Makói Ujság, 1942. április (8. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-03 / 76. szám
« Hirdetmény. Pitvaros község telekkönyvi betéteinek szerkesztésére kirendelt bizottság közhírré teszi, hogy az 1886 :XXIX., 1889 :XXXVIII., és az 1891 :XVI. törvénycikkben előirt helyszíni eljárás végett és pedig egyelőre csupán az azonosító 1942. május 1. napján, az azonosítás befejezte után pedig a bizottság a községben megjelenik. Ennélfogva felszólíttatnak i. mindazok, akik a tvkönyvben előforduló bejegyzésre nézve indokolt előterjesztést kívánnak tenni, hogy a bizottság előtt a kitűzött határnapon megkezdendő eljárás alatt jelenjenek meg és előterjesztéseiket igazoló okirataikat mutassák fel, mindazok, akik valamely ingatlanhoz tulajdonjogot tartanak, hogy a tulajdonjog tavi bekebelezését a kitűzött határidőig a telekkönyvi hatósághoz intézendő szabályszerű beadvány útján kieszközöljék, vagy a telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okiratok alapján a telekkönyvi bejegyzés iránti kérelmeik előterjesztése végett a bizottság előtt jelenjenek meg, ha pedig a telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirataik nincsenek az átírásra az 1886. évi XXIX. t.-c. 15—18. és az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 5., 6., 7. és 9. §-ai értelmében szükséges adatokat megszerezni iparkodjanak és azokkal igényeiket a kiküldött bizottság előtt igazolják, vagy oda hassanak, hogy az átruházó telekkönyvi tulajdonos az átruházás létrejöttét a bizottság előtt szóval elismerje és a tulajdonjog bekebelezésére engedélyét nyilvánítsa, mert különben jogaikat ezúton nem érvényesíthetik és a bélyeg- és illetékelengedés kedvezményétől is elesnek; 3. azok, akiknek javára tényleg már megszűnt követelésre vonatkozó zálogjog, vagy megszűnt egyéb jog van nyilván könyvileg bejegyezve, úgyszintén az ilyen bejegyzésekkel terhelt ingatlanok tulajdonosai, hogy a bejegyzett jognak törlését kérelmezzék, illetve, hogy törlési engedély nyilvánítása végett a kiküldött bizottság előtt megjelenjenek, mert ellen esetben a bélyegmentesség kedvezményétől elesnek. Makó, 1942 március 30-án. Gyürke Dániel, betészerkesztő, Dr. Major Károly betétszerkesztő, 1659 kir. járásbiró. Eladó a Buza utca 16. számú ház, mely gazdálkodónak igen alkalmas, köves udvarral és nagy portával. Értekezni lehet Takács Illéssel, Dobó-utca 7. sz. alatt. 1623 Kiadó 2 köblös vízmentes föld hagyma alá a földeáki falurétben. Értekezni lehet Makó, Toldi u. 61. ________ 1632 Eladó 1 fias kecske, 1 használt gyermek sportkocsi és 1 gyermek rácsoságy. Szent Gellért-utca 23 sz. alatt. 1553 Kugliállitgató fiút és mosónőt felvesz az Ipartestület vendéglőse. ___________________________1614 IAZHELYTELEK ELADÓ. Holdutca 26. számú ház Liget utcára menő telke. Értekezni ugyanott a tulajdonossal. 897 Eladó egy jókarban levő teljes hálószobabútor. Megtekinthető a déli órákban, gróf Apponyi Albert utca 32. szám alatt. 1643 Eladó jókarban levő varrógép, egy gyermekketrec (járóka) és egy kisebb konyhaszekrény, jutányos árért. Eötvös-u. 23. szám. 1560 Kiadó üzlethelyiség, átalakítva. Iritz Miksánál, Megyeház-u. 1. 1608 Fiatal házaspár gondviselőnek elmenne. Cím: Fülemüle u. 19. 1619 haragos redők. — Bár adja Isten, hogy ez az utolsó magunk megtagadásával a haza sorsa emelkedjék s a tanácsban összeülhetvén, minden rendbe jöjjön. Gondolom, végeztünk? Akik rangjukban megbolygattattanak, székükbe nagyjából evvel most visszakerültek... és pedig igaz böcsülettel viseltetvén mondom, cardinálságod képében egyháznak, országnak, hogy kész vagyok az összes kedvetlenségeket örökre feledni s imet szóban forgott uraimékkal együtt munkálkodnom. Még ma tanácsba vonom őnagyságaikat. — Te? kérdezte erre tartós, különös csend után, vontatottan Dömötör s tekintete tétován siklott el feljebb tűnődve, tán a levegőbe. — Te? — kérdezte halkan ismét. — S hát ki? — emelte fejét figyelőleg Miklós. — Mert nem erre számított. Valamit.. . mintha neszett volna abban a hangban! Hangban, igen, a prímás különös csendjében, vontatott kérdésében, réveteg arcában és most már egyszerre: mindenben. — Dömötör csakugyan felé is fodult, szemközt, mint a férfi. — Utolsónak vélted lenni az áldozatot .. . — Mi tagadás. — Hát hamis illúzióba estél. Folytathatom? — Gyávák uram, nem vagyunk, hogy a kezdeti útról visszaforduljunk, ha egyszer kardinálságodnak még mindig közlendői vannak. Eminenciád saját szavai!... — dűlt hátra a nádor a székben —, mert érezte ebből a bevezetésből, hogy itt valami készül... Valami, amit nem árt jól megtámaszkodva bevárni. És helyesen hitte. A primás-kancellár kezére tette a kezét, majd szelíd, alig hallható hangon így szólt: — Uram! Nádor uram! Szerelmes felünk! Az nagyságod méltóságos személye . .. kedvetlenségben van a legtöbb hazafiak előtt. Mitsem szabad szépítenem ... Ez meg a mi Istentől lett bátorságunk ... Ország fölött hatalmaskodó, jogait erőtelemtő, amolyan balkezes királyfélét gyanít benned a főrendű nemzet... És hiszen Te jól ismered a fajod, hogy ők az ilyet nem szeretik s nem kívánják. Hát ha egész nyugalmat akarsz a respublikának, akkor... Egy perc hosszáig úgy érezte Miklós e szavak alatt, hogy most valami pontosan még megnevezhetetlen, de halálos dolog történik vele. Örvény tárul elé. Valami elsuhant a füle mellett. Enyészetes szélfúvás, vagy a meredélyről szakadékba zuhanók végzet-fuvallata. Egy újabb érintés azonban az aggastyán hűvös kezétől és már megint rendben volt: férfi és kemény. — Értem — mondta szárazon és rekedten..— Hogy a nádori székből kiszálljak. Ez? — No, ez! — élénkült meg a bíboros. — Hát ez, ez, atyámfia, mostan eltaláltad! — erősitgette végtelen megkönnyebbüléssel.— S nemde nem megértesz, ingyen sem gondolván, hogy én ezeket ország hasznán kívül... De tovább igazán nem engedhette folytathatni Miklós. Büszkeségének medre csordult. Kiegyenesítette hatalmas termetét, álmatlan szemeinek kék árnyékai közül mélyen viszonozta Dömötör pillantását és szilárd hangon igy szólt: — Atyaságod leplet vont el a tekintetünk elől és én az eminenciátok őszinte atyafiságát igen köszönöm. Nem, uram! Egy minutomig sem maradjon Uram bizonytalanságban ! Ám csakugyan nem a mi dolgunk többé a haza elöljáróival tanácskozásokat folytatnunk, hanem tisztségünkben még ebben az órában visszabocsájtván a nemzetnek, gyülekezések s más effélék tartásának joga mai naptól már az uj nádort illeti ... kire nézve kardinálságod eleddig biztosan kész elmét alkotott. Nevezze nevén azon valakit, hogy őnagyságával tartozás nélkül szembe légyek, neki hivatalomat és kurrens dolgainkat, az előbbi ígéreteim véghezvitelével átadhassam s ezentúl csak, mint bármely legkisebb országlakos, szolgálhassam az édes magyar vért. — Öreg Szécsi Miklósra gondoltunk — válaszolt sürgősen Dömötör, most azonban félrejárt a tekintete s közben erősen tuszkolt lefelé valamit, ami mintha a torkára ment volna. Tapasztalt eszével teljesen felmérte a nádor áldozatát és szive legmélyéből sajnálta a megtöretett ikőszáli sast, aki itt, előtte kezd csodaívelésü pályáján lefele hanyatlani... s milyen büszkén, nemesen, mily hallatlan úri módon! Sokkal nagyobb vonzalmat érzett iránta bukásában, mint amikor fent, a hatalom delelőjén ragyogott. — Lelkében megrendülten a jobbjáért nyúlt. — Kezedet, barátom! De a te kelyhed még mindig ki nem ürült! — ingatta közben megszomorodott, fejét. — Az horvát bánságba, fiam ember kelletik! Erős... Vedd át ennek a résznek igazgatását, úgy, mint csak puszta királyi tanácsos. Mert nem lenne célravezető: gödröt egy másik árokvájásból betömni, ország egyik pártját a sík felingerelésével lecsillapítanunk. Hiszen neked is van pártod! És ez így akkor nem küzölhetne sértést, ha egy új hivatalt lát elvállalnod... bár én tisztán érzem, hogy mennyivel alacsonyabb legyen az átcserélendő új méltóság! Hiszen magyarázatot azért lelhetünk, ha éppen keresünk... A Délvidék állapota elég forró. Most felvetette fehér pilláit. — Hát belemégy? A szivek igy majd ... és csakis igy, lecsöndesednek s megcsittolhatnak. — Ha szem elől is, mentői meszszebb tudhatnak! Igen — bólintott Miklós, mert emberi gyarlóságában és fájdalmában ennyit legalább nem bírt visszafojtani. — Hejjaj, uram! Iszontató, irtóztató rosszul szolgálhattam én ez hazát! — Csak a felséges Házat túl igen ... trónnak szerfölött kedvezésben. Őszinte férfiszavunk "volt, haragra ne vedd. Igyekezve búcsúztak és Garai az ajtó irányába indult. Szemének látóteréből onnan látta, hogy félig a háta mögül a bíboros áldást vett Temetnek .. . Ezt érezte. És ballagott, mint saját eltakarításának első zászlóvivője. Immáron kész, lejárt... Immáron össztört, elmúlt! Consummatum est — conclamatum est. A rossz országlatokért valakinek fizetnie kell. MIKÖI UJJSÁG FIGYELEM! A legdivatosabb tavaszi és nyári valódi bőr retikülök, útitáskák, utazóböröndök minden minőségben, nagy választékban kaphatók IFJ. SZALÁRDI ISTVÁNNÉ sport- és bőrdíszműáru üzletében, Széchenyi tér 20. szám, (Belvárosi Takarékpénztár épületében.) 137 Kör REGENY_________ Küzdelem a boldogságért. Irta: Katolnay László. — Most legalább tudom, hogy hol van Elemér, — mondta. — Áldom a véletlent, mely ide vezérelt engem eme rettenetes ház közelébe. Most tehát egy percig sem fogok tovább késni. Elemért meg kell menteni minden áron. Rögtön megfordult és sietve elmenekült a ház közeléből. Csakhamar elérte a szélső házakat. A véletlen úgy hozta magával, hogy egy üres bérkocsira bukkant. Abba beült és meghagyta a kocsisnak, hogy a lehető leggyorsabban vigye őt a Bristol-fogadóba. Borravaló lesz bőven, csak jól hajtson. A kocsis elindult és jó óra múlva megadott egy diszes épület előtt. A kocsis leugrott a bakról és felnyitotta a kocsi üvegajtaját — itt vagyok miss, — mondta. — Jól hajtottam. Két mérföldet tettem meg egy óra alatt. Rózsika egy aranyat nyomott a kezébe és besietett az előkelő szállóba, ahol az üzletvezető, kit titkárnak neveznek, nyomban eléje jött. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte udvariasan. — Rédei Irma kisasszonnyal nyal óhajtanék beszélni — felelte Rózsika észrevehető felindulással. A titkár felütött egy vaskos könyvet és abban lapozgatott egy darabig, a bemondott nevet keresve. Végre megcsóválta fejét és igy szólt: __— ilyen nevű hölgy nem tartózkodik aszállóban és nem is tartózkodott. Kegyed nyilvánvaló tévedésben van, midőn őt keresi. — A tévedés alighanem az ön részéről forog fenn — vetette ellen Rózsika. — A nevezett hölgynek okvetlenül itt kell laknia. Olyan határozottan mondta ezt, hogy a titkár újra elkezdett lapozni a könyvben. Végre is betette a könyvet és egész határozottan kijelentette, hogy ilyen nevű hölgy a Bristol-szállodában nincs és nem is volt. Rózsika le volt sújtva eme hir hallatára. Biztosra vette, hogy Rédey Irmát, akihez Elemér a levél megtalálóját utasította, kétségtelenül itt találja és vele vállvetve fog Elemér kiszabadításán munkálkodni. És most azt kell hallania, hogy Rédey Irmát itt nem is ismerik. (Folytatjuk.) 1942 április 3.