Makói Ujság, 1942. június (8. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-02 / 123. szám

1942 június 2. MAKÓI ÚJSÁG A makói mezőgazdaság és állattenyésztés eredményei, tervei, problémái A Gazdasági Egyesület közgyűlése A városi gazdasági egyesület va­sárnap délelőtt tartotta közgyűlését­ az egyesületi székház dísztermében , S. Bálint György elnöklete alatt. Az elnök megállapítva a közgyűlés ha­tározatképességét s kijelölve a jegyzőkönyvezetőt és a hitelesítő­ket, üdvözölte a közgyűlésen megje­­lent vendégeket, közöttük elsősor­ban dr. Bécsy Bertalan polgármes­tert. Kegyelettel emlékezett meg az egyesület halottairól, kiknek emlé­két a közgyűlés , jegyzőkönyvben örökítette meg. Az elmúlt e­stendőről szóló elnö­ki összefoglalóban vázolta S. Bálint György az elmúlt gazdasági év sú­lyos megpróbáltatásait s ezek köze­pette a gazdatársadalom súlyos gondjait és bajait. Ez a vidék talán száz év óta sem látott annyi bajt és elemi csapást, mint az elmúlt esz­tendőben és az idén. A termő terü­letnek csaknem felét kikapcsolta a termelésből az árvíz s a megmaradt területek is gyenge termést ígér­nek. Ez már a harmadik árvizes, esztendő. Most már a legelőrelátóbb gazda is felemésztette minden tar­talékát s már nincs, mihez nyúljon. „De minden áldozatot és terhet zok­szó nélkül viselünk a közös nagy cél, a győzelem s a boldogabb béke, érdekében” — mondotta S. Bálint György. Az árvíz problémákról szól­va sajnálattal mutatott rá arra, hogy a szegedi nagy árvízértekezle­­ten elgáncsolni igyekeztek a kor­mányzatnak azt a becsületes szán­dékát, mellyel a belvízmentesítés terhét szélesebb érdekeltségi körre igyekezett kiterjeszteni. Az egyesü­let vezetősége, mikor és­­ahol csak tehette, rámutatott a makói árm­en­­tesítés és csatornázás hibáira. A meglévő csatornák kibővítésére, újak létesítésére s általában az egész ármentesítési rendszer átépí­tésére van szükség. Ennek rendkí­vüli nagy költségeit azonban a ma­gasabb síkok földtulajdonosai közt is arányosan széjjel kell osztani. Az állattenyésztésről szólva öröm­mel állapította meg, hogy a nehéz időkben is sikerült 17 úgynevezett vármegyei bikát biztosítani a makói tanyavilág számára, amiért, a gaz­daközönség köszönetét fejezte ki a vármegye alispánjának és a város polgármesterének, akik mindig nagy megértést és segítő jóakaratot ta­núsítottak a gazda­érdekek irányá­ban. Beszámolt röviden a baromfi­­tenyésztő szakosztály eredményes munkájáról,­­felhívja a gazdák fi­gyelmét a baromfitenyésztésnek egyre fokozódó fontosságára, s ar­ra, hogy rövidesen ez lesz a lakos­ság húsellátásának főforrása.­­ Az állattenyésztés első alapfel­tétele, hogy állataink­­ takarmányo­zásáról magunk gondoskodjunk s ne az államtól, vagy más közületektől várjuk azt. Káposztát, kararábét, sőt spenótot termesszünk s zölden vermeljük, vagy silózzuk, hogy álla­taink télen is hozzájuthassanak vi­táink télen is hozájuthassanak a vitamintáplálékhoz. Általában S. Bálint György az ő szokott őszinteségével mutatott rá azokra a hibákra is, amelyekkel a gazdák maguk nehezítik meg a sa­ját helyzetüket, így figyelmezteti őket arra is, hogy az árakat tartsák besne licitáljanak egymásra a mun­kabéreknél sem, mert ha bárhol megkezdik a drágítást, egész lavi­nát indítanak el s lehetetlenné te­szik maguk számára a gazdaságos termelést. Lemondásra és fegyelme­zett magatartásra hívta fel a gaz­dákat, mert enélkül nem nyerhet­jük meg a háborút, de az eljövendő jobb sorsot sem. A közellátási ér­tesítőből olvasott fel részleteket végül arra vonatkozólag, hogy mennyit tartalékolhat minden gaz­da az elsőrendű élelmiszerekből. Felhívta a gazdák figyelmét arra is, hogy a belső fronton, a termelés frontján nekik is el kell követniük mindent, hogy derék katonáink erő­feszítései és véres áldozatai ne vesszenek kárba s a belső frontot ne bonthassa meg az elégedetlenség a közellátás hiányosságai miatt. Dr. Csorba János országgyűlési képviselő mindenben egyetértett L. Bálint György szavaival s er­ősen helyeselte azokat, de az ármentesí­­tés kérdésében olyan különvéle­ményt jelentett be s kísérelt meg kifejteni, amely már elve logikai ellentmondással indult. Nagy Ernő az egyesület választ­* Hiányának munkájáról adott tájé­koztatást. Elmondta, hogy az egye­sület taglétszáma a múlt évben is 43-mal gyarapodott. A gazdatársa­dalom köszönetét és háláját fejezte ki dr. Bécsy Bertalan polgármester­nek, aki minden méltányos és igaz­ságos gazdakérelmet vagy panaszt­ magáévá tett s mindenütt segíteni törekedett, de segített is. A makói középfokú mezőgazdasá­gi iskola terve a, megvalósulás út­ján volt már, sajnos azonban a há­borús nehézségek gátat vetettek ennek útjába, bár a polgármester és az alispán (éljenzések) valósággal szívügyükké tették a kérdést s min­den erejükkel segítették a megvaló­sulás felé. Bejelentette Nagy Ernő, hogy va­lószínűleg sikerülni fog egy újabb 400 holdas csikólegelőt szerezni a zsidóbirtokok küszöbön álló igény­­bevétele kapcsán. Rámutatott a ráko­­si tanyai közigazgatási központ, te­lefon és postaügynökség létesítésé­re is, melyért ismételten köszönetet mondott dr. Bécsy Bertalannak. A­­lótenyésztés újabb fellendülé­séről szólva rámutatott arra, hogy a románok által történt kifosztás után mindössze 267 kancával in­dult el újból a makói lótenyésztés, míg most 1097 nyilvántartott te­­nyészkanca van. Elmondotta azt is, hogy hivatalos, szakszerű becslés szerint 1860 pengőjébe van a­­gazdának egy csikó felnevelése. Nagy elismeréssel emlékezett meg a háztartási tanfolyamról, de sajnálattal állapította meg e te­kintetben a gazdalányok és asszo­nyok részvétlenségét és közönyét. Tóth János a szarvasmarhate­nyésztő egyesület, illetve szakosz­tály eredményes működését vá­zolta. Dr Bécsy Bertalan meghatottan mondott köszönetet az elismerő szavakért s további lelkes segítői készségéről biztosította a gazdatár­­sadalmat, egyben összetartásra s­ az elnök támogatására buzdította. Figyelmeztette a gazdákat, hogy át kell állítani a termelést és a te­nyésztést úgy, hogy a háború vé­geztével az átmenet zökkenő és megrázkódtatás nélkül történjék. Kifogásolta, hogy egyesek nem munkálták be azonnal a víz alól felszabadult termőterületeket. El­mondta, hogy az érték­ költségek ki­­terjesztése terén még csak a kez­deményezésnél tartunk,, de az a tendencia, hogy általános­ közteher­ré tegyék az ármentesítést, mert így nagyobb alkotásokat lehet e té­ren is megvalósítani. A makói me­zőgazdasági középiskola tervét me­legen tartja s mihelyt építőanyag szabadul fel, újra napirendre tűzi. Tóth Arisztid, a vármegyei gaz­dasági egyesület igazgatója a ta­karmányozás terén tapasztalható pazarlást kifogásolta. Azt ajánlot­ta, hogy a kukoricaszárat tépve, vagy silózva, vermelve tárolják, ne kúpokba, s ahol kilúgozódik belőle minden tápérték. A zárszámadások és költségvetés ismertetése után újra választották a régi számvizs­gáló bizottságot, majd vitéz Ga­lamb Sándor indítványára egyhan­gúlag, lelkesen megszavaztak 100 pengő segítséget a Darányi Kál­mán ,nevét viselő diákotthon léte­sítésére, mely tudvalevőleg a tehet­séges, de szegény gazdagyermekek taníttatását hivatott megkönnyí­teni. Legvégül maradt Sípos Mihály, Pallagi Péter és Tamási János ki­zárásának ügye. A nevezett gaz­dák, kik régtől fogva ádáz elensé­­gei és áskálódó rossz szellemei vol­tak a csekélyszámú pusztoskodói csoportnak, egy előadás­­alkalmával olyan kijelentéseket és szenvedé­lyes hangú támadást engedtek meg maguknak az elnökséggel szemben, hogy annak fele is kimeríti az osz­tályellenes izgatást. A választmány ezért a három áskálódót kizárta az egyesületből. Fellebbezés foly­tán most a közgyűlés elé került az ügy. A közgyűlés is 83 titkos sza­vazattal 27 ellenében a kizárás mellett döntött. S. Bálint György sajnálattal je­lentette be, hogy az illetők elhárí­tották maguktól a felkínált lehető­séget a kiengesztelődésre s ezzel maguk hívták ki maguk ellen a ki­zárást. S EZ A DIVAT! Iíléses öv rózsaszínű gyöngyökből, fémcsattal, hozzá egy rózsaszínű gyöngyökből készült karkötő 9 m női cserkészet­ megmozdulása a harctéren SzSzdfi honvédeinkért Városunk társadalma a jövő hé­ten tartja meg a nemzetvédelmi he­tet. Ennek keretében lesz a füstte­­len nap is, amikor Makón is össze­gyűjtik honvédeink részére a sok jó füstölni valót. Ennek a nemes megmozdulásnak a továbbfejlesztésére és állandósí­tására az egyik makói cserkészcsa­pat arra vállalkozott, hogy főváro­si mintára itt is megszervezi a ci­garetta és dohány állandó gyűjté­sét. A füsttelen nap után az 556. sz. Szathmáry Pál cserkészcsapat cser­készei felkeresik a makói dohány­árudákat, valamint a nagyobb tár­­­sasösszejövetelek állandó helyeit és ezek vezetőit arra kérik fel,, hogy gyűjtődobozt vegyenek át tő­lük. A gyűjtődobozok csinos kivitel­ben készültek, nem sok helyet fog­­­lalnak és ez a­ felírásuk: „Csak egy cigarettát harctéren küzdő honvé­deink részére”. A gyűjtődobozokat keresztkötés­sel és pecséttel látják el. Tartal­mukat később megállapítandó idő­közben (jó volna, ha sűrűbben kellene,) hatósági megbízott előtt felnyitják és rendeltetési helyére továbbítják. A dohányárusoknak tehát semmi megterhelést, vagy fáradságot nem okoznak, csupán arra kérik fel, hogy fogadják el és kézkezeső he­lyen helyezzék el a dobozokat. A ki­ürítéshez a cserkészek szállítják el a dobozokat ugyancsak ők viszik azután vissza. Makó városban 37 dohányáruda van. Ezenkívül az Iparosifjak Egye­sületében, a Kereskedő Ifjak Egye-­­sületében, a Gazdasági Egyesület­ben és a Levente Otthonban he­lyeznek el gyűjtődobozt. Amennyi­ben valamelyik egyesület igényt tartana gyűjtődobozra, a csapat vezetősége készséggel bocsájt ren­delkezésre. Ezzel az elgondolással Makón ál­landósul a füsztelen napok eszmé­je és reméljük, hogy Makó város megértő társadalma támogatni fog­ja a cserkészek munkáját és min­denki szerény tehetségéhez mérten vásárlásai alkalmával elcsíp egy­­egy cigarettát derék makói honvé­dőink számára. Az akció eredményéről időközön­ként tájékoztatót adunk. (N)

Next