Makói Ujság, 1942. november (8. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-03 / 248. szám
1942. november 3. Látogatás a pilótás magtermelőiknél. Valóban Kánaán ez a föld! Máznád, konzervtök és uborka. Még a tavasszal történt, hogy Varga Árpád Kaptárszövetkezeti igazgató meglátogatta Csanádpalota és Vidéke Méhészegyesületét és előadást tartott a magtermelésről. Előadása révén néhány ezüstkalászos, majd a nem kalászos gazdák közül is többen egy-két kislánc földön megkísérelték, hogy mi igaz abból a dús Kánaánból, melyet Varga Árpád festett. És most nézzük sorra az eredményt. Mit mond Fekete János a méznádról? — Hát kérem szépen, nekem csak négy kéve volt, de 20 liter mezem lett! Mosolyogva teszem fel a kérdést. — Nagy kévék lehettek! • Tagadólag rázza a fejét. — Nem. Csak rendes kéve ... De a mézből már bort is készítettem! ... És kávéba is jó! . . . Ha Isten éltet, jövőre többet termelek. Tovább menve, Jlangai József aki prést is készíttetett, egy kisláncról 305 liter nyers mézet csavart ki. Prése kitűnő, csak a malmi Joó Samu barátunk szerint — s ebben igaza van! — nem emberi erőhöz való, mert szerinte sokkal könnyebb disznót hizlalni, mint méznádat préselni! A méznádból szép eredményt ért el Kriván Pál, Mari Jakab és még mások is, míg a makói Páncsél József is hordókkal vitte hazafelé az édes levet. 45—50 kilós konzervtökök. Varga Árpád rávette az embereket a konzervtökök termelésére is. És az eredmény az lett, hogy 45—50 kilós tököket termeltek a palotai magtermelők. Aki ebben kételkedik, kérdezze meg Makón Joó Sámuelt, mert ő másodmagával hozott volna be egyet, de gurítani voltak kénytelenek a súlyos és terjedelmes tököt. Ez a tökféleség lekvárnak és takarmánynak egyaránt megfelel. Hogy százkilósat is lehet belőle termelni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem valami kitűnő földben 50 kilósra is megnő. Látogatás az uborkásoknál. Hogy teljes beszámolót adjunk, meg kellemlítenünk az uborkatermelés sikerét is. Ebből legszebb eredményt ért a palotai Pánczél József, aki a száraz nyár dacára is csaknem rekordtermést ért el. De sikerrel termelte Tóth Péter és Asztalos János is. És nmost, ha visszatekintünk a tavaszra, önkéntelenül is testél járt. Mert aki csukott szemű s csak a maga portájának él, az keveset tud és nehezen boldogul. Ha nincs, aki felrázza az alvókat, sok az öntudatlan, létrenkető. Márpedig a mai paraszttársadalomnak öntudatosnak és tehetjük magunkat. Ennyi lehetőség mellett csak most ébredtünk arra, hogy mennyit mulasztottunk? Persze, nem volt eddig olyan irányító, aki keltegetett volna bennünket. Bebizonyosodott, hogy mindig kell egy olyan ember, aki vlágosan lát és nagy darab földet tevékenynek kell lenni! Asztalos P. Kálmán. Feles kertészt keresek Gerizdesi gyümölcsös- és szőlős kertembe, aki a szőlő és gyümölcsfa ápolásához ért. gróf Apponyi u. 34. .szám. MAKÓI ÚJSÁG aftter, 6 é fi. i in b u p a r e st A Wolframdrót szála húzása közben számos gyémánton halad át. Mindegyik kő után vékonyabbá válik. 4 méter hosszú, 1 milliméter wolframdrót átmérője a húzás folyamán 1/100 milliméterre csökken, hossza pedig 50 kilométerre nő. E finom szál 1 kilogrammja olyan hosszú, hogy Berlintől Budapestig érne. Minél egyenletesebb a drót, annál pontosabban spiralizálható és annál jobb az elérhető fénykitermelés. Ezért az OSRAM-g-LÁMPA sok fényt ad kevés áramért S Vállalkozás (Honvéd haditudósító század.) Valahol a Don folyónál. Derűs, napsütéses vasárnap délután. A szellő sem mozog és a fák levelei sem rezdülnk. A napnak már jóval gyengébb az ereje, hisz lassan az őszbe hajlik az idő. Ha nem tudnánk, hogy félóra múlva itt a kis erdőcske előtt hat-hétszáz méterre az ellenséges állásokra a pokol szabadul rá ütegeink pergőtüzével, azt hihetnénk, hogy csak csendes nyárvégi vasárnap délutáni kiránduláson vagyunk. Ebben a kis Don menti erdőeskében van a zászlóaljparancsnok harcálláspontja és itt rendezte be harcálláspontját a hadosztályparancsok is A hadosztályparancsnok harcálláspontja 6,7 kilométerrel az art vonal mögött szokott lenni, itt azonban előrejött az első vonalak mögé. Ide összpontosította a zászlóalj harcálláspontjára a távbeszélő vonalakat, a tüzérségi irányítást, hogy közvetlenül, személyes tapasztalatai és benyomásai alapján tehesse meg arcközben a szükséges intézkedéseket. Az erdőcske sarkában, a szélén egymástól 15—20 lépésnyire épített fedezékekben van a három távbeszélőközpont. Az erdőszéleken másfél méter mély fűtóárkok húzódnak az ellenséges gránát és aknabecsapódások ellen. Az erdő kiszögellésénél kitűnően álcázva és rejtve egy páncéltörő ágyú torka mered fenyegetően a vörös állások felé, hogy esetleges páncéltámadásnál meglepően tízzel törje meg azok előnyomulását. A zászlóalj s hadosztályparancsnoki távbeszélő központ előtt körülbelül tizenkét lépésnyire, egy magas fa tetején figyelőt rendezett be a zászlóalj parancsnok. Ez egyúttal géppuska-tüzelőállás is. A fa tetejéig gerendákból és lécekből ácsolt létra vezet fel. Innen kitűnően be lehet látni az ellenséges állásokba. A kis 50 méter átmérőjű területen, ahonnan az egész támadás irányítása történik, mindenütt gyalogos, tüzér és hiradótisztek és altisztek tevékenykednek. Az egyik sátorban elhelyezett asztal körül a tüzérek mérőszázadának egyik részlege Csekme László tüzérhadnagy parancsnoksága alatt repülőfelvétel alapján a főelemeket számítja ki, melyeket a tüzértávbeszélő központról Mező László főhadnagy továbbít. Számok, távolságok adatai lopkodnak a levegőben. Csak azok érlik, akik a tüzérségi iskolát végigjárták. Állomások jelentkeznek és állomásokat hívnak. Őt különösen a madár és keresztnevek uralkodnak. Peremkint habjuk: Halló Bagoly! Halló Fecske! stb. és Halló Eleműd Haló Béla! Ezek mind, mind egy-egy előretolt gyalogsági tavriszelő állomásnak, vagy egy tőzérütegnek a fedőnevei. Jiantsó százados úr egyezteti az órákon a pontos időt távbeszélőn: — Halló, figyelem! Minden állomás! Pontos idő: 15 óra 48 perc. Tehát 12 perc múlva, pultosan 16 órakor egyszerre megkezdődik a tüzérségi előkészítés. Ezt a 12 percet felhasználom arra, hogy az előkészületekről tájékozódjam. Odalépek az ezredes úr elé és megkérem, hogy haditudósításom megírása végett tájékoztasson a támadás előkészületeiről. Az ezredes úr határozott, gyors mozgású, energikusember. Tisztjei rajongó szeretettel hangoztatják, hogy mindenütt ott van, ahol segíteni kell. Minden nap személyesen végigjárja az arcvonalat és személyes tapasztalatai alapján teszi meg a legmegfelelőbb intézkedéseket. Ennek a támadásnak is minden legkisebb részletét saját maga tervezte és dolgozta ki. Készséggel adja meg a felvilágosításokat nekem is: — A ma délutáni vállalkozás, azt a célt szolgálja, hogy az állásaink előtt az ellenség kezén levő kétmagasabb dombot, mely a környező vidék felett uralkodik elfoglaljuk és kitapogassuk milyen vörös erők állanak velünk szemben a Don-kanyarban. Nézd a térképet— veszi elő a részletes térképet és magyarázza a helyzetet — a Don észak-déli irányból egyenesen derékszögben kelet felé kanyarodik. Mintegy 40 kilométert halad így és itt egy körülbelül 4—5 kilométer átmérőjű, 8—10 kilométer hosszú, keskeny nyúlványt alkot, majd sok kis kanyarral folyik dél isjé. Ez a nyúlvány mocsaras fás, bozótos és beláthatatlan let illet, amelyet a Don túlsó oldaláról három oldalról tudnak a vörösök tűz alatt tartani, úgyhogy ebben a nyúlványban mi nem is építeth*tünk ki állásokat, hanem a Don innenső partja felett uralkodó dombokat vettük birtokunkba. A nyúlvány előtt fekszik ez a két falu, melyek védelmi szempontból szintén mellékes szerepet játszanak, mert a dombok alatt a Don felé terülnek el. A házak azonban benyúlnak a nyúlvány beláthatatlan területére és mindig innen szivárognak át a szovjet erők. — Az most a célunk, — folytatja — hogy innen a kis erdőfül légvonalban mintegy hétszáz méterre, levő dombot és a mögötte levő másik dombot elfoglaljuk. — Miért olyan fontos ennek a két dombnak a birtoklását — kérdem. — Aki ezt a két dombot bírja, az uralkodik a mögötte fekvő területen is, egészen a nyúlvány ingoványos részéig, mert innen minden ellenséges mozgást, támadó szándékot csírájába!) vérbe lehet fojtani. De most beszéljünk a támadás előkészületeiről, mert két perc múlva négy óra van. Minthogy az ellenség erejétől semmiféle támpontunk nem volt, így minden számítást csak a repülőfelvételekre és a foglyok kihallgatására alapíthattunk. Igen behatóan tanulmányoztam az összes ismert adatokat. A fényképeket kiértékeltük, a felderítők észleleteit és megfigyeléseit bejegyeztük a térképeinkbe. A fényképfelvételekből a tüzérség számára mérő századunk célvázlatokat készített, a nyúlvány előtt és mögött levő ellenséges területeket tűzcsapásokra, tűzterületekre osztotta és bemérte. A hadosztály önként jelentkező harcosaiból két rohamszázadot állítottam össze, a leghatásosabb tűzfegyverekkel, gépi színn ge liba, lángszórókkal szereltem és ezeket, valamint a felderítésben résztvett csapatokat egy hétig minden nap gyakoroltam mai feladatukra. Ugyanezen idő alatt megszerveztem a lőszer, élelem és üzemanyagutánpótlást, továbbá tökéletesítettem a tüzérség és a felderítők között az összműködést Ezek voltak azok az előkészületek, — fejezi be órájára nézve a beszélgetést a/. ezredes úr — amelyek alapján a sikerbiztos reményében indíthattam meg ma a támadást. Ennek ered