Makói Ujság, 1943. május (9. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-13 / 107. szám

2 a hatóság feladata, hanem a társa­dalomé, mindnyájunké is. Soha nem volt a szerénység, a tisztesség és a józan életmód olyan fontos nemzetfenntartó erény, mint éppen ma. Gyakoroljuk tehát ezeket az erényeket magunk is, de ne huny­junk szemet akkor, ha az élősdiek tobzódása kihívja maga ellen a be­csületes dolgozók kiérdemelt ma­rasztaló ítéletét. ELREJTŐZÖTT kommunistá­kat szorítottak meg SZÓFIÁBAN Telefonjelentés: Szófia: A bolgár rendőrfőnökség közli: Szerdán délelőtt a szófiai rendőrség rátalált három elrejtő­zött gonosztevőre. Lövöldözés tá­madt, melynek során az egyik go­nosztevőt agyonlőtték. A másik kettőt élve fogták el. Mindhárom gonosztevő kommunista volt. GYUFA- ÉS TŰZSZERSZÁM MONOPÓLIUM TÖRÖKORSZÁG­BAN Isztambul: Törökországban a gyufa és egyéb tűzszerszámok egyedárúsága eddig amerikai bir­tokban volt. A török kormány és az illető társaság közt most megálla­podás jött létre, amely szerint az e­ggedárúságot június 1-től kezdve a török állam folytatja. Kukorica termesztési verseny. Kukorica termesztésünk színvo­nalának emelése, valamint a kuko­ricatermesztés körüli hibák kikü­szöbölésénél nagy jelentősége van az­ egyes gazdák szakszerű példaadá­sának. Különösen nagy jelentőségű a kukoricatermés hozamának eme­lésében a megfelelő számú, de leg­alább háromszori kapálás. A föld­­mivelésügyi miniszter a kukorica termesztésében példaadó gazdák jutalmazására kukorica termesztési verseny rendezésével bízta meg a mezőgazdasági kamarákat. A ver­senyben minden 100 katasztrális holdon aluli gazda részt vehet. A kamara területén a legjobb ered­ményt felmutató gazdák között 1 drb 600 P-s I. díjat és elismerő ok­levelet, 12 drb 300 P-s II. díjat és elismerő oklevelet, 30 drb 200 P-s III. díjat és elismerő oklevelet, azonkívül a még jó munkát, végzet­tek között meghatározott számú el­ismerő oklevelet osztunk ki. A versenyre egyszerű levelezőla­pon lehet jelentkezni a Duna-Ti­­szaközi Mezőgazdasági Kamaránál (Kecskemét, Rákóczi­ u. 17/19.) fo­lyó évi május hó végéig. Csakis olyanok jelentkezzenek, akik őszi szántásba vetették a kukoricát. PARK MOZI csütörtökön, fél­ 6 és féli 8 órakor Az öregek ifjúságukat látják vi­szont, a fiatalok saját életüket Lesnyalmott Száz csipogó Leány ad keretet en­nek az üde­ történetnek. Szerelmes leányok, tavaszi állmok, szertelen jókedv, romantikus bohóságok! Fő­szerepben az olasz GRETA GARBÓ: ALIDA VALI Bevezetésül a legújabb UFA HÍRADÓ Európát a teng­e­r felől védelmező Atlanti-sánc. A katyn­i erdő, ahol 12.000 lengyelt végeztek ki a bolse­visták. A pénztár délután 4 órától a közönség rendelkezésére áll. MAKÓI ÚJSÁG Nem szállítják­ le a kenyéradagokat Néhány nappal ezelőtt újból az a hír terjedt el, hogy a közellátási kormányzat az új termésig csök­kenti a kenyér- és lisztfejadagokat. Tegnap délben illetékes helyen ezzel a hírrel kapcsolatban a kö­vetkező nyilatkozatot adták: — Nem az első alkalommal ter­jedt el a hír, hogy a kenyér- és lisztfeladagokat csökkenteni fog­juk. Ezek a híresztelések részben, légbekapottak, részben pedig szán­dékos rosszakarat következményei.­­ A kenyér- és lisztellátásban az új termésig semmiféle csökken­tés nem lesz, mert a rendelkezés­re álló tartalékgabonához mérten szabtuk meg a fejadagokat. A gon­dos és előrelátó gazdálkodás ered­ménye, hogy a kenyér- és lisztfej­adagok továbbra is­­megmaradnak, semmiféle csökkentéssel vagy le­szállítással­ számolni nem kell. Azt is közölték ez alkalommal, hogy a­­liszt és kenyér minőségét­ állandóan ellenőrizik és mindazok­kal szemben, akik a liszttel és a kenyérrel manipulálnak, a legszi­gorúbb módon eljárnak. Ki kezdeményezte a nyári időszámítást? Berlinből jelentik. A nyári idő­számítás gondolata, mint a német lapok írják, Hubrecht hollandiai tüdőstől származik, aki 1784-ben írt hírlapi cikkében elsőnek pendítet­te meg az eszmét. A hivatalos világ és a közvélemény, azonban bolond­ságnak minősítette ötletét s kine­vette a tudóst. Később mások is visszatértek erre a gondolatra, de épen olyan eredménytelenül. Öt­ven évvel ezelőtt néhány kisebb délamerikai állam kísérletezett eb­ben az irányban, de a kísérlet a kös­zön­ség idegenkedése miatt meghiú­sult. Hasonló sorsra jutott 1907-ben az angol hivatalos körök kez­deményezése, amely a fe­lsőház kon­zervatív magatartásán szenvedett ha­jótörést. Az első világháború ide­jén azután komolyabban kezdték mérlegelni a nyári időszámítás elő­nyeit. Elsőnek 1916-ban a boroszlói főpolgármester kezdeményezésére Németország valósította meg és példáját több más állam is követte. A háború után azonban ismét hely­­reállítították az eredeti állapotot és csak évekkel utóbb tértek vissza megint a nyári időszámításhoz, amely azután a mostani világhábo­rúban általánossá vált. A szegedi hámorai kerület textilnagykereskedőinek értekezlete A textilforgalom szabályozásáról megjelent 607.100/1943. K. M. sz. rendelet 7. §. (1) bekezdése a kö­vetkezőképen intézkedik: A „textilárugyárak (üzemek) az általuk előállított árút a Textilk­öz­­pont által megnevezett kereskedők­nek, iparosoknak, áruházaknak és szövetkezeteknek, a kijelölt textil-, árúnagykerskedők pedig a Textil­központ által áruel­látásra hozzájuk utalt kiskereskedőknek és iparosok­nak kötelesek — a megállapított mennyiségben, minőségben és idő­pontban­­— készpénzfizetés ellené­ben kiszolgáltatni­. Az egyes áru­fajták elosztásánál egyik kereske­dőt sem lehet a többi hátrányára előnyben részesíteni. A közellátási miniszter a textil­­nagykereskedő és a kiskereskedő, illetve feldolgozó iparos közötti forgalomban nem tervez továbbme­­nő megkötéseket, tehát nincsen ar­­ra szó, hogy kiskereskedőket, illet­ve feldolgozó iparosokat az árukie­légítés szempontjából egyes nagy­­kereskedőhöz, vagy nagykereskedők­höz telepítsenek. A kiskereskedők­nek és feldolgozó iparosoknak za­vartalan áruellátása azonban két­­­ségkívül kíván bizonyos szervezési munkát, ezért, a kamara a körzeté­be osztott 85 nagykereskedői érte­kezlet iránt rendkívül nagy érdek­lődés mutatkozott, mert a kijelölt textilnagykereskedők csaknem tel­jes számban megjelentek. Az érte­kezletet dr. Demény Alajos fő­titkár vezette, aki bevezető beszé­dében részletesen ismertette a tex­­­tilnagykereskedőkre váró feladato­kat. Különösen kiemelte azt, hogy a mai viszonyok között textil nagyke­reskedőnek feladatukat, a legna­gyobb körültekintéssel, kell ellátni­­ok, mert a textilnagykereskedők munkájának nemzeti szempontból s a belső nyugalom szempontjából is rendkívül nagy jelentősége van. Vázolta azokat a szempontokat, me­­lyek a kamarát­­azoknak a kérel­meknek a véleményezésénél vezetni fogják, amely kérelmeket a textil­rendelet 10. §-a alapján azok a textilnagykereskedők adtak be, akik egyben a kiskereskedést is folytat­nak, vagy valamely kiskereskedés­sel érdekeltségi kapcsolatban álla­nak. A textilnagykereskedők és a feldolgozó iparos érdekeltség meg­nyugtatása érdekében is szükséges azonban a textilellátás rendszeré­nek kidolgozása, figyelembe véve azokat a szempontokat, amelyeknek követését a kamara részére a közel­­i lárrási minisztérium elírta. Közölte, hogy a kamara irodájának ebben a tekintetben tervei vannak, ezeket vázlatosan ismertette és kérte a meg­j­elen­t texti­l nagykeresked­őket, hogy a tervhez szóljanak hozzá. A megindult vitában részt vettek: Te­lek Andor (Hódmezővásárhely), Fedrik István (Újvidék), Imgrund Géza (Bácsalmás), Pintér József­­(Makó), Keting Lajos (Szeged), Dévald János (Újvidék), Bielik Kálmán (Békéscsaba), Berzsenyi Gyula (Újvidék), Farkas József (Budapest), Árvay József (Buda­­­pest), vitéz Kakuszy István (Sze­ged), dr. Krier Rudolf (Szeged), Perepatics Pál (Újvidék), Tobak Imre (Orosháza), Vers Lajos (Gyu­la) nagykereskedők. A vita eredményét a kamara fő­titkára abban öszesítette, hogy a­ kamarakerületi textilnagyk­ereske­­dők egy munkaközösségi irodát ál­lítanak fel­, valamennyi kikereske­dőket és feldolgozó iparost a kama­ra kerületében kartotékoznak s a­ nagykereskedők a Textil központhoz havonta intézendő jelentésük má­solatát az irodának is megküldik, amely jelentés alapján a kiskeres­kedőknek és feldolgozó iparosok­nak történt kiszolgálást hónapról­­hónapra a kiskerskedők kartotékára rávezetik. Ilyen módon akarják biztosítani azt, hogy a kiskereske­ 1943. május 13. dők kartotékára rávezetik. Ilyen módon akarják biztosítani azt, hogy a kiskereskedők és feldolgozó ipa­rosok kiszolgálása arányosan, az illető kereskedő és iparos eddigi gazdasági súllyán­ak megfelelően arányosan biztosítható legyen. Az iroda megszervezésével a kamarát bízták meg. Most búcsúzunk és elmegyünk... Új nótával búcsúztak a gimnazis­ták. Magyarabb, igazibb, őszintébb volt ez „ballagás14, mint az előző­ek. Háborús idők hangja festett alá minden szót, háborúsak voltak a külsőségek, zeneszó és fáklya láng­ja nélkül, de a szív tüzének igazi lángolásával léptek át az életbe ve­zető küszöbön a gimnazisták. Meg­hatódva, őszintén, talán fájó érzés­sel álltak sorba fekete magyar ru­hában, hogy magyar szívvel, a régi idegen helyett új, magyar nótával köszönjék meg mindazt, amit nyolc éven át kaptak az iskolától. Molnár Kálmán állott először a fekete falanx elé, hogy igazgató­jának köszönetet mondjon. A nagy utat, amit együtt tettek meg, nem üres szavakkal köszönte meg. „A há­lakodás üres szavait most nem emlegetjük. Az igazi hála az élet­ben, a munkában nyilvánul meg’*. Meghatóan szépek vo­ltak dr. Tarnai László igazgató válasz­szavai is, a szerető apa jó­ tanácsai. Mécsesnek állította távozó diákjait, hogy világítsanak, ha nem is az egész országnak de, legalább sző­kébb környezetüknek. Jó osztályfőnökhöz, jó tanárokhoz méltóan búcsúztak Komáromi József és Mihalovits Andor. A hála itt is tettek ígéretében nyilvá­nul meg. Tudjuk hogy a zord idők egész embert követelnek. Mi ezt akarjuk magunknak kifejleszteni”. Gyönyörű gondolatokkal felelt erre K­o­v­a­­­i­k Antal a távozók osz­tályfőnöke. Mesélt az egykúrú he­gedűről, szíve szeretetéről. Elmond­ta, hogy ezen a hegedűn ha hara­got vagy örömet, büntetést vagy jutalmat muzsikált is ez mindig szeretett diákjai érdekében történt. A fallak között maradó diáktár­saktól ifjú Lieszkovszky Vla­dimír búcsúzott időszerű szavakkal. A diákok nevében Szegedi Mik­lós mondott közvetlen hangú bú­csúbeszédet. Az ünnepi szavak elhangzásai­­után a Hősök szobrához vonulva énekelték a zöldgombos fiúk és lá­nyok: Most búcsúzunk és elmegyünk a mi időnk lejárt. Itt hagyjuk Alma Materünk, inen dúlunk messze már . . . Studiosus. A KORMÁNYZÓHELYETTES ÖZVEGYE CEGLÉDEN Cegléd: Hétfőn délután Ceglédre érkezett vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes özvegye, hogy a most végzett önkéntes ápo­lónőket vizsgáztassa. Ezúttal har­minchárom ápolónő tette le a vizs­gát a Főméltóságú Asszony előtt. A város határában dr. Sárkány Gyula kormányfői tanácsos, polgár­­mester fogadta és Pest megye ne­vében vitéz dr. Endre László alis­pán üdvözölte. A Főméltóságú A­sz­­szony a vizsgák után személyesen írta alá az okmányokat és adta át az oklevelet az ápolónőknek. A Főméltóságú Asszony ezúttal már harmadszor vett­ részt Ceglé­den vöröskeresztes ápolónők vizs­­gáztatásán.

Next