Makói Ujság, 1942. október (8. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-01 / 222. szám

ARA ie FILLÉR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ utca 1. száj­, Tetefonszám: 83. Hirdetések­­elvétele este 5 óráig. Hir­­detések dijsasbás­a szerint későitsínesc, CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 1. VIII. ÉVFOLYAM, 222 SZ. XOeiTIKXI LAtlLÁM Fdlumr&atárs; Főszerkesztő: Dr. intex VÁRADY LÁSZLÓ Drs vitéz GALAMB SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. GYENGE MIKLÓS Előfizetési árak: Helyben házhoz ki - •fordva vagy vidékre postán küldve egy hétre 66 fillér, egy hónapra 2 pengő,­ 50 fillér, negyedévre 7 pengő 20 fület. A vasszerződés ünnepe A szó igaz értelmében történelmi évfordulót ünnepeltek a napokban a tengelyhatalmak: a hármas pak­tum, vagy hivatalos diplomáciai nyelven: a háromhatalmi egyez­mény aláírásának második évfor­dulóját. Három hatalmas nemzet, a német, az olasz és a japán, ame­lyektől a régi világtrend megtagad­ta az érvényesülést és a boldogulás­ lehetőségét, arra szövetkezett, hogy megóvja a világbékét és útját állja a háború további kiterjesztésének. Ez ivott a háromhatalmi egyezmény egyik célja. Második célja pedig az volt, hogy érvényt szerezzen a vi­lágban a szaporodó, feltörekvő és­ szegény nemzetek életérdekeinek. A legújabb kornak egyik legna­gyobb­­diplomáciai műve a három­hatalmi paktum. Európa szíve, Né­metország, a latin kultúra ős-­ föld­je, Olaszország és a távol kelet legtehetségesebb és l­egszaporább népe, a japán nyújtott egymásnak kezet, hogy egymás kezét el ne en­gedjék addig, amig az őket sújtó, kirívó igazságtalanságokat ki nem­ küszöbölik.­­ Magyarország elsőnek csatlako­zott ehez az egyezményhez s jól fel­fogott nemzeti érdeke alapján nem is cselekedhetett volna másképen. Hiszen a kisebb­­ nemzetek közül alig volt a világon egy is, amely annyi igazságtalanságot tapasztalt a maga testén s olyan eredményte­lenül ostromolta volna a népszövete­ségi időben a nagyhatalmakat az igazságtalanságok jóvátételéért. A hármas paktum időközben — nem a t­engelyhatalmak, hanem el­lenségeik hibájából — a béke esz­közéből a közös harc fegyverévé vált. S­­ha végigtekintünk a földgo­lyón, józan ésszel csak azt láthat­juk, hogy a hármas egyezményhez­ csatlakozott államok rövid két esz­tendő alatt példátlan hadászati si­kereket ért­ek el. Ázsia megmozdult s a legértékesebb távolkeleti és hát­­­sóindiai területek japán szövetsége­sünk uralma alá jutottak. Európá­ban hasonló a helyzet. A kontinens egysége egyre nyilvánvalóbbá válik s a tengely hadászati, sőt újabban gazdasági fölénye is tagadhatatlan. Érthető tehát, hogy a szövetséges nemzetek méltóságteljes formában ünnepelték meg az évfordulót. Ebből az ünneplésből, amelynek lényege nem a hivalkodás és elért eredmények lemérése, hanem in­kább a még megoldandó nagy fel­adatok áttekintése volt, Magyaror­szág is részt vett. Kállay Miklós mi­niszterelnök és külügyminiszter szózattal fordult a nemzethez , rá­mutatott arra, hogy Magyarország helye azoknak a hatalmaknak az oldalán van, amelyektől igazságot kapott. A mi fegyveres részvételünk­ a harcban nem önző célokat szol­gál, mert most­ is Európa védelmé­ben harcolunk, mint mindig az év­századok folyamán. Hálával és meg­­indultsággal ,emlékezett meg a mi­niszterelnök a harctéren küzdő ka- Honvédeink ellentámadással vetették vissza az ellenséget Telefonjelentés. A mai ném­et hadijelentés ezeket adja hírül: A Kaukázus északnyugati részé­ben és a Terek folyótól délre a né­met és szövetséges csapatok kemény támadó harcokban tovább nyomul­tak előre. Sztálingrádban a város északi ré­­szének újabb szakaszait rohammal elfoglalták. Az ellenség eredmény­telen tehermentesítő támadásai so­rán 34 páncélost vesztett. A doni arcvonalon német és olasz csapatok visszaverték a szovjet csapatok több átkelési kísérletét. A magyar csapatok ellentámadás­sal visszavertek egy ellenséges erő­csoportot.­­ Az északi szakaszon támadó vál­lakozásaink az ellenség makacs el­lenállása ellenére eredményre ve­zettek s ennek során erős német­­lé­gi kötelékek és horvát harci repü­lők súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak. Az elmúlt­­ éjjel Arkhangelszket ismét bombáztuk. A támadás jó ered­ményét kiterjedt tüzek bizonyítják. Szeptember 15—23-ig légi har­cokban 816 szovjet repülőgépet lőt­tünk le. A­­légi haderő légvédelmi tüzérsége 131, a­­szárazföldi haderői kötelékei 22 repülőgépet lőttek le, 4 ellenséges gépet zsákmányoltunk és 17-et a földön pusztítottunk el, úgyhogy az ellenség összes veszte­sége 990 repülőgép. Ugyanez alatt az idő alatt a keleti arcvonalon 77 repülőgépet vesztettünk. Az elmúlt éjszaka néhány brit bombázó repülőgép a keleti partvi­dék fölé szállt. Kettőt közülük lelőt­tünk.­­ Német harci repülőgépek a nap folyamán eredményes éjszakai tá­madást intéztek Dél- és Délkelet- Anglia különböző helységeiben lévő katonai célok ellen. Olasz hadijelentés: Az egyptomi arcvonalon nem tör­tént említésre méltó esemény. Né­met vadászrepülők légi harcban le­lőttek hat repülőgépet. „Egsú ellensé­ges repülőgépet a tobruki légvédel­mi tüzérség lőtt le. A Porto Empe­­docle és a közeli helységek ellen in­tézett elenséges légi támadások kö­vetkeztében 16 polgári egyén meg­halt s 13 megsebesült Néhány ház megrongálódott Brit repülők Kréta szigetére bom­bákat dobtak.­­Semmiféle kárról nem érkezett jelentés A finnek azt jelentik, hogy az Au­­nusi-földszoros fölött vadászaik le­lőttek egy ellenséges bombázót. Le­lőttek ezenkívül két zárólággömböt is, amelyet az ellenség eresztett el. Két­ másik záróléggömböt a finn lég­védelmi­­züzérség lőtt le. Európa árjai a világ zsidóinak kiirtását hozhatja meg ez a háború M idénre kitűzöst­e elért célokról beszélt a Führsti Telefonjelentés. A berlini­­sportpalotában szerdán­­este 6 órakor hatalmas arányú gyű­lés folyt le, amelyen megjelent Rete­tel és Hemmel vezértábornagy is. A többezer főnyi tömeg viharosan­­ün­nepelte őket. Göbbels a téli segély­­gyűjtési mozgalomról mondott be­számolójában egyebek közt kijelen­tette, hogy a hadviselés nehézségein, túl van a német nép s a legnagyobb reménységgel tekinthet a jövő elébe. Hitler vezér és kancellár beszéde elején emlékeztette hallgatóságát, hogy egy évvel , ezelőtt szólott a néphez. Azóta tettekkel volt elfog­lalva. Ismertette a mait évek harcait, majd így folytatta: — Azt mondják, a második arcvo­­nal el fog jönni. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem készültünk fel mi­­magunk is a második arcvo­nalra. Ha Churchill úr azt mondja: „Most hagyjuk, hogy a németek szo­rongva kérdezzék maguktól, hogy hol és mikor fogjuk megteremteni ezt a második arcvonalat 11,­­ akkor csak azt mondhatom, „Churchill úr, eddig még nem sikerült szorongó ké­tonákról és fontos figyelmeztetést is intézett az itthon dolgozókhoz. A háború ugyanis mind­en polgártól megköveteli, hogy ugyanúgy telje­sítse kötelességét, mint az arcvona­lon küzdő katona s mindenkinek minden lehetőt el kell követnie, hogy a háború folytatásához szük­lelemmel eltöltenie engem, de ami az önmagunk kérdezgetését illeti, abban önnek van igaza, mert ha iga­zi katonai ellenféllel állanánk szem­közt, körübelül ki tudnám számíta­ni, hol támad, ha azonban az ember katonailag agyalágyultakkal áll szemben, természetesen nem tudhat­ja, hogy hol támadnak.11 Hogy várjon Churchill úr ügyesen választotta-e ki vagy sem az első helyet, ahol a második arcvonalat meg akarta nyitni, etekintetben még, Angliában is eltérők a vélemények. De attól függetlenül, hogy hol ke­resi ki a legközelebbi második arc­vonal helyét, mindenütt szerencsé­ről beszélhet, ha 9 órán keresztül sikerül parton maradnia. — Ez évre a következő célokat tűz­tük magunk elé: 1. Minden körülmények közt­­ar­tani azt, amit meg kell tartani, va­gyis engedjük a másik felet nekiro­hanni ott, ahol mi magunk nem, akarunk előbbre menni, hanem vas­­kézzel kitartunk és bevárjuk, ki fá­rad ki hamarabb. 2. [Feltétlenül ott támadunk, ahol a támadásra minden körülmények,­séges eszközök rendelkezésre állja­nak. Áldozatos munka, példás fe­gyelem, önuralom, lemondás és az egyéni érdekek háttérbe szorítása — ez a mai idők parancsa,­­amelyre a miniszterelnök a nemzeti közvé­leményt figyelmezteti. A diplomáciai évfordulónak tehát közt szükségünk van. A cél itt egé­szen világos: megsemmisíteni jobb karját a kapitalizmus, plutokrácia és bolsevizmus nemzetközi összees­küvésének. Néhány hónap alatt si­került elérni e célokat. A Fekete tengeri uralkodó állásunk biztosítás­­át és a Krím végleges megtisztítá­sát. Miután ezzel végeztünk, úgy láttuk szükségesnek, hogy eltávolít­juk azt a kelevényt, amely Kharkov­­nál támadt. A Donig való áttörésünk előkészí­tése közben az ellenség is nagy tá­madásba kezdett, hogy egész déli vé­­delmi vonalunkat összezúzza. Itt több mint 75 ellenséges hadosztályt semmisítettünk meg. Ezután sor ke­rült saját nagyszabású támadásunk­ megindítására. Elvenni az utolsó nagy búzatermő vidékét és az utol­só szenét az ellenségnek, amely még ipari ,célra felhasználható, előretör­ni az olaj­forrásokig, elvenni azokat­ vagy legalább elzárni tőlük az el­lenséget. Végül az utolsó és legna­gyobb közlekedési vonalat, a Volgát is­­elérni és megbénítani. Ez az úti már el van váltva, mégpedig már hosszabb ideje. Most különösen a nagy tanúsága van mindenki szá­mára­­Magyarországon is. Egység­ben, lankadatlan szorgalommal hő­sies lemondással és áldozattal ke­­ll küzdenünk a jobb jövőért. Gondol­junk erre mindennap, mert a cél és a győztes harc eredménye minden áldozatot megér!

Next