Makói Ujság, 1942. december (8. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-01 / 272. szám
1942 december 1. Csend és este. A falakból a vas Csend pislától, Dajkám alszik már . . . Gyenge fény szivárog ki a kis házból és ajtónk közé szorul a halál. Lomha árnyékok dermednek asztalunkra. Vizes, szűk szobánkban tetszhalott a Bánat, egymásra néztünkben megnyílik a Jóság és szépre festi arcunkat, meg a szánkat. Gajdi István. NÉPFŐISKOLÁK, TÉLI GAZDASÁGI ISKOLÁK VEZETŐIHEZ A Magyar Biztosítástudományi Társulat rendkívül jó tapasztalatokat szerzett az elmúlt esztendőben a tűzbiztosítási feltételeket népszerűen ismertető füzetek kiadásával kapcsolatban. Ez a körülmény késztette a Társulatot arra, hogy most már olyan biztosítási ismeretterjesztő füzetet adjon ki, amely rövid pontokba foglalva valamennyi biztosítási faj feltételeit tartalmazza. A füzet, amely igen alkalmas a biztosítás vonalán tapasztalható tájékozatlanság megszüntetésére és egyben vezérkönyv a biztosítási ismeretek oktatásához — díjmentesen bárkinek rendelkezésére áll a Magyar Biztosítástudományi Társulatnál (Budapest, V., Deák Ferenc u. 16—18.) MAKét ÚJSÁG izett a front, — üzenet a frontra A naponta érkező sok értelmes és érdekes tábori üdvözlet és üzenet sorából kiemelkedik Juhász Andor szakaszvezető szépen írt lapja, amelyen az alábbiakat olvashatjuk: — Kedves Szerkesztő Úr! — Itt a messze Oroszországban, valahol a Don partján, akkor van ünnep, ha megjön a tábori posta. De az ünnep csak akkor teljes, ha a Makói Újságot”1 is hoz a postaautó. Mi, makóiak boldog örömmel olvassuk a szőkébb otthonunkról való híreket. Boldogok vagyunk, hogy a Makói Újságon keresztül is kapcsolatot tarthatunk fenn az otthoniakkal. Köszönjük az „AROVIT- konzervgyárnak a századunk részére küldött cigaretta küldeményt, úgyszintén dr Bogdán József főorvos úrnak, mint századunk volt tagjának az általa küldött olvasnivalót ésszeretetcsomagot, melyeken mi makóiak bajtérsiasan osztozkodtunk. Üdvözleteinket küldjük az összes hozzátartozóinknak, barátainknak és ismerőseinknek és kérjük őket, hogy ne aggódjanak, mindnyájan jól vagyunk: Juhász Andor szkv., Görbe Sándor özv., Igrécy György, Kerekes Mátyás, Karakas Ferenc, Tóth Lajos, Nagy Gy. János honvédek. Tábori posta 280/78. Siket Mihály honvéd november 19-én kelt lapján a tábori posta 241/11. számról az alábbiakat írja: Kedves feleségem és kicsiny gyermekeim, én jól vagyok, melyet szívből kívánok nektek is. A küldött újságot és a csomagot megkaptam. Sokszor csókollak benneteket a messzi orosz földről, a Don mentéről. Siket Mihály. így mossák hatalmas mosókazánokban a tengeren használt és elszennyeződött ejtőernyőket. Kétszeri öblítés után újból ragyogó tiszta a finom . i . . selyem, EJTŐERNYŐ-NAGYMOSÁS A már spiralizált drótot mégegyszer spiralizálták. Ennél a szabad szemmel már felismerhetetlen műveletnél végül V& cm hosszon 3600 telterület létesül, amelyek száznál több csavarodássá vannak tovább spl*rfulaálva. A drótmeneteknek egymást sehol sem szabad érihteniök. Az eredmény: a lehető legkisebb lehűlő felület és a lehető legnagyobb fénykitermelés. Ezért az OSRAM-D-LAMP4 sok fényt ad kevés áramért o0 (Honvéd haditudósító század.) A bolsevistákkal folytatott küzdelemben már sok mindenhez hozzászokott a frontkatona. Mindenki tudja, hogy a bolsevista katona módfelett alattomos, a nemzetközi jogokat nem tisztelő, makacs ellenfél. Tapasztalatai alapján a magyar honvéd idekint ugyancsak betartja a jó magyar közmondást: „Járt utat a járatlanért el ne hagyd!“ Erre azért van szükség, mert a visszavonuló bolsevisták az aknákat nem az utakon, hanem az utak mentén telepítették. A visszavonulás miatt nekik is szükségük volt az útra, de valahogy mégis ártani akartak. Ezért az utak mentét mindenütt elaknásították és ha egy jármű letért az útról, ki volt téve annak a veszélynek, hogy kereke alatt, akna robban. Máshol kis ládikákban folyadékkal teli palackokat hagytak hátra. Erdőkben viszont csinosan faragott és szépen díszített ládikákat helyeztek el a fák alá. Ha valaki a palackhoz, vagy a ládikához hozzányúlt, mindkettő felrobbant és súlyos sebesüléseket okozott. A magyar honvéd azonban kiismeri magát a bolsevista fogásokban és ma már tudja, hogyan kezelje őket. Újabban azzal kísérleteztek az oroszok, hogy magyar egyenruhában közelítették meg a kisebb magyar egységeket és így akartak rajtuk ütni. Kezdetben egy kis zavart okoztak vele, de csak kezdetben. A magyar parancsnokok ennek az aljas harcfogásnak is megtalálták az ellenszerét. Ma már egyetlen bolsevista sem vállalkozik arra, hogy magyar egyenruhában kerüljön magyar csapatok elé. Láttunk már légicsatát magyar gépek és ugyancsak magyar felségjelet viselő bolsevista gépek között Hallottunk már arról, hogy a bolsevisták megnyúzott ló bőrébe bujtatták géppuskás csatárukat és ez aztán a ló bőréből zúdított gyilkoserejű tüzet a támadásban lévő magyar honvédekre. A keleti arcvonalon harcoló magyar honvédeknek ébereknek kell tehát lenniök. Mindig nyitott szemmel és nyitott füllel kell járniok. Az alábbi kis történet is egy ilyen ravasz " szovjetorosz cselvetésről szól. Amint egyik ezredünk elfoglalta védősávját a Don partján, mindkét oldaliról vállalkozások indultak meg. Ezeket kisebb erők hajtották végre. Már az első napokban meglepetéssel észlelték a mieink, hogy a bolsevista vállalkozásokat a Don túlsó partjáról erősen támogatta a tüzérség és az aknavetők. A legnagyobb meglepetést okozta, hogy a vállalkozások beláthatatlan bozótos terepen zajlottak le, de az ellenséges tüzérség mégis olyan pontosan e lőtt, mintha csak közvetlenül láttat volna a magyar csapatok első vonalát. Egyik pillanatban a tüzérségi lövedék, másik pillanatban az akna csapott a küzdő magyar csapatok közé. A magyar fiúk kezdetben tanácstalanul álltak a dologgal szemben és azzal magyarázták, hogy az orosz tüzérség nagyon jól lő. A századparancsnok azonban nem ezen a véleményen volt. — A bolsevista tüzérségnek a közelben valami jó megfigyelője lehet és ezt a figyelőállást, ha törik, ha szakad de fel kell deríteni. Mindenki nyitott szemmel jártkelt, figyelt ettől kezdve. A Don innenső partja sokkal magasabb volt, mint a túlsó, tehát a magyar csapatok fedett terepen voltak és a túlsó oldalról csak valami magasabb figyelőállomásról lehetett volna mozgásunkat megfigyelni. A járőrök egymásután mentek ki, hogy a megfigyelőt felderítsék, de hiábavalónak bizonyult, sehol sem találták. Kiss Pál szakaszvezetőt is izgatta a kérdés. Egyszer azzal a kéréssel járult a századparancsnokához, hogy engedje ki őt egy járőrrel és majd ő felderíti az ellenséges tüzérségi megfigyelőt. A századparancsnok nem zárkózott el a kérés elől. — Nem bánom, menjen és kutassa, ki. Kiss Pál szakaszvezető önként vállalkozókból állította össze a járőr tagjait. Megfelelő fegyvert, lőszert és élelmet vettek magukhoz és a szürkület beálltakor el is indultak felderítő útjukra. Szép csendesen, minden lépést megfontolva, de minden irányban erősen figyelve kúszott előre a kis vállalkozó csoport a Don felé. A* MM** -■ ■-•-iimnrnrairfannnriirwMWi rm Kilőtt harckocsikból irányították tüzérségük és aknavetőik tüzét a bolsevisták.