Makói Ujság, 1942. július (8. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

1942 július 1. Nagy kettős ünnepe volt Mező­­kovácsháza és széles környéke ka­­tolikusságának: az­ ősi Csanádi egy­házmegye közszeretetben és meg­­külömböztetett, általános tisztelet­ben álló főpásztora újraszentelte s a hívek és plébánosok bőséges, áldozatkészségével felékesített ró­mai katolikus templomot, melyben,­ben ugyanekkor ezüst miséjét mon­dotta a község népszerű plébánosa. Az ünnepi alkalmak csokrát a fő­pásztor, dr. Glattfelder Gyula Csa­nádi püspök esperesi kinevezéssel­ tette teljessé, mely kinevezéssel ,a­ jubiláns eddig szerzett érdemeit kí­vánta elismerni és jutalmazni. Az egyházi ünnepségek sorozata már vasárnap délután megkezdő­dött. A község és a környék katoli­kus népe már kora reggeltől feszült ünnepi várakozással és örvendező, szeretetteljes készülődéssel nézett főpásztora érkezése elé- A járás, határában dr. Vincze Sándor fő­szolgabíró Végegyháza község elöl­járóságának az élén fogadta a 6 óra tájt gépkocsin érk­ező főpász­tort. _ . Mezőkovácsháza határában lo­vasbandérium és kerékpáros dísz­­szakasz várta a főpásztort, akit az elöljáróság élén Mezőkovácsháza főjegyzője, Horváth Lajos köszön­tött a község nevében. A bandériumok közrefogták a püspök kocsiját s valóságos diadal­menetben kisérték a község főterén felállított diadalkapun át a tem­plomhoz. Itt az egyházközség tag­jainak az élén Sármez­ey­­Endre or­szággyűlési képviselő, az egyház­­község világi elnöke fogadta a fő­pásztort s üdvözölte szeretetteljes szavakkal. A püspök és kísérete, melynek lelke és spiritus reetolla a makói Sapsich János prépost kano­nok volt, a plébániára vonult, on­nan pedig a községháza feldíszí­tett tanácstermébe, ahol fél 7 óra­kor megkezdődött a mezőkovácsházi római katolikus egyházközség dísz­­közgyűlése. Itt Sármezey Endre országgyűlé­­­si képviselő, mint ,az egyházközség világi elnöke nyitotta m­ meg a dísz­közgyűlést, üdvözölte a főpásztort és­­a közgyűlés résztvevőit, majd felkérte Marycz Győző plébánost, ismertesse a templomrestauráció történetét. Marycz plébános elmondta, hogy a t­emplom átalakításának és feldí­szítésének munkáját a Szent Év­­b­en, 1938-ban indította meg. (A plébános nem mondta, de mi tudjuk, hogy az adakozás sorát ő maga­­nyitotta meg 500 pengővel sőt azt is láttuk a felszentelt tem­plomban, hogy oltárt és a színes ab­lakmozaikok közül a Szent Cecíliát ábrázoló színes ablakot ő készít­tette el. Szerk.) A hivsek megértő és lelkes áldozatkészsége lehetővé­ tette, csakhamar azt, hogy a tem­plomnak mind a 14 ablakába méltó színes mozaikk­ép kerüljön. Azutáni kijavították a templom tetőzetét, majd a belső díszítésre került a sor. Hatalmas falfestmények (al­­frescok) kerültek a falakra, Brez­­nay József fővárosi egyházművész­ alkotásai .A klasszikus egyszerűsé­gű és nemes vonalú oltárt, szószé­ket és keresztelő medencét Barth Ferenc egyházművész tervezte és készítette el (ugyanő díszítette a magyarcsanádi római katolikus­ templomot is.) Summa summarum, az egész nagy átalakítás kerek 40 ezer pengőbe került. Dr. Glattfelder Gyula püspök el­ismerését fejezte ki a plébánosnak dicsérettel szólva a hívek nemes áldozatkészségéről. A plébános agi­litásának elismeréseként és jutal­mazásául pedig esperesi címmel tüntette ki Marycz , Győző plébá­nost, ami a hív­ek körében nagy öröm­et keltett. Vasárnap este 9 órakor ifjúsági ünnepély keretében mutatták be hó­­dolatukat a főpásztornak Mezőko­vácsháza katolikus leányai és legé­nyei, a KALÁSz- és KALOT-szer­­vezet tagjai. Vallásos tárgyú szín­darabot adtak elő, szavaltak, éne­keltek, a leventék pedig énekkari számot adtak elő. Nevükben vitéz Szalai Sándor levente köszöntötte a püspököt. A katolikus ifjúság minden műsorszámával tanúbi­zonyságot tett öntudatosságáról, felkészültségéről és vallásos haza­fiasságáról. A tulajdonképeni templomszente­lési ünnepség hétfőn, Péter-Pál napján m­ent végbe hatalmas hivő­sereg részvételével. Nem tudjuk, a hívek kimeríthetetlen áhítatát és buzgóságát, vagy a főpásztor szin­te aszkétai és fizikai teljesítményét csodáljuk-e inkább. Magát a hosz­­szadalmas és kimerítő felsz­entelési szertartást már reggel fél 9 órakor­ megkezdte a főpásztor nagy papi segédlettel s kevéssel 1 óra előtt hagyta el az­­oltárt, illetv­e a tem­plomot.­­A színes és fenséges szentelési szertartást, melyből a laikus híve­ket az egyház törvényei szerint ki szokták­­rekeszt­eni, hangszórókon, közvetítették a templomból a tem­plom előtt összegyűlt hívekhez kellő magyarázattal kísérve a szentelési szertartás egyes momentumát. A hívek a szabadtéri oltár előtt kö­zös imákkal és­­énekléssel kapcso­lódtak bele a magas jelentésű szer­tartássorozatba. Kevéssel 12 óra előtt nyíltak meg az immár felszentelt templom ka­pui a laikus hívek előtt s vette kezdetét a püspöki szent mise. En­nek keretében a főpásztor atyai jóságtól, emelkedett­­szellemtől átha­tott beszédében szólott a hívekhez. Szólott a templomnak, az Isten há­zának jelentőségéről. — Az Isten háza, — mondotta — a családnak a háza. Itt kell, hogy jól érezze magát a család, minden tagja minden örömében, minden bajában. Az Isten házába pedig nemcsak pénzt kell belefek­tetni, nemcsak pénzzel megvásárol­ható dolgokkal kell felékesít­eni, hanem erényekkel, hittel, lelki tisz­tasággal, becsületességgel. Az lesz igazi öröme a vándornak, ki ide majd betér, ha itt népet talál, né­pet, mely Istent dicséri és az ő tör­vényei szerint él. Nem chrysmával és tömjénnel, hanem jósággal, tisz­tességgel kell felszentelni ezt a templomot. Mert a templom a Mennyország útjának kapuja, me­lyen átlépve megtalálja a lélek azt, akit keres, az Istent. — Ne azt keressétek, hol monda­nak nektek kellemeseket, hanem azt a helyet, ahol nektek az Isten igazságát hirdetik. Ha ezt megtart­játok, nem féltem én az én mező­kovácsházi népemet, de nem féltem a magyar népet sem. — Ha innen még nem is sokan mentek el küzdeni a kereszténység ellensége­iért, máris mindenki ér­zi itt a súlyos idők terhét. De sok­kal jobban és­­könnyebben teljesíti­tek a honfiúi kötelességteket, ha itt, az Úr hajlékában időztök s emelitek fel lelketeket­­hozzá. — Mezőkovácsháza népének az a hire, hogy apái és ősapái buzgó ka­tolikusok voltak s nagyon szerették a templomot. Ebben maradjatok ti is s az Isten áldása lesz rajtatok. A klasszikus egyszerűségében és Iszivből eredő őszinteséggel el­mondott­­atyai szavak mély hatást tettek az ünneplő közönségre. A püspöki szent­mise után Marycz Győző mondotta el ezüst miséjét s osztott különleges áldást­ a feléje tóduló hatalmas hivősereg­­nek. A főpásztort és kíséretét Sárme­zey Endre látta ebéden vendégül. Most pedig hadd írunk ide pár mondatot Marycz Győzőről, a jubi­láns, lelkészkedésének 25-ik évfor­dulóját ünneplő lelkipásztorról. Marycz Győző a zemplén megyei Perbenyikben született 1894-ben. Középiskoláit Sátoraljaújhelyen, Makón és Temesvárott végezte. Felszentelése­­után Temesgyarma­­ton, majd Fehértemplomon műkö­dött. Itt a megszállás ideje alatt, 1919-ben bátor és meg nem alkuvó hazafias magatartásáért a szerb hadbíróság két hónapi várfogság­gal sújtotta, melyet a hírhedt szendrői várban töltött el. Szendrőről nagynehezen megsza­badulva idemenekült, a Csanádi főpásztor védő szárnyai alá. A püs­pök megbízásából Földeákon, Csa-­­nádapácán, Apátfalván, és Szeged belvárosban káplánkodott. Apátfal­ván másfél évig mint adminisztrá­tor, azaz plébánoshelyettes műkö­dött. Erre az időre esik első nagyobb, kezdeményez­ése: három új haran­got szerzett a templomnak. Ezzel első lett Apátfalva a Csanádi egy­házmegyében, mely visszaszerezte a háborúban elrekvirált harango­kat, illetve azokat újakkal pótolta. A példát azután követték a többi egyházközségek. 1924-ben a főpásztor a királyhe­­gyesi plébánia megszervezésével­ bízta meg. Itt új plébániát szerve­zett és harangokat szerzett a tem­plomnak. Általában mindenütt nagy szervező­­és alkotó erőnek bi­zonyult. 1933-ban a főpásztor bi­zalma a püspökeiés plébánia élére állította, 1936.óta pedig a mezőko­vácsházi egyházat vezeti szép ered­ménnyel. Ezt a nagy agilitást és pihenni nem akaró alkotó buzgal­mat kívánta a főpásztor az espe­resi kinevezéssel honorálni. F­elszentelte a megújított mezőkovácsházi templomot Glattfelder Gyula püspök Az ezü­stmisés plébános újabb nagy egyházi alkotással tette fel a koron­át negyedszázados lelkipásztorkodására MAKÓI ÚJSÁG IFJ. SZALÁRDINÉ SZAKELŐ­ADÁSA A KERESKEDELMI ISKOLÁBAN Mint férjének munkatársa, a ke­reskedő asszony hivatásáról, a bőriparról, általában a kereskede­lemről, a munkáskérdésről tartott Szalárdiné pénteken igen értékes előadást a k­ereskedelmi iskola nö­vendékeinek. A magyar keresztény kereskedő asszony szemszögéből világította­ meg a kereskedői élet mozzanatait, szokásait. Érdekes megállapításait, hasznos utasításait a leányok leg­nagyobb figyelemmel kísérték. Az előadást Soós Jánosné tanárnő kö­szönte meg, a hallgatók nevében köszönetet mondva a megértő fára­dozásért. s Aratás írta: Dr Halász Miklós , ny. gazdasági akadémiai igazgató. Péter-Pál napját, mikor rendes időben megpendül a kasza, mindig nehezen várja a gazda. Mennyivel­ inkább ma, mikor nehéz küzdel­­mekkel terhes, emberemlékezet óta nem tapasztalt, kemény, zord hideg és igen hosszú telet szenvedett át a magyar. A szokatlanul nagy meny­­nyiségű téli hótömeg olvadásakor az éledve várt tavasz termőterüle­tünk nagyrészt árvízzel súlytotta. Aratás idejére rendes évben is ki­ürül a magtár. Annál inkább érez­zük úgy az élelmiszer, mint az ab­raktakarmány hiányát a mai gond­terhes világban. Rendes folyású, békességes évek­ben is gondot okoz a gazdának az­ aratás pirikájának idejében való zavartalan biztosítása. Ma, mikor­ nemcsak a vén Európa nagy részt, de a földkerekség minden táján, nemcsak szárazon és vizen, de a levegőben is gigászi harcot vívnak a repülőgépek, eddig nem­ ismert fegyverek zúgnak, dörögnek az ágyuk s nemcsak a katona harcol a katona jeb­en, hanem igazán el­mondhatjuk, mert hiszen lépten­­nyomon tapasztaljuk, a gazdasági háború is ádázan dühöng, sokszo­rosan kell készülünk­­és kell elkö­vetnünk minden lehetőt a termék károsodás nélküli betakarítására. Nem­­ti kötelességünk ez. A lég­ii hatósági szervek gondja is jó erre. Úgy a hivatalos, mint a lapok, valamint a rádió is­­, hogy a földmivelésügyi min 1­er az aratási munkálatok za-­­ Bánságának biztosítására mun­­k­aveletet létesített. Nagyon he­­ll . De nemcsak a hivatalos szer­vi­zek, hanem nekünk, gazdáknak is ,résen kell lenni és minden eszközt és eshetőséget igénybevenni, hogy a gabonát, amit a magyar oly talá­lóan életnek nevez, csűrbe gyűjt­hessük és biztosítsuk az imánkban k­ért mindennapi kenyeret.- Min­dent el kell követni a lehető gyors aratás érdekében, mert az ellenség nem válogat az eszközökben. Ké­szül a lábon álló termé­s vagy a ke­resztekben, osztagokban levő gabo­na elpusztítására, felgyújtására. Legyünk résen... Az őszi vetések mai fejlettségi állapotából következtetve valószínű­nek látszik, hogy az aratás az or­szág legnagyobb részében a rendes­nél 10—14 nappal később kezdhető m­eg. Viszont a tapasztalatok sze­rint a későbbi fejlődés maga után vonja, hogy az érés a legnagyobb valószínűség szerint egyszerre gyorsan következik be. Éppen ez az a körülmény, mely nagy felkészült­séget igényel. Gondos gazdák már a tél folyamán szerződtették ara­tó munkásaikat, használható álla­potba helyezték az aratógépeiket. De időközben az európai világégés minket is új feladatok elé állított.­ A nehéz és oly­annyira fontos ara­tási munkára szerződött, kasza­­bító, de sok helyen az aratógépek­hez értő emberek jórésze is rendes fegyvergyakorlatra vonult be. A politikai helyzettől függ, hogy vár­jon a honvédség adhat-e aratási szabadságot. Bizonyosan nem lehet erre számítani. Ellenben gondos­kodni kiéli, hogy a termés jelenté­keny része el ne peregjen. Ezt többféleképen akadályozhatjuk meg. Első és legfontosabb, hogy az aratást idej­ében, minden haloga­tás nélkül kezdjük meg, amint a búza a sárga, vagy más szóval a viaszérés kezdeti állapotába ke­rül. Sok gazda ilyen érési állapot mellett még nem mer aratni. Fél, hogy a búza aszott szemű lesz. Pe­dig éppen ellenkezőleg a korán, vagyis a viaszérésben vágott búza­ adja a legacélosabb, fehérjében

Next