Makói Ujság, 1942. november (8. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-03 / 248. szám

1942. november 3. Látogatás a pilótás magtermelőik­nél. Valóban Kánaán ez a föld! Máznád, konzervtök és uborka. Még a tavasszal történt, hogy Varga Árpád Kaptárszövetkezeti igazgató meglátogatta Csanád­­palota és Vidéke Méhészegyesü­­letét és előadást tartott a mag­­termelésről. Előadása révén né­hány ezüstkalászos, majd a nem kalászos gazdák közül is többen egy-két kislánc földön megkísé­relték, hogy mi igaz abból a dús Kánaánból, melyet Varga Árpád festett. És most nézzük sorra az eredményt. Mit mond Fekete János a méznádról? — Hát kérem szépen, nekem csak négy kéve volt, de 20 liter mezem lett! Mosolyogva teszem fel a kér­dést. — Nagy kévék lehettek! • Tagadólag rázza a fejét.­­ — Nem. Csak rendes kéve ... De a mézből már bort is készítet­tem! ... És kávéba is jó! . . . Ha Isten éltet, jövőre többet ter­melek. Tovább menve, Jlangai József aki prést is készíttetett, egy kis­­láncról 305 liter nyers mézet csa­vart ki. Prése kitűnő, csak a ma­lmi Joó Samu barátunk szerint — s ebben igaza van! — nem em­beri erőhöz való, mert szerinte sokkal könnyebb disznót hizlal­ni, mint méznádat préselni! A méznádból szép eredményt ért el Kriván Pál, Mari Jakab és még mások is, m­íg a makói Páncsél József is hordókkal vit­te hazafelé az édes levet. 45—50 kilós konzervtökök. Varga Árpád rávette az em­bereket a konzervtökök terme­lésére is. És az eredmény az lett, hogy 45—50 kilós tököket ter­meltek a palotai magtermelők. Aki ebben kételkedik, kérdezze meg Makón Joó Sámuelt, mert ő másodmagával hozott volna be egyet, de gurítani voltak kényte­lenek a súlyos és terjedelmes tö­köt. Ez a tökféleség lekvárnak és takarmánynak egyaránt megfe­lel. Hogy százkilósat is lehet be­lőle termelni, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy nem valami kitűnő földben 50 kilósra is megnő. Látogatás az uborkásoknál. Hogy teljes beszámolót ad­junk, meg kell­­említenünk az uborkatermelés sikerét is. Ebből legszebb eredményt ért a palotai Pánczél József, aki a száraz nyár dacára is csaknem rekordtermést ért el. De sikerrel termelte Tóth Péter és Asztalos János is. És nm­ost, ha visszatekintünk a tavaszra, önkéntelenül is testél­ járt. Mert aki csukott szemű s csak a maga portájának él, az keveset tud és nehezen boldogul. Ha nincs, aki felrázza­ az alvó­kat, sok az öntudatlan, létrenke­­tő. Márpedig a mai paraszttár­­sadalomnak öntudatosnak és te­hetjük magunkat. Ennyi lehető­ség mellett csak most ébredtünk arra, hogy mennyit mulasztot­tunk­? Persze, nem volt eddig olyan irányító, aki kelteget­ett volna bennünket. Bebizonyosodott, hogy mindig kell egy olyan ember, aki vlágo­­san lát és nagy darab földet te­vékenynek kell lenni! Asztalos P. Kálmán. Feles kertészt keresek Gerizdesi gyümölcsös- és szőlős kertembe, aki a szőlő és gyümölcs­fa ápolásához ért. gróf Apponyi­ u. 34. .szám. MAKÓI ÚJSÁG aftte­­­r, 6 é fi. i in b u p a r e st A Wolframdrót szála húzása közben számos gyé­mánton halad át. Mindegyik kő után vékonyabbá válik. 4 méter hosszú, 1 milliméter wolfram­drót átmérője a húzás folyamán 1/100 milliméterre csökken, hos­­­­sza pedig 50 kilométerre nő. E finom szál 1 kilogrammja olyan hosszú, hogy Berlintől Budapestig érne. Minél egyenletesebb a drót, an­nál pontosabban spiralizálható és annál jobb az elérhető fény­kitermelés. Ezért az OSRAM-g-LÁMPA sok fényt ad kevés áramért S Vállalkozás (Honvéd haditudósító század.) Valahol a Don folyónál. Derűs, napsütéses vasárnap délután. A szellő sem mozog és a fák levelei sem rezdü­ln­k. A napnak már jóval gyengébb az ereje, hisz lassan az őszbe hajlik az idő. Ha nem tudnánk, hogy félóra múlva itt a kis erdőcske előtt hat-hétszáz méterre az el­lenséges állásokra a pokol szaba­dul rá ütegeink pergőtüzével, azt hihetnénk, hogy csak csendes nyárvégi vasárnap délutáni ki­ránduláson vagyunk. Ebben a kis Don menti erdőes­­­kében van a zászlóaljparancsnok harcálláspontja és itt rendezte be harcálláspontját a had­osztályparancsok is A hadosz­tályparancsnok harcálláspontja 6,7 kilométerrel az art vonal mögött szokott lenni, itt azonban előrejött az első vonalak mögé. Ide összpontosította a zászlóalj harcálláspontjára a távbeszélő vonalakat, a tüzérségi irányítást, hogy közvetlenül, személyes ta­pasztalatai és benyomásai alap­ján tehesse meg­­ arcközben a szükséges intézkedéseket. Az er­dőcske sarkában, a szélén egy­mástól 15—20 lépésnyire é­pített fedezékekben van a három táv­beszélőközpont. Az erdőszéleken másfél méter mély fűtóárkok hú­zódnak az ellenséges gránát és aknabecsapódások ellen. Az erdő kiszögellésénél kitűnően álcázva és rejtve egy páncéltörő ágyú torka mered fenyegetően a vörös állások felé, hogy esetleges pán­céltámadásnál meglepő­e­n tízzel törje meg azok előnyomulását. A zászlóalj s hadosztályparancsnoki távbeszélő központ előtt körülbe­lül tizenkét lépésnyire, egy ma­gas fa tetején figyelőt rendezett be a zászlóalj parancsnok. Ez egyúttal géppuska-tü­zelőállás is. A fa tetejéig gerendákból és lé­cekből ácsolt létra vezet fel. In­nen kitűnően be lehet látni az el­lenséges állásokba. A kis 50 méter átmérőjű terü­leten, ahonnan az egész támadás irányítása történik, mindenütt gyalogos, tüzér és hiradótisztek és altisztek tevékenykednek. Az egyik sátorban elhelyezett asztal körül a tüzérek mérőszázadának egyik részlege Csekme László tüzérhadnagy parancsnoksága alatt repülőfelvétel alapján a fő­elemeket számítja ki, melyeket a tüzértávbeszélő központról Mező László főhadnagy továbbít. Szá­mok, távolságok adatai lopkod­nak a levegőben. Csak azok érlik, akik a tüzérségi iskolát végig­járták. Állomások jelentkeznek és állomásokat hívnak. Őt külö­­nösen a madár és keresztnevek uralkodnak. Peremkint habjuk: Halló Bagoly! Halló Fecske! stb. és Halló Eleműd Ha­ló Bé­la! Ezek mind, mind egy-egy előretolt gyalogsági tavri­szelő állomásnak, vagy egy tőzérüteg­­nek a fedőnevei. Jiantsó százados úr egyezteti az órákon a pontos időt távbeszé­lőn: — Halló, figyelem! Minden állomás! Pontos idő: 15 óra 48 perc. Teh­át 12 perc múlva, pul­tosan 16 órakor egyszerre meg­kezdődik a tüzérségi előkészí­tés. Ezt a 12 percet felhasználom arra, hogy az előkészületekről tájékozódjam. Odalépek az ezre­des úr elé és megkérem, hogy h­a­­ditudósításom megírása végett tájékoztasson a támadás előké­születeiről. Az ezredes úr hatá­rozott, gyors mozgású, energikus­­ember. Tisztjei rajongó szeretet­tel hangoztatják, hogy mindenütt ott van, ahol segíteni kell. Min­den nap személyesen végigjárja az arcvonalat és személyes ta­pasztalatai alapján teszi meg a legmegfelelőbb intézkedéseket. Ennek a támadásnak is minden legkisebb részletét saját maga tervezte és dolgozta ki. Készséggel adja meg a felvilá­gosításokat nekem is: — A ma délutáni vállalkozás, azt a célt szolgálja, hogy az állá­saink előtt az ellenség kezén le­­vő két­­magasabb dombot, mely a környező vidék felett uralkodik elfoglaljuk és kitapogassuk mi­lyen vörös erők állanak velünk szemben a Don-kanyarban. Nézd a térképet­­— veszi elő a részletes térképet és magyarázza a helyze­tet — a Don észak-déli irányból egyenesen derékszögben kelet felé kanyarodik. Mintegy 40 ki­lométert halad így és itt egy kö­rülbelül 4—5 kilométer átmérő­jű, 8—10 kilométer hosszú, kes­keny nyúlványt alkot, majd sok kis kanyarral folyik dél isjé. Ez a nyúlvány mocsaras fás, bozó­tos és beláthatatlan let illet, ame­lyet a Don túlsó oldaláról három oldalról tudnak a vörösök tűz alatt tartani, úgyhogy ebben a nyúlványban mi nem is építeth*­tünk ki állásokat, hanem a Don innenső partja felett uralkodó dombokat vettük birtokunkba. A nyúlvány előtt fekszik ez a két falu, melyek védelmi szempont­ból szintén mellékes szerepet ját­szanak, mert a dombok alatt a Don felé terülnek el. A házak azonban benyúlnak a nyúlvány beláthatatlan területére és min­dig innen szivárognak át a szov­jet erők. — Az most a célunk, — foly­tatja — hogy innen a kis erdőfül légvonalban mintegy hétszáz méterre, levő dombot és a mögöt­te levő másik dombot elfoglal­juk. — Miért olyan fontos ennek a két dombnak a birtoklását — kérdem. — Aki ezt a két dombot bírja, az uralkodik a mögötte fekvő területen is, egészen a nyúlvány ingoványos részéig, mert innen minden ellenséges mozgást, tá­madó szándékot csírájába!) vérbe lehet fojtani. De most beszéljünk a támadás előkészületeiről, mert két perc múlva négy óra van. Minthogy az ellenség erejétől semmiféle támpontunk nem volt, így minden számítást csak a­ re­pülőfelvételekre és a foglyok ki­hallgatására alapíthattunk. Igen behatóan tanulmányoztam az összes ismert adatokat. A fény­képeket kiértékeltük, a felderí­­tők észleleteit és megfigyeléseit bejegyeztük a térképeinkbe. A fényképfelvételekből a tüzérség számára mérő századunk célváz­­latokat készített, a nyúlvány előtt és mögött levő ellenséges területeket tűzcsapásokra, tűz­te­rületekre osztotta és bemérte. A hadosztály önként­­ jelentkező harcosaiból két rohamszázadot állítottam össze, a leghatásosabb tűzf­egyv­erekkel, gé­­pi színn ge li­ba­­, lángszórókkal szereltem és ezeket, valamint a felderítésben résztvett csapatokat egy hétig minden nap gyakoroltam mai feladatukra. Ugyanezen idő alatt megszerveztem a lőszer, élelem és üzemanyagutánpótlást, továb­bá tökéletesítettem a tüzérség és a felderítők között az összműkö­­dést Ezek voltak azok az előké­születek, — fejezi be órájára nézve a beszélgetést a/. ezredes úr — amelyek alapján a siker­­­biztos reményében indíthattam­­ meg ma a támadást. Ennek ered­

Next