándék­ból meginnék eggy vödör hóleves esőt. — Mit ábrázol ez a két nyalka hószobor ? — A zéggyik a Görcsillt, a másik a Hasztalint. — Szóval Churchillt és Sztálint. — Vót rajtuk eggy tábla is, aszon­­gyahogy: Gyün a tavasz, végünk van ! — Hogy közlekedik kend Hon­­védba s vissza ? — Föltanátam a szánoplánt. — Hydroplánról, monoplánról, bip­­lánról hallottam, de szánoplánról még nem. — Azér nem, mer eztel én taná­­tam föl. Szántalpas sütőleknő ez. Ahun még marad­ék kis hó, ott szán­nak lehet használni, ahun még viz van, csónaknak. — De ki húzza? — Magad uram, ha szolgád nincs? De még jobb tolni, mint a csónakot, tiddd. A Csamangó szomszéd háza mán pont úgy járt, mint a maga a minapi disznótorba: elázott, oszt le­­fekütt az árok szélére, meg a kalap­ját is fére csapta. — Sok baj lesz a vízzel, ebben fő a feje most mindenkinek. — A tüzótókat is sűrűn hijják most vizótáshon. De eggyet mégis rajtakaptak. — Tűzoltáson ? — Casfélén. Éccaka váratlanul ta­­nátak haza gyürni a Sikari urék, oszt hát a szobalánnál nem ott ta­­nálják a tüzólót ? ! Aszongya a nacs­­oságos ur, maga mit keres itt ? Aszongya a tüzóló, ék kis háztűz, nézőbe gyűltem. Azt hiszem, a do­lognak végzetes következménye lessz ! — Na mi? — Hát házasság ... — Mit szól a MÁK—Levente vi­tához? — Én csak annyit­­ok, hogy az összes makai sportos kislányok til­takozni készülnek az ellen, hogy a makai sportéletet MAK-talanítcsák. Meg kell asztal is tartani. Nem táp­lál az olyan alantas gondolatokat, hogy a leventéket ne engeggye be a pályára. Mijen pájára mönnyön a makaji ifjúság, ha már MÁK-pályára se möhet? Minnyájan nem mehet­­nek el eggyesületi vezetőknek. Asz­­tán, hogyha soká irtoga­tják a ma­kaji eggyesületeket, hát a végénn teljes ressz az eggyesületlenség. — Rend nagy sportbarát, látom. — Hát van annál szebb passzió, tekintetes úr, mint a sport? Az em­­ber lémén arra a pájára. A mér­­kődzés elejinn bevesz vagy öt hosz­­szúlépést, hogy ne fázzon, aztán el­nézi, hogy rugdosik az úszónadrá­­gos fiúk a bort a latyakba, meg hogy rúgják ki egymás zápfogát. Néha a mentők visznek el éggy­ éggy nyarajást. Asztán ha kezd az ember fázni, hát léken éggy-két iskolán­­kivüli népművelést éggy éggy nasz­­szájának. A végvin asztán, ha nye­rünk, örömünkbe, ha vesztünk, bá­natunkba leisszuk egymást a sárga fenékig. Csak azokat sajnállom, akki­­ket bűnre csábít a sport. — Miféle bűnre? — Hát a tribünre, mer azoknak­­ többe kerül.

Next